TUDÓSOK

Teljes szövegű keresés

TUDÓSOK
A tudós fogalma többrétű a magyar néphitben. Tágabb értelemben így neveztek minden, természetfeletti képességgel, mágikus többlettudással rendelkező hiedelemalakot, valamint a néphit működő specialistáit, akiknek ezt tulajdonították: a táltost, gyógyítót, halottlátót, nézőt. De így nevezték a parasztitól eltérő foglalkozások tudományosait is, a tudós kocsist, tudóspásztort, és ebbe a kategóriába tartozik a szintén gyakran tudósnak nevezett vagy ilyen jelzővel ellátott gyógyító és bába is.
A tágabb értelemben vett tudós, tudományos nem volt önálló, sajátos attribútumokkal rendelkező hiedelemalak, hanem a tulajdonított hiedelmek, mondák szintjén létező összefoglaló, általánosító kategória. Fő jellemvonásai a következők: képességei birtokába különleges születés, rejtezés vagy tanulás révén jut. Az erre vonatkozó adatok mintegy summáját adják a táltos, halottlátó, boszorkány tudományszerzésére vonatkozó hiedelmeknek: foggal, hat ujjal, burokban vagy hetedik gyerekként, esetleg karácsonykor születik, születésekor megszólal; vagy kilenc napig rejtezett, testét feldarabolták, vagy elragadták egy távoli helyre, ahol tudományt szerzett. Egy szamosszegi (Szatmár m.) adat szerint egy asszony három napra „elrejtőzött”, elszállt belőle a lélek. Mikor felébredt, tudománya volt. Több adat vonatkozik a rejtezéskor, vagy attól függetlenül, álomban, éjszaka megjelenő szellemalakokra, akiktől tudását kapja: Szűz Mária, szentek, öreg ember. Egy regéci (Zemplén m.) adat szerint például két napig „rejtőzött” egy férfi, ezalatt egy ősz embertől kapott tanácsokat. Ennek eredményeképpen nem fogja a golyó. Egy nagyhodosi (Szatmár m.) monda szerint ősz öreg ember jött egy állatokkal kint alvó emberhez éjfélkor, és megmutatta neki a kincs helyét; az illető ettől kezdve „látta” a kincset.
A különleges születésre vonatkozó hiedelmek szerepe kettős volt. Amellett, hogy a tudósoknak különleges születést tulajdonítottak, a ténylegesen ilyen módon születetteknek is gyakran tulajdonítottak természetfeletti képességeket. A burokban születettek maguk is szerencsésnek tartották magukat, és valóságos gyakorlat volt a kiszárított magzatburok magukon viselése ruhájukba varrva, puskagolyó hatása ellen, tehát különösen katonáknál. A hetedikként született gyereknek elsősorban a földbe rejtett kincs meglátásának képességét tulajdonították, mint erre számos kincsmonda utal (acéltükör segítségével, vagy mákolajjal megkent ujját, körmét „tükörnek” használva deríti fel a kincs helyét). Emellett gyógyításra is az átlagosnál ügyesebbnek tartották. Hiedelemszerepüket 604maguk a különlegesen születettek is számon tartották. Erre ilyen megjegyzések vallanak: „Az én kezem hasznos, mer’ hetedik gyerek vagyok!” (Kistelek, Csongrád m.); vagy: „Én karácsonykor születtem, aztán sokáig szoptatott anyám. Aztán azt mondta a nép, hogy én rontok a szememmel” (Verpelét, Heves m.; Magyar Néphit Topográfia 12. kérdőíve).
Ami a tudós képességeit és tevékenységét illeti, az adatok részint általános „tudásra” vonatkoznak, részint sajátosak: a tudós gyógyít, látja a földbe rejtett kincset, a távol lévő állatokat, elveszett tárgyakat és személyeket, és a jövőbe lát, vagyis jósol. A tudós alakjának gyakran tulajdonítják szemfényvesztő mutatványok előidézését; a Faust-mondakörbe tartozó – nálunk Hatvani professzor varázslófigurájához kapcsolódó – mondák bűvészmutatványait. Mindezeken kívül a foglalkozásokhoz kötődő tudományosok: tudós kocsis, tudós pásztor tulajdonságai, tettei is kapcsolódhattak az „általános” tudós-alakhoz: például megállítja a lovakat, megveszíti más marháját.
A tudós e hiedelemszerepei mögött nincsen valóságos tevékenység, társadalmi szerep. Ez az „általános” tudós nyilvánvalóan másodlagos, a valamikor működő táltos, gyógyító, halottlátó, néző alakjából elvonatkoztatott, mindnyájuk mondai attribútumaival ellátott hiedelemalak.
Ami a szűkebb értelemben vett tudósokat illeti, ezek hiedelemszerepeit a paraszti közösségben élő, de a normális paraszti földművelő-állattenyésztő munkától különböző foglalkozást űző, vagy az átlagból kiemelkedő szakértelemmel, a mindennapitól eltérő tudással rendelkező egyénekre ruházták. Egy részüknek – mint a gyógyító, a pásztor, a patkányküldő – a falusi társadalomban betöltött szerepéhez hagyományos mágikus módszerek is tartozhattak. A teljesen racionális, mindennapi tevékenységet űző, gyógyítással, állatgyógyászattal, patkányküldéssel foglalkozó személyek is – mint hiedelemalakok – a „tudományosakat” övező hiedelem-attribútumokat vonzhattak magukhoz. Más esetekben kizárólag hiedelemmondai szerepekről, valamilyen sajátos helyzetű, foglalkozású embernek tulajdonított hiedelmekről van szó: a tudós kocsis vagy az ördöngös molnár közösségben betöltött szerepe szerint sohasem volt a mágia specialistája. De eltérő tudásukat természetfeletti eredetűnek tarthatták: a vadász, a méhész, a pásztor, a kocsis, a révész, a molnár és a pap egyaránt szerezhette – a hozzáfűződő hiedelmek szerint – tudását természetfeletti „tudományszerzési”, „beavatási” módszerekkel. Valóságos működésük mögött természetfeletti indítékokat, mágikus többlettudást sejtettek. A nekik tulajdonított mágikus tevékenység általában foglalkozásukra korlátozódik: a tudós vadász „tudománya” a vadászatra, az ördöngös dudásé a zenére, hangszerére, a tudós kocsisnak tulajdonított mágikus cselekedetek a közlekedéssel, lovakkal, istállóval kapcsolatosak. (A tudósról: Szendrey Zs. 1914; Diószegi V. 1956; Ferenczi 1959, 1980–1981; Bihari 1980: 113).

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages