7. Kalocsa-vidék
7. Kalocsa-vidék
A magyar nyelvterület virágzó tánckultúrájú színfoltja a Kalocsa-vidéki dialektus. A múlt század végén kifejeződő kalocsai díszítőművészettel egyidejű az a polgárosulás társadalmi talajában keresendő kulturális átalakulás, mely a táncéletet is kibontakoztatta. A megkésett polgári fejlődés ezen a vidéken a népművészet késői kivirágzását eredményezte, és így sorvadását is megkésleltette, ami a tánc szempontjából komoly fáziseltolódást jelentett más vidékekhez képest. Ez a megkésett fejlődés itt elsöpörte a régi stílus nyomait, s teljesen az új stílus szellemében formálta át e vidék tánckultúráját. Nincs egyetlen táncdialektusunk sem, mely ennyire eleven táncéletű lenne, s ugyanakkor olyan sincs, amelynek tánckincse ne tartalmazna több régies vonást, mint a Kalocsa-vidéké.
A régi stílusú tánckincs egyik hajtása a kalocsai mars. Ez a tánc a századforduló körüli formájában hasonlított még a somogy–baranyai kanásztánc, valamint a sárközi-Duna menti ugrósok változataihoz. A polimorfia, azaz a páros, magányos és csoportformák gyakorisága éppúgy jellemezte, mint a nem ismétlődő jellegű, hanem a sokmotívumos szerkesztés. Nem pusztán menettánc, hanem mulatsági funkciójú tánc is volt. A régies marsváltozatok főmotívuma az összetett szerkezetű (5 tagú) ún. verdungos lépés volt. Ez a mars még zenei anyagában is hordozta a régi stílus dallambélyegeit. A „Hol jártál az éjjel cinege madár…” kezdetű dallam már csak az öregek marsához megfelelő. A mai negyven-ötven éves nemzedékhez fűződik az új marsdivat, mely az első világháború utáni időszakban bontakozott ki, és a harmincas években tetőzött éppúgy, mint a Kalocsa-vidéki díszítőművészet. Az új mars már egyértelműen menettánc jellegű. Ritmusa és motívumkincse egyszerű, ostinato (ismétlődő) szerkesztésű. Előadásmódját felszabadult életöröm és dinamika hatja át, mely leginkább tükrözi az új stílusú táncok frisseségét. Parasztságunk jobbágyfelszabadulás utáni fejlődési lehetősége a Kalocsa-vidéken érdekes módon századunkban hozta meg népművészeti hajtásait. A megújuló mars régi ruháját is hamar levetette. Az új stílusú dallamok egy részét marsként is alkalmazták, s ehhez még olyan indulózenék is kapcsolódtak, melyek nem oly idegenes jellegűek, mint a rábaközi dus zenéje. A német zenei hatás klasszikus periódusa, a múlt század utolsó, millenniumi évtizedei még nem érintették ezt a marsdivatot. Az első világháború után pedig ez a hatás már kisebb volt. A Kalocsa-vidéki mars zenéje elsősorban az új stílusú magyar népdalból táplálkozott.
A meg nem újult régi stílusú táncok nyomai már csak szórványosak. Néhány kanásztánc-, seprűtáncváltozat máshonnan átvett példánya képviseli csupán az új mellett a kihaló régit.
A Kalocsa-vidéki leánykarikázót, az ún. fércelést is fokozott mértékben itatja át az új stílus hatása. A lassú kétlépéses motívumból és a Feröer-lépésből áll. Az új stílus legszebb darabjai kapcsolódnak hozzá énekkíséretül. A szokásos hát mögötti keresztfogáson kívül az egyszerű kézfogás is előfordul. A friss részt is mindig új stílusú dallamok gyorsabb változatai kísérik. A friss főmotívuma a lenthangsúlyos ridalépés. A karikázó a közelmúltig szinte már csak itt élt eredeti funkciójában, leginkább a távolabbi szállásokon. 411Vasárnap délutánonként a kocsma mellett karikázó-éneklő leányok még a hatvanas évek második felében is előfordultak Öregcsertőn és Felsőereken.
A verbunk itt nem került elő, még az emlékanyag is alig tud róla. Csupán a lassú csárdás egyik neve (mely a mars egyik lépésére is vonatkozhat), a verdungos utal arra, hogy a Kalocsa-vidék tánckultúrájának is volt köze a verbunkhoz.
A lassú csárdás motívumkincse egyszerű, csupán az öttagú verdungos lépésre korlátozódik. A friss pedig a nyugati dialektusterület friss csárdásából főleg az aprózó-sarkazó, lenthangsúlyos figurázásokat és a forgást őrzi. A párelengedős csalogatás és a lippentős motívum itt gyérebben fordul elő, mint a kelet-dunántúli területen. A körcsárdás, a négyesölés viszont rendkívül kedvelt. Ez a tánckészség csökkenésével párhuzamosan terjedő újabb táncforma ott divatos, ahol a csárdás iránti igény megvan, de a tánckészség már nem képes lépést tartani a még meglevő igénnyel. A tánckedv kiélésének jó lehetősége a forgás, melynek e táncformában szédülést alig okozó formája adott. A négyesölés alig korlátozódik másra, mint ide-oda forgásra s közben rövid pihenésekre. Virtuskodó mutatványos mozzanatként gyakran előfordul, hogy a leányok a legényekre támaszkodva hátra emelkednek a levegőbe, majd a forgás iramának csökkentésével, a legények újra visszaeresztik őket a földre.
A Kalocsa-vidék új stílusú dallamvilágát a rezesbandák, valamint az itt is elterjedt tamburabandák hordozzák. A virágzó új stílusú tánckincs életét a tánciskola csak az utóbbi évtizedekben kezdte átszínezni.
A speciális táncok közül a társasjátékszerű párnás táncot, a kisszéktáncot, a szakácsasszonyok lakodalmi táncát (mely a marssal kapcsolódik), valamint a ludasjáték nevű labirintustáncot kell megemlítenünk.
