BÜNTETŐ LÉNYEK
BÜNTETŐ LÉNYEK
A fiktív lények sajátos csoportját képezik a tilalmak szankcióiban és a tabumondákban megjelenő büntető lények. Szerepük egyértelműen a tilalmakat megszegők büntetéssel való fenyegetése. Egy részük csak ezekben a szövegösszefüggésekben ismert, a magyar néphitben egyéb szerepet nem játszó hiedelemalak, de ilyen szerepben valódi hiedelemlények és a keresztény vallás természetfeletti lényei is előfordulnak.
A büntető lények egy része napok megszemélyesítése: azoké a napoké, amelyekre egy-egy munka tiltása vonatkozik. A magyar néphitben a hét napjai közül a kedd megszemélyesítése fordul elő. A Kedd asszonya a keddi asszonyi munkák, fonás, mosás, szövés szankció-lénye, aki legáltalánosabban ’ha valamilyen tiltott dolgot csinálsz kedden, kedd asszonya valamilyen módon megbüntet’ szövegösszefüggésből ismert. A büntetések: megpofozza a kedden fonót; belöki éjjel az utcaajtót; ráül a rokkára; egy halom orsót hajigál be az ablakon, amit reggelig tele kell fonni. A keddi munkatilalmakat csak a magyar nyelvterület délkeleti, déli részén hozták a Kedd asszonyával kapcsolatba; máshol Szent Anna vagy Szűz Mária jelent meg e szerepben. Előfordultak homályos, nem konkretizált büntető alakok is, egy Bihar megyei adat szerint például „rossz szellemek” látogatják meg a házat.
A Kedd asszonyával lényegében azonos román Kedd estén, Péntek estén kívül hasonló alak az orosz, ukrán Péntek asszony és az ő helyére került Szent Paraszkeva, a török Szerda asszony, valamint a tadzsik Kedd asszonya. Közép- és Dél-Európa egy részén Szent Luca, az Alpok vidékén pedig a karácsony és újév, illetve vízkereszt között az embereket meglátogató démonikus lények: Perchta, Berchta, Frau Holle, Holda, Szlovéniában Pehtra baba, Quaternica szerepelnek a karácsonyi tizenkettedre és a csütörtöki fonásra vonatkozó tilalmat megszegők büntetőiként. A magyar Kedd asszonya – nyilvánvalóan kelet-európai eredete mellett – részben összeolvadt Szent Anna alakjával. E kontaminációnak, Szent Anna keddi büntető lényként való szereplésének egyik oka bizonyára az – mint erre már Katona Lajos (1905) is rámutatott –, hogy a kedd a 15. század óta Szent Anna napja a római katolikus egyházban.
Az év néhány jeles napjára vonatkozó szórványadatok nem annyira e napok hagyományosan ismert és elterjedt büntető lényként való megszemélyesítésére vallanak, hanem inkább arra, hogy a hagyományos szankció-lények mintájára újak is létrejöttek. Például egy zalai adat szerint „Pál napján nem lehet fára mászni, mert a Pál ledob”. Hasonlókat ismerünk karácsony, Péter-Pál és pünkösd vonatkozásban. E „lények” másodlagosságára 572vall a mindennapi élet szabályrendszeréhez képest, hogy vannak meghatározatlan büntető „lények”, akiket csak egy személytelen ige képvisel. Egy nógrádsipeki (Nógrád m.) tilalom szerint: ne menjen ki a gyermekágyas avatóig, „mert vastrotyát (= vasfőkötő) csapnak a fejébe”. (Szabó I. 1910; Waschnitius 1913; Róheim 1913b; Kretzenbacher 1959; Dömötör T. 1961; Kuret 1969; Ivanov 1983.)
A másodlagosságot bizonyítja az ördög gyakori szankció-szerepe is, aki minden lehetséges rossz megszemélyesítése, gyűjtőfogalma. Alakja a legváltozatosabb tilalmakhoz kapcsolódhat, azokhoz is, amelyekhez egyébként hagyományosan általában Kedd asszonya vagy Luca alakja társult. Egy Bihar megyei adat szerint elviszik az ördögök azt, aki kedd este dolgozik; vagy „az ördög holtra táncoltatja a kedden és pénteken fonót”. Egy Luca-napi tilalomhoz tartozó fenyegetés (Nógrádsipek, Nógrád m.): „fölmotollázzák az ördögök az orsót, ahol fonnak”. Szerepel az ördög a vasárnapi tilalmakkal kapcsolatban is. Például egy aggteleki (Borsod m.) adat szerint vasárnap nem szabad varrni, mert az ördögök annyit szúrnak a hátsó részébe, amennyit öltött.
A keresztény egyház lényei közül még Szűz Máriát kell megemlíteni, aki néha a pénteki és vasárnapi munkatilalmak szankció-lénye; a katolikus nők szombati tilalmaihoz pedig egyértelműen ő társul. Szórványosan sok egyéb szent előfordul szankció-szerepben. Például Nemesgulácson (Veszprém m.) azt tartották, hogy aki karácsonykor nyírfaseprűt fog a kezébe (tehát seper), annak megjelenik Szent Péter és elküldi érte a halált.
A néphit nem elsőrendűen e szerepben ismert alakjai közül a boszorkány, szépasszony és a lidérc mindenfajta szankció-szerepben előfordul; de a bányaszellemnek vagy bányatörpének már eleve egyik fő szerepe – a rá vonatkozó tabumondák szerint – az ünnepnapokon dolgozó bányászok megbüntetése.
