MUTATVÁNYOS TÁNCAINK ÉS A FEGYVERTÁNCOK
MUTATVÁNYOS TÁNCAINK ÉS A FEGYVERTÁNCOK
Ügyességi táncaink összefüggése a hasonló európai táncokkal közös gyökérre, a középkori fegyvertáncokra vezethető vissza. Bár a nyugat- és dél-európai fegyvertáncok fejlődési iránya külön-külön is másként alakult, mint azt a kelet-európai népek fegyvertáncainál tapasztalhattuk, mégis megfigyelhetők a részletegyezések, éppen az évszázadokkal ezelőtt kialakult ügyességi típusok alapján. A legtöbb hasonlóságot természetesen a szomszéd népek azonos fejlődését mutató tánctípusaiban találjuk meg. Kézenfekvő például a párhuzam a szlovák zajaci és odzemok változataival, továbbá a románok haidăul, cu bîta és crucea (krucsea = kereszt) táncaival (Wolfram 1935; Martin 1964a). Alsó-Ausztriában a Spanltanznak nevezett típusát egy személy táncolja, keresztező ugrással és terpeszlépéssel, mint a mi kanásztáncunkban. Skóciában ma sem botokat, hanem két kardot helyeznek a földre, és ez az ügyességi tánc ott a szokásos kardtáncformát képviseli. Az angol moresca-táncosok Bacca Pipes dzsigjükben két hosszú sípot fektetnek a padlóra fegyver helyett. Highlandban (Felső-Skócia) egy veszedelmes formáját ismerték: két férfi egyidejűleg táncolt a földön keresztbe fektetett kardpáros, míg másik hat körültáncolta őket, és fegyverüket fejmagasságban feléjük irányította.
A táncot Spanyolországban L’Hereu Riera néven ismerték. Az erdélyi szászok a 17. századi forrás szerint a Spiesstanzot két, keresztbe fektetett nyárs felett járták. Kelet-Norvégiában ketten táncolják kézfogással a keresztezett botok felett egyre gyorsuló tempóban. A svédországi változatokban szalmaszálak helyettesítik a botokat. Néha egész csillagot raknak ki belőlük, és a párok körbe fogódzva, keresztlépéssel (a mi háromlépésünk) táncolnak felette. Aki rálép egy szálra, kiesik. Ismerjük még változatait Finnországból, Észtországból, Lengyelországból, Litvániából és Lettországból is. A Kaukázusban kardokat fektetnek körbe, és guggoló-forgó lépéssel táncolnak fölöttük, anélkül, hogy megérintenék. Felső-Ausztriában és Salzkammergutban három, földre helyezett kalap körül táncolnak. Ezt ott Hüatltanznak nevezik. A dobrudzsai németeknél 325Mützentanznak, azaz sapkatáncnak nevezik. Ehhez hasonlót ismernek a svájci Champéryben is. A délsvédek három facipőt vagy három tányért állítanak sorba és azok körül táncolnak. A németországi Taunus hegység vidékén mezítláb, a földbe tűzdelt csalánok között táncolnak. Megemlítjük még a híres holland tojástáncot, amelyhez hasonlót Sziléziában is ismernek.
Az alpesi tartományokban táncolják a Wischtanzot. Két legény egy botot fog a két végén, s ezen emelik át lábukat, miközben a botot egyik kezükből a másikba veszik, majd a magasba emelt bot két vége alatt saját tengelyük körül forognak. Hasonlót ismernek az észtek, lettek, bretonok. A Pireneusokban négy táncos szalagot tart keresztezve, és ugyanúgy átvetik a lábukat a szalagon, mint a Wischtanzban. Majd felemelik magasba a szalagot, és ugyancsak forognak alatta a saját tengelyük körül. A harmadik figuraként a szalagot a földön keresztezik, és a legények ugyanúgy táncolnak felette, mint a magyar kanásztáncban vagy az osztrák Spanltanzban (Wolfram 1935, 1951; Norlind 1941; Louis 1963; Poldmäe–Tampere 1938).
Ügyességi táncaink kísérődallamai nagyobbrészt kanásznóták. A vágánsként vagy kolomejkaként is számon tartott ritmus a középkortól kezdve nyomon kísérhető tánczenénkben (Bartók 1924, 1934; Kodály 1969; Szabolcsi 1959a; Vargyas 1952). Kanásztáncdallamaink legjellemzőbb táji típusaiból csak néhányat közlünk. A kanásztáncok és seprűtáncok között emellett találunk más ritmusú, de szintén régies táncdallamokat, például dudanótákat (39–43. dallampélda) is. A kanász- és seprűtáncok általános tempója 
= 120–138.
= 120–138.
(Kanásztánc. Hosszúhegy, Baranya m.; Andrásfalvy B., Pesovár F. gy. 1965)
1. Csóri kanász mit főztél? Tüdőt káposztával.
Mivel rántottad te be? Hasa szalonnával.
Süttem, süttem te-le-le, itt a disznó eleje,
Ustor is van, bot is van, majd meghízik a siska.
3262. Elszaladt a siska disznó kilenc malacával
Utána jállt a kanász a görbe bottyával.
Megájj siska megfoglak, jó összeostorozlak,
Mer’ ustor is van, bot is van, majd meghízik a siska.
Utána jállt a kanász a görbe bottyával.
Megájj siska megfoglak, jó összeostorozlak,
Mer’ ustor is van, bot is van, majd meghízik a siska.
(Kanászos. Alap, Fejér m.; Martin Gy., Pesovár F. gy. 1958)
327(Oláh nóta. Az északkelet-magyarországi kondástánc egyik jellemző hangszeres dallamtípusa. Vaja, Szabolcs-Szatmár m.; Borbély J., Martin Gy., Pesovár F. gy. 1957)
Csóri kanász mit főztél? Tüdőt káposztával.
Mivel rántottál bele? Hasaszalonnával.
Ti-ri-ri ri-ti-ti-ti, Ti-ri-ri-ri-ti-ti-ti.
(Kanásztánc. Szentgál, Veszprém m.; Martin Gy., Pesovár F., Vásárhelyi L. gy. 1950)
1. Felment a kondás a fára, Makkot rázott az allára,
Hízzál kucukám, hízzál nagyra, Maj’ levág a fényes balta.
2. Vígan, vígan, víg angyalom,
Víg órában termett rajom,
Mindig illen víg voltam én,
Víg órában termettem én.
Víg órában termett rajom,
Mindig illen víg voltam én,
Víg órában termettem én.
(Pásztornóta. Mikófalva, Heves m.; Martin Gy., Pesovár F. gy. 1960)
