PÁRVÁLASZTÓ TÁRSASJÁTÉKOK
PÁRVÁLASZTÓ TÁRSASJÁTÉKOK
Ezeket elsősorban fonóban játszották, de ez nem műfajt, csak keretet jelentett. Játszottak a fonóban énekes-táncos, erő- és ügyességi játékokat, gyakran és szívesen ugratták egymást, s kedvelték a párválasztó társasjátékokat is, melyekben a nyilvánosság előtt színt kellett vallani, hogy kinek ki tetszik. Ez utóbbiak igen elterjedtek és meglehetősen egyöntetűek: a játékok többségével ellentétben a változatok eltérései jelentéktelenek.
A Kútba estem játékban egy lány vagy legény a szoba közepére ül egy székre. Ő kezdi a beszédet:
– Kútba estem!
630A többiek kórusban kérdezik:
– Hány ölesbe?
– … (pl. 3 ölesbe!)
– Ki húzzon ki?
– … (pl. Bözsi!)
– … (pl. 3 ölesbe!)
– Ki húzzon ki?
– … (pl. Bözsi!)
(Kaposvár, Somogy m.; Tamás J. gy. 1953)
Akinek a nevét mondja, az odamegy hozzá és annyiszor megcsókolja, ahány ölesnek mondta a kutat. Ezután cserélnek, és folytatódik a játék. A fiúk természetesen lánynevet, a lányok fiúnevet mondanak.
A Megy a kosár legkorábbi említését Csokonai Dorottyájában találhatjuk. Ezt a lányok olyankor is játsszák, mikor a fiúk nincsenek ott. Választanak egy játékvezetőt, vagy egyikük csak úgy elkezdi:
– Megy a kosár!
A mellette ülő kérdezi:
– Mi van benne?
– Egy aranyalma, két aranypohár, melléd adom
– … (pl. Kovács Pistát!)
– Egy aranyalma, két aranypohár, melléd adom
– … (pl. Kovács Pistát!)
(Szücsi, Heves m.; Szomori Gy., Halkovics J. gy. 1955)
Utána a játékvezető a következő lánynak mond valakit. Ezt addig folytatják, míg mindenkire háromszor rákerül a sor, így mindenkinek három fiúnevet oszt ki. Ezután végigkérdezi a lányokat, hogy ki kit milyen sorsra szán (pl. kit visz a pap elejbe, kit fektet az ágyba, kit akaszt a füstre). A játék érdekessége azon múlik, hogy a játékvezető hogyan osztja ki a neveket. Játsszák úgy is, hogy nem a nevet mondja meg, hanem valamilyen tulajdonságát mondja a legénynek, például: egy egyenruhás, egy fellegekben járó meg egy tintanyaló. Mikor a lány elmondja, hogy melyiket milyen sorsra szánja, akkor mondja meg a nevet, s nagyokat kacagnak, ha valaki például a szeretőjét akasztja a füstre, vagy egy hozzá nem való legényt fektet az ágyába (vö. MNT IV. 717–843).
A szomszédozásban a legénynek valódi próbát kell kiállnia. Választanak egy bírót, aki a lányokat és fiúkat párokba osztja, de lehetőleg úgy, hogy ne azok kerüljenek egymás mellé, akik tetszenek egymásnak (86. ábra). Utána a bíró odamegy az egyik fiúhoz és megkérdezi: „Tetszik a szomszéd?” Ha a fiú azt válaszolja, hogy tetszik, meg kell csókolnia a párját, és a bíró továbbmegy. Ha viszont azt feleli, hogy nem, a bíró megkérdezi: „Ki tetszik?” A fiú erre megnevez egy lányt. Akkor a bíró annak a párját kérdezi „Ideadod?” Ha az odaadja, a két lány helyet cserél, és a bíró megy egy másik fiúhoz. Ha viszont nem adja, a bíró ismét az első legényhez fordul: „Hányat adjak neki?” Az tetszés szerinti számú ütést mondhat, melyet a bíró megcsomózott zsebkendővel annak a legénynek oszt ki, aki nem adta oda a párját. Miután az megkapta az ütéseket, megtarthatja a lányt. Így cserélgetik a párokat (Arka, Abaúj-Torna m.; Náday P. gy. 1952. Vö. MNT I. II A 7 a).
Lakodalomban éjfél után játsszák a székes játékot. Valaki leül egy székre, egy másik 631a „székhordó”, aki tánclépéssel az ülő elé hordja a többieket: ha az lány, akkor a legényeket, ha legény, akkor a lányokat (87. ábra). Eközben a zenekar folyamatosan muzsikál. Az ülő vagy elfogadja, vagy visszautasítja, akit felkínálnak neki. Akit elfogad, azzal táncol egyet, majd helyet cserélnek (vö. MNT III/B 475–476).
86. ábra. Szomszédozás
(Mád, Zemplén m.; MNT III/B 561)
87. ábra. Székes
(Kakasd, Tolna m.; MNT III/B 475)
