ÉLET ÉS HALÁL
ÉLET ÉS HALÁL
Az ember élete a hiedelemrendszerben betöltött szerepe szempontjából nem egynemű, hanem bizonyos ciklikusságot mutató folyamat. Ennek egyes szakaszaiban különösen befolyásolható, és ő maga is betölt bizonyos hiedelemszerepeket; ideiglenesen kiemelkedik közösségéből és mintegy specialista lesz. Máskor – vagy ugyanekkor – tilalmaknak alávetve részben kirekesztődik a közösségből. E ciklikusság legfontosabb meghatározója a születés és halál, továbbá az életkorváltások, az új korcsoportba, új közösségbe vagy a közösség egy új csoportjába való kerülés. A két végpont, a születés és halál is a közösség tagjává válást, valamint a közösségből való kiválást jelenti. Mindezeken a fordulópontokon, a közösségváltást kifejező és szentesítő átmeneti rítusok idején rendkívüli állapotba jut az egyén, mielőtt a közösségben betöltött új státusát elnyerné; halotti rítusok esetén: mielőtt végleg megszűnnék a közösség tagja lenni és a „halottak közösségébe” lépne. E rítusok három fázisa: a szimbolikus meghalás, „eltávolítás”, kizárás”; a státusnélküliség, marginalitás, a szimbolikus halál állapota; szimbolikus újjászületés (van Gennep 1909; Turner 1972; Pentikäinen 1979). Ez a három fázis az átmeneti rítusok hagyományos 629szokáselemeinek egymásutánját kísérő, azokkal összefonódó, a közösségbe befogadást, az új közösségbe kerülést, az „új élet” kezdetét szimbolizáló mágikus cselekményekre és a közösségből való „kizárást” szimbolizáló tilalmakra is jellemző, de a hiedelmekben és mágikus gyakorlatban nem feltétlenül nyilvánul meg a fenti szakaszosság (mint ahogy a rítusok lefolyásában sem mindig; Fejős 1979). Inkább csak így értelmezhető hiedelmekről, szimbolikus cselekvési módokról van szó, amelyek a közelmúltban már nem szükségszerű tartozékai, hanem csak véletlenszerű kísérőelemei voltak a közösségi ünnepi rítusoknak.
A hiedelmek és mágikus gyakorlat szempontjából ezeket a kezdő, végző és átmeneti állapotokat elsősorban ezen állapotok „veszélyessége”, óvó, rontáselhárító rendszabályokkal való körülbástyázása, az egyénnek és jövőjének fokozott befolyásolhatósága, jóslatok által való felderíthetősége, egyáltalán a kezdet, az „első” jelentősége, továbbá az egyén „tisztátalansága”, normális, mindennapi tevékenységekre való alkalmatlansága jellemezte. Ezzel egyidejűleg viszont fokozottan alkalmas volt bizonyos hiedelemszerepek betöltésére, mágikus eljárások elvégzésére. Ezekből az életszakaszokból származó tárgyai könnyen mágikus tárggyá lettek.
