SZÜLETÉS

Teljes szövegű keresés

SZÜLETÉS
Az emberi élet kezdetén a hiedelmek szempontjából az „első” alkalmaknak, valamint a veszélyes időszakoknak volt szerepük. Emellett magát a szülést, mint kockázatos kimenetelű folyamatot, mágikus úton is befolyásolták.
A terhesség mind az anyára, mind a magzatára nézve kockázatos kimenetelű állapot volt. Ennek megfelelően elsősorban az anya és a leendő gyerek épségét óvó rendszabályok vették körül, mint kezdet pedig az eljövendő gyerek nemének és tulajdonságainak megjóslására nyújtott alkalmat. Egyes szórványadatok arra vallanak, hogy a terhes anya tisztátalannak számított, a „kizárás” átmeneti állapotában volt. Néha olyan mindennapi tevékenységeket tiltó rendszabályok voltak rá érvényesek, mint a gyermekágyasra, menstruáló nőre, a halottas ház lakóira. Például Gomboson (Bács-Bodrog m.) a terhes asszony nem keverhetett tésztát, nem dagaszthatott, mert keletlen lett volna a kenyér. A gyerek testi épsége és a szülés szerencsés kimenetele érdekében mágikus tárgyakat és egyházi szentelményeket viseltek, vagy ágyukba helyezték őket: villámsújtott fa szilánkját, nyírfaág darabját, tömjént, fokhagymát. Sok katolikus vidéken a terhesség egész idején keddi, esetleg szerdai, pénteki, szombati böjtöt tartottak, a szülőnők védőszentjei: Boldogasszony vagy Szent Anna tiszteletére.
A szülést a szerencsés lefolyást segítő mágikus cselekmények vették körül. Nagy szerepe volt az analógia elvén alapuló eljárásoknak, mint a fiók, ajtó nyitogatása, lakat kizárása, vagy üvegbe belefújás. Vallásos tárgyak, szentelmények amulettszerű használata is jellemző volt: tömjénnel füstöltek, a férj meghúzta a harangot, az anyát behintették szenteltvízzel.
A vajúdás és szülés alatt érvényben lévő legáltalánosabb tilalom a szemét ki- vagy kifelé söprésére, valamint a vajúdó ágyának, fekhelyének a „mezsgye” (a szomszéd telek felé eső fal) mellé helyezésére vonatkozott. Sok helyen tilos volt a beszéd a szülés alatt.
A leendő gyermek nemét, tulajdonságait, életsorsát, szerencséjét befolyásoló kezdő mágiára alkalmat nyújtott már a házasságkötés némely hagyományos rítusa is. A kezdő 630mágia fontos alkalma volt minden, a csecsemő életében először történő, először végzett dolog. A gyerekkel először kapcsolatba kerülő tárgyakkal általában analógiás úton kívánták jó tulajdonságait biztosítani: borral mosták le arcát, hogy piros arcú legyen, imakönyvet érintettek hozzá, hogy vallásos legyen, subára fektették, hogy göndör hajú legyen. Szokás volt a kezébe is helyezni valamilyen tárgyat hasonló céllal: pénzdarabot, hogy takarékos vagy gazdag legyen; tűt, kalapácsot és egyéb szerszámokat, hogy ezek használatában ügyes legyen. Az első fürdetéskor kiemelt szerepet kaptak a fürdővízbe helyezett tárgyak. A tojás vízbe ütése szépségvarázsló céllal feltehetően valós tapasztalatokon alapult; tisztán mágikus módszer volt azonban a pénzdarab, gazdagságot biztosítani számára; a lány fürdővizébe férfigatyát tettek, hogy sok kérője legyen, lúdtollat, hogy „könnyű élete” legyen. A vízbe köpésnek rontáselhárító célja volt, hasonlóképpen az első bepólyáláskor a pólyakötőbe vagy a pólya alá helyezett fokhagymának, rákötött gatyamadzagnak, katolikus vidékeken a szenteltvízzel való behintésnek, rózsafüzérnek. Ezek a mágikus tárgyak azután az egész csecsemőkort, de különösen a gyermekágy veszélyes időszakát végigkísérték.
A szülést követő „veszélyes” időszak részint a keresztelésig, részint az egyházi avatás (egyházkelő) szertartásáig tartott, és többé-kevésbé egybeesett a gyermekágy hagyományosan hathetes időtartamával, az avatás végpontjával kijelölt időszakkal. Ebben az időszakban az anya tisztátalannak számított: az anyát és gyerekét óvó rendszabályok és tilalmak voltak érvényben.
A gyermekágyas helyzete a családban megkülönböztetett volt: újszülöttjével a szoba díszágyában feküdt, melyet erre az időszakra általában „sátorlepedővel”, „szúnyoghálóval” függönyöztek el. Ez valóságosan is, jelképesen is kirekesztette mint „tisztátalant”, egyúttal óvta is az ennek az időszaknak tulajdonított veszélyektől: a gyerek elváltásától (kicserélésétől) és a szemveréstől. A tilalmak más része az anya tisztátalanságával kapcsolatos: kirekeszti őt a normális, mindennapi tevékenységek gyakorlásából. Ilyen volt a mindenütt ismert vízhúzási tilalom, amelynek be nem tartása a kút férgességét, a víz tisztátalanságát okozná. Szintén általános volt a házból vagy a portáról kijárás tiltása, általában az egész faluközösséget sújtó szankciókkal: leggyakoribb nézet volt, hogy jég verné el a határt. Néhol tilos volt a gyermekágyasnak főznie, varrnia, palántálnia, befőznie, savanyítania, vagy a gyermekágy ideje alatt nem volt szabad a szemetet kivinni vagy kifelé seperni. Sokszor nem világos a tilalmak háttere: nem értett, elhomályosult viselkedésszabályozó normaként hagyományozódtak. Ilyen volt a fejfedő nélkül járás, vagy a házból kilépés tilalma, vagy néhol éppen a fejfedő viselésének vagy a haj felkötésének tiltása. Szórványosan sok egyéb szabály volt ismert, például egy Háromszék megyei adat szerint a gyermekágyasnak hat hétig csak patkós csizmában volt szabad járnia.
A nem normális születésűek: a torzszülött, koraszülött, „idétlen” (időtlen, azaz idő előtt született) satnya csecsemők létének igazolására irányuló törekvés volt egyik fontos gyökere a váltott gyerek-hiedelmeknek. A még a közelmúltban is országszerte ismert hiedelmek szerint a váltott gyerek nem „igazi” gyereke az anyának; az általa szült normális gyereket egy természetfölötti lény kicserélte a saját torz gyermekére. Az ilyen gyermekhez a kicserélésen túl egyéb hiedelmek is fűződtek: például hamu vagy víz van a fejében. Ezek a hiedelmek általánosan elterjedtek voltak a magyarságnál, de a keleti területeken a koraszülött vagy angolkóros csecsemő satnyaságát, szőrös testét agosság, ebagosság nevű betegségként is számon tartották (ezt az anya terhesség alatti viselkedésével hozták kapcsolatba, például szőrös állatba rúgott).
631A váltott gyerek-hiedelmek valamilyen formában egész Európa néphitéből ismertek; közös bennük a nem normálisnak, torznak születettek természetfeletti eredetének gondolata. A „kicserélő” általában valamely – területenként, népcsoportonként különböző – női démonikus lényhez kapcsolódik, amelyeket fentebb, a gyermekágyas démonok kapcsán említettünk. A torzszülöttek, koraszülöttek tapasztalati tényén kívül másik fontos tényezője a váltott gyerek-hiedelmeknek a félelem különböző „rontó” lényektől, vagy általában a rontás lehetőségétől a születéstől avatásig tartó hagyományosan veszélyes időszakban. A gyerek kicserélését megakadályozó rendszabályok betartása (bölcsőbe, pólyába, ágyba helyezett mágikus tárgyak, gyerekre fordítva adott ing) a magyarság minden csoportjánál szokásos volt. Maga a „kicserélés” hiedelemmondai motívumként volt közismert. A szövegek szerint az anya „érezte”, „látta”, „hallotta”, hogy valaki megjelenik az ablakban, átnyúlik ágya fölött, macska képében boszorkány lopakodik be a szobába, gyermekéért „nyúlnak”, el akarják venni. Ezt vagy sikerül megakadályoznia valamilyen elhárító gesztussal, vagy mire észbe kap, már nem saját gyereke fekszik mellette.
A visszacserélésről és megszólaltatásról szóló hiedelemmondáknak Közép- és Nyugat-Európa felé vezető rokonságuk van. A magyar nyelvterület nagy részén ismert mondák a „visszacserélés” fő módjaként a kemencébe vetést vagy az azzal való fenyegetést jelölik meg: a gyereket sütőlapátra ültetve a kemence szájához teszik, az „elcserélendő” lényt fenyegető szöveg kíséretében. Kevésbé elterjedt, szintén mondaszövegekből ismert módszer a „hídon átvitel”: a gyermeket vízbedobással fenyegetik (Nagy J. 1935; Kálmány 1893b; Piaschewski 1935).
A csecsemőkor folyamán a hiedelmek vonatkozásában legnagyobb jelentősége a gyerek szemveréstől való óvásának (a szemverésnek tulajdonított bajok gyógyításának) és az anyatej biztosításának volt. Az anyatej elvihetőségébe vetett hit általánosnak tekinthető. Az anyák teje olyasféle kapcsolatban volt, mint a falu csordájának teje: az egyik tehén tejének gyarapításával más tehenek tejének „elvitele” – elapadása – járhatott együtt. Az anyák tejének ez a kapcsolata a visszaszerzés mágikus módszereiben is megnyilvánult. Legközismertebb megelőző rendszabályok voltak: másik anyának nem szabad a gyermekágyas előtt átnyúlnia vagy ágya szélére ülnie, a tejet pedig óvni kell a földre csöpögtetéstől, mert „elvinnék a hangyák”. Az anyának – különösen avatásig – nem volt szabad kútkáván, küszöbön vagy árokparton ülve szoptatnia. Több adat szerint bármilyen, látogatók által elvitt tárggyal elvihető volt az anyatej, ezért – különösen a gyermekágy idején – óvakodtak bármit kiadni a háztól.
A növekedő gyermek életében az egyéves kor jelentett a hiedelmek szempontjából újabb határvonalat; ez zárta le az élet legkockázatosabb kimenetelű szakaszát, amelyet sok hiedelemhátterű tilalom és előírás is szabályozott. Az egy éven aluli kisgyermekre érvényes tilalmak változatos sora volt – helyenként változóan – az ország minden területén ismert, általában betartott szabályként. Az indokolások a gyerek szerencsés fejlődésével, életben maradásával voltak kapcsolatosak. Általános érvényű volt, hogy a kisgyereket nem szabad átlépni, mert nem nőne meg, és nem szabad tükörbe mutatni, mert megvakul. Sok helyen úgy tartották, hogy ha seprűvel vernék, ágyba vizelne, vagy ha bölcsőjét üresen ringatnák, meghalna. Ha a másik gyerek ringatja, kettőjük közül valamelyik meghal. Ugyanettől féltek két gyerek „összemérése” esetén. Szintén általános tilalom vonatkozott az egy éven aluli gyerek hajának és körmének levágására: tolvaj lenne, hazug lenne, vagy bajt hoznának rá elhullott tartozékai. Újabb kezdőpontot 632jelentett a kisgyermek életében bármilyen első esemény. Az első fog megjelenése jósló alkalom volt: hosszú vagy rövid életű lesz-e a gyerek. Az első végleges fog megjelenése pedig a fogak további egészséges fejlődését befolyásoló időpont lehetett; bár ma már csak tréfás gyerekmondóka utal erre („Egér, egér adj vasfogat…” – az első kihullott tejfog „kuckóba” dobásával). Lányoknál az első hajvágást olyan időpontokhoz és helyekhez igazították, ahol és amikor a haj növekedése mágikus úton befolyásolható volt: például újholdkor, hogy a haj a holddal együtt növekedjék (ez általánosan elterjedt nézet volt), vagy néhol fűzfa alatt vágták, vagy kocsikeréknyomba tették az első levágott hajat.
Az elindulást is kezdő mágia kísérte. A későn, nehezen elinduló kisgyereket a nyelvterület sok helyén koldus botjával „kenegették”, vagy elinduláskor kést hajítottak utána, vagy késsel jelképesen elvágták „nyűgjeit”.
Az újszülött „tartozékai” közül a buroknak, méhlepénynek és a köldökzsinórnak volt mágikus tárgy szerepe. Kisebb mértékben az eltett köldökzsinórnak is, de különösen a magzatburoknak tulajdonítottak óvó hatást. Országszerte elterjedt hiedelem volt, hogy a burokban születés esetén megszárítva eltett magzatburok zsebben vagy más módon magánál hordva golyó ellen véd. A köldökzsinórt összecsomózva tették el, és hét- vagy tizenkét éves korában kioldatták a gyerekkel. Ha a kibontás sikerül, valamilyen többlettudása lesz: jó varró, jó fonó, ügyes faragó válik belőle. Nyakra csavarodott köldökzsinórral születni szerencsét, vagy ellenkezőleg, bajt, leginkább „kötél általi halált” jelentett. A csecsemővel kapcsolatos tárgyak ugyanakkor olyan „tartozékai” voltak, amelyek segítségével ártani lehetett neki. Így különösen a gyermekágy idején nem öntötték a fürdővizet „járt” helyre; és veszélyesnek tartották a gyermekruhák éjszakára kint hagyását a szárítókötélen. (A szülés és csecsemőkor hiedelmeiről: Kálmány 1885; Dörfler 1893; Temesváry 1899; Ploss 1911; Kiss L. 1919; Gönczi 1937; Vilkuna, A. 1959; Kresz 1960b; Kapros 1977; Jung 1978: 61–118.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages