LASSÚ MAGYAR
LASSÚ MAGYAR
A Közép-Erdélyben szórványosan előforduló lassú magyarnak eddig két – zenei és formai-szerkezeti tekintetben eltérő – táji altípusát ismerjük. A románok köréből eddig nincs adatunk előfordulásáról.
A lassú pontozó (ritka pontozó, ritkázó, régies, szegényes) a Maros–Küküllő közi, száraz vám-völgyi, kutasföldi magyar falvakban az idősebb nemzedékek szórványos, alkalmi táncaként egyéni vagy kettős formában fordul elő. (Csoportos, tréfás, lakodalmi formájában a libasorban haladó legényeknek a táncvezetőt kell utánozniok.) A tánchoz néhány, szöveges formájában 6/8-os vagy 4/4-es pontozott ritmusú, ún. Jaj-nóta típusú (a helyi lassú páros tánchoz is járuló) dallam hangszeres változatait alkalmazzák 
= 132–138 tempóban, gyors düvőszerű kísérettel.
= 132–138 tempóban, gyors düvőszerű kísérettel.
Motívumkészlete gazdagabb a ritka legényesnél, de csekélyebb a helyi pontozóénál, amelynek egyes motívumai kiszélesedéssel s a szinkópák ritmikai átértékelésével 
illeszkednek a lassú pontozóhoz. A 
és 
ritmusú figurázások (háromlépés, hegyező-sarkazó, lábkör, harang, 339csavaró-lengető), valamint összetett csapásoló motívumok 
alkotják a mezőséginél gazdagabb motívumkészletét. A tánc négy 4/4-es ütemből álló aaab, aabc szerkezetű pontokra tagolódik, melyeknek záróritmusa: 
A rövid, tömör, 10-12 pont terjedelmű, változatos felépítésű tánctanfolyamra következetlen pontismétlés és visszatérés jellemző (pl. ABCDD1ED2).
illeszkednek a lassú pontozóhoz. A és ritmusú figurázások (háromlépés, hegyező-sarkazó, lábkör, harang, 339csavaró-lengető), valamint összetett csapásoló motívumok alkotják a mezőséginél gazdagabb motívumkészletét. A tánc négy 4/4-es ütemből álló aaab, aabc szerkezetű pontokra tagolódik, melyeknek záróritmusa: A rövid, tömör, 10-12 pont terjedelmű, változatos felépítésű tánctanfolyamra következetlen pontismétlés és visszatérés jellemző (pl. ABCDD1ED2).
A környékbeli románság e vidéken a ritka legényes típus változatait (haidău, cu bîta, de ponturi néven) táncolja, melynek zenéje és struktúrája is eltér a lassú pontozóétól (Martin 1970–1972; Horváth I. 1971).
A lassú magyar (ritka magyar, magyar tánc, magyar tempó néven) a Borsa-völgyi, kis-Szamos-völgyi, nyugat-mezőségi falvak idősebb nemzedékének szórványos, alkalmi táncaként egyéni vagy alig szabályozott csoportos formákban fordul elő, olykor a helyi sűrű legényessel együttes alkalmazásban (Bonchida, Válaszút; lassú-sűrű magyar) s néha női körtánc kíséretével. Hajdani tánckezdő szerepének máig élő nyoma a műfajilag már átalakult ún. négyes magyar, mely a széki táncciklusban a szüneti férfitáncok utáni nyitótánc. Ezt kétpáros, vegyes kis körökben, derékon összefogódzva járják. A kör sima lépésekkel gyorsan forog váltakozó irányba. A forgások pihenő megszakítása közben villannak még fel olykor az öregek lábán a lassú magyar jelzésszerű töredékei.
Zenéje, dallamkincse eltér a ritka legényesétől, s a lassú pontozóéval érintkezik. Lassú (Mm. = 126–160) kiszélesedett, pontozott ritmusú. 4/4-es aszimmetria felé hajló, gyakran sánta (hétosztatú) lassú düvővel kísért, fejlett hangszeres darabok kísérik. Ezekre egyrészt már a széles áradású verbunkos zene pontozott, alkalmazkodó ritmikája és stílusa, másrészt pedig 8 és 16 szótagos és kibővült Jaj-nóta típusú dallamokkal való kapcsolat a jellemző, melyeknek énekelt változatai a puhább hármas (6/8) ritmizálás felé hajlanak. A lassú magyar zenéjében szinte következetes a 4 vagy 8 ütemes zenei egységektől való eltérés. A legényes zene szabályos azonosüteműségét szabálytalan többüteműség váltja fel a periódusok ismétlő kibővülése, a zárlatok megsokszorozása által.
= 126–160) kiszélesedett, pontozott ritmusú. 4/4-es aszimmetria felé hajló, gyakran sánta (hétosztatú) lassú düvővel kísért, fejlett hangszeres darabok kísérik. Ezekre egyrészt már a széles áradású verbunkos zene pontozott, alkalmazkodó ritmikája és stílusa, másrészt pedig 8 és 16 szótagos és kibővült Jaj-nóta típusú dallamokkal való kapcsolat a jellemző, melyeknek énekelt változatai a puhább hármas (6/8) ritmizálás felé hajlanak. A lassú magyar zenéjében szinte következetes a 4 vagy 8 ütemes zenei egységektől való eltérés. A legényes zene szabályos azonosüteműségét szabálytalan többüteműség váltja fel a periódusok ismétlő kibővülése, a zárlatok megsokszorozása által.
A zene terjedelmi tágulása-lassulása és többütemű szabálytalansága a táncszerkezet minden szintjén jelentős változások forrása. A rímszerűen összecsengő zárlatok a hosszú zenei egységek miatt alig érzékelhetők, s így mintegy feleslegessé válnak, s a heteropódia miatt nem is követhetik egymást szabályos időközökben. Ritmikai sokféleségük 
következetlenségük miatt megszűnik a zárómotívumok formulajellege, s ezzel a táncfolyamat határozott, világos tagolása is. A lassú magyarban olykor még fellelhető pontszerkezetek felépítésének szóródása, egyéni sokfélesége (aaaav, aaabv, aavbbv, abbb, aabav, aabc, aavbc, abcd) a zárt és következetes táncmondatszerkesztés felbomlási folyamatáról tanúskodik. Ezzel pedig a tánc mikroformáinak, a motívumoknak a szabályozó kerete is megszűnik. A zárt, egységes, közösségi jellegű motívumkincs a laza, nyílt táncszerkezetben feloldva az egyéni tehetség és pillanatnyi hangulat függvényeként szinte parttalan variálódásnak indul. A mezőségi sűrű legényes megformált, közösségi motívumkincséből képződik ugyan a lassú magyar motivikai alapszövete, de ebből oly nagy mértékben egyéni és alkalmi jellegű, gyakran változó terjedelmű (3/4, 5/4, 6/4, 7/4 időtartamú), rögtönzött motívumalakulatok jönnek létre, hogy olykor egyetlen táncfolyamatban is alig van azonosan megformált motívumváltozat.
következetlenségük miatt megszűnik a zárómotívumok formulajellege, s ezzel a táncfolyamat határozott, világos tagolása is. A lassú magyarban olykor még fellelhető pontszerkezetek felépítésének szóródása, egyéni sokfélesége (aaaav, aaabv, aavbbv, abbb, aabav, aabc, aavbc, abcd) a zárt és következetes táncmondatszerkesztés felbomlási folyamatáról tanúskodik. Ezzel pedig a tánc mikroformáinak, a motívumoknak a szabályozó kerete is megszűnik. A zárt, egységes, közösségi jellegű motívumkincs a laza, nyílt táncszerkezetben feloldva az egyéni tehetség és pillanatnyi hangulat függvényeként szinte parttalan variálódásnak indul. A mezőségi sűrű legényes megformált, közösségi motívumkincséből képződik ugyan a lassú magyar motivikai alapszövete, de ebből oly nagy mértékben egyéni és alkalmi jellegű, gyakran változó terjedelmű (3/4, 5/4, 6/4, 7/4 időtartamú), rögtönzött motívumalakulatok jönnek létre, hogy olykor egyetlen táncfolyamatban is alig van azonosan megformált motívumváltozat.
A motívumok többsége szélesített, egyenletes értékekben mozgó hegyező, sarkazó, lábköröző, bokázó figurázás. Az elaprózott 
-os ritmus szerepe már csekély, s csupán 340a csapásokra szorítkozik. A legényes ritmikai örökségeként viszont jelentős arányban fordul elő a – lassú tempóban szokatlan – szinkópás ritmus is 
. Az elnyújtott terjedelmű, széles áradású, laza szerkesztésű táncfolyamatot tagolatlansága s a nyílt mikroformák sokasága miatt általában az ismétlések és visszatérések jellemzik. Felépítése azonban sokkal inkább az egyéni formaalkotó készségtől függ, mint a közösségi hagyomány szabályozó erejétől.
értékekben mozgó hegyező, sarkazó, lábköröző, bokázó figurázás. Az elaprózott -os ritmus szerepe már csekély, s csupán 340a csapásokra szorítkozik. A legényes ritmikai örökségeként viszont jelentős arányban fordul elő a – lassú tempóban szokatlan – szinkópás ritmus is . Az elnyújtott terjedelmű, széles áradású, laza szerkesztésű táncfolyamatot tagolatlansága s a nyílt mikroformák sokasága miatt általában az ismétlések és visszatérések jellemzik. Felépítése azonban sokkal inkább az egyéni formaalkotó készségtől függ, mint a közösségi hagyomány szabályozó erejétől.
A lassú magyar az eddigieknél már oldottabb szerkesztésű, szabadon szárnyaló, egyénibb szerkezetű férfitánctípus, mely az új verbunktáncok kialakulásának mintegy a küszöbét jelenti, amelyen túl már az új, 19. századi értelemben vett verbunkstílusról kell beszélnünk (Lajtha 1954a; Kallós 1964; Martin 1967c, 1970b, 1970–1972, 1973a).
