BÁBA
BÁBA
A bába társadalmi szerepe a gyógyítóéhoz hasonlóan volt kétarcú. Funkciói maradéktalanul pozitív betöltésének objektív akadályai voltak. Az általa levezetett szülések bizonyos százaléka az adott szociális és egészségügyi helyzetnek megfelelő mértékben „sikertelen” volt. A bábák feladatai közé tartozott a gyermekágyas anyák szülés utáni gondozása is, abban a kockázatos időszakban, amikor a csecsemőt sokféle valóságos károsodás érhette, a rosszul tejelő anyák teje csökkenhetett, elapadhatott. Ebben az időszakban a „rontás”, „kicserélés” veszélyétől is féltek. A bába személye kéznél volt, hogy a feltételezett rontás okozójaként gyanúsítsák. Tehát törvényszerűen kapcsolódtak hozzá rontó képességeire, boszorkány mivoltára vonatkozó hiedelmek. Mint Dömötör Tekla erre vonatkozó vizsgálatai kimutatták (1981: 126–134), különösen a Tiszántúlon a boszorkány és a bába hiedelemalakja egybeesik: a boszorkány egész hiedelemkörét a „tudós bábának” tulajdonítják. A „bába-boszorkány” alakjának régi múltja van: nemcsak a magyar, hanem a közép- és nyugat-európai boszorkányperek boszorkánysággal vádolt személyei közt is sok volt a bába. A bába „boszorkánnyá válásához” feltehetően azok a – boszorkányperekkel a magyarsághoz nyugatról importált – nézetek is hozzájárultak, 606amelyek szerint a „boszorkányzsír” vagy a boszorkánymulatság lakomáinak elkészítéséhez megölt csecsemőkre is szükség van (Hammes 1977; Forbes 1966; Dömötör T. 1973).
