A HAZAI AGRÁRSZOCIALISTA MOZGALMAK KÖLTÉSZETE
A HAZAI AGRÁRSZOCIALISTA MOZGALMAK KÖLTÉSZETE
Az agrárszocialista dal a munkásmozgalmi dal egyik válfaja. Kialakulása és virágkora a századforduló évtizedeire tehető (1890–1914). A korabeli, időszerű, félnépi, politikai jellegű programköltészet egyik legismertebb megjelenési formája. Sikerültebb szövegei eddig is bekerültek a népköltészeti antológiákba.
Bár pontos felmérés nem készült arról, hol élnek e dalok, de azt tudjuk, hogy a Viharsarokban, a Dunántúl számos helységében, a Bodrogközben, Szabolcs-Szatmár megyében, Zemplénben – s ezen kívül számos nemzetiségi vidéken ismerték e műfajt. Mindez azt bizonyítja, hogy céljaik megvalósításáért magyarok és nem magyarok (szlovákok, románok, németek, délszlávok) együtt küzdöttek. Tudomásom szerint hazánk mintegy 600 helységében volt intenzív agrárszocialista mozgalom, s a nagyobb helységeket leszámítva e helyekről alig van gyűjtés.
Milyen lehetett az adott időben az agrárproletárok költészeti-zenei szükséglete? 751A kulturális igényeket a korabeli népdalok, szakmai dalok, magyar nóták, műdalok, mozgalmi dalok és szavalatok elégítették ki. Az agrárszocialisták mozgalmi dalai az alkalmi költészet közismert csoportjába tartoznak.
A népdalokkal ellentétben, szinte mindegyik szövegük keletkezése nyomon kísérhető. Az alkotások többsége rögtönzött rigmus: ezekből igen sok fennmaradt az írásbeliség terjedése, a nyomtatás révén. E szövegek fennmaradását a mozgalmak lapjainak köszönhetjük, ezek segítségével terjedtek az ország minden részébe. Kifejezési eszközeik szegényesek voltak, de jellemzőjük a nagyfokú realitás: tartalmi vonatkozásban igen sokrétűek. Ezek az anyagok nem annyira művészi, esztétikai vonatkozásban, hanem dokumentatív szerepüknél fogva értékesek számunkra.
