a) „Valódi” botoló
a) „Valódi” botoló
A botolók mozgásanyagának legfontosabb rétege a nem szó szoros értelemben vett táncszerű motivika. A táncnak nincs állandó, kötött ritmikája, határozottan kialakult motívumkincse. Inkább csak hagyományos mozgáselemek és gesztusok jellemzik. Ez a mozdulatanyag a párbaj, a verekedés pillanatnyi fordulatainak teljesen alárendelt. A lábmozgások táncszerűségét háttérbe szorítja a küzdelem, s a határozott ritmusú motívumok helyett laza mozdulatkapcsolatokat, meghatározatlan ritmusú és időtartalmú lépéseket, előre-hátra rohanásokat, ugrásokat, térdeléseket, guggolásokat, forgásokat, néha hosszú megállásokat találunk.
A felsőtest, a karok mozgása sokkal csiszoltabb, közösségileg kötöttebb érvényű, s ez eredményezi a párbajszerű botolók egységes előadásmódját. A csiszolt, kialakult eszközmotivika ugyanis alapvetően meghatározza a célszerű törzs- és fejtartást, valamint a 422karmozgást: kissé előredőlt törzs, behúzott fej, az egész test kissé meggörnyedt, összekuporodott, védekezésre és támadásra kész tartása jellemzi. A botolóknál a lábmozgásoktól független, önálló eszköz- és kézjátékmotívum-anyagról beszélhetünk, ami éppúgy belegyökerezett a botos táncosok mozgáskészségébe, mint másutt a lábmotivika. Jellemző példaként említjük, hogy a zárt helyen, a cigánykunyhóban mulató cigányok a botoló nóták dalolásakor gyakran ülőhelyzetben kézzel, eszköz nélkül imitálják a botolást. Ilyenkor előfordulnak mindazok a furcsa – eszköz nélkül természetesen értelmetlennek ható – kézmozdulatok, amelyek a tényleges botolásnál használatosak.
A küzdelem a tánc szerkezeti vonásait is alapvetően meghatározza: felépítésében semminemű kötöttség nincs. Néhány hagyományos tánckezdő és befejező formulán kívül teljesen a küzdelem menetétől, pillanatnyi állásától függ a tánc felépítése. Ebből következik, hogy az itt tárgyalt „valódi” botoló táncok tagolása független a zenétől. A zene – adatközlőink szerint – a stilizált párbaj hangulatának felkeltését, a verekedés ritmusának szabályozását, a botforgatás, botvezetés és összecsapások tempóját, ütemét szolgálja.
A botoló táncok e csoportjának pontos megfelelőjét, de még csak párhuzamát sem találjuk a Kárpát-medence népeinek tánckincsében. Ez természetszerű, hiszen a szerkezeti kötetlenség és aritmia (zenéhez nem igazodó táncmód) másfajta táncoknál teljesen értelmetlen volna. Hangulata, mozgásstílusa (a zenei anyaga) némileg a mezőségi ún. lassú magyar, azaz a közép-erdélyi legényes egyik lassú típusára emlékeztet.
A botoló sajátos, kizárólag e formájához használt dallamanyagát jelentik az ún. botoló, bot alá való, botvágású vagy botos nóták. E dallamokat a zenész cigányok sem ismerik, hordozói mindig a cigányság elmaradottabb rétegei. Eddigi ismereteink szerint elsősorban a felső-Tisza-vidéki cigányság zenei dialektusára jellemzőek, közülük mindössze néhány dallam kapcsolódik az országszerte általános, eléggé egységes cigánydalkincshez. Csak a cigányok körében ismeretesek, a helyi magyar lakosságnál nem találtuk nyomait. Néhány botoló dallam magyar változatai azonban a nyelvterület más részein szórványosan előfordulnak.
A botoló nóták mindig énekelt, szöveges és pergetett dalok. Tánckíséretkor a szöveggel dalolt versszakokat az ún. pergetés – azaz hangszeres előadás utánzására emlékeztető virtuóz cifrázás – követi.
A dallamok 7 és 8 szótagos sorokból állnak. A kétféle, egymást helyettesíthető szótagszám sokszor egyetlen előadás során versszakonként, sőt egyetlen strófán belül soronként is változik, keveredik. Nemcsak a szótagszám, hanem néha a dallamsorok száma is ingadozik. A botoló dallamok többsége négysoros ugyan, de a 2, 3, 5 és 6 soros dallamok sem ritkák.
Az eddig feljegyzett dallamok szöveganyagának döntő többsége magyar nyelvű. A szövegek egy része a botoláshoz kapcsolódik, másik része „táncszó”-szerű vagy pedig régies – főleg Erdélyből ismert – lírai szövegek változatai.
A botoló nóták sajátos ritmikai kétéltűségről tanúskodnak. Ugyanaz a dallam kétféle ritmikai változatban él. Az egyenletes 
értékekben mozgó (néha pontozott), páros ritmusú formái az ún. dudanóták ritmuskategóriájába illeszkednek. Előfordul azonban páratlan, hármas lüktetésű változatuk is. A két változat sokszor egyetlen táncon belül jelentkezik. A páros ütemű lassú dallamot a tánc folytán cifrázott, pergetett 3/8-os gyors változata követi. Máskor a lassú páratlan ütemű dallamot a gyors páros forma váltja fel.
értékekben mozgó (néha pontozott), páros ritmusú formái az ún. dudanóták ritmuskategóriájába illeszkednek. Előfordul azonban páratlan, hármas lüktetésű változatuk is. A két változat sokszor egyetlen táncon belül jelentkezik. A páros ütemű lassú dallamot a tánc folytán cifrázott, pergetett 3/8-os gyors változata követi. Máskor a lassú páratlan ütemű dallamot a gyors páros forma váltja fel.
423A felső-Tisza-vidéki botoló nóták legközelebbi dallam- és ritmikai rokonait, valamint a páros és páratlan változatok hasonló proporciószerű megfeleléseit táncdallamaink egyik jellegzetes csoportjában, az ún. erdélyi 6/8-os táncdallamok között találjuk.
