I. Dunántúl

Teljes szövegű keresés

I. Dunántúl
I/1. Szlavónia (Kiss L. 1961; 1966). Az itteni magyarság néhány elszigetelt faluja mocsarakkal körülvéve, más nemzetiségű népességgel a szomszédságában egyrészt el volt zárva a többi magyar területtől, másrészt átvészelte a török hódítás viharait. Ennek köszönhető, hogy igen sok régiséget őrzött meg az egykori magyar egyházi és világi énekkincsből, ami különösen a virrasztás szokásához kapcsolódva maradt fenn; ugyanakkor egykori és újkori érintkezési lehetőségei egyaránt a Délkelet-Dunántúlhoz kapcsolták, elsősorban Baranyához, amellyel a középkorban közös vármegyét alkotott. Így – bár a Dráván túl fekszik – zeneileg a Dunántúlhoz tartozik. Az idetartozó néhány falu Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu (Szerém és Verőce m.), valamint néhány puszta délebbre, Pozsega megyéből. A vidék zenéjéből először Garay Ákos hozott fonográffelvételeket, később Kiss Lajos többévi alapos gyűjtőmunkája tárta fel teljesen a terület hagyományait. Az egykori közmagyar énekkincs középkori és főleg 16–17. századi emlékeit gazdagon díszített előadásban sikerült itt fölvenni, s ezért sok az egyezés a szintén sok zenetörténeti anyagot fenntartó bukovinai székelyekkel. Ebben a vonatkozásban viszont el is tér a Dél-Dunántúltól, ahol eddig ilyen jellegű anyag nem került elő; ugyancsak eltér abban, hogy az új stílus szinte el sem jutott ide, sőt a régi dalok közt is aránylag kevés dunántúli típus él itt tovább: a „Haj Dunáról fúj a szél” köztük a legjellemzőbb dallam. Ugyancsak egyezik a „karikázás” énekes szokásának fenntartásában, amelynek legrégiesebb formáit lehetett még körükben feltalálni.

1. Rászállott a páva
Vármegye házára.
A szegény raboknak
Szabadulására.
64(Szentlászló, Verőce m. 73 é. asszony. Kiss L. gy. 1960; AP 3669/d)

1. Siralmas vot néköm
Világra születnöm,
Hogy ezöket kel szenvednöm,
Mejjeket nem reménylöttem.
(Kórógy, Szerém m. 76 é. asszony. Kiss L. gy. 1960; AP 3735/c)
65A 92. példa Dobai István éneke a 17. századból. (Dallamát lásd Bartha 1935: 50. sz. és Pálóczi Horváth 1953: 191. sz.)
I/2. Dél-Dunántúl (Morvay–Pesovár 1954). A jelenlegi Magyarország egyik leggazdagabb és legrégibb hagyományú területe (Zala, Somogy, Baranya, Tolna, Fejér m., valamint a Sárközzel közös hagyományú bal parti Duna-mellék). Erre a területre jellemző Bartóknak a dunántúli dialektusról adott leírása, mindenekelőtt az ingadozó terccel és szeptimmel való előadás ötfokú dalainkban. A kvintváltó dallamstílus is itt él a legerősebben. Ugyanakkor ezen az egykori klasszikus nagybirtokterületen az itt élő gazdasági cselédek, juhászok és kanászok tartottak fenn egy sor kanásznótát, pásztor-, betyár- és rabéneket, amelyek mind zenei hagyományunk legrégebbi rétegeit képviselik. Nem véletlen, hogy az MNT VI. kötetében – a kvintváltó ötfokú dallamstílus első típusai közt – négy (ami tulajdonképpen öt) kizárólag erről a területről került elő nagy számban, további kettőnek pedig itt fordult elő a legjellemzőbb és legtöbb változata (I–III., VI. és VII., IX.). Néhány további jellegzetes dél-dunántúli dallam: 4., 6., 7., 10., valamint az alábbi 93–98. példa:

Aszt gondolod, mindég így lesz,
Hogy szeretőm soha sem lesz?
Dehogynem lesz, de bizony lesz!
Náladnál szöbb virágszál lesz!
(Mohács, Baranya m. 78 é. férfi. Schneider L. gy. 1938; BMN I. 361: 21. sz.)

1. Elmentem én Töröcskére, Nem vettek be a cserére.
Vissza köllött gyalogolni, Falu végén gyalázkodni.
 
2. Nékem is volt kisöcsém. Haját fontam matusba.
Hab szerelem fonálba, Hab szerelem fonálba.
66(Hajabukázás. Simonfa, Somogy m. Martin Gy. 1954; Lelkes 1980: 8. példa)

1. Egy csók, két csók, jó csók a csók tetőled.
Nem töhetök rólla, ha így szeretlek.
Nem köll néköm senki megunt babája.
Csak te vagy a gyönge szívem virágja.
(Lépő. Alsónyék, Tolna m.; Martin 1979a: 32. sz.)

Árok partján kacsatojás. Ez a kislány depántlikás!
Illik neki, me’ van neki. Szeretője vette neki.
1. Erre gyere, amerre én! Maj meglátod, hol lakok én.
Vijasz gyertyát égetek én. Barn legényt szeretek én.
67(Tüskömtánc. Gombos, Bács-Bodrog m.; Martin 1979a: 37/ab)

a) 1. Víz alá, víz alá, Víz a malom alá, Víz hajtja j malmot, Szerelem a csókot.
b) 1. Éva szívem Éva, Most érik a szíva, Terídvel az alja, Szedjük fel hajnalra.
c) 1. Cukorborsó szára, Felúszott a fára, De nem ám a fára, Kocsisék házára.
d) 1. Ángyom sütött rétest. Nem adott belőle. Föltette a fára, Elvitte a kánya,
Ángyom bosszújára.
e) 1. Haja lány, haja lány, Víz a malom alá, Víz hajtja a malmot, Szerelem a csolkot.
f) 2. Bárcsak ez a hajnal, Sokáig tartana, A mi szerelmünknek, Vége ne szakanna.
g) 2. Bárcsak ez a hajnal Sokáig tartana, Hogy a szerelemnek vége ne szakadna.
h) 2. Szerelem, szerelem, Átkozott gyötrelem, Mért nem virágoztá’, Minden fa tetején!
i) 1. Éva szívem, Éva, Most érik a szilva. Terítve az ajja, Fölszedjük hajnalba.
j) Arass rózsám, arass! Megadoma garast. Ha jén meg nem adom, megadja angyalom.
68(a–h) Martin 1979a: 18; i–j) Karád, Somogy m. 69 é. asszony. Vikár L. gy. 1954)

Béres vagyok, béres, De már elszegődtem.
sej, itt az ujesztendő, Jön a szekér értem.
69(Perkáta, Fejér m. 63, 67 és 70 é. asszonyok, 71 é. férfi. Pesovár F. gy. 1961; AP 4173/d)
Itt maradt fenn a karikázóban a középkori énekelt lánc-, illetve körtánc a legteljesebb formában: különböző ritmusformákat és tempókat változtató ún. „proporciók”-kal és aszimmetrikus ritmusokkal (94–97. példa; erről a későbbiekben még szó lesz). S a siratóéneklés hagyománya is erősen él tovább, bár az itteni siratók nem mutatnak egységes képet: a többféle hangnem, kadenciasor és hangterjedelem inkább egy sokfelé elágazó fejlődésre vall. Az új stílus dalai viszont már az első gyűjtések idején el voltak terjedve a vidéken, ami az Alfölddel való szorosabb kapcsolatra és bizonyos nyitottságra vall az új hatások befogadása tekintetében. A regölés szokásának átnyúlása erre a területre viszont az Északnyugat-Dunántúllal való kapcsolatokra utal, egyúttal ismét a hagyományőrzés nagyobb fokáról tanúskodik.
I/3. Északnyugat-Dunántúl (Vas, Sopron, Moson, Győr, Veszprém m. – Békefi 1976; 1977). Ez a terület – Veszprém megyét kivéve – a lényegesen kevesebb hagyományt őriz, mint a délkeleti. Polgárosultabb parasztsága új stílust és a népies műdalt énekli legszívesebben. Ugyanakkor bizonyos sajátos hagyományok csak – vagy leginkább – itt maradtak fenn: a körverbunk tánc, aminek saját hangszeres zenéje van; a regölés legrégiesebb elemei a Vas megyei Bucsun és Dozmaton kerültek elő; a Szigetköz (csakúgy, mint a Csallóköz) rengeteg dudanótájáról ismert; viszont ez az az egyetlen magyar terület, ahol az új, rendszeres gyűjtés sem tudott siratót feltárni (kivéve az elzártabb Őrséget, ahonnét egy-két töredék és paródia van fölvéve).

Duna parton van egy malom,
Búbánatot ölnek azon, e-je-ha!
Nékem is van bubánatom,
Oda viszem, lejáratom, e-je-ha!
70(Őriszentpéter, Vas m. Vikár B. gy.; Bartók 1924: 261 = Pt 34)

1. Engem hínak egy hires betyárnak,
Ki is állok huszonnégy zsandárnak.
Jön a zsandár, de nem félek tőle,
majd kiállok, mögszámolok véle.
2. Fekete föld termi a jó buzát,
Bakony erdő neveli a bëtyárt.
Szép csárdásné, viselje kend gondját,
Majd mëgkapja érte a jutalmát!
 
3. Sümeg felől fújdogál a szellő,
Jön a zsandár, mint szél, mindënfelől.
De én bëtyár, csak magam ögyedül
Sürgök-forgok a fegyveröm körül.
 
4. Isten hozzád, Sümegnek városa,
Én már többé nëm lëszëk lakósa.
Terëmhet már zöld füvet lapossa,
Kis pej lovam többé nëm tapossa.
(Mikosszéplak – Mikosdpuszta, Vas m. 62 é. férfi; Vajda J. gy. 1978)
71A 100. példa szövege e betyárballadának dallammal följegyzett változatai közt a legteljesebb. Egy peremre szorult hagyomány példája.
I/4. Dunazug és Csallóköz (Pest m. dunántúli része, Esztergom és Komárom m. déli részei). Részben érdekes hagyományok, részben teljes polgárosultság jellemzi. Került elő innen még sehol másutt nem ismert balladatöredék is, viszont egyetlen sirató sem. Inkább a dudanótaszerű táncdalok és az új stílus található meg. A következő dal jellemző e vidékre: variánsai – különböző hangnemi variációkkal – Komárom megyéig megtalálhatók.

Haragszik a gazda, hogy mink itt mulatunk,
Vigye el a házát, Majd mink itt maradunk!
(Tinnye, Pest m. férfi. Kodály Z. gy. 1922; MNT III/A 900)
Az alábbi pedig a csallóközi dudanóták egyik legrégiesebbje:

1. Ángyom sütött rétest,
Nem adott belőle,
Kivitte ja kerbe,
Tarka keszkenyőbe,
72(Cikolasziget, Moson m. 52 é. férfi; Kiss L. gy.)
Igen érdekes az énekes magyarázata, hogy miért éneklik néha dúr terccel: „mert a duda is azt mondja” – vagyis nem lehet rajta moll tercet játszani.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages