HÁZTŰZNÉZÉS, HÁZTŰZLÁTÁS
HÁZTŰZNÉZÉS, HÁZTŰZLÁTÁS
A leánynézés ellenlépése volt az egymást nem ismerő fiatalok házasságkötésének előkészítésében. Résztvevői lehettek a leány szülei vagy apja, s egy-két általa felkért ember. Történhetett egy – az eljegyzést megelőző – megállapodás után: ,,…az eljegyzett leány’ atyja, …egy két jó emberével, elmegyen a’ kézfogás előtt a’ vőlegényes házhoz, a’ mint ők nevezik ház-tüzlátni. Ekkor önnön szemeikkel meg vi’sgálják, ha ugy van-e mindenekben a’ dolog, a’ mint a’ legény’ atyja beszéllte; megnézik még a’ legkisebb baromfiát is, és jó karban találván mindeneket, tudósítják ’s neki biztatják otthon a’ leányt” (Balogh S. 1827: 40). A háztűznézés alkalmával derült ki igazán, hogy milyen körülmények közé megy férjhez a lány – hacsak sikeresen meg nem tévesztették a nézőket. Tudósításaink ilyen esetekről is szólnak: nemcsak a fenekével felfelé állított, gabonával beszórt üres hombárról, hanem más ház, más föld megmutatásáról is. „Persze, 54még ha gyanujuk merülne is föl e tekintetben a háztüznézőknek, az illendőség, a mire ilyenkor igen ügyelnek, tiltja azt, hogy a hombárokat megkongassák, megmozditsák avagy a mezőn járóktól kérdezgelődjenek arról, az övék-e igazán a megmutatott föld” (Gönczi 1914: 329). Azt azonban nem akadályozta meg az illemtudás, hogy más úton-módon meg ne győződjenek arról, amivel kapcsolatban kétségük támadt. Hiszen éppen a hiánytalan tájékozódás volt e szokás célja. A háztűznézőket jól megvendégelték. Századunkban a háztűznézés fontossága lecsökkent, és inkább udvariassági látogatásra hasonlított, ahol még sort kerítettek erre.
