A ,,GONOSZ” TÁVOLTARTÁSA

Teljes szövegű keresés

A ,,GONOSZ” TÁVOLTARTÁSA
A szokások másik nagy csoportja abból a képzetből fakad, hogy mind az asszony, mind a csecsemő nagymértékben ki van téve a rontás veszélyének, így nagy szerepet kapott a megelőzés. Részint az általános érvényű gonosztávoltartó eljárásokkal, eszközökkel, részint az ilyenkor sajátos ártalmakra hasznosnak vélt előírások betartásával. Leggyakrabban a „szemtől jövő” rontást emlegetik, amit az ágyat eltakaró lepedővel, az ágyba tett gonosztávoltartó szerekkel igyekeztek elhárítani. Mivel a hiedelem szerint szándék nélkül is árthat valaki, kevés látogató pillanthatott be a lepedő mögé, sok helyen még a férjnek is megtiltották. Az asszonyt illetően legfontosabb törekvés a tej biztosítása volt. Az e téren mutatkozó rendellenességeket is eredeztették szemverésből, ezért arra különösen ügyeltek, hogy a szoptatásnak ne legyen illetéktelen tanúja. A másik közismert hiedelem, hogy ha valaki, akár férfi vagy gyermek is a nő ágyára ül, arra ráragad az anya teje, s ezért nem tud szoptatni. Ez a cselekvés tiltásával megelőzhető. Ha másik szoptatós asszony jött látogatóba, már azt is hasonló következményűnek vélték, ha csak hozzáért az ágyhoz. Részben a baj bekövetkeztekor, részben megelőzésképpen leggyakoribb, hogy az ilyen vendéggel néhány csepp tejet az ágyra fejettek, amint egyes helyeken mondták: „megfejik az ágyat”. Voltak bonyolultabb eljárások is. Ezeknek lényege, hogy az ellopott tej visszakerüljön a gyermekágyas testébe. Például úgy, hogy pirított kenyérre fejve ette meg. Hogy a másik asszony se károsodjon, Hajdú megyében a kettejük tejével készített pogácsát közösen fogyasztották el. Az eresz alól kilépés tiltása az asszony vélt érdekét is szolgálta. Sokfelé ismertek olyan tartalmú hiedelemmondák, hogy így a gyermekágyast a rossz szellemek messzire csalogatták, mocsárba fojtották vagy egész életére nyomorékká tették. Ha elkerülhetetlen volt, hogy kimenjen a házból, tanácsolták, legalább húzza jól szemébe a kendőjét, vagy szoknyáját borítsa a fejére.
A csecsemő szempontjából elsősorban a keresztelésig terjedő időszakot tartották veszélyesnek, bár bizonyos védekező eljárások az avatásig, sőt azon túl is még érvényben voltak. Az ártalmak egyik csoportja a szemverés képzetében gyökerezik. Már említettük, hogy ez ellen a gyermeket is védte az ágyat takaró lepedő, mivel keresztelésig anyja mellett volt a helye. Továbbá külön biztosítani vélték oly módon, hogy fordítva adták rá a kisinget, kezére piros szalagot, hegedűhúrt kötöttek, vasdarabot (kulcs) tettek pólyájába, olvasót fűztek pólyakötőjére, sűrűn locsolták szenteltvízzel. Óvatosságból, aki ránézett, szimbolikusan megköpködte, s tilos volt dicsérni az apróságot. Ha akármi baja lett, a szemverés változatos gyógymódjait alkalmazták – s krízishelyzetekben alkalmazzák sokszor ma is. Szintén mágikus okra vezették vissza, ha az apróság sokat sírt, nem aludt. Közismert előírás szerint minden látogatónak le kellett ülnie, különben „elviszi a gyerek álmát”. Erdély egyes vidékein a nővendégek ruhájukból tépett foszlányt, 25ún. álmot dobtak az ágyra, sokszor „Legyen álmotok!” szöveg kíséretében. Különösen naplemente után nem adtak ki semmit a házból, nehogy azzal „az álmot is elvigyék”. – Megemlítendő még, hogy az ótvart, a gyermek testének bárminemű kisebesedését arra vezették vissza, hogy gyermekágyas anyját olyan nő látogatta meg, akin éppen „rajta volt a baja” (menses). Közismert gyógymód szerint az illető véres alsóruhájának mosóvizében kellett megfürdetni ilyenkor a gyermeket.
A néphit szerint keresztelésig fenyegette a gyermeket az elváltás veszélye. Ez abban állt, hogy természetfeletti lények vagy ilyen képességű személyek az anya egészséges, szép csecsemőjét a maguk rút, nyomorék porontyával kicserélik (Kálmány 1893b). E hiedelem alkalmas volt mindenféle születési, fejlődési rendellenesség magyarázatára. Bár a váltott gyerek kifejezést az idősebbek sok helyen ismerik még, a rá vonatkozó hiedelemkör részleteit inkább csak hiedelemmondák őrzik. Ugyanakkor századunk első felében is betartottak még – ha csak megszokásból is – olyan előírásokat, amelyek célja eredetileg az elváltás megakadályozása volt. A csecsemőt nem hagyták egyedül, s ha kényszerűségből így alakult, seprűt állítottak az ágy mellé, seprűt tettek a bölcsőn keresztbe, a földbe a fekvőhely mellett kést, villát szúrtak. Az asszonyt kiokosították, hogy gyermekét átölelve aludjon el. Éjjelre keresztelőig mindig maradt valaki a gyermekágyas mellett, nemegyszer virrasztott is, hátha az anya nem lenne elég erős gyermekét megvédeni. A lámpát, mécsest reggelig égették. Korábbi leírások szerint a „gonoszok” megtévesztésére az újszülöttet nem szólították nevén, kis haszontalan, pogányka, nemtudomka típusú ún. óvóneveket használtak (Lőrincze 1948).

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages