LEÁNYKÉRŐ JÁTÉKOK
LEÁNYKÉRŐ JÁTÉKOK
A várkörjátékokban régi házasságszerző szokás él. A lakodalmas házat régen királyi háznak vagy várnak hívták, az örömanyát királynénak, a háztűznézés „várjárás” volt. László Gyula szerint a házkerülés régi honfoglalás kori szertartás emlékét őrzi. A körbenálló leányok jelképezik a várat, középen áll az anya, kívül jár a kérő. A Méz, méz, méz játékban az anya felső szoknyáját a lányai szépen fölfogják. Mindenki énekel:
Méz, méz, méz, Termett méz, Termett méznek ága,
Annak lehajlása,
Az az áldott bor,
Ki mindennap forr,
Ha jót iszol belőle,
A torkodra forr.
625(Mátraverebély, Nógrád m.; Borvendég E. gy. 1953)
A kérő megáll, és egyik lánynak a vállára teszi a kezét. Az anya és a kérő felelgetnek:
– Mit kerülöd, mit fordulod az én házam táját?
– Azt kerülöm, azt fordulom a te házad táját,
mert igen megszerettem (pl. Marika) lányod.
– Nem adhatom a lányomat aranyhintó nélkül,
kisujját sem mutathatom aranygyűrű nélkül.
– Meglesz!
– Azt kerülöm, azt fordulom a te házad táját,
mert igen megszerettem (pl. Marika) lányod.
– Nem adhatom a lányomat aranyhintó nélkül,
kisujját sem mutathatom aranygyűrű nélkül.
– Meglesz!
A kérő ekkor a lány mögé áll, megfogja a kezét vagy a szoknyáját, és most már ketten járnak körbe (84. ábra). Mindenki énekel:
Itt viszik az öreg Biborkáné lányát,
Bíborba’, bársonyba’, gyöngyöskoszorúba’,
aranyos hintóba’,
Sárga bugyogóba’.
(Mátraverebély, Nógrád m.; Borvendég E. gy. 1953)
62684. ábra. Várkörjáték
(Hévizgyörk, Pest m.; Hintalan–Lázár 1980: 112 nyomán)
Ezután újrakezdik a játékot, és addig játszanak, míg a kérő minden lányt el nem visz. Olyan változat is van, amelyben az anya és a kérő egymás kezét megfogva és kapuszerűen föltartva jár körbe az első dal alatt, az anya a kör belső, a kérő a külső oldalán. Ahova az ének végén érnek, ott lecsukják a kaput, s következik a párbeszéd. A végén az elvitt lány a kérő mellé áll. Ahogy hosszabbodik a sor, a legkülsőnek egyre nehezebb lépést tartania az anyával és a kérővel: vagy szalad, vagy lemarad, a sor visszakanyarodik, s új körív keletkezik háttal az eredetinek. A szövegben mindig előforduló, gyakran énekelt „Nem adhatom a lányomat” szöveg és a „Bíborba, bársonyba…” a lakodalomban szokásos jegyajándékra utal.
A Járok egyedül játékban az anya jelöli ki, hogy a kérő kit vihet magával. A játékot a kérő kezdi énekkel:
Járok egyedül,
Félek mindentül!
Ó, felséges királyuram,
Kit adsz útitársul?
(Ököritó, Szatmár m.; Kurucz L. gy. 1953)
627Ekkor a középen álló rámutat valakire. Ha az nem tetszik a kérőnek, ezt énekli:
Ezt nem szeretem,
Ezt nem kedvelem,
Veszem a villára,
Dobom a boglyára,
Szakítok egy szál csalántot, Nyomom a markába.
(Ököritó, Szatmár m.; Kurucz L. gy. 1953)
Ha viszont tetszik, másik verset énekel:
Eztet szeretem,
Eztet kedvelem,
Veszem az ölembe,
Viszem a kiskertbe,
Szakítok egy szál virágot, Nyomom a markába.
(Ököritó, Szatmár m.; Kurucz L. gy. 1953)
Megfogja a kezét annak, akit kapott, és magával viszi. Most már ketten járnak körbe. Ismét csak a kérő énekel, és a játék folytatódik, míg az összes lányt el nem viszi. Az „Eztet szeretem” szöveg változata megtalálható egy 17. századi kéziratban fennmaradt dalszövegben, melyet minden bizonnyal a vőlegény énekelt menyasszonykérés közben.
A Hol jársz, hová mész kezdetű várkörjátékban nincs anya. A szövegben szereplő Erzsébet asszonyt általában Szent Erzsébettel azonosítják: itt a házasság elősegítőjeként szerepel. Dömötör Tekla elképzelhetőnek tartja, hogy az itt közölthöz hasonló, Erzsébet asszonyról szóló szövegtöredékek egy régebbi összefüggő szöveg maradványai, melyben Szent Erzsébet megkéretését, idegen országba kerülését, a rózsacsodát adták elő (Dömötör T. 1983: 216–217). A lányok körbe állnak, kívül jár a kérő, és mindenki énekel:
Hol jársz, hová mész, nagy Erzsébet asszony?
Innenonnan, amonnan,
Fehérvári városban,
Ezt kapitány üzente,
A zsandár is sürgette,
Kisebbiket, nagyobbikat tartsa meg magának,
Azonkívül boldog legyen,
Mindenható vele legyen,
Zsupsz ki, édes rózsám!
628(Ipolytölgyes, Hont m.; Bartók J. gy. 1952)
Az ének végén a kérő ráüt arra, akinek a háta mögé ért, és magával viszi. Az felfogja a kérő szoknyáját vagy megfogja a kezét, és megy utána. Folytatják az éneket, s a következő dallam végén már a második lány üti meg valakinek a hátát, aki csatlakozik mögé. Így folytatják, míg a kör el nem fogy (vö. MNT I. III B 1).
Egész Európában ismert leánykérő sorjáték a Ninive, melynek cselekménye jelképes menyasszonyrablás. A lányok kézfogással sorba állnak, velük szemben áll a kérő egyedül (85. ábra). A csoport kezdi az éneket, s a kérő válaszol. Aki éppen énekel, a dallam első sorára dobbantással kezdve előre-, utána hátrafelé lépeget.
1. Mit akar az az egy ember, egy ember,
2. Legszebb lányod akarom, akarom,
3. Legszebb lányom nem adom, nem adom,
4. Betöröm az ablakod, ablakod,
5. Katonaságot hívatok, hívatok,
6. Katonaságtól nem félek, nem félek,
7. Legszebb lányom od’ adom, od’ adom,
1-7. Ninive, ninive, király, király biztos.
(Agyagosszergény, Sopron m.; Gyűjtőcsoport 1953)
62985. ábra. Ninive
Az ének végén a kérő választ valakit, és azt maga mellé állítja. Újrakezdik a játékot, de ekkor már a sor így énekel:
Mit akar az a két ember, két ember?
A következőben pedig:
Mit akar az a sok ember, sok ember?
Addig játsszák, míg a kérő egy kivételével minden lányt el nem vitt. Akkor, ha van kedvük, folytathatják: aki egyedül maradt, az lesz az új kérő (vö. MNT I. III B 2 a–b).
