2. Állítás metaforával
2. Állítás metaforával
A szöveg a cselekmények mágikus jelentését a cselekmény mindennapi és mágikus jelentésére egyszerre utaló metaforával („álmot szedni”, „betegséget vágni” stb) adja meg.
658a) Álmatlanság gyógyítása: Ha a gyerek nem alszik, elmegy az anyja kilenc kapuba, úgy hogy ne vegyék észre. Minden kapuból letör egy körömnyit, ezt mondva:
Álmot szödök a kislányomnak!
(Csongrád vagy Torontál m. Kálmány gy.; EA 2853. 36)
(Csongrád vagy Torontál m. Kálmány gy.; EA 2853. 36)
b) Némaság gyógyítása: A nem beszélő gyereket zsákba teszik, és hátukon viszik. A következő párbeszéd folyik a zsákot vivő és egy másik személy között:
– Mit viszel?
– Szót, beszédet.
(Hajdúszoboszló; Magyar Néphit Topográfia 18. kérdőíve)
– Szót, beszédet.
(Hajdúszoboszló; Magyar Néphit Topográfia 18. kérdőíve)
c) „Cserélt” gyerek visszacserélése: A gyereket hideg tűzhelyen fazékba teszik, s azalatt az anyja a házat körülkerüli háromszor. Valahányszor az ajtóhoz ér, kérdezi, és belülről felelnek:
– Mit főz ke?
– Aggottat.
(Baranya m.; Berze Nagy 1940: III. 67)
– Aggottat.
(Baranya m.; Berze Nagy 1940: III. 67)
Az a) különböző betegségek ellen (illetve megelőzésük céljából) mondott, változó tartalmú, az adott cselekményhez „rögtönzött”, szórványosan országszerte elterjedt szövegeket képviseli. Idetartozik a „harmatszedő” szövegek néhány típusa is (pl. „Felit szedem, felit nem”), amely határeset a mondai varázsszövegek felé.
A b), c) szövegekre a metaforán kívül a párbeszédes forma is jellemző. Az ebből adódó párhuzamos (ismétlés, gondolatritmus, fokozás által létrejött kettes és hármas) szerkezetek által nyer szabályozott formát a szöveg. Főleg a c) által képviselt összetett rítusok („agos”, „váltott”, illetve „szárazság”-ban szenvedő kisgyerek gyógyítása) részeként hagyományozódó szövegtípusok mutatnak kikristályosodott formát, a rítus elterjedési területén belül helyi altípusokkal.
A b) változó tartalmú párbeszédes szövegeket képvisel. A „beszéd árulására” több alföldi, a „szövésre” néhány alföldi és északkeleti adat van; egyéb cselekmények egyedi előfordulásúak. A c) az említett betegségek három különböző gyógymódjához tartozik (főzés, sütés és templomba vitel). A magyarázó metafora alapján különül el altípusokra: az „agosfőzés”, illetve „agból ifjat főzés” a nyelvterület keleti részén, kisebb mértékben a Dunántúlon elterjedt, a „csontra hús főzés” pedig az ország középső területeiről ismert. Gyakori egyazon rítuson belül az azonos funkció más szintű, más formai megoldású kifejeződése is; e megoldások némelyike állandó formai eleme egy-egy altípusnak: pl. a „sovány–kövér”, „csont–hús”, „száraz–nedves”, „agg–ifjú” ellentétpárok. Ezek a IV. 2. csoportból is ismert elven: a „jelenlegi állapot – kívánt állapot” párhuzamba állításán alapulnak. E bonyolultabb rítusok inkább gyógyítók kezén voltak, de a több, előírt személy (pl. 3 vagy 9 azonos nevű asszony) bevonásával lezajló színjátékszerű cselekmények nem voltak „titkosak”.
659A b)-hez hasonló szerkezetű szövegek a magyarhoz hasonló tartalmi heterogenitással a legkülönbözőbb konkrét funkciókban ismertek Európa-szerte. Ismertek tartalmilag állandó szövegek egy-egy cselekmény elterjedési területén (pl. „beszéd eladása” a Balkánon stb.), ritkábban magasabb szervezettségű szövegek egy-egy szűkebb területen elterjedt típusai (pl. a német „Drei-Nägel-Segen” – „három szög ráolvasás”; Spamer 1958: 224). A c)-hez hasonló szerkezetű párbeszédes szövegek főleg Észak-, Kelet-, Délkelet-Európából ismert nagyszámú adata nagy elterjedésű rítusokra utal, szövegszintű kapcsolatokra valló állandó szövegelemekkel. Így az „agos-főzés-sütés” közép-, délkelet-európai (német, cseh, román, szlovén) kapcsolatokat mutat. A szövegek mindig tartalmazzák az „öreg–fiatal” stb. ellentétpárokat, így a legkorábbi ismert – 16. századi, Luther feljegyezte – adat is. Hasonlóan nagy elterjedést mutat (Észak-, Északkelet-Európa) a „betegség megőrlése” (kézimalommal). A párbeszédes szövegek a legkülönbözőbb helyi elterjedésű cselekményekhez is kapcsolódhatnak; gyakran „rögtönzött” jelleggel, mint erre a magyar szövegek eltérő tartalmú, pontos szerkezeti-grammatikai megfelelői vallanak (pl. egy bolgár szöveg: „Mit fűrészelsz? A sérvet és a bicegést”; Strausz 1897: 338). Hasonló elvű-szerkezetű szövegek ünnepi rítusszövegként is ismertek (pl. szlovák, orosz, ukrán, balkáni adatok). A kétfajta – rokon funkciójú – gyakorlat összefüggése az azonosnak látszó elterjedési terület alapján valószínűnek látszik.
