KISEGYHÁZAK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN

Teljes szövegű keresés

491KISEGYHÁZAK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN
Az első világháború a protestáns kisegyházak életében is cezúrát jelentett. Erre az időre már a protestáns parasztecclesiolák és a népies pietista körök is felmorzsolódtak, valamint a meginduló belmisszió nagyrészt azokat a munkamódszereket kezdte alkalmazni és azt a puritán erkölcsiséget próbálta népszerűsíteni, amelyet a szabadegyházi közösségek is. A protestáns belmisszió viszont nem találta meg az utat a nép szélesebb tömegeihez, egyletek kusza szövevényében aprózta el erejét, sem radikális reformot nem hozott, sem megoldást nem adott még azokban a kérdésekben sem, amelyek érdekében létrehívták.
A szabadegyházi közösségek közjogi helyzete a Horthy-korszak idején nem változott (Szigeti 1981c; Csizmadia 1966: 119–122). Egyetlen közösségnek sem sikerült kivívnia az elismertetést. Az 1895: 43. törvénycikk ugyanis a bevett – vagy az úgynevezett „történelmi” – egyházak jogi státusának megerősítése mellett lehetővé tette, hogy az újonnan alakult vallásközösségek törvényes elismeréshez jussanak, de ez csak a legnagyobb szabadegyházi közösségnek, a baptistáknak sikerült 1905-ben, igaz, hogy akkor is korlátozott formában (Nagy J. 1963; Szebeni 1965), de még ez az érvényes jogi státus sem mentesítette mindig a baptista parasztgyülekezeteket az üldöztetéstől (Somogyi 1937).
A többi felekezet – mint el nem ismert, vagy megtűrt közösség – e vallásszabadsági törvény hatályán kívül állt. Ügyüket nem is a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium intézte, hanem a Belügyminisztérium, és úgy tartotta nyilván, mint törvényesen el nem ismert egyesületet. Ellenőrzésükről – éppúgy, mint az illegális kommunista mozgalom esetében – a VKF–2 gondoskodott (Hollós Korvin 1971). A belügyi hatóságok lényegében mindig úgy kezelték ezeket a vallásközösségeket, mint amelyek a magyar államra és társadalomra nézve veszélyesek. Ennek következtében a szabadegyházi közösségek istentiszteleteit hatósági engedélyhez kötötték, és megadását sokszor megtagadták. A 18 évesnél fiatalabbak nem látogathatták az istentiszteleteket, és a szabadegyházi közösségek tagjai magánéletükben is többször zaklatásnak voltak kitéve.
A hátrányos jogi helyzet ellenére a Tanácsköztársaság bukása után a szabadegyházi gyülekezetek missziói jelentős mértékben megerősödtek, és erre a belügyi hatóságok csakúgy felfigyeltek, mint a történelmi egyházak is (Nemes 1956: 123; Incze–Petőcz 1954: 84; Csonka 1952: 47–49; Nyisztor 1926; Vass 1926; Mátyás 1933). A baptista és az adventista misszió számban és minőségben tovább erősödött. A baptista városi gyülekezetek növekedése az egyik érdekes jelenség. Az adventista gyülekezetek terjedésében nagy szerepet játszott egyrészt a gondos terv szerint végzett könyvterjesztő munka, valamint a legszegényebbek módszeres és rendszeres megsegítésére alakult Tábea-szervezetek létrehozása. A szabadegyházi közösségeken belül a metodista egyháznak kivételes volt a helyzete. Ennek fő okát az egyesült államokbeli metodisták hathatós támogatásában (Huszár-féle akció) találhatjuk meg. A metodisták a már említett nyíregyházi szlovák gyökerű parasztecclesiola befogadásán túl különösen a budapesti magyar nyelvű misszió megerősödésével és a dél-dunántúli sváb falvakban végzett térítésekkel értek el jelentős sikereket. A nazarénusok körében nem észlelhetünk jelentős számbeli gyarapodást. A nazarénus gyülekezeteket ugyanis a századfordulótól kezdve egyre jobban saját tradícióik kötötték meg. Igaz, hogy virágzó, meleg hangulatú patriarchális gyülekezeti életet építettek ki, de lemondtak a hit hirdetésének azokról az aktív módjairól, amelyek 492a többi szabadegyházi közösségeket ebben az időben jellemezték. A belmissziós mozgalmak legradikálisabb híveiből a Horthy-korszak idején alakult meg a Keresztyén Testvérgyülekezetek Közössége, amelynek nagy hatású vezetője volt Dr. Kiss Ferenc (1889–1966) anatómus professzor és Ungvár Aladár (Zentai L. 1963; Kádár–Szentágothai 1966; Vohmann 1968).
Hasonló rétegeket érintett a Budapesten jelentkező üdvhadsereg missziója is az 1920-as években, mindazonáltal hazánkban ez a különös belmissziós indítású, katonai elvek alapján szervezett mozgalom nem tudott gyökeret ereszteni.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages