PÁRVÁLASZTÓ KÖRJÁTÉKOK
620PÁRVÁLASZTÓ KÖRJÁTÉKOK
A szövegek és a dallamok sokfélesége ellenére a játékmód valamennyi párválasztó körjátékban azonos. Körbe állnak, valaki középre áll, s kezdődik az ének.
A Fehér liliomszál az egész országban elterjedt játék. A megtisztulás, a rituális mosdás és egy ősi szerelmi varázslás emlékét őrzi (Kiss Á. 1891: 516). A középen álló lány az ugrás, támaszkodás (kéz csípőre tevése), fésülködés, mosakodás, törülközés mozdulatait megjátssza. Ilyen színjátékelemek ritkán szerepelnek a magyar népi játékokban (vö. Igaz 1980: 83), és ha megjelennek, akkor sem naturálisak, hanem szimbolikusak. A játék végén a törülközés a párválasztást jelenti: akinek a kötényébe a középső megtörülközött, az megy be a körbe. A szöveg gyakran előfordul játékdalfüzérek első darabjaként is, mozdulatutánzás nélkül.
1. Fehér liliomszál,
Fekete virágszál,
Sej, ugorj a Tiszába,
Sej, ugorj a Dunába.
2. Támaszd meg oldalad
Az arany világba’,
Sej, simakodj meg szépen,
Sej, törülközz meg szépen.
Az arany világba’,
Sej, simakodj meg szépen,
Sej, törülközz meg szépen.
(Tiszakarád, Zemplén m.; Hajdú A. gy. 1951)
(vö. MNT I. II A 1 a.) A „Lázár, vedd föl lábadat” ugyanennek a játéknak egy szövegváltozata:
Lázár, vedd föl lábadat,
Emeld föl a karodat,
Sej, ugorj a Dunába,
Sej, ugorj a Tiszába,
Fésülködjél is meg,
Mosakodjál is meg,
Sej, törülközzél is meg!
621(Drágszél, Pest m.; Katanics M. gy. 1953)
A Hajlik a meggyfa gyakran szintén hosszabb füzér első darabja; itt egy rövidebb változatot közlünk. Az „Ezt szeretem” résznél a középső párt választ, s a dal végéig táncol vele. A „Járjad, járjad, jó katona” egy régi táncdal töredéke, a katonatoborzás emlékét őrzi. (vö. MNT I. II B 2 a.)
Hajlik a meggyfa,
Hajlik az ága,
Alatta vagyon
Barna kislányka,
Akit szeretsz, kapd el!
Ezt szeretem, ezt kedvelem,
Ez az én édes kedvesem,
Járjad, járjad, jó katona, Hadd ropogjon ez az utca,
Szállj ki már, Te kislány!
(Kismácséd, Pozsony m.; Pongrácz Z. gy. 1933)
622A Kis kacsa fürdik kifordulós játékokhoz énekelt változata rövidebb, de lehet hosszú párválasztó játékdalfüzérek kezdődarabja is.
Kis kacsa fürdik
Fekete tóba’,
Anyjához készül
Lengyelországba,
Hej, bögyem, bögyem,
Szép lánybarátom,
Akit szeretsz, azt vedd be!
Ezt szeretem, Ezt kedvelem,
Ez az én édesem,
Adjon Isten Lassú esőt,
Mossa össze Mind a kettőt.
Táncra, a Tisza partjára,
Ha pénz volna, csörgene,
Rózsa volna, illene,
Mégis kifordulna,
Kállóba’ fújják,
Debrecenbe’ járják,
A kassai lányok
Csak azt kiabálják,
Kertem alatt íródiák,
Eredj ki pokolba,Tálat törtem,
Elroppantam,
Szitaszita péntek, Szillárom csütörtök, Dob szerda!
(Sály, Borsod m.; Barsi E., Borsai I. gy. 1972)
(vö. MNT I. II B 2 a.) A „mossa össze mind a kettőt” ősi pogány összeregölés emléke. A „Tálat törtem, elroppantam” szöveg egy régi lakodalmi szokásra vezethető vissza: a menyasszonytánc után a násznagy a tálba gyűlt pénzt átadta a menyasszonynak, a tálat 623pedig a földhöz csapta, sőt még rá is lépett. Az volt ugyanis a hiedelem, hogy az új pár boldogsága annál hosszabb ideig tart majd, minél több darabra tört a tál.
A Csillag Julis a palócvidéken ismert játékdal, a máshonnan származó változatok a palóc kirajzásra engednek következtetni.
1. Csillag Julis, tudom a nevedet,
Vesd rám, rózsám, fekete szemedet,
Érted vagyok halálos beteges,
Hogy tudjam meg, hogy szeretsz engemet.
Konkolylevél, tiszta búza,
Majd kinyílik az ibolya,
Az ibolyát akkor szedik,
Mikor reggel harmat esik.
2. Én az uram nem szeretem,
Én a csókját nem kedvelem,
Ifiú csók illet engem,
Barna legény kéret engem.
3. Ha kéretne, bár elvenne,
Papiros papucsot venne,
Aranylânccal tizenkettőt,
Három tarajos féketőt.
4. Három háznál hat kemence,
Összejártam, mégsincs este,
Ha nincs este, van menyecske,
Egy szem kincsem teremtette.
Én a csókját nem kedvelem,
Ifiú csók illet engem,
Barna legény kéret engem.
3. Ha kéretne, bár elvenne,
Papiros papucsot venne,
Aranylânccal tizenkettőt,
Három tarajos féketőt.
4. Három háznál hat kemence,
Összejártam, mégsincs este,
Ha nincs este, van menyecske,
Egy szem kincsem teremtette.
(Középtúr, Hont m.; Békefi A. gy. 1951)
624(vö. MNT I. II A 2 a β; II B 6 a β) Az „Az ibolyát akkor szedik, mikor reggel harmat esik” szöveg legkorábbi változata az 1670-re datálható Vásárhelyi-daloskönyvben található meg, s számos 18. századi kéziratos énekeskönyvben is megvan. A lakodalommal való kapcsolatot jelzi a jegyajándékok felsorolása: piros papucs (mely az itt közölt változatban „papiros papucs” lett), aranylánc, tarajos főkötő. Egyes változataiban éneklik az „Ég a gyertya, ha meggyújtják” szöveget is, mely valószínűleg a lakodalmi gyertyás táncra való utalás.
A párna- vagy kendőtáncot lakodalomban játsszák felnőtt lányok, legények. Körbe állnak, a zenekar muzsikál, s egyvalaki táncol a kör közepén. Kezében van egy párna vagy kendő, amit húz a földön. Akit táncba hív, annak rá kell lépnie (83. ábra). Ha sikerül, megcsókolják egymást és szerepet cserélnek. A lányok mindig legényt, a legények lányt választanak (vö. MNT III/B 467–469).
83. ábra. Kendőtánc
(Mád, Zemplén m.; MNT III/B 468)
