ESZKÖZÖS JÁTÉKOK

Teljes szövegű keresés

545ESZKÖZÖS JÁTÉKOK
Itt azokat a játékokat tárgyaljuk, amelyekben az eszköz elkészítése, illetve a vele való játék a lényeg.
Az eszközzel való játszás sok esetben kötetlen formában jelenik meg. A kötetlen játékok gyakran önkéntelenül, nem tudatosan alakulnak ki; sem elejük, sem végük nincs, észrevétlenül képesek más tevékenységi folyamatokba beilleszkedni. A kötetlen játékoknak ebből a nem mindig tudatos, esetleges voltából következik talán legjellemzőbb vonásuk: egyszeri, szabálytalan voltuk. A pontosabb elemzés érdekében kell megkülönböztetnünk a kötetlen játékok két nagy csoportját, az alkalomszerű és a szerepjátékokat, már csak azért is, mert a kötetlen játékok e két fajtája között igen fontos különbségek mutathatók ki. Az alkalomszerű kötetlen játékok legfőbb jellemzője a lehető legnagyobb mérvű variálhatóság. Idesoroljuk a növényi játékok jelentős részét, a homok- és sárjátékokat, az egyes játékszerekkel (zúgattyú, pörgetők) való játszást stb. Ezek közül sok egyedül, társak és minden szerveződés nélkül is játszható. Az ilyen cselekvéseket elsősorban azért tekinthetjük játéknak, mert bár formailag kezdetleges, képlékeny szerkezetet mutatnak, mégis a játéknak megfelelő módon jellemzik valamely egyén vagy csoport tevékenységét. Ugyanakkor ezeket a játékokat is játszották társaságban. Tudatosan kerültük itt a „csoport” kifejezést, mivel hangsúlyozni kívántuk, hogy az említett esetleges társulások nem tudatosan szervezett akcióközösségek (Fél 1948). Az esetleges játszótársaságokat – az általuk játszott játékokhoz hasonlóan – semmiféle szabály sem köti, kialakulásukat, létrejöttüket semmi sem befolyásolja, a pillanatnyi szituáció függvényei. Ezzel szemben a kötetlen játékok másik csoportját képező szerepjátékok már jóval nagyobb fokú szervezettséget és szabályozottságot mutatnak. Idesorolhatunk minden olyan egyéni vagy csoportjátékot, amelyben a résztvevők különböző szerepeket (apa, anya, pásztor, gazda) játszanak el, s a játékok lényegét jelentő szerepvállalásoknak megfelelően viselkednek a játék időtartama alatt. Természetesen a játékfolyamat itt is szabálytalan, legalábbis játékszabályok által nem meghatározott, de már érvényesülnek bizonyos hallgatólagos megegyezések, előfeltevések. Ezek legfontosabbika a vállalt szerepnek megfelelő viselkedés.
E szerepjátékok elsősorban arra hivatottak, hogy elősegítsék a mindennapi élet bizonyos készségeinek, ismétlődő helyzeteinek, tevékenységeinek az elsajátítását és begyakorlását, illetve igyekeznek ellenőrizni és ellenőriztetni a már ismert sémák használatát. Tehát míg az alkalomszerű kötetlen játékok „csak” a természeti környezet megismerésére alkalmasak, addig a szerepjátékok mindenekelőtt a társadalmi környezet elsajátítását célozzák.
A kötetlen játékok legfontosabb összetevője e játékok tárgyi világa. Ezen belül megkülönböztethetjük a környezetnek a játék folyamatába bevont (élő vagy élettelen) elemeit, illetve a játékszereket.
A gyermek akármivel játszik, azt tulajdonképpen játékszernek tekinthetjük. Mivel azonban így a fogalom szinte a végtelenségig (és egyben a használhatatlanságig) tágítható, bizonyos megszorításokkal kell élnünk. Játékszernek azokat a különböző anyagokból (növényi, állati alapanyagok, fa, kő, papír, fém stb.) készült, kizárólag a játszás céljait szolgáló tárgyakat nevezzük, amelyek formájukat, alakjukat tudatos emberi tevékenység nyomán nyerik el. Ebben a meghatározásban – részben burkolt, részben kifejtett módon – a játékszerek több fontos tulajdonsága benne foglaltatik. A játékszerek a szocializáció 546folyamatának, a játéktevékenységnek a tárgyi kellékei. Jelentőségük abban rejlik, hogy egyrészt tárgyiasítják, kézzelfoghatóvá teszik a más módon el nem sajátítható ismereteket, másrészt pedig önmagukon túlmutatva továbbadják a hozzájuk tapadó elvárásokat, értékeket, normákat. Az a tevékenységi kör és jelentéstartalom, mely szerint a különböző játékszereket használják, pontosan visszatükrözi a közösség, a társadalom értékrendszerét és világképét, s épp ebben rejlik a játékszerek rendkívüli kultúrtörténeti, társadalomtörténeti, szociológiai jelentősége.
A játékszereket – elsősorban funkcionális szempontból – határozottan meg kell különböztetni a játékeszközöktől. A játékeszközök mindenekelőtt abban különböznek tőlük, hogy önmagukban nem alkalmasak a játékra, sőt a velük való játék is csak akkor értelmes, ha a tevékenység meghatározott szabályok szerint folyik (Kresz 1948: 9). Ennek megfelelően a különböző ügyességi és sportjátékok eszközeit (ütők, botok, fagolyók) nem tekinthetjük játékszereknek.
Már az előző meghatározásból is kitűnt, hogy a játékszereknek számtalan változata, formája, csoportja, típusa van. Ezt a tényt tükrözik a játékszerek felosztására tett kísérletek. Ennek során megkülönböztettek elsődleges – azaz gyári készítésű – és másodlagos – azaz alkalmi, élő és ideológiai – játékszereket. A pszichológusok szilárd és változó Szerkezetű (homok, sár) játékszerekről, míg főleg a német kutatás etnográfiai, antropológiai és kulturális játékszerekről beszélt. A játékszerek felosztásának igazán fontos szempontjára azonban már a század elején felfigyelt Gabnay Ferenc. Megállapítása szerint (1904: 142) vannak önálló játékszerek, amelyek egy meghatározott játék eljátszásának céljából születtek, és vannak utánzó játékszerek, amelyek valamely használati tárgy utánzatát jelentik. Nyilvánvaló, hogy ez a felosztás – még ha Gabnay nem is utal erre – szoros kapcsolatban áll az alkalomszerű, illetve a szerepjátékokkal. Az önálló játékszerek természetszerűleg csak egyetlen, meghatározott játékesemény céljából alkalmazhatók (gondoljunk például a különböző zúgattyúkra, búgókra), másra nem használhatók. Ezzel szemben az utánzó játékszerek különböző játékeseményekben és -folyamatokban alkalmazhatók, szabadon variálhatók mindaddig, amíg meg nem sértjük az általuk utánzott tárgy jelentéstartományát. Az utánzó játékszerek kizárólag szerepjátékokban fordulnak elő, mivel az utánzott tárgyhoz, illetve ennek játékbeli használatához meghatározott szerepek is hozzátartoznak. Sőt, ezeknek a szerepeknek az elhagyása értelmetlenné tenné magát a játékfolyamatot. Így például a kukoricacsutkából készült ökrösszekérhez hozzátartozik a „gazda”, a különböző anyagokból készült állatokhoz a „pásztor”, a babához az „édesanya”. Mindebből lassan kirajzolódik a játékszereknek a szocializáció folyamatában betöltött szerepe, valamint a játékfolyamatok rendszerszerűsége. A kultúra bizonyos ideológiai elemeit tárgyiasító, alkalomszerű játékokban előforduló önálló játékszerek, valamint a kultúra más ideológiai tartalmait továbbadó, szerepjátékokban előforduló utánzó játékszerek egyértelműen mutatják a játéktevékenység összetettségét, a több szinten zajló szocializációs folyamat működését.
Ezt a képet tovább gazdagíthatjuk, árnyalhatjuk és pontosíthatjuk, ha a különböző társadalmi rétegekhez tartozó gyermekek játékszereit vesszük figyelembe. Ezek a különbségek annál markánsabbak, minél inkább közeledünk a mához, noha napjainkban újra az uniformizálódás figyelhető meg. A századforduló idején élő parasztgyerekek kezén csak elvétve lehetett látni gyári, városi eredetű játékszert. Minden egyes játékszert maguk (vagy szüleik, testvéreik) készítettek el, boltban, városban szinte semmiféle játékot nem vásároltak. A városi, gyári eredetű játékok elsősorban a polgári ízlést vették célba, a 547városi gyermekek számára készültek, a polgári középosztály értékeit, világképét tükrözték. Így természetesen alkalmatlanok voltak arra, hogy a falusi gyermek életébe beilleszkedjenek, életére, szemléletére hatással legyenek. E megállapítás másik oldala, hogy a hazai játékszergyártó ipar mennyiségileg sem állta a versenyt, nem volt képes minden igény kielégítésére. Magyarországon a játékszerek gyártásának iparága semmiféle összehasonlításban sem állta a versenyt például a németországi, nürnbergi játékszergyártással. Háziiparszerű, azaz eladásra termelő, paraszti eredetű játékszergyártás pedig vagy nem volt Magyarországon, vagy olyan fejletlen és esetleges volt, hogy soha nem tudott érvényesülni (Kresz 1948: 10). Egyes vásárokon, piacokon, búcsúkban persze lehetett játékszert vásárolni, ezek azonban sem mennyiségüknél, sem minőségüknél fogva nem voltak képesek hatást gyakorolni a falusi gyermekek játékaira. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy egészen mások voltak az ajándékozási szokások falun, mint városban. A falusi gyermekek szinte sohasem kaptak városi boltokban vásárolt ajándékot, játékszereket. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a városi és falusi játékszerek, játékkultúra között ne lettek volna kölcsönhatások, ne lettek volna különböző, leginkább a városból a falura irányuló kapcsolatok. Ezek az összefüggések azonban néprajzi eszközökkel alig tárhatók fel, inkább csak a tendenciák rögzíthetők. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy a századforduló idején, a 20. század első felében megtalálható falusi játékszerek – minden esetleges hatás ellenére – sajátos, öntörvényű, belső fejlődésen alapuló világot mutattak.
Játékszerként, játékeszközként olyan természeti tárgyak is használhatók, melyeket alig kell átalakítani, például fű, falevél, virág. Másik csoportjukat azok az eszközök alkotják, melyek eredetileg más céllal készültek, de a játékban átértékelődtek: szőlőkarót használtak például a botos játékokhoz, kosárkötelet az ugrókötelezéshez, kerékabroncsot az abroncshajtáshoz stb. A harmadik csoportba azok tartoznak, melyek kifejezetten játékeszköznek készültek, például a tökmalac vagy a facsiga.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages