XI. Fenyegetés, elküldés egyházi átok/áldás formában

Teljes szövegű keresés

XI. Fenyegetés, elküldés egyházi átok/áldás formában
A középkori és kora újkori egyházi benedikciók, illetve exorcizmusok szövegeivel tartalmi-formai rokonságot mutató, azokból származó, de azok közvetítésével azoknál olykor sokkal „ősibb” hiedelemtartalmakat is őrző szövegek. E hiedelemtartalom a démonikus lényként elgondolt „gonosz” (B tényező) elküldése, megsemmisítése, távoltartása. B-hez felhívással, paranccsal fordulni a mágia egyik alapművelete. A „gonoszűzés” felsőbb hatalom nevében ugyancsak általános gyakorlat, ebben sajátosan keresztény csak a keresztény vallás felsőbbségeire és azok attribútumaira való hivatkozás. Az egyházi szertartások az isteni és démoni szféra ellentétességén alapultak: a testben vagy a Sátán, vagy Isten lakozik: a kereszteléssel (amely a 3. századtól tulajdonképpen ördögűző szertartás) kikergetik belőle a Sátánt. Ha a Sátán megszállja a testet, Isten nevében, rá való hivatkozással lehet újra kiűzni.
A szövegeket alkotó szövegelemekre jellemző, hogy az átok-, illetve exorcizmus-formán (A, C-re hivatkozva, paranccsal fordul B-hez) kívül fohász-forma (A C-t kéri 672B elküldésére, megsemmisítésére) és tisztán mágikus formák (A közvetlenül B-hez fordul) egyaránt előfordulnak, gyakran együttesen, egyazon szövegen belül. A szövegek a kétféle – mágikus és vallásos – viszony együttes kifejeződései; a C és B, az „isteni” és „démoni” szféra – mint szemben álló, egymást legyőző hatalmak – mellett az A hatalmát is kifejezik.
Az alábbi szövegelemek változó vagy állandó összeállításban minden idetartozó szövegcsoportban, illetve típusban megjelennek – ezek révén rokon az egész idetartozó szövegkincs Európa nagy területein: a: B megnevezése, megszólítása; b: B-nek adott parancs; c: B-nek adott parancs C-re való hivatkozással; d: A hangsúlyozza, hogy nem ő, hanem C a befolyásoló; e: kiküldő, elküldő jelentésű cselekményre való utalás; f: ugyanaz C-re való hivatkozással; g: B kiküldése a testből; h: B valahova küldése; i: B elpusztíttatása, elküldetése C-vel; j: B fenyegetése határidővel, illetve valamilyen C körébe tartozó dolog megjelenésével; k: C-nek másik természetfeletti hatalmasság utasítást ad B befolyásolására.
a) Árpa gyógyítása: A nevetlen ujj körmével háromszor keresztet kell vetni, ezt mondva
Oszlasson el az Atya,
oszlasson el a Fiú,
oszlasson el a Szentlélek Úristen!
          (Bátmonostor, Bács-Bodrog m.; Diószegi gy.)
b) Vihar elhárítása: Úrnapi sátorfüvet kell gyújtani, azzal keresztet rajzolni a levegőbe a felhő felé és mondani:
Oszlasson el az Atya,
oszlasson el a Fiú,
oszlasson el a Szentlélek.
Most én téged rossz megfoglak,
mind az öt ujjammal megnyomlak,
az Atya rontson,
a Fiú oszlasson,
a teljes Szentháromság szanaszéjjel szaggasson!
          (Tura, Pest m.; P. Madar gy.)
a) Csak az i elemet tartalmazó szövegtípus, két elhatárolt elterjedési területtel (Nyitra, Heves, Borsod, Abaúj, Pest, Bács-Bodrog, Szolnok, Csongrád, Bihar megye). Nagyobbrészt szemmel látható, „eloszlatható” bajok (pl. vihar, fekete felhő, továbbá „kelés”, „guga”, „pokolvar”, „támadás” stb.) „eloszlatására” használatosak. A szövegek (a Szentháromságra való hivatkozás révén) hármasan ismétlődő szerkezetűek, grammatikai struktúrájuk és szókapcsolataik állandósága révén formulaszerűen állandóak.
Az „oszlasson/oszlassa” mellett más, rokon jelentésű igék is előfordulnak. A kísérőcselekmény leggyakrabban „keresztezés”, illetve keresztvetés: gyakran kísérik egyházi imák (Miatyánk, Üdvözlégy; ötször, háromszor stb.), vagy hivatalos egyházi fohászok, illetve ezek töredékei. Néha háromszor, esetleg négyszer ismétlik a szöveget (pl. vihar esetén a „négy égtáj felé” keresztet vetve a felhőkre).
673b) Az a) altípusa (Csongrád, Csanád; Torontál és Pest, Szolnok, Heves megye); annál kevésbé formulaszerű; kevesebb állandó elemmel és kapcsolattal. Gyakran járul hozzá az a elem (pl. „pokóvar, köszvény és sü!”) és a b elem a Szentháromságra hivatkozás hármas szerkezetébe foglalva. A parancsot kifejező igék gyakran alkotnak egy enyhétől a durváig fokozódó sorozatot (pl. „Környékezzen… oszlasson… meggyalázzon”). Ismert több 16. századi, a 20. századi szövegekkel nagymértékben egyező feljegyzés (pl. Radvánszky 1879–1880: 111. 79).
c) Süly gyógyítása:
Uram Jézus Krisztus, mondom a te szent nevedbe:
Tök sű
mak sű
hájog sű,
hetvenhétféle sű!
Körösztöllek tégödet a Jézus Krisztusnak.
Atyaisten teremtsön †
Fijúisten gyűlöljön! †
Az egész tetemödbe sű,
köszvény mög ne maradhasson!
Az ü szent vérivel,
halálával,
mönnyei harangok hangjával,
szűz Margit asszony szűzességivel,
Körösztölő szent János arany gyűrüjivel!
Ámmen! †
A kereszttel jelölt helyeken kereszteket húz a gyógyító a sülyre.
                              (Szőreg, Torontál m.; Kálmány 1891a: 69–70)
A példa a fent említett szövegelemekből ad hoc módon kapcsolódó szövegeket képviseli. Ilyen szövegek a közelmúltban főleg Dél-Magyarországon, de szórványosan másutt is gyógyítók kezén éltek (Torontál, Bács-Bodrog, Baranya, Somogy, Csík, Tolna megye, valamint két 16–17. századi szöveg). Többségüket „elosztható” bajokra és „süly” gyógyítására használták. A kísérőcselekmény és imák használata az a)-hoz hasonló.
d) „Megszólítás” gyógyítása:
A gyógyító ivóbögrében lévő „szótalan vízbe” hét faszenet vet; ezen kívül egy kis sót és kenyeret. A szemek bedobásakor mondja:
Úr Jézus Krisztusom
öt fájdalmas öt sebe érdemiért,
segélje meg őtet az Úrjézus minél hamarább.
Ha leül a szén, „meg van szólítva”. Megmossa a gyerek fejét, homlokát, kezét, ezt mondva:
674Moslak téged Istenünk tízparancsolatjából,
tüdejiből, szíviből,
szájából, szemiből
minden íze porcikájából,
húsából, húsa szálkájából.
Hogy szakadjon róla a fájdalom,
mint az égen az áldott felhők szétoszlanak.
Hétszer kell elmondani, ötször mosva a kezét, fejét; állatoknak is csinálják.
                              (Geszte, Nyitra m.; Morvay gy.)
A példa Nyitra megyei, szemverés (itt „megszólítás”) gyógyítására használt szövegeket képvisel, amelyek a g elemet „tagról tagra küldő” formájában tartalmazzák. A felsorolást az a vagy f elem előzi meg; pl. „Lemosom a marhácskáimnak igézetjét és szólítását…” A beteg lemosása szenesvízkészítés után, magával a „szenesvízzel” történik, tagról tagra haladva, a szövegnek megfelelő sorrendben. Esetlegesen k elem, fohászok, kívánságok (pl. „Semmi voltál, semmi légy”), számlálás, továbbá O-tagos hasonlatok tartozhatnak a szövegekhez (pl. „Úgy oszoljanak igézetyi, szólítási, mint ahogy az édesanya a világra hozta”).
e) „Virgát csinálni” (varázsvessző kincsásáshoz)
Oh ti vesszők, vesszők, mik állotok,
mozduljatok és álljatok az elrejtett kintsen,
kényszerítlek titeket a tövises koszorúra,
mely a mi urunk Jézus Krisztusnak fejére szegezteték,
az Atyának, Fiúnak, és Szentlélek Istennek nevében
amen.
(h. n. 19. század eleji kézirat részlete; Wieder 1890: 248–249)
A példa által képviselt szövegek tisztán az exorcizmusok szövegkészletéből építkeznek Jézus életének eseményeire, szentekre, vértanúkra stb. történő hivatkozásokkal. A varázsvessző, illetve nyíl bizonyos irányba kényszerítésére használt szövegek több száz éves időbeli különbségekkel majdnem azonosak. A közölt szöveg töredéke egy hosszú, 19. század eleji kéziratos ráolvasásnak. Ebben, valamint a Peer-kódex „fegyverek ellen” és „nyíllövés ellen” való imádságaiban (1526-ban feljegyezve a kódex 275–278., illetve 251–254. lapjain; Nytár II. 91–92, illetve 88–89; ismertetésüket lásd Bolgár 1934: 15–17), továbbá a szintén „kincskereső” gyöngyösi ráolvasásokban (1529–1541 közt feljegyezve; Döbrentei 1840: II. 45–46; illetve Bolgár 1934: 19–20) közös a fegyvereknek adott hivatkozásos parancsok (teremtésre, Krisztus keresztelésére, szenvedésére stb. hivatkozó c elemek) kötetlen, halmozó felsorolása. Az ismétlés, illetve gondolatritmus e szövegek fő formai szervezői. A c elemekkel váltakoznak a b elemek: a kereső varázsvesszőnek adott közvetlen parancsok. A C-re való hivatkozások olykor hasonlat formáját öltik, amelyek O-tagjukban valamely bibliai, illetve legendabeli epikumra utalnak. Egy jellemző példa a Peer-kódex 2. nyíllövés elleni imádságából: „…mykeppen ystennekh bodog züléye züle my wronkath ihus cristust, nem érezwen serelmeth, azonkeppen thé ees aly 675lassan hog meg néé serthessed ystennek zolgalo fyath symonth…” Effajta hasonlatok gyakoriak – többnyire a hivatkozásokba foglalva – más 16. századi szövegekben is.
A bemutatott szövegek képviselte csoportokon, illetve típusokon kívül egy-egy szövegelem töredékes kontaminációk részeként a magyar ráolvasások egész rendszerét behálózza.
A csak mágikus funkciót kifejező szövegelemek (a, b, e, g, h) Európa-szerte ismertek önállóan, vagy más eredetű ráolvasások tartozékaiként. Az exorcizmus-szövegeknek is részei voltak. Az exorcizmus-gyakorlat vallásos viszonyt kifejező formuláinak (c, d, f, i, j elemek) alkalmazásával az „ősi”, „örökölt” hiedelemtartalmak kifejeződései is vallásos jelentést nyertek. Az „elküldő”, „valahova küldő”, „tagról tagra küldő”, „határidőszabó” formuláknak mind vallásos, mind tisztán mágikus formái ismertek.
A B megszólítása, fajtáinak felsorolása tisztán mágikus és exorcizmus jellegű szövegekben egyaránt elterjedt, hasonló formai megoldásokkal. A betegség fajtáinak szám szerinti megnevezése (7, 77 fajta) állandó megszólító formulaként ismert, ókori keleti démonhittel összefüggésbe hozott ókori szövegekig (Pradel 1907: 318–319; a 7 és 77 szerepéről a görög, illetve hellenisztikus kultúrában), majd középkori latin és bizánci szövegekben, valamint több európai szövegtípus bevezető formulájaként.
A megszólítás másik – egész Európában az ókortól elterjedt, az exorcizmusok gyakorlatából is ismert – formája a betegség összes fajtájának megnevezése: a betegség nevének kötetlen számú „mágikus” ismétlése, változó jelzőkkel, olykor rendkívül hosszú sorozatokban (40–60 betegségfajtát is felsorolhat egy-egy szöveg). A jelzők a betegség tulajdonságaira, a testben elfoglalt székhelyeire, származási helyeire utalnak. (Egyik legrégebbi ilyen vonatkozású szöveg az Atharvaveda mindenfajta színű férget, illetve a féreg összes „családtagját” megszólító formulája – Kuhn 1864: 139.)
Az okozókat felsoroló szövegek több típusa – állandó tartalmi-formai elemei révén – Kelet-Európa több területén időbeli folytonosságot mutat. Ezek az általános szemverés elleni szövegek (pl. egy elterjedt kelet-európai formát képviselő román szöveg részlete: „…fehér szemtől való igézet, fekete szemtől való igézet …széltől való igézet…” – Pavelescu 1945: 111–112) tisztán mágikus felsorolásként és hivatkozásos exorcizmus-formában egyaránt ismertek. A kiküldött, elküldött bajok „sátán”, „ördög” megnevezése a közelmúlt paraszti használatú szövegeiben főleg Délkelet-, Kelet-Európából ismert.
A B elküldését, „kiküldését” kifejező szövegelemek közül a hivatalos szövegek és ráolvasások részeiként egyaránt leginkább a betegség „tagtól tagra kiküldése” volt ismert, mind „profán”, mind „vallásos” tartalommal-formával (önálló szövegként is). A testből kiküldő parancsok „végtelen” ismétlése a mágikus ismétlés egyik legelterjedtebb közös európai formulája. A B-nek közvetlenül parancsoló szövegek formai egyöntetűsége nagymérvű, beleértve a legrégebbi kimutatott szövegemléket, az Atharvaveda „testből kiküldő” formuláit (pl. „A szemekből, az orrból, a fülekből …elkergetem a szédülést belőled” – Kuhn 1964: 67), kora középkori görög és latin nyelvű, illetve már a 9–10. században nemzeti nyelveken is feljegyzett szövegeket, valamint a közelmúltbeli európai ráolvasásokat egyaránt. Az exorcizmusokból ismert hivatkozásos formák is általánosak ráolvasásként, és Európa-szerte hasonló egyöntetűséget mutatnak. A testből tagról tagra kijutó betegség elképzelése ókori démonhittel függ össze (Pradel 1907: 352). Az „elküldő helyek” egyszerűbbjei (föld, tenger, szikla, erdő), amelyek a szöveg keletkezési, illetve használati helyének földrajzi környezetét is tükrözhetik (pl. Brummer 1908 példái Európa különböző pontjairól), S-jellegű szövegekben is megjelennek, de a „földbe 676küldés” szilárd szerkezetet nyerve több ráolvasás-típus állandó formulája lett (pl. XIII. csoport szövegeinek elküldő formuláiban); az exorcizmusokban a „sátánt a föld alá, pokolba visszaküldeni” tartalommal gazdagodott (Pradel 1907: 355–357; Mansikka 1909: 85).
Az elküldő formulák más fajtáinak kapcsolatai is fellelhetők Európa legkülönbözőbb helyein és korszakaiban. Például a magyar nyelvterület keleti részén ismert ’valaki maradjon olyan tiszta, mint ahogy született’ jelentésű hasonlatok megfelelője 14. századi német szövegben: „olyan tiszták legyenek a tagjaim, mint amilyen édes asszonyom Szűz Mária volt, mikor Szent fiát szülte…” (Corpus, Gicht, 671). A magyar szövegekben gyakori „meg ne gyökerezz” formula pl. 16. századi szicíliai (görög nyelvű) szövegben: „…te itt nem gyökerezhetsz meg” (Schneegans 1908: 576). Hasonló nagy tér- és idő-intervallumban szóródnak az „úgy eltűnj, mint a viasz a tűzben/mint a harmat a fűről” záróformulák párhuzamai.
A vihar, jégeső elküldése az exorcizmusokban szintén a vihart okozó démon ártalmatlanná tételeként jelenik meg; a viharfelhőket elküldő hármas szerkezetű, paraszti fohászokkal feltűnően egyező formában (Franz 1909: II. 75–76, 79, 87). Hasonló hármas szerkezetű átok/áldás-, illetve fohász-formulák Európa-szerte általánosak, mind vihar eloszlatására, mind másfajta bajok ellen. Például egy német ráolvasás (hasonlóak egész Közép-, Nyugat-, Észak-Európában): „Orbánc, megátkozlak az Atyaistennel, Orbánc… a Fiúistennel … a Szentlélekistennel” – Corpus, Rose, 16). – A hármas fohászok a szerkezeti-tartalmi hasonlóságon kívül egyéb, pl. stiláris tényezőkben is sok közös jeggyel rendelkeznek. Például a magyar „teremtetlen”, „végtelen”, „örök” jelzők hivatalos egyházi szövegekben (pl. Franz 1909: II. 86, 97), egy középkori latin nyelvű pestis-ráolvasásban: „teremtetlen atya” stb., vagy egy holland, orbánc elleni ráolvasásban ugyanez (Haver 1964: 250) stb.
A hivatkozásos parancsot tartalmazó szövegelemek (c és d elem) a legegységesebbek mind a hivatalos egyházi szövegekben, mind az ezekből eredő paraszti és egyéb „laikus” használatú szövegekben, Európa minden táján. Az attribútumok (a C tényező és köre) teljes mértékben egyházi eredetűek: felölelik az Újszövetség számos mozzanatát, sőt egyes ószövetségi elemeket, továbbá sokféle legendai elemet. Egy részük (magyar) archaikus imádságokból, illetve epikus ráolvasás-típusból is ismert. A hivatalos szövegek állandó formulája: „Elűzlek (C) által-nevében, aki… (C valamilyen attribútuma).” Például „Elűzlek téged Marmeut … Annak a nevében …aki kezdetben alkotta az eget és földet…” (Franz 1909: II. 78). Ráolvasások hasonló tartalmú „megszólítása”-i különböző aktualizáló szituációkban, különböző helyekről ismertek.
A cselekményre utaló elemek mosásra, „keresztezésre”, keresztvetésre, illetve öt ujjal „megfogásra” utalnak. A lemosás általánosan elterjedt tisztító-gyógyító cselekmény, amely az exorcizmusokban ördögűző jelentést kapott és mint ilyen, gyakori tartozéka azoknak (a keresztelés szertartása a keleti egyházban eredetileg a test „démonűző” kenése, lemosása olajjal – Dölger 1909: 11). Ugyanilyen szerepe volt a „fújásnak” (amely a görög keresztelő rítusban meg is maradt – Dölger 1909: 50). A közelmúltban kelet-, délkelet-európai ráolvasások tartozéka. A magyar nyelvterület keleti részén (és románoknál) a szemverés elleni szövegeket kíséri, és olykor a szövegek R-elemeiben is megjelenik (pl. Bornemiszánál). A keresztezés-keresztvetés szintén a démonűző keresztelési rítusra utal. Ilyen „gonoszűző” értelemben is gyakori eleme az európai – főleg délkelet-európai – ráolvasásoknak, és megjelenik archaikus imákban is. A testben fészkelő gonosz 677„megfogására” utaló szövegelem elterjedt egész Európa korai ráolvasás-szövegeiben és archaikus imáiban, mint az 5, 10, 100 stb. angyalra utaló formula tartozéka, és elsősorban az archaikus imák mágikus hiedelemtartalmakat is kifejező szövegelemeivel mutat kapcsolatot (lásd pl. Erdélyi Zs. 1976: 151–160, 207–213 stb.). Elterjedt német és skandináv ráolvasás-típusok állandó szövegeleme a hivatkozás 5 (10) ujjal megfogásra (pl. „én megkötöm ezt a vért tíz ujjammal…”; Hyltén-Cavallius 1864–1868: II. 414); vagy 12. századi német imaszövegben: „Utánad nézek, utánad küldök öt ujjammal, huszonöt angyallal…”; Mettke 1976: 91).
Az exorcizmusok hiedelemtartalmának egyik legfontosabb aspektusa a B és C szférájának szembenállása; B és C a beteg testéért-lelkéért mintegy hatalmi harcot folytatnak. Elsősorban a j elem utal erre: a démonikus, ördögi lényt egy szent megjelenésével, vagy valamilyen egyéb, a C-szférába tartozó dologgal fenyegetik. A határidővel fenyegetés tisztán mágikus szövegeknek is gyakori tartozéka (lásd VIII. csoport); elképzelhető a mágikus és vallásos „határidős” szövegek közti összefüggés is.
A B fenyegetése az „utolsó ítélettel” és az ezzel kapcsolatos határidők szabása nyilván összefügg a hivatalos exorcizmusok hasonló tartalmú fenyegetéseivel: pl. „…semmiféle módon ne árthassatok… a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, aki el fog jönni megítélni eleveneket és holtakat…” (Franz 1909: II. 75). E motívum Európa-szerte ismert a legkülönbözőbb elküldő-fenyegető tartalmú ráolvasásokban (pl. egy dél-magyarországi német szöveg: „Orbánc, parancsolok neked… az utolsó ítélettel”; Hajnal gy. EA 3618: 12).
A B és C összeférhetetlenségét fejezik ki azok az elküldő formulák is, ahol oda küldik a gonoszt, ahol nincsenek „megkereszteltek”. A szövegek olykor – a „hatalmi harc” kifejezéseképpen – B ismérveivel C hasonló ismérveit állítják szembe. Így a megszólító, minden lehetséges betegséget megnevező formulákkal gyakorta jár együtt az attribútumok hasonló „mágikus terjengősségű” felsorolása, vagy a betegség összes fajtájának felsorolásához hasonló módon Mária, Jézus stb. neveinek felsorolása; mind a hivatalos exorcizmusokban, mind az ezekkel összefüggő ráolvasásokban (vö. Pócs 1986b).

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages