3. A gyógyító szituáció megszemélyesítése – „holdfohászok”
3. A gyógyító szituáció megszemélyesítése – „holdfohászok”
A holdhoz mint közbenjáróhoz „fohásszal” forduló szövegek, melyek minden fajtáját újholdkor – a megjelenő hold megpillantásakor – mondták el. Az idetartozó ráolvasások közös, formulaszerűen állandó szövegeleme az „új hold, új király” bevezető sor (ritkán „új hold, új világ”, „új hold, fényes hold”, „újság, új király”), gyakran típusonként változó többletelemekkel.
a) Betegség gyógyítása: újholdkor kimegy a beteg a keresztútra és ezt mondja:
Új hold, új király
vidd el az én nyavalyám,
(Gyúró, Fejér m. Szoboszlainé gy.; EA 2363, 36)
vidd el az én nyavalyám,
(Gyúró, Fejér m. Szoboszlainé gy.; EA 2363, 36)
A példa a spontán jellegű, tartalmilag-formailag változatos, gyógyulást kérő, illetve a holddal a betegséget elvitető szövegeket képviseli. Szerencsét, szerelmet biztosítani kívánó, továbbá a holdat köszöntő „fohászok” is ismertek. A spontán jellegű holdfohászok a már a II. 3. csoport szövegeivel kapcsolatban említett „quasi-holdtisztelet” elterjedtségére, a hiedelemtartalom elevenségére vallanak.
665b) „Holttetem” gyógyítása: A beteg újholdkor egyik kezét a kinövésre teszi, majd a holdra nézve háromszor mondja:
Új hold, új király,
vendégségbe hívattál,
magam nem mehetek el,
hanem egy vendégem van,
helyettem azt küldöm el.
(Göcsej; Gönczi 1914: 308)
vendégségbe hívattál,
magam nem mehetek el,
hanem egy vendégem van,
helyettem azt küldöm el.
(Göcsej; Gönczi 1914: 308)
Intenzíven elterjedt szövegtípus (Dunántúlon, kevésbé a Duna-Tisza közén, szórványosan a Tiszántúlon). A megszólítás kiegészül a „vendégség a holdnál” többletelemmel. A három, területileg nem elkülönülő altípus egymástól megkülönböztető fő jegye a „vendégség”, „vacsora”, illetve „lakodalom” megnevezés. Sz-elemek utalnak a betegségre, konkrét betegre. A szövegek gyakori tartozéka a megszólítás előtt, vagy után vallásos fohász, köszöntés (pl. „Dicsértessék a Jézus”). Mai napig a legközismertebb ráolvasások közé tartoznak.
A holdhoz forduló, holdat köszöntő ráolvasások Európa-szerte elterjedtek. A magyar típusok szövegszintű összefüggései és funkcionális rokonsága több irányba mutat – elsősorban Dél- és Közép-Európa felé. A hold megszólításának-köszöntésének kisebb-nagyobb területeken elterjedt helyi formái ismertek: Az „új hold, új király…” bevezetésű megszólítás délszláv, szlovák és cseh szövegek megszólító formuláival mutat összefüggést. A „vendégség a holdnál” megfelelői délszláv szövegekből ismertek. E motívum eredendően valószínűleg nem a holdhoz kapcsolódik; délszláv és keleti szláv (a gyerek éjszakai nyugtalanságát, sírását gyógyító) szövegek „erdők anyja”, „vilák”, „kígyóasszony”, illetve „hajnalcsillag” és „istenanya” lakodalmára utalnak. Például egy bolgár szöveg részlete: „Erdők anyja, neked van egy fiad, nekem van egy lányom, nem mehetne lányom férjhez a te fiadhoz? Vedd el a sírását, add meg az álmát” (Mansikka 1909: 39). A délszláv és főleg a magyar szövegekben ezek az „élő” néphitből hiányzó alakok helyettesítődhettek a holddal.
Az S-jellegű szövegek tartalmi párhuzamaira Európa majd minden népétől vannak adataink, ezek újhold meglátásakor mondott, gyógyító, megelőző, egészség-, pénz- és szerelemvarázsló ráolvasások. Feltűnően nagy a fogfájást (fogférget) gyógyító és megelőző szövegek száma, főleg Közép- és Dél-Európában.
Az Európa nagy részét behálózó szövegösszefüggések, az elv manifesztálódásának Európa-szerte tapasztalható különböző szintjei igen régi múltú szövegekre, illetve elvre vallanak. Legkorábbi adataink kora középkori latin ráolvasások (pl. „Új hold, új fogak; a rothadt férgeket kiköpöm” – Heim 1892: 556).
Említést érdemel néhány egyéb „közbenjáróhoz” (rózsafa, bodzafa, hajnal, szél, villám) forduló szöveg, amelyek nem önálló típusok (a „közbenjárók” egyike sem általános e szerepben), hanem egy vagy több szövegelemük révén valamely elterjedt típushoz kötődnek, amelytől olykor csak a közbenjáró mibenlétében különböznek. A betegséget „fának átadó” szövegek – több közép-európai szövegtípus tartalmi megfelelői (lásd a IX. 1. csoportot) – a „holdfohászok” szövegelemeinek a fával kapcsolatos gyógyító cselekményekhez való „rögtönzései”. A folyó, szél, villám, hajnal, nap mint „közbenjáró” a 666konkrét szituáció (környezet, időpont, időszak) egy-egy elemének megszemélyesítése. Ez a fajta megszemélyesítés általában jellemző a ráolvasás-gyakorlatra. Előfordul pl. a betegséget „elvivő” folyóhoz, vagy a gyógyító tárgyhoz intézett kérés; anélkül, hogy ezek „hitt” hiedelemlények lennének.
