VII. Cselekményre utaló kijelentés (állítás metaforával) + elküldés, fenyegetés (árpagyógyító szövegek)
660VII. Cselekményre utaló kijelentés (állítás metaforával) + elküldés, fenyegetés (árpagyógyító szövegek)
A magyar ráolvasásoknak a szemverést gyógyító és a „számláló” szövegek mellett legtöbb összegyűjtött adat által képviselt csoportja. Az árpa jelképes „learatásához” kapcsolódó szövegek a rítuselvű szövegek sok sajátságát mutatják.
Az árpa „learatása” többnyire aratást utánzó mozdulatokkal történik (a gesztusok és eszközök területi különbségeivel: begörbített ujjal, kézzel, sarlóval, kaszával). A szövegek a kijelentő és kérő/parancsoló ráolvasások formai sajátosságaival egyaránt rendelkeznek. Az „árpát aratok” stb. metaforák az „árpa” szó kétértelműsége révén egyszerre utalnak a valódi árpaaratás mindennapi jelentésére és az azt utánzó cselekmény mágikus jelentésére. E metafora az összes idetartozó szövegtípusban közös. Az egyes csoportokat-típusokat egymástól megkülönböztető többletelemek nagy része is kettős jelentésű: a konkrét jelentést bővítik az árpagabona valóságos aratására utaló tartalmi többletelemek bevonásával.
a) Háromszor elhúzzák befelé görbített ujjaikat a beteg szem előtt, mintha aratnának, közben háromszor mondva:
Árpát aratok.
(Kölked, Baranya m. Füzes gy.; MNA)
(Kölked, Baranya m. Füzes gy.; MNA)
A csak az „árpaaratás” metaforáját tartalmazó, nagyrészt dunántúli, legnagyobb számban Baranya, Somogy és Zala megyékből származó, a közölttel egyező, vagy attól a mindennapi nyelvi megfogalmazás szintjén eltérő szövegek formailag egyeznek a VI. 1. csoportba sorolt szövegekkel.
b) A gyógyító „learatja” az árpát: a beteg szeme előtt kezét elhúzva háromszor ezt mondja:
Árpa, árpa, learatlak,
kévébe se kötlek!
(Potyond, Sopron m. Németh gy.; MNA)
kévébe se kötlek!
(Potyond, Sopron m. Németh gy.; MNA)
E csoport szövegeiben az „árpaaratás” kijelentő vagy felszólító mondat tartalmazta metaforája kiegészül a valóságos árpaaratásra való utalással: ennek tagadása adja meg a szöveg tulajdonképpeni jelentését. A Dunántúl, kisebb mértékben az Alföld déli részén és északi peremén elterjedt szövegtípus stiláris-grammatikai (kijelentő, illetve felszólító forma), valamint tartalmi („marokszedés”, „kepébe rakás”, „kévekötés”) különbségeken alapuló helyi altípusokkal rendelkezik.
c) A beteg jobb kézzel, sorban kilenc szem árpával megkerekíti, majd megkeresztezi a szemét, s az árpaszemet feje alatt hátrahajítja. Kerekítés közben mondja:
Árpa, árpa lekaszállak,
fehér lú seggibe váglak.
(Vésztő, Békés m. Oláh és Grynaeus gy; EA P. 339/1960)
fehér lú seggibe váglak.
(Vésztő, Békés m. Oláh és Grynaeus gy; EA P. 339/1960)
661Az Alföldön elterjedt szövegtípus (a Tiszától keletre, Ung–Máramaros–Szilágy–Bihar vonaláig). Kikristályosodott formát mutat, kevés lexikális és stiláris különbséggel. Elterjedési területe kiegészíti az e területről keletre, illetve nyugatra legintenzívebben használt típusok területét. (Az egész nyelvterületen ismert egy-két különösen „kedvelt” árpa-ráolvasás.) A b) típus fenyegetése a „fehér ló”-ba küldéssel egészül ki, amely feltehetően régi hiedelemtartalom kifejeződése. Az „árpa-szitkozódás-fenyegetés-drasztikus kifejezések” kapcsolat nagyobb körébe tartozik, amely az „árpa szidása” hiedelemelv manifesztálódásának tekinthető. Az elv létezésére az „árpát szidni kell”, „az árpának csúnyát mondtunk” stb. kijelentések, és az ország egész területén – főleg a Tiszától nyugatra – ismert rögtönzött jellegű, egysoros „árpafenyegető” szövegek vallanak.
d) Árpa én neked szántok
elvetlek,
megérellek,
learatlak,
hazaviszlek,
csűrbe teszlek,
kicsépellek,
elviszlek a malomba,
megőröllek,
hazaviszlek,
megsütlek,
megeszlek,
s akkor semminek maradsz.
(Hadikfalva, Bukovina; Grynaeus gy.; Gara, Bács-Bodrog m.)
elvetlek,
megérellek,
learatlak,
hazaviszlek,
csűrbe teszlek,
kicsépellek,
elviszlek a malomba,
megőröllek,
hazaviszlek,
megsütlek,
megeszlek,
s akkor semminek maradsz.
(Hadikfalva, Bukovina; Grynaeus gy.; Gara, Bács-Bodrog m.)
A d) nagy területen elterjedt szövegtípus (a nyelvterület keleti részén Moldvától Bukovináig; legnyugatibb előfordulása Borsod m.). Az „árpaaratás” metaforája kibővül az árpával kapcsolatos mezőgazdasági munkák említésével (az utolsó fázis általában az árpa megsemmisülése). A munkafolyamat egyes szakaszainak hasonló szerkezetű mondatokban való halmozó felsorolása ritmikus, mondókaszerű szöveggé teszi. A műveletek száma, tehát a szövegek hossza tetszőleges (egyazon községből ismert 4–5 és 47 soros változat is). Ez a gondolatpárhuzamos szerkezet a szövegek fő formai szervezője. Az elbeszélés árpa megsemmisülésére utaló tartalma költői párhuzamul szolgál a betegség fenyegetéséhez. Észrevehető az epikum hasonlatba – a kéttagú epikus ráolvasások szerkezetébe – szerveződésének a tendenciája. Ezt jelzik a szöveghez gyakran társuló, rögtönzött jellegű, változó kívánságok, fohászok (pl. „Sohase legyen többet”); néha pedig megjelenik a szabályos úgy-mint, illetve úgy-ahogy szerkezet. Ez O-tendenciaként, illetve átmeneti állapotként értékelhető; egyúttal a paraszti gyakorlatból ismert epikus ráolvasások mindig „készen kapott” epikumaihoz képest „belső keletkezésű” epikum, amely feltehetően kapcsolatban van a „hejgetés” búza történetét elmondó szövegével (pl. Kallós 1958a) és a „kenyér panasza” eredetmagyarázó mondával (Kálmány 1893a: 203).
Az „árpaaratáshoz” kapcsolódó szövegek elterjedtsége, általános ismeretének mértéke felülmúlja az árpa előfordulásának arányát más – ráolvasással gyógyított – betegségek mellett. (Az árpagyógyító ráolvasások típusainak elterjedési területét feltérképezte Diószegi 1967.) Az inkább gyógyítók használta d)-t kivéve mindenki által ismert-használt szövegek voltak. A közelmúltban volt a szövegek használatának valamelyes tréfás jellege (a d) kivételével), talán a használat késői stádiumának jeleként. Gyérszámú külföldi adatunk azt sejteti, hogy a magyar árpagyógyító ráolvasások gazdagsága egyedülálló; helyi fejlődés eredménye lehet, különösen ami a c) típust illeti. A b) típus szövegpárhuzamai a Balkánról ismertek.
