TÜZES EMBER
551TÜZES EMBER
Az előbbihez hasonlóan a kísértet általános megjelenési formája egész Európában. Csakúgy, mint a lidércláng, a mocsaras területeken látható fényjelenségekhez kapcsolódik. Nálunk – valamint Közép- és Nyugat-Európa sok pontján – elsősorban a földet rosszul mérő „mérnök” vagy földmérő halál utáni vezekléseként értelmezik e lényt és sajátos tevékenységét. Ezt tüzes mérnök, tüzes indzsellér, tüzes matyikus (= matematikus) elnevezéssel is kifejezik. Az északkeleti területeken gyertyás néven is ismert. Valamilyen vonatkozását a magyar nyelvterület egészén számon tartották. Leggazdagabb hiedelemmonda-anyag az Alföldön fűződött hozzá, de a múlt századi folyamszabályozások, -lecsapolások után alakja itt is elhalványodott. Ember alakú kísértet, aki tűzből van, vagy szórja a tüzet, tűz kíséri, lámpást visz; például egy karancskeszi (Nógrád m.) adat szerint: „…Sok rét volt, egész a tarnóci kertek alatt is rét volt. Ott jártak a tüzes emberek. Semmit nem csináltak, csak nagyon cikárzottak. Olyan nehéz volt a kocsi alatta, hogy a ló megizzadt” (Pócs É. gy.). – Ez a lény éjszakánként a határban vagy a gáton bolyong, gyakran láncot húz maga után. A földet méri, míg le nem vezekelte bűnét. Az éjjel kintjárókat követi, nem lehet őt utolérni, ránehezedik a kocsikra, a gyalogosok vállára, ijesztgeti őket. Némely adat szerint megégeti a közelébe kerülőt (Győr: kezét a vállára téve; Szaján, Torontál m.: „rossz szél éri”, és megég az odamerészkedő). Ismert a Dunántúl több pontján a magától mozgó lámpa alakjában elképzelt, lámpás nevű tüzes kísértet is.
Ezekkel az alakokkal kapcsolatban kevesebb elhárító gesztus ismert, mint általában a kísértetek vonatkozásában (legáltalánosabb az a hit volt, hogy káromkodással el lehet őket küldeni). Talán a belé vetett hit halványulásaként értékelhető, hogy gyakori szereplője ál-hiedelemmondáknak, amelyek „lelepleződéséről” szólnak; vagyis az először kísértetnek hitt fényjelenségről kiderül, hogy nem az, hanem például mozgó kerékpár lámpája.
