d) Marosszék
d) Marosszék
A régi Maros-Torda megye déli felén a Maros, a Nyárád és a Kis-Küküllő közén fekvő Marosszék a Székelyföld legsűrűbben lakott északnyugati vidéke. Legnagyobb központi települése Marosvásárhely. Marosszék két kisebb táncdialektusra oszlik: 1. A Maros–Nyárád–Kis-Küküllő közi teljesen magyar lakosságú keleti részre és 2. a Maros-jobbparti, románokkal vegyes lakosságú ún. Székely Mezőségre, melyhez a Szászrégen környéki magyar falvak tánckultúrája is hasonló.
Elsőként a kibédi származású Seprődi János (1909) jellemezte a vidék táncait és tánczenéjét, majd Bartók és Lajtha végzett tánczenei gyűjtést a marosszéki falvakban, s ez az ötvenes évektől tovább folytatódott (Herţea–Almási 1970; Martin 1970b). Máig mintegy 10 marosszéki településről vannak filmes táncgyűjtéseink.
Marosszék a vármegyei, mezőségi magyarság és a székelység sajátos átmeneti területe, s egyben a Székelyföld legfejlettebb tánckultúrájú része. A székely verbunk gazdagabb, fejlett változatai mellett ez a marosszéki forgatós hazája, kisugárzó központja, s itt jelenik meg először a friss csárdás sajátos, székely színezetű ugrós-dobogós formája, a cigánycsárdás vagy szökős. A táncstílus jelentős változását mutatja a páros táncokban – az Erdély más részeitől eltérő – lenthangsúlyos forgásmód. Marosszék hangszeres tánczenéje is kiemelkedően gazdag – s fejlett.
A székely verbunkot vagy csűrdöngölőt a Marosszéken szóló és csoportos formában kör alakban járták cikluskezdő táncként, de ma már csak a táncszünetek vagy lakodalmak virtusos mutatványaként fordul elő. A tánc 
ritmusú, dobogó, csavargó, forgató, bokázó, köröző, hátravágó, csapásoló motívumai 4 és 6 ütemes szakaszokba tömörülnek, és 
valamint 
ritmusú bokázókkal vagy csapásokkal végződnek. A zenéhez illeszkedő táncfolyamat szakaszai ciklikusan visszatérnek: a bevezető s pihenő tapsos sétálás figurázással és pergő csapásokkal váltakozik. Gazdagabb, épebb változatai Marosszék mezőségi dialektusában élnek.
ritmusú, dobogó, csavargó, forgató, bokázó, köröző, hátravágó, csapásoló motívumai 4 és 6 ütemes szakaszokba tömörülnek, és valamint ritmusú bokázókkal vagy csapásokkal végződnek. A zenéhez illeszkedő táncfolyamat szakaszai ciklikusan visszatérnek: a bevezető s pihenő tapsos sétálás figurázással és pergő csapásokkal váltakozik. Gazdagabb, épebb változatai Marosszék mezőségi dialektusában élnek.
Marosszék legjellemzőbb, ma is élő virtuóz forgó-forgató-figurázó tánctípusa a lenthangsúlyos marosszéki forgatós vagy korcsos (névváltozatai: vármegyei gyorsforgatós, 441sűrítős, vetéllős stb.). A tánchoz gyorsdüvős kontrakíséretű 2/4-es ütemű, mérsékelt tempójú (
= 80–120), szinkópákkal átszőtt, 
-os mozgású, tetrapodikus sorokból álló, periodikus építkezésű, közjátékokban, figurákban gazdag több részes, fejlett hangszeres darabok járulnak, amelyek a nyugati hatásokkal már átszíneződött ún. korai verbunkoszene stílusjegyeit viselik. A tánc két altípusa a) a lassúbb tempójú ( = 80–104), szélesebb elterjedésű marosszéki forgatós vagy korcsos és b) a Mezőségen és a Maros mentén használatos ennek egy gyorsabb ( = 120) formája is sebes, szapora, sebes forduló vagy magyarforduló néven. A forgatós alapmotívuma a nő állandó átvetése, mely rondószerű felépítésben (ABACAD) váltakozik a nő kar alatti forgatásával, párelengedő ugrós, bokázó, csapó-tapsoló, csalogató jellegű figurázással és zárt páros forgással. A csárdásra is jellemző mozzanatok még rövid motívumsorokban, zártabb szerkezetben, más metrikai-ritmikai keretben jelennek meg. Egy-egy motívumsor ritkán lépi túl a zenei sorok vagy periódusok terjedelmét, s így a tánc igen zsúfolt, gyakran változó, virtuóz hatást kelt. A tánc 
alapritmusa a figurázásoknál 
ritmusú elaprózásokkal és a táncosok találkozását, egymáshoz igazodását szolgáló sajátos átvezető-kapcsoló formuláknál pedig ritmusú összevonásokkal gazdagodik. Figurázáskor a férfitánc motívumkincsét ritmikailag módosítják. A táncban következetesen feltűnnek olyan 3/4 időtartamú motívumok, amelyek miatt teljes táncmondatok is páratlan (5/4, 7/4 stb.) időtartalmúakká válnak. A zenei egységek határaival így a táncegységek mindaddig nem vágnak egybe, míg egy másik páratlan ütemű motívumsorral ez az eltolódás ki nem egyenlítődik. A tánc- és zenei egységek párhuzamának szinte szabályos ingadozását okozó páratlan ütemű táncmondatok esetleg a proporciós gyakorlat késői maradványai. A marosszéki forgatós elhelyezkedése a táncciklusban vidékenként, néha falvanként is eltér. Többnyire a táncciklus közepén vagy végén táncolják. Az öt táncból álló nyugat-marosszéki ciklusban két különböző tempójú altípusát a táncrend második és negyedik táncaként járják.
= 80–120), szinkópákkal átszőtt, -os mozgású, tetrapodikus sorokból álló, periodikus építkezésű, közjátékokban, figurákban gazdag több részes, fejlett hangszeres darabok járulnak, amelyek a nyugati hatásokkal már átszíneződött ún. korai verbunkoszene stílusjegyeit viselik. A tánc két altípusa a) a lassúbb tempójú ( = 80–104), szélesebb elterjedésű marosszéki forgatós vagy korcsos és b) a Mezőségen és a Maros mentén használatos ennek egy gyorsabb ( = 120) formája is sebes, szapora, sebes forduló vagy magyarforduló néven. A forgatós alapmotívuma a nő állandó átvetése, mely rondószerű felépítésben (ABACAD) váltakozik a nő kar alatti forgatásával, párelengedő ugrós, bokázó, csapó-tapsoló, csalogató jellegű figurázással és zárt páros forgással. A csárdásra is jellemző mozzanatok még rövid motívumsorokban, zártabb szerkezetben, más metrikai-ritmikai keretben jelennek meg. Egy-egy motívumsor ritkán lépi túl a zenei sorok vagy periódusok terjedelmét, s így a tánc igen zsúfolt, gyakran változó, virtuóz hatást kelt. A tánc alapritmusa a figurázásoknál ritmusú elaprózásokkal és a táncosok találkozását, egymáshoz igazodását szolgáló sajátos átvezető-kapcsoló formuláknál pedig ritmusú összevonásokkal gazdagodik. Figurázáskor a férfitánc motívumkincsét ritmikailag módosítják. A táncban következetesen feltűnnek olyan 3/4 időtartamú motívumok, amelyek miatt teljes táncmondatok is páratlan (5/4, 7/4 stb.) időtartalmúakká válnak. A zenei egységek határaival így a táncegységek mindaddig nem vágnak egybe, míg egy másik páratlan ütemű motívumsorral ez az eltolódás ki nem egyenlítődik. A tánc- és zenei egységek párhuzamának szinte szabályos ingadozását okozó páratlan ütemű táncmondatok esetleg a proporciós gyakorlat késői maradványai. A marosszéki forgatós elhelyezkedése a táncciklusban vidékenként, néha falvanként is eltér. Többnyire a táncciklus közepén vagy végén táncolják. Az öt táncból álló nyugat-marosszéki ciklusban két különböző tempójú altípusát a táncrend második és negyedik táncaként járják.
A lassú csárdás vagy jártatós lassú düvő kíséretű, 4/4-es ütemű, pontozott ritmusú zenéjét szöveges formában is élő dallamok füzére alkotja. Az új stílusú és műcsárdászene már Marosszéken is háttérbe szorította a régibb, nemesebb veretű dallamokat, de a tánc kezdetén a zenészek még mindig eljátszanak néhány jellegzetes régi stílusú 11, 16 szótagos vagy Jaj-nóta típusú, keserves szövegű lassú dallamot. A lassú formakészletét a kétlépéses, a páros forgás, szerényebb kopogó figurázás, bokázások, s ha a táncot korcsosan járják, egy-egy párelengedő kiforgatás alkotja. A marosszéki lassú és friss csárdásban falvanként, sőt nemzedékenként is bizonyos ingadozás tapasztalható a lent- és fenthangsúlyos tekintetében. Úgy tűnik, hogy a lenthangsúlyos marosszéki forgatós hatására a csárdásban is – főként a fiatalok körében – a lenthangsúly érvényesül. Az idősebb nemzedékek táncában viszont a csárdás még többnyire fenthangsúlyos.
A leggyorsabb tempójú ( = 148–152) páros tánc a friss csárdás, a cigánycsárdás vagy szökős. Esztam kíséretű zenéjének dallamkincse vegyes: a régi, ereszkedő jellegű, AABB szerkezetű hangszeres dallamok mellett sok, ismeretlen eredetű cigány és román, valamint népies műzenei darab is akad. Motívumkincsére az egylépés, páros forgás, a verbunk motívumaihoz hasonló kopogó figurázások, bokázók, légbokázók, cifrák jellemzők 
és 
ritmusban. Gyakran felemelt tartású kézfogással hosszan figuráznak. A Nyárád mentén újabban a szökőst több pár kisebb vagy nagyobb körökbe fogódzva sokáig együtt maradva táncolja.
= 148–152) páros tánc a friss csárdás, a cigánycsárdás vagy szökős. Esztam kíséretű zenéjének dallamkincse vegyes: a régi, ereszkedő jellegű, AABB szerkezetű hangszeres dallamok mellett sok, ismeretlen eredetű cigány és román, valamint népies műzenei darab is akad. Motívumkincsére az egylépés, páros forgás, a verbunk motívumaihoz hasonló kopogó figurázások, bokázók, légbokázók, cifrák jellemzők és ritmusban. Gyakran felemelt tartású kézfogással hosszan figuráznak. A Nyárád mentén újabban a szökőst több pár kisebb vagy nagyobb körökbe fogódzva sokáig együtt maradva táncolja.
Marosszéken kétféle táncciklussal találkozunk. 1. A mezőségi, Maros menti párban 4425 tánc: a verbunk, a sebes forduló, a lassú csárdás, a korcsos és a cigánycsárdás követi egymást. 2. Keleten a Maros–Nyárád–Kis-Küküllő közén a szakasztásnak nevezett ciklus egyszerűbb: a verbunkot a lassú, a forgatós, majd a szökős követi. Udvarhelyszék határvidékén a forgatóst már inkább a táncciklus végén alkalmazzák. Néhol (pl. Jobbágytelkén) a forgatós egy táncciklus folyamán két ízben is szerepelhet, s alkalmilag kiegészül bizonyos szabályozott szerkezetű németes táncokkal is (négyes, hatos, nyolcas, gólya).
A marosszéki tánczene kiemelkedő gazdagsága és fejlettsége az itt élő sok cigányzenésznek is köszönhető. A vonószenekarból itt alig hiányozhat a cimbalom, s e hangszer legvirtuózabb kezelőivel ezen a vidéken találkozunk. Marosszék keleti felén pedig többnyire klarinétos, tárogatós, hegedűs paraszt zenészek is muzsikálnak, s a banda összeállítása is egyszerűbb: a prímás, kontrás és cimbalmos gyakran bőgős nélkül muzsikál, mint az udvarhelyszéki falvakban.
