HARANG

Teljes szövegű keresés

HARANG
A harang és a harangszó elválaszthatatlan a régi magyar falvak és mezővárosok népének vallásos életétől. A harang zúgása hívott, figyelmeztetett, jelzett, hírt adott. Hívott a templomi szertartásokra, figyelmeztetett az egyéni ájtatosság és az ima elvégzésére, alkalomadtán jelezte a veszélyt, hírt adott az élet nagy fordulóiról, elsősorban a halálesetekről.
A 20. századi Magyarország harangjainak nagy többsége a templomok tornyában szólt. Egy részük azonban haranglábra, harangtoronyba került. A korábbi évszázadokban valószínűleg gyakoribbak voltak az ilyen templomon kívül szóló harangok. A harangtornyok és a haranglábak egy része a templom mellett állt. A 19–20. században sok haranglábat állítottak fel olyan tanyai vagy falusi iskolák mellett, amelyekben rendszeresen miséztek. Állhattak a haranglábak magánosan is olyan kis falvakban és szálláscsoportokban, ahol nem volt se templom, se misézésre használt iskola.
Katolikus falvakban és városokban – szertartásoktól és halálesetektől függetlenül – naponta legalább háromszor harangoztak: hajnalban, délben és este. A hajnali és az esti harangszó ideje évszakonként változó. A hajnali harangszó eredete a 15. századba nyúlik vissza. Az esti, úrangyalára való harangozást az 1309. évi udvardi zsinat már régi szokásként említette. A 16. században átmenetileg kiment a divatból, de a jezsuiták felújították. A déli harangszó a török felett aratott 1456. évi nándorfehérvári magyar győzelem emlékét hirdeti az egész katolikus világban.
350A reggeli, a déli és az esti harangszó hallatára az emberek a házakban és a határban egyaránt abbahagyták a munkát. Levették kalapjukat, elimádkozták a Miatyánkot és az úrangyalát.
Misére háromszor harangoznak. Misekezdés előtt félórával és negyedórával egy-egy hívogatót húznak, a mise kezdetén pedig beharangoznak. Mise közben általában úrfölmutatáskor szólal meg a harang.
Ha a templom hívei közül valaki meghal, a kis lélekharangot szólaltatják meg. Ennek csengése adja hírül a határban dolgozóknak a szomorú eseményt. A halál és a sírba tétel közötti időben a rokonok vagyoni helyzetének, áldozatkészségének és a helyi szokásnak megfelelő gyakorisággal harangoznak a halottra. A harangozási alkalmak és az egyszerre megszólaló harangok száma, a harangozások időtartama függ a halott nemétől, korától, vagyoni helyzetétől, a rokonok kívánságától, a faluközösség elvárásától, a halál fajtájától. A halottra húzott harang szava rendhagyó időben hallatszik, és mindig elgondolkozásra készteti a hagyományos életet élő paraszti közösségek tagjait. Az emberek a halottra gondolnak. A beszélgetők felidézik életútját, szenvedéseit, jobb sorsot kívánnak neki a másvilágon. A temetés alatt, amíg a menet a falun végighaladt, szólt a harang. Úgy tartották, a halottat kikíséri a harangszó. A népi humor szerint a szegényt kísérő harang ezt mondja: Nem volt itt kincs, csak fakilincs! A gazdag embert viszont a drága pénzen megfizetett nagyharang így búcsúztatja: Sok volt, sok volt, csak volt! (Kovács M. 1919: 14). Kiskunmajsai hagyomány szerint a szegény embert búcsúztató kisharang vékony hangja azt hirdeti: Inge-gatyája! Inge-gatyája! A gazdag embert búcsúztató vastag hangú nagyharang pedig azt mondja: Földje-tanyája! Földje-tanyája! Barnagulyája! (Csík 1986). A tréfás harangszó-magyarázatoknak se szeri, se száma. Sok adat vall arról is, hogy a harangszóból hajdan időjárási változásokra is következtettek (Lukács 1987).
A harangszó megtisztelő és híradó jellegével egyaránt összefügg, hogy hajdan a falvakba érkező urakat, hadvezéreket és más jeles vendégeket, így például a vizitációra, bérmálásra érkező püspököt harangzúgással fogadták. A kegyhelyeken harangzúgással fogadnak minden érkező búcsúskörösztöt. A búcsúsok ilyenkor átérzik a tiszteletükre húzott harang zengésének nagyszerűségét. Meghatódnak, sokan sírnak, mások a büszke örömtől a megszokottnál jóval erősebb hangon énekelnek.
Országszerte elterjedt szokás volt, hogy vihar közeledtével harangoztak. Úgy képzelték, hogy a megszentelt harang zúgása elűzi a gonosz lelkeket, amelyek a vihar képében jelennek meg. Árvíz, tűzvész esetén vagy ellenség közeledtével általában félreverték a harangot. Előfordult azonban, hogy külön tűzharangot tartottak, amely csak tűz esetén szólalt meg.
Némelyik városban és faluban különleges időpontokban is harangoztak. E harangozások régi események és fogalmak emlékét őrzik. Szegeden minden év március 12-én hajnalban egyórás harangzúgás emlékeztet az 1879. évi nagy vízre. A pesti belvárosi templomban éjjel 3 órakor felhangzik a pestis-harangszó.
Ahol nem volt templom vagy misézésre is használt iskola, ott a magában álló harangláb nagy szerepet kapott a népi vallásosság világában. A kalocsai szállások harangjai vasárnaponként gyülekezésre szólították az asszonyokat, hogy a szállásokon felállított Mária-képeket körbeülve és -térdelve előimádkozójuk vezetésével megtartsák ájtatosságukat.
Hegyszentmárton baranyai magyar faluban, ahol nincs templom, halottak napján este 351a férfiak összegyűltek a harangtorony körül. A közeli házakból rőzsekévéket hordtak ide, amelyeket meggyújtottak. A lángok a purgatórium tüzét idézték. Amíg égett a tűz, minden férfi harangozott egy verset a családjáért. Így több óráig is szólt a harang. Ezután a szegényeknek adományokat gyűjtöttek (Bálint S. 1977: II. 435).

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages