X. Tudakozó felsorolás + kívánság, fohász, áldás, átok (szemverést gyógyító szövegek)

Teljes szövegű keresés

X. Tudakozó felsorolás + kívánság, fohász, áldás, átok (szemverést gyógyító szövegek)
A szemverést gyógyító „szenesvíz”-készítés (illetve „vízvetés”) kísérőszövegei csak ritkán társulnak másodlagosan más, azonos célú gyógymóddal, pl. ijedtséget gyógyító ólomöntéssel. A szenesvízkészítés a magyarság által mindenhol ismert és gyakorolt összetett rítus, több állandó és sok változó cselekményelemmel (részletes ismertetés: Hoppál 1970; Pócs 1981). Eredetileg diagnosztikus próba: a parazsak vízbedobásának célja a rontó személy kilétének megtudakolása, másrészt (a hozzákapcsolódó gyógyító 667fürdő révén) gyógyító eljárás. A szövegek konkrét jelentése vagy e kettős funkcióra, vagy csak a tudakozásra utal, de a csak tudakozó jelentésű szövegek is legtöbbször gyógyító funkciót töltenek be. A szövegek jellegét és használatát, hagyományozódásuk módját erősen befolyásolja maga az eljárás, illetve annak konkrét funkciója és hiedelemtartalma, a rítuselvű szövegek sajátságainak megfelelően.
A magyar nyelvterület minden részén többfajta szöveg ismert, vagy önállóan, vagy helyi kontaminációkban. A hosszabb kontaminációk használata egybeesik azokkal a területekkel, ahol a szemverés gyógyítását inkább specialisták gyakorolják (Dél-Dunántúl és Erdély).
a) Szenesvizet készítettek: a szén berakása közben mondták a szöveget. Amelyik szónál a faszén leült a víz fenekére, olyan egyén verte meg szemmel a gyereket:
Ember, gyerek, lány, asszony.
A szenesvízben megmosdatták a gyereket, majd alsószoknyájával megtörülték, és a maradék vizet az ajtófélfára öntötték.
                    (Nagykökényes, Nógrád m.; Magyar Néphit Topográfia 5. kérdőíve)
A szenesvízkészítés, illetve „vízvetés” módszere az itt közölthöz hasonló az ez után következő szövegekkel kapcsolatban is:
b)          kék szöm, barna szöm, sárga szöm, fekete szöm, cifra szöm.
                    (Foktő, Pest m.; Diószegi gy.)
Két példánk a csak tudakozó funkciót kifejező szövegeket képviseli, amelyek a lehetséges rontó személyeket (konkrét nevek, nemek és korcsoportok, szemszínek, a nemek és korcsoportok jellegzetes hajviselete) nevezik meg. A tudakozó felsorolás egyúttal az ismétlés mágikus eszközének alkalmazása. Gyakoriak a „szemmel verő” személyként számításba jöhető ismerősök neveinek rendezetlen, tetszőleges számú felsorolásai is (Alföld és Dunántúl); de gyakoribb az a) képviselte módszer: a nemek és korcsoportok felsorolása.
A b) képviselte szövegek szemszínek, illetve fejfedők (’lehetséges igéző személyek’ jelentésű) felsorolása változó sorrendben, általában hármas tagolásban, gyakran „mindenféle szem” befejező sorral (Alföld, főleg Dél-Délkelet-Alföld). Hasonló szövegek Székelyföldön–Moldvában fohászokkal vagy szemverésgyógyító epikus ráolvasásokkal társulnak.
c)          Ha férfi igézte meg,
          szálljon a kalapjára;
          ha asszony igézte meg,
          szálljon a kendője alá;
          ha leány igézte meg,
          szálljon a pártája alá.
                    (Magyarvalkó, Kolozs m.; P. Madar gy.)
 
668d)          Ember verte kalap alá,
          asszony verte kontya alá,
          leány verte párta alá.
          Ha kalap alól jött,
          menjen kalap alá,
          ha konty alól jött,
          menjen konty alá,
          párta alól jött,
          menjen párta alá,
          menjen a fekete zugás alá,
          ott forogjon,
          s mindörökre ott maradjon
                    (Beleg, Somogy m.; Magyar Néphit Topográfia 5. kérdőíve)
 
e)          Szem látott
          szív megvert,
          Jézus vigasztaljon!
                    (Érsekcsanád, Pest m.; Diószegi gy.)
 
f)           Szem megnézte,
          szü megszerette,
          ezer angyal vegye le a fájdalmat róla.
                    (Bukovina; Kánya 1926: 152)
 
g)          Istennek nevében. Ámen.
          Jézus, Mária szerelmiért.
          Szem megverte,
          szív megszerette
          vetem kalap alá.
          Szem megverte,
          szív szerette,
          vetem fejkötő alá.
          Szem megverte,
          Szív bágyasztja,
          Úr Jézus orvosolja.
Mosdatás közben Miatyánkot és Hiszekegyet mondanak, majd ezt mondják:
Szent… (a beteg védőszentje) tiszteletére kérem a Jézus Krisztust, ezt a beteg gyermeket gyógyítsa meg.
                    (Koppányszántó, Tolna m.; Sebestyén Gy. 1906b: 410–411)
 
h)          Miatyánk! Szívből, hittel kérem az úr Jézust!
          Kék szem,
          zöld szem,
          sárga szem,
          barna szem,
          fekete szem,
          669kutya szem,
          macska szem.
          Szem megnézte,
          szív megszerette.
          Vígasztaló Szentlélek Isten
          vígasztald meg ezt a kis ártatlant.
          Drága Jézus,
          a te gyógyító kezedet bocsásd az ő fájó testére,
          és önts balzsamot fájó részire.
          Gyógyítsd meg a te kezeddel.
                    (Moldva; Magyar Néphit Topográfia 5. kérdőíve)
 
i)          Kék szem látta
          barna szem látta
          mindenféle szem látta;
          boldogságos Szűz Mária jöjj el vigasztalásul.
          Vedd ki ezen igizetet
          és mindenféle szellemet, ördögöt
          ezen tehén fejéből,
          testéből
          minden íze csontjai közül,
          vidd el a magas hegyekre,
          fáknak ága-bogaira,
          taszítsd az örök kárhozatra.
          Dicsőség az Atyának stb.
                    (Kászonaltíz, Csík m.; EA 1554, 2)
A példák képviselte szövegtípus a gyógyító és a mágikus funkciót egyaránt kifejezi. Az eredetileg a rontó kilétét megtudakoló felsoroló szerkezetek a mágikus funkciót kifejező szövegelemekkel társulnak; a baj visszaküldése az okozóra (c–d), az okozók átkozása, fenyegetése, a baj elküldése (d), fohász a baj elmúltáért (e–f). Ezáltal a szövegek általában tudakozó felsorolás (= állítások sorozata) + a mágikus funkciót kifejező S-tag (= kívánság, fohász, elküldés stb.) szerkezettel rendelkeznek.
A c–d) a ’lehetséges okozókra menjen vissza a baj’ jelentésű, országos elterjedésű szövegtípust képviseli, amelyben a tudakozó funkciót kifejező nem- és korcsoportok és az ezeknek megfelelő haj és hajviselet felsorolása hármas tagolásban, „ha-akkor…” szerkezetbe van foglalva. A d) második része („Ha kalap alól…”) a Dunántúl nagy részén különböző kontaminációkban ismert, főleg fohászokkal és epikus szövegek elküldő formulájaként.
Az e–f) nagy elterjedésű szövegtípus két, csekély tartalmi eltérést mutató altípusa. Az e) az Alföldön és a Dunántúlon ismert hármas tagolású fohász; az f) Moldva–Bukovina–Székelyföld területén ismert. Moldvában az ott másfajta ráolvasások záradékaként is ismert „Vígasztaló Szentlélek/Boldogságos szűz Mária vígasztald meg (Pétert)” jelenik meg második sorként; illetve egy jellegzetes székelyföldi-bukovinai fohász: „ezer angyal őrizze”. Mindkét forma gyakran kontaminálódik az e rítushoz tartozó típusok mindegyikével.
670A g) a Délkelet-Dunántúlon elterjedt állandó kontaminációkat képviseli. A hármas tagolást megháromszorozva a fohász háromszori megismétlésébe épülnek bele a fejfedőket felsoroló szövegtípusok, sok állandó szövegelemmel, szilárd szerkezettel.
A h–i) Székelyföldön–Moldvában–Bukovinában elterjedt szövegtípus helyi altípusai. Az átlagosnál hosszabb, általában gyógyítók által használt szövegek az e–f) típushoz hasonlóan az okozók felsorolását + fohászt tartalmaznak. A szemek felsorolása kötetlen, változó, a fohász állandóbb. Gyakran kontaminálódik az e–f) szövegekkel. Az i) Csík megyei, illetve moldvai altípus, fohász helyett elküldő formulát tartalmaz. Majdnem minden variáns része a fohászba szőtt „tagfelsorolás”, a közöltnél részletesebb formában (pl. „…vegye ki minden nagy igézeteket… az ő agyából, az ő vállából, az ő hasából, kasából…”). Záradékként itt is gyakoriak az O-tagos hasonlatok (pl. „Olyan tiszta legyen a feje, mint a szép tiszta víz”; „Az én testem maradjon tisztán, mint ahogy az Isten adta világra”).
A szövegek elsőrendű hagyományozó tényezője a szenesvízkészítés rítusa, amely általánosan elterjedt volt a magyar nyelvterületen a legutóbbi időkig. A szemmel való rontásba vetett intenzív hitnek, illetve a szenesvízkészítés rítusának mai góca a Mediterráneum, illetve az Iszlám területe (Kriss–Kriss-Heinrich 1962: II. 12–17), ahol mai napig leggyakoribb betegségek a szemverés. Kelet-, Délkelet-Európában ugyanez a helyzet, legalábbis kisgyerekek és kis állatok vonatkozásában. Felnőtt betegségek kórokaként is gyakori a feltételezett szemverés, de a védekező-gyógyító eljárások változatos sora szintén ismert e területen is (Pl. olasz vonatkozásban: Pitré 1896; újgörög: Arnaud 1912; délszláv: Krauss 1890, Möderndorfer 1964; román: Pavelescu 1945, Moldován 1914; stb.) A „vízvetés” (szénnel vagy egyéb módon) diagnosztikus próbaként az Iszlám területén majdnem mindig szerepel az igézet gyógymódjai közt, bonyolult rítusok tartozékaképpen (Kriss–Kriss-Heinrich 1962: II. 28–29). Noha a szemmel való rontás hite egész Európában ismert, Magyarországtól nyugatra és északnyugatra jóval kevésbé intenzív. A néphit „igézetcentrikusságának” és egyúttal a szenesvízkészítésnek Magyarország területén van a határa. Utóbbi tőlünk nyugatra nem ismert, északkelet felé cseh, szlovák, lengyel, ukrán, észt szórványadatok mutatnak. A német nyelvterületről csak másfajta diagnosztikus próbák ismertek, de néhány történeti adat itt is a szenesvízkészítés valamikori gyakorlatára vall (az európai gyakorlat részbeni összefoglalását lásd Spamer 1958: 131–147).
A rítushoz tartozó, annak részét képező, egymással funkcionális kapcsolatban lévő, de tartalmilag-formailag különböző magyar ráolvasások közül a konkrét funkcióhoz jobban kötődő, alacsonyabb absztrakciós szintű szövegek kapcsolatait kelet-délkelet felé találjuk, míg az elvontabb-szervezettebb szövegek részben nyugat felé mutatnak. Ezen kívül még néhány, egész Európában és a Mediterráneum Európán kívüli részén is általánosan elterjedt szövegtípust (XI., XIII. 2.) a szemverésbe vetett hit intenzív területein annak gyógyítására is (vagy kizárólag arra) használták.
A Mediterráneumban fennmaradt és használt gazdag amulett-szöveganyag „mágikus tárgy”-szerű szöveghasználata és hagyományozása nagymértékben hozzájárulhatott a szövegek fennmaradásához, egyes szövegtípusok, szövegelemek ókorig nyomon követhető folyamatosságához. Mind görög-balkáni, hellenisztikus-római, római-dél-itáliai, mind egyiptomi-kopt folyamatos hagyományok kimutathatók (Jahn 1855; Seligmann 1910). Másrészt bizonyos, egyházi benedikciókkal kapcsolatot tartó, azok által terjesztett szövegtípusok, szövegelemek is megjelennek Európa-szerte az igézet gyógyításával 671kapcsolatban is. Ilyenek az elküldő formulák „keresztényiesített” változatai, továbbá a „tagfelsorolás”; de lehetett az egyháznak szövegalakító-terjesztő szerepe a fohászok esetében is. Egyházi eredetű, vallásos hivatkozásokat tartalmazó szövegelemek igézet elleni alkalmazására egész Európából hozhatók példák (lásd XI–XII. csoportok).
A „rontó” személyek, illetve szemszínek felsorolása, mint önálló szöveg az említett keleti-délkeleti területen, a szenesvízkészítéshez (olykor egyéb diagnosztikus próbákhoz) kapcsolódva általánosan elterjedt. A szemszínek kötetlen felsorolása román, ukrán, szlovák, délszláv, újgörög és olasz, valamint csuvas szövegekből ismert. Az Iszlám területén, illetve a Balkánon gyakran hosszú, kimódolt rítusok, illetve szövegkontaminációk része a „szemfelsorolás” is. Három szemszínt felsoroló állandóbb formák a délszláv, olasz és német nyelvű szövegek közt nagy elterjedésű altípusokat képeznek. A rontó személyek kötetlen felsorolása keleti szláv, délszláv, görög, valamint finn szövegekből ismert – önállóan is, de epikus, illetve „elküldő” szövegek részeként is. Az Iszlám területén gyakorolt rítusok kísérőszövegének gyakori része. – A német nyelvterületen kötött felsorolás ismert, az „okozókra visszaküldés” hiedelemtartalmára is utaló nagy tartalmi-formai állandóságú szövegekben. Pl. „Ha férfi szólt meg, menjen rá vissza, ha nő … menjen az ő testébe…” (Spamer 1958: 127). E szövegtípusok önállóan, a szemverés-gyógyító rítus nélkül, a tudakozó funkciótól elszakadva hagyományozódnak, egyszersmind szilárdabb szerkezettel rendelkeznek.
A „fejfedők” felsorolása Közép- és Dél-Európa nagy területén elterjedt, szilárd szerkezettel, az „okozókra visszaküldés” hiedelemtartalmával (megfelelően a gyógyító funkció előtérbe kerülésének). Leggazdagabb a német anyag; szórványosan lengyel és szlovén adatok is ismertek mint a magyar szövegek tartalmi párhuzamai. A hármas tagolású fohászforma megfelelői Közép- és Nyugat-Európában a legelterjedtebb igézet-gyógyító szövegek. A vízvetés elterjedési területének egy részén is ismertek, ahol tudakozó funkciót is betölthetnek. Szórványos cseh, francia, flamand adatok mellett elsősorban német és olasz nyelvterületen fordul elő a párhuzamos szerkezetben a „rossz”-at és „jó”-t (szemverés és gyógyítása) fohász formában szembeállító tartalommal. Egy – a legelterjedtebb szövegtípust képviselő – cseh variáns (eredetileg verses formában): „Ha asszony vert szemmel, segítsen Szent Anna, ha férfi vert szemmel, segítsen Szent Vavrinec…” (Dubsky 1929: 131).

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages