TUDÓS PÁSZTOR
TUDÓS PÁSZTOR
Hiedelemalakja sok szempontból a gyógyítóéval rokon: a valóban „tudós”, az állatok természetéhez, állatgyógyászathoz kiválóan értő pásztor tudása a hiedelmek szerint természetfeletti eredetű. A tudományszerzés gyógyítóval kapcsolatban említett módszereit és a tudomány halál előtt kézfogással való átadását egyaránt tulajdonították neki. Ismert hiedelem, hogy halála előtt pásztorbotjával adja át abban rejlő tudományát, és hogy a tudós pásztor az ördöggel cimborál. A tudós pásztornak, különösen az Alföld nagy állattartó térségein még elevenen élt hiedelmei közül a legelterjedtebbek a következők voltak: A nyájat mágikus módszerekkel „tartja össze”, például a nyáj körülfüstölésével, botja földbe szúrásával. Az így „megkötött” nyáj távollétében is együtt marad. A tudós pásztorok egymás nyájára veszett kutyát: küldött kutyát, küldött farkast uszítanak, saját nyájuk védelme céljából. Más nyáját szét tudják zavarni, meg tudják rontani. Egy Karancskesziben (Nógrád m.) feljegyzett rontó módszer: A juhakol küszöbe alá csontot ástak, ha egy juhászra haragudtak. A juh megrühesedett vagy megsántult.
A nyáj szétzavarásáról szóló zagyvarékasi (Szolnok m.) élménytörténet részlete: „Másszor meg, szinte pásztor volt az apám… azt mondja, vigyázz kislányom, hogy ki ne induljon a marha. Lesek én, ülök a gunyhó ajtajába, hát egyszercsak felnyúlik egy nagy magas feketeség, a marha mind szétszalad…” (Pócs É. gy.).
Némely adat szerint a tudós pásztornak az időjárás felett is volt hatalma. Egy Bátyán (Pest m.) feljegyzett hiedelemmonda arról szól, hogy ráolvasással küldi el a rossz időt, és ha az eső közeledtekor lefeküdt aludni, a vihar kikerülte: mindenütt esett az eső, de őkörülötte száraz maradt a talaj (Fehér Z. 1975).
A tehenek általában boszorkányhoz kapcsolt „megrontását”, a tej „elvételét” is gyakran tulajdonították a tehenekkel foglalkozó pásztoroknak. Így a „harmatszedés” hiedelemmondájának főszereplője több variáns szerint a tudós pásztor, aki subájával, szűrével gyűjti saját tehene vagy saját faluja teheneinek gyarapítására a harmatot a szomszéd csorda legelőjéről. Egyéb mágikus tejszerző módszerei: megfeji a kútágast, „hétlyukú patkóra fej”. Szomszédos nyájakhoz, falvakhoz tartozó pásztorok versengésére, sőt táltosként való viaskodására utaló hiedelemmondák is ismertek. Például az egyik pásztor hétlyukú, a másik – erre feleletül – kilenclyukú patkóra fej, a másik nyáj tejhasznának károsítása céljából (Zagyvarékas, Pest m.). Egy Forgolányban (Bereg m.) feljegyzett, pásztorok versengéséről szóló monda részlete: „Vót itt egy juhász… Elővett egy vasfazekat, hogy azt telifeji. Zürgette a vasszeget és a tej úgy ment bele a fazikba, mintha a juhot fejte volna. Mikor meglátta a másik juhász, hogy a juhok bégetnek és szaladgálnak, azt is látta, hogy a másik feji a vaspálcát. Odakiáltja neki: Elég lesz már komám! De a juhász nem törődött vele, tele akarta fejni a fazekat… Akkor fogta a kárvallott juhász a subáját; kifordította, leterítette és hozzáfogta a kampóval ütni. De evvel a juhászt ütötte, nem a bundát. A zürgetős juhász kínjába még a tejet is kirúgta a fazikbul. Pedig azt gondolta, hogy kifeji a tejet, mert a másiknak nincsen tudománya, oszt ü járt pórul” (Ferenczi 1980–1981: 352).
Megrontott tehenek gyógyító szakembereként is számon tartották sok helyen a pásztort. 607Ez nemcsak hiedelemalakjának tulajdonított tevékenység volt, hanem mint az állatgyógyítás specialistája, foglalkozott „rontás” eredményének tartott bajok kezelésével is. A valóságos pásztor tehát részben a gyógyítóéhoz hasonló társadalmi szerepet tölthetett be; a hiedelmek „tudós pásztora” pedig ambivalens természetfeletti hatalmával jót is, rosszat is okozó személy, akinek van egy, a saját közösséget (a saját közösség rábízott nyáját) a szomszéd közösség nyájának rovására gyarapító, óvó hiedelemszerepe is. E vonásai révén rokonság fűzi a táltos hiedelemalakjához is. A farkassá változni tudás képességét – a közelmúltban szórványosan ismert hiedelmek szerint – gyakran tulajdonították pásztornak; ez a tulajdonsága a farkasember hiedelemalakjával rokonítja. (A tudós pásztorról az említetteken kívül: Barna 1979: 60–64; Bihari 1980: 83–86; Dömötör T. 1981: 120–124.)
