BAPTISTÁK
BAPTISTÁK
A másik jelentős kisegyházi misszió a baptistáké, amelyet szintén vándoriparosok – Rottmayer János (1818–1901) és társai – hoztak 1846-ban Magyarországra, Pest-Budára. A missziót Meyer Henrik (1842–1919) folytatta 1872-ben Budapesten (Csopják 1928). A baptista felekezet akkor kezdi meg rohamos hódítását, amikor Novák Antal közvetítésével (Szigeti 1981b) a nagyszalontai gyülekezet kialakulása után kapcsolatot talál az alföldi parasztgyülekezetekkel. Ezek az egyháztól egyre jobban elidegenedő csoportok lettek a baptista és a nazarénus misszió fő bázisaivá egészen az első világháborúig (Csohány 1974). A baptista misszió legeredményesebb munkásai – élükön Kornya Mihállyal –, akik méltán viselték a parasztapostol vagy parasztpróféta nevet, a mezőgazdaság kapitalista átrétegződésének viharos társadalmi folyamatának hátterében prédikálták az új hitet és építettek új gyülekezeti közösséget (Kirner 1965; Szebeni 1963a; Bányai 1976). Jellemző adat a folyamat méretére, hogy Kornya egymaga mintegy 11 ezer embert keresztelt meg felnőttkorban. Működési területét főként az Alföld déli része képezte. A nagy eredmény azon alapult, hogy miközben a parasztecclesiolák mindjobban elidegenültek a történelmi egyházaktól, a kisegyházak missziói teljes sorsközösséget vállaltak a proletarizálódó kétkezi munkásokkal. Ezt igazolják a Kornyáról feljegyzett történetek is.
A századforduló idején kibontakozódó baptista közösséget 1905-ben az állam elismerte. Ezzel elkezdődött az a folyamat, aminek következtében a baptisták a magyar protestantizmusba integrálódtak.
A baptista gyülekezetek életformájukban sok mindent átörökítettek a puritán örökségből, de általában nem olyan hagyományhű formában, mint a nazarénusok. Az esküt, a fegyveres katonai szolgálatot nem tiltják, a kultúrával kapcsolatos álláspontjuk nyitottabb, de a „világiasságot” ők is megítélték, és mérsékelt puritán életformára buzdították híveiket. Ahogyan a nazarénus tanításban, úgy a baptistáknál is hangsúlyt kap a felnőttkorban történő hitvalló keresztség és ezzel a hit életformáló erejű vállalása. Aki „megtér”, az másként él, régi „hiábavaló”, vagyis hivalkodó szokásait leveti. Hangsúlyt helyeztek a becsületes munkára, a puritán elvek alapján a szórakozásokat elvetették. A nazarénusokhoz és a többi kisegyházhoz hasonlóan szigorú egyházfegyelmet gyakorolnak.
Az alföldi parasztgyülekezetek mellett a nazarénus és a baptista misszió elérte a 489történelmi Magyarország különböző nemzetiségeit is. A szerbhorvátok, németek, szlovákok, románok és ruszinok között is erőteljes gyülekezetek alakultak. A házi parasztgyülekezetek felbomlásával, válságával párhuzamosan alakult e viharsarki evangélikus pietista köröknek, ecclesioláknak az élén, ahol éppen úgy megtaláljuk a megfelelő nemzetiségi színekkel módosult formában. E folyamatok társadalmi mozgatóerőit jelzi az is, hogy sok helyen párhuzamosan jelennek meg a protestáns kisegyházak missziói az agrárszocialista mozgalmakkal. Van, amikor a szektából vezet az út az agrárszocialista mozgalomba, van, amikor az agrárszocializmus kudarcaiban csalódott ember keres menedéket a szektában. A folyamatot sokoldalúan feltárták a népi írók szociográfiái (Kovács I. 1937; Féja 1957; Veres P. 1971: 173).
