SOKFÉLE VONULÁS

Teljes szövegű keresés

SOKFÉLE VONULÁS
A vonulások jelentik a határesetet a játék és a rítusok, szokások, illetve az ünnepi szórakozási formák között. A játékcselekmény rendszerint csak annyi, hogy végigmennek a falun. Csattanója, tánclépése többnyire nincs, a lényeg, hogy az ünneplőbe öltözött lányok vonulását az egész falu lássa.
Népszerű és kedvelt két forma a rétes és a kanyargó járás; mindkettő általánosan ismert a magyar nyelvterületen. A szakirodalom mindkettőt a labirintustáncok közé sorolja, melyek „utánozzák a nap, az égitestek mozgását, a madarak repülését: a labirintusba való bejutás jelképezi az anyaméhbe jutó magot és a labirintusból való kijutás a születő gyermek útját: illetőleg mindez az avatási szertartásokra, az avatandó jelképes halálára és újjászületésére is utal” (Dömötör T. 1974: 151). A rétes játszásakor a gyerekek (általában lányok) megfogják egymás kezét. Az első az ének kezdetekor futólépésekkel elindul körbe, és csigavonalban elkezdi betekerni a sort (74. ábra). A végén levők kisebbeket lépnek, hogy segítsék a tekeredést.

74. ábra. Rétes
(MNT I. 774)

Csavarodj be, farkam! - illetve: - Csavarodj ki, farkam!
(Hejce, Abaúj-Torna m.; Bereczky J. gy. 1969)
Amikor a sor egészen fölcsavarodott, vége a játéknak, s ha van kedvük, kezdik elölről. Ha ki is tekerednek, akkor vagy a vezető fordul vissza, vagy ellenkező irányba kezdenek futni az utolsó vezetésével. Csinálják úgy is, hogy a belső a körülötte levők felemelt keze alatt próbál kibújni, maga után húzva a többieket: ha nem sikerül, összegabalyodnak és jót nevetnek. Önállóan is előfordul, de gyakoribb, hogy más játék végéhez kapcsolódik: például a leánykérők után, mikor már minden lányt elvitt a kérő. (vö. MNT I. IV 608A 4.) A kanyargó járáshoz három lány háromszög alakban feláll vagy leguggol. A többiek sorba összefogózva futólépéssel kerülik őket. A legegyszerűbb kerülési forma a kifli, illetve félhold (75. ábra).

75. ábra. Kanyargó járás
(Borsai–Hajdu–Igaz 1980: 58)
Úgy is kanyaroghatnak, hogy nyolcas alakban megkerülik az első és a második lányt, aztán a másodikat és a harmadikat, majd a harmadikat és az elsőt. Közben egyfolytában énekelnek.

Egy szege, két szege, hat szeleménye,
Hat ágy hajma, Csiripcserép feneke,
Hat van dinnye, Hol a tiknak a feje,
Csűr ide, csűr oda, Less ki dáridomra.
Debrecenbe’ fújják, Szép asszony pincéjébe’ jó bort ittam,
Fele víz, fele bor, Fele semmi se.
(Szőlősgyörök, Somogy m.; Gábor J. gy. 1956)

1. Hajó, hajó lakomorcán,
Körül járom három akó gombát,
A gombának háromféle fontját,
A legénynek két vadalmafáját.
 
2. Messze kékellik a Tisza,
Közepében piros alma,
Azt gondolja némely anya,
Rozmaringszál az ő fia.
609(Bükkzsérc, Borsod m.; Sárosi B. gy. 1954)

Hej, piliga táncom, piliga,
Aranyhajú, ezüsthajú piliga.
 
1. Mikor a kislányok szépen járják,
Kacskaringós táncot járják.
 
2. Kis utcába’ meglobbantják,
A városba be is hajtják.
6103. Kis utcába’ megy egy legény,
Még a menése is kevély.
 
4. Olyan csontos a kalapja,
Még a nap is megáll rajta.
 
5. De mi haszna csontos kalap,
Ha a legény csak egy falat.
(Győrújfalu, Győr m.; Szabó L. gy. 1955)
(vö. MNT I. IV A 3.)
Két különböző kapuzó vonulás a lánckészítés és az átfordulós kapuzás. Lánckészítésnél a játszók fölállnak egy sorba, és megfogják egymás kezét. Elkezdenek énekelni, mire a sor vége elindul, s húzza maga után a többieket.

Hej, tulipán, tulipán,
Teljes szegfű, szép virág,
Nem megyünk mi messzire,
Csak a falu végire,
Ott sem leszünk sokáig,
Csak egy óra hosszáig.
(Boldog, Pest m.; Ihász M. gy. 1953)
Az első két lány kaput tart, az alatt átbújnak, végül a második lánynak fél fordulatot kell tenni, s így a keze maga előtt keresztben lesz. Az első lány arccal ugyanarra fordulva marad, ahogy az elején állt. Ezután a második és harmadik lány közötti kapu alatt mennek át, majd sorban mindegyiken, míg valamennyien meg nem fordulnak (76. ábra). Ekkor mindegyikük keze keresztben van: a láncot „felaggatták”. Az utolsó lány átkiált az elsőnek, az meg válaszol neki:
– Híres mester, szakad-e a lánc?
– Nem tudom, hogy aggattad fel!
(Boldog, Pest m.; Ihász M. gy. 1953)

61176. ábra. Lánckészítés
(Boldog, Pest m.; Muharay 1953: 53)
Ekkor a két végén kétfele húzzák a láncot, s ha elszakad, azok győznek, ahol többen vannak. Ha nem szakad el, akkor erős a lánc. (vö. MNT I. IV A 5.) Az átfordulós kapuzás (77. ábra) úgy kezdődik, hogy a lányok kézfogással körbe állnak. Ketten fölemelik a kezüket és átbújnak alatta.

77. ábra. Átfordulós kapuzás
(MNT I. 770)

Nem menünk el messzire,
Csak a falu végire,
Ott se leszünk sokáig,
Hej, liliomszál!
Ha még egyszer megzöldellik, Hetet virágozik,
Hej, liliomszál!
(Pórszombat, Zala m.; Gönczi F. gy.)
612A kézfogást sehol sem engedik el, maguk után húzzák az egész kört. Végül kifordulnak mind, s úgy állnak, hogy a kör középpontjának mindenki hátat fordít. Ekkor az a kettő tart kaput, akik az előbb az átbújást vezették. A végére mind visszafordulnak, ahogy az elején álltak, s kezdik újra. Így haladnak végig az utcán (vö. MNT I. IV A 1 c α, β). Kevés az adat egy igen érdekes fajta vonulásra, a kezeken sétáltatásra. A játszók kettes sorban állnak, szembefordulnak egymással, és a párok megfogják egymás kezét. Egy 5-6 éves kislány végigsétál a kezeken, a párok fején támaszkodik, vagy kétoldalról két lány fogja a kezét (78. ábra). Közben énekelnek:

Egrecica, fodormenta,
Hányat termett a magyaró,
Tízet, húszat, huszonkettőt,
Ej, liliomszál!
(Zalaszabar, Zala m.; Gábor J. gy. 1956)

Heje, cica, fodormenta, Hej, liliomszál!
(Rezi, Zala m.; Gábor J. gy. 1959)

78. ábra. Kezeken sétáltatás
(MNT I. 772)
613A hátsók mindig előreszaladnak az oszlop két oldalán, és beállnak az elejére. Így folyamatosan haladnak (vö. MNT I. IV A 2 b β).
Országszerte népszerű és számtalan változatban ismert a bújó-vonuló játék. Egyrészt a vasárnap délutáni leányséta kötöttebb, régiesebb formájának fogható fel, másrészt őrzi a tavasz köszöntéséhez kapcsolódó mágikus szertartás nyomait is. Ez teszi érthetővé, hogy egyes helyeken ez a játéktípus az év egy bizonyos napjához kötődik (virágvasárnap, húsvétvasárnap, húsvéthétfő, fehérvasárnap, pünkösd), és hogy a lányok zöld ágat hordoznak végig a falun. Két lány egyik vagy mindkét kezét összefogva fölemeli: ez a kapu. Ez alatt bújnak át a többiek, így vonulnak végig a falun. A bújás módja szerint többféleképpen játszhatják:
1. Egyes sorban bújnak (79. ábra). A) Egyenes vonalban haladnak át a kapu alatt, egymás kezét fogva. Mikor mindenki átbújt, a kaput tartók beállnak a sor végére, és a két első tartja a következő kaput (vö. MNT I. IV A 1 a β). B) A két első lány tart kaput, s az utolsó vezeti át rajta a többieket. Ilyenkor kicsit félkörösen haladnak, s mikor mind átbújtak, a lánc ellenkező vége tart kaput, és a volt kaputartók vezetik a bújást (vö. MNT 614I. IV A 1 a α; IV A 1 b α). C) Az egész sor kaput tart, s az utolsó kígyóvonalban kezdi vezetni a többieket a kapuk alatt. Amikor mindenki átbújt, s a kaputartók elfogytak, ismét fölemelik összefogott kezüket, s aki a végére maradt, kezdi megint a bújást (vö. MNT I. IV A 1 s).

79. ábra. Bújó-vonuló
2. Kettes sorban bújnak (80. ábra). A) A lányok párosával állnak, minden pár kaput tart. A hátsók előrebújnak a kapuk alatt, s mikor előreérnek, beállnak első párnak, és megint kaput tartanak. Közvetlenül egymás után bújnak, s a páros sor így halad előre (vö. MNT I. IV A 2 a α). B) Játsszák úgy is, hogy nem tartanak kaput, csak megfogják egymás kezét, és nem a hátsók bújnak előre, hanem az elsők válnak szét kétoldalra. Megvárják, míg a párok elhaladnak közöttük, majd beállnak a páros sor végére, ismét kézfogással (vö. MNT I. IV A 2 b α).

80. ábra. Bújó-vonuló
3. Két sor áll fel egymással szemben, mindkettőben ugyanannyi játszó van. Az egyik sor tartja a kapukat, a másikban álló lányok átbújnak alattuk (81. ábra). A végén mindkét sor megfordul, hogy ismét egymással szemben álljanak, a volt bújók tartanak kaput, s a másik sor bújik. Játsszák úgy is, hogy mindkét sor arccal egy irányban áll, ilyenkor a bújás után nem kell megfordulni. Valamennyi változatban végig énekelnek:

Bújj, bújj, zöld ág, Zöld levelecske,
Nyitva van az aranykapu, Csak bújjatok rajta!
Nyisd ki, rózsám, kapudat, kapudat,
Hadd kerüljem váradat, váradat,
Szita-szita, péntek, szerelem csütörtök, zab szerda.
615(Kiskunhalas, Pest m.; Szomjas Gy. gy. 1955)

81. ábra. Bújó-vonuló

Bújj, bújj bokrostul, Bokros itt is, amott is,
A mi házunk előtt is, Szaladj hídon által.
Fölszántatom a cser alját parrag gyanánt,
Belevetem gyűrű gyöngyöm szegfű gyanánt,
Vagyon bátor jó vitéz, A nagy hídon átalmész,
Egre cica, fodormenta, Haj, liliomszál, Haj, liliomszál.
616(Galambok, Zala m.; Péczely A. gy. 1954)

Jöjj el, Jöjj el, te szép zöld ág, zöld levelestül,
Nyitva van az aranykapu, csak bújj átul rajta,
Bújj, bújj bokrostul, bokrod itt maradjon,
Vagyok bátor jó vitéz, megyek hídon átul.
(Mindszentkálla, Zala m.; Kerényi Gy. gy. 1957)

Haj, lile, haj!
Tikot loptak a cigányok, Haj, lile, haj!
Haj, széna, széna raja, Széna dödörkéje,
Gyócs fűje, barázdája, Gyorsan bújjunk átul,
Libánok, libánok, A mi házunk aranyos, aranyos,
A tietök tikszaros, tikszaros!
617(Nagyberki, Somogy m.; Olsvai I. gy. 1953)
A kapus-hidas játék szövegében és cselekményében egyaránt kötődik a bújó-vonuló játékhoz. Két gyerek összefogott kezét fölemelve kaput tart, a többiek libasorban velük szemben állnak föl. A csoport kezdi az éneket, a kaputartók pedig válaszolnak.

– Révész, révész, vigyetek át a Dunán!
– Nem vihetünk, mert nagy ellenségünk,
Hidunk lábát is eltörettétek,
Mégsem csináltattátok meg!
– Megcsináljuk fenyőfából,
Kifaragjuk aranytulipánból!
– A fenyőfa nemigen állandó!
Egy szép kislány
Most nyújtózik,
A piros alma
Most bimbózik!
Áni, áni a fáról, a zöld erdő ágról,
Bújj, bújj, bokrostul, bokrod itt maradjon!
(Sérfenyősziget, Moson m.; Kiss L. gy. 1951)
618Ezután a csoport énekelve megindul és átbújik a kapu alatt, nyolcas alakban kerülve a két kaputartót (82. ábra).

Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske,
Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta!
Nyisd ki, rózsám, kapudat, kapudat,
Hadd kerüljem várodat, várodat,
Szita, szita péntek,
Szerelem csütörtök,
zab szerda!
(Sérfenyősziget, Moson m.; Kiss L. gy. 1951)
A dallam végén a kaputartók hirtelen lecsukják a kaput, s aki előtte áll, attól megkérdezik, aranyalmát vagy aranykörtét választ-e. Amelyiket választja, a mögé a kaputartó mögé áll, s a játék kezdődik elölről. Addig játszanak, míg a bujkáló sor el nem fogy. A játék végén még általában szerepel valamilyen ráadás. Ez lehet például az aranyalma és az aranykörte csapata közti versengés (láncszakítás, vonalon áthúzás). Esetleg kiderül, hogy az aranyalma vagy az aranykörte volt-e az ördög, s az ő csapatát az angyalok megbüntetik (megcsipkedik, megkergetik). Van olyan is, hogy a kaputartók mindenkit sorban meghintáztatnak összefogott kezükön, közben nevettetni próbálják, s ha nem nevet, angyal lesz, ha igen, akkor ördög (vö. MNT I. III C 1–2). Ebben a játéktípusban igen sok archaikus elem található. A hidas játékoknak ősi mitikus vonatkozásaik vannak: híd vagy aranykapu vezet az égbe vagy a pokolba, az angyalhoz vagy az ördöghöz. Ugyanakkor a híd és a vám említése arra a középkori szokásra is utal, hogy a hídon való átkeléskor vámot kell fizetni. A vám egy szép leány, aki vagy az égbe, vagy a pokolba jut aszerint, hogy az angyalt vagy az ördögöt választja. A kapcsolódó zárójátékokban a középkori istenítéletek emlékeit találhatjuk. Sok lakodalmi szokás és történeti emlék is tapadt ehhez a játéktípushoz. A „Ki népei vagytok?”-kal kezdődő párbeszéd például akkor hallható, mikor a násznép a vőlegényes házhoz érkezik. Egyes változatokban előfordul Szent Erzsébet neve, akit a házasságok elősegítőjének tartanak, s aki a leánykérő játékokban is gyakran szerepel. Lengyel Lászlót Szent Lászlóval, I. és II. Ulászlóval azonosították a különböző kutatók. Mészáros István szerint I. Ulászló uralkodásának az a versbe szedett epizódja olvadhatott az ősi hidasjátékba, amikor I. Ulászló és a 619„magyar” párt összecsapott az özvegy Erzsébet királynéval és a „német” párttal.

82. ábra. Kapus-hidas
A játék szövegében a legfeltűnőbb a samanisztikus varázslás emlékeit őrző „Szita, szita, péntek, szerelem csütörtök, dob szerda” rész (a „zab szerda” torzulás). A visszafelé mondás a varázslások alkalmával volt szokásos; a dob és a szita a sámánkodás kellékei, a szerda és a péntek a szerelem és a tűzhely körüli tennivalók napja, a szerda a lakodalom napja is. A játék egész Európában elterjedt, már a középkorban is kedvelt volt.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages