II. Északi sáv (Ág 1974; 1979)
II. Északi sáv (Ág 1974; 1979)
II/1. Zobor-vidék (Nyitra körül, Csehszlovákiában, nemzetiségek és hegyek közé zárt falvak: Zsére, Ghymes, Menyhe, Béd, Kolon, Bodok, sőt még Bars megyében is néhány falu, mint Csitár). Az Erdélyen kívüli magyarság legrégiesebb, leggazdagabb zenei hagyományú területe. Több, csak Erdélyből ismert típus került elő innen (akárcsak balladában), emellett van néhány kizárólag itt fennmaradt dallam is. Különösen gazdag és egyedülálló stílust őriznek lakodalmas dallamaik, amelyek még mint valódi rítusdalok a lakodalom gazdag szertartásához kapcsolódnak (MNT II. 204–294; HFM 2. 3/ab–4a–g). A siratók legelső példányai itt kerültek elő, s máig itt van a leggazdagabb lelőhelye a kis siratónak és a nagy forma északi típusának. Különösen sok akusztikus hangsorú dallam került elő igen leszűrt formában (lásd az 51–52. példát). Kodály első gyűjtései óta számon tartunk itt egy négyfokú formát (lásd a 16. példát), amely kizárólag az itteni falvakból került elő – bár hasonló hangkészletű (ugyanakkor do–re–mi-n induló és mozgó) rokonai Erdélyből nagy számban maradtak fenn. Sőt, bizonyos aszimmetrikus ritmusú daloknak olyan változata is előkerült innen, amelyben az egyenletesen futó nyolcadok közt nem mindig azonos helyen vannak a negyedek, hanem versszakonként változóan, ami régies sajátság, s a variálásról szóló fejezetben tárgyaljuk. (lásd a 107. dallamot és variánsait: Pt 494–495, illetve 151. példacsoportunkat.)
Száztalléros katonának igen jól megy dolga.
Iszik, mulat a csárdába, nincs semmire gondja.
Ej, ílet, be gyöngy ílet, annál szebb sem lehet,
Csak az menjen katonának, ki minket nem szeret.
73(Béd, Nyitra m. 79 é. asszony; Vikár L. gy. 1958)
1. Anyám, anyám, éldessanyám:
Meghalok szép Ilonájé,
Ilonának szípsígeé,
Sárga bodor gyöngyhajaé!
(Zsére, Nyitra m. 26 é. asszony; Kodály Z. gy. 1915)
a) 1. Vajda, hegedűdnek, Állyon meg zengíse!
A sarkantyúnak is Szűnjön meg pengíse!
b) 1. Magához fordulok, Nemző éldes apám,
Ki engem feltartott, Szárnyamra bocsátott.
74(a) Nyitraegerszeg, Nyitra m. Kodály Z. gy. 1908. MNT III/A 234; b) Gyergyóremete, Csík m. Kodály Z. gy. 1910. MNT III/A 233)
1. Megbetegült Szabó Kata a diósba,
A diósba, A diósba, mogyorósba.
(Ghymes, Nyitra m. Ág T. gy. 1960; Ág 1979: 11. sz.)
1. Lányom, édes lányom Fodor Katalina,
Mi dolgod lehet a: Kerék alyu szoknya
(Zsére, Nyitra m. 62 é. asszony. Kiss L., Ág T. gy. 1969; AP 7979/a)
75II/2. Palócvidék (Hont–Gömör–Nógrád–Heves–Borsod–Abaúj m.). A mai Magyarországnak szintén egyik hagyományőrző területe, amely azonban dél felé, az Alföld felől jövő hatások felé nyitott. Ezt a sok alföldi pásztornóta elterjedése árulja el, valamint az új stílus igen gazdag virágzása. Ez a stílus azonban még bizonyos régies elemekkel ötvöződik: a díszítés legelemibb maradványai lépten-nyomon feltűnnek; az előadás lassúbb, mint az Alföldön (Borsai 1959); egyre több pentaton fordulat jelentkezik az itteni variánsokban, érdekes módon újabb időkben egyre halmozódva. A területnek igen sok olyan dallama van, amelyeknek ez a fő elterjedési területe. Továbbél igen gazdag hagyományban az „északi” sirató és a kis sirató; egyes archaikus pontjain (Hugyag, Őrhalom, Ipolyvarbó) feltűnnek még a lakodalom gazdag szertartásai dallamaikkal. Számos régies dudanóta került elő innen, s ezek különböznek a csallóközi, jobbára dúr típusoktól (30., 32. példa). A terület régies voltát jelzi a nagy dallambőség is, ami az itt élő típusok rendkívül nagy variánsmennyiségét okozza. (lásd a 8., 33–34., valamint az alábbi 108–109. példát.)
1. Lóra, csikós, lóra!
Elszaladt a ménes,
Elszaladt a ménes.
Nem maradt a tanyán,
Egyedül a nyerges,
Egyedül a nyerges.
(Hárskút, Gömör. 70 é. férfi. Vargyas L. gy. 1963; AP 5133/a)
Három huszár a csárdába,
Igy gondolkozik magába,
Igy gondolkozik magába:
Hová megyünk éccakára?
76(Áj, Abaúj m. 51 é. férfi; Vargyas 1961a: 19. sz.)
