RONTÁS
684RONTÁS
A rontás részint a ténylegesen gyakorolt ártó célú mágia legáltalánosabb neve (más néven tétemény, csinálmány, megcsinálás, vesztés, bántás), részint a természetfeletti képességű egyéneknek, elsősorban a boszorkánynak tulajdonított rosszindulatú tevékenység.
A rontás lehetőségébe vetett hit elevenen élt az egész magyar nyelvterületen a boszorkányperekből megismerhető múltban és még a 20. században is. Az adatok legnagyobb része a rontás megelőzésére, illetve orvoslására, tehát elsősorban a rontásba vetett hitre, sokkal kevésbé a ténylegesen gyakorolt rontó cselekményekre vonatkozik.
A rontást nem mindig kötötték konkrét (valóságos vagy elképzelt) lényekhez. Volt egy általános rontás-fogalom, amely az idők folyamán valószínűleg egyre nagyobb teret kapott: ennek megfelelően nem boszorkánytól, hanem csak általában a rontástól vagy a rosszaktól féltek: ez lehet a boszorkány vagy más rontó lények meg nem nevezésének, eufemisztikus körülírásának következménye is.
A rontás eredményének tulajdonított bajok leggyakrabban emberi és állati betegségek (leginkább hirtelen fellépő betegségek vagy tünetek), ezenkívül bármilyen termesztett növény rossz terméshozama, a tej és tejhozam csökkenése, különböző házimunkák: kenyérsütés, köpülés, fonaltisztítás sikertelensége, szerelmesek elhidegülése. Mindemellett a rontó mágia bizonyos módszereit mindenki ismerte: ezek tényleges véghezvitelét nem tartották „természetfölöttinek”, hanem a mindennapi gyakorlat részének. A közismert, adott esetben mindenki által gyakorolt rontó módszerek fő területe a szerelmi rontás volt, és a rontás másra hárítása, amely tulajdonképpen gyógyító célú rontás.
A ténylegesen gyakorolt – vagy egyáltalán véghezvihető – módszerek a következők voltak: Rontó célú szöveg, ráolvasás, átok. A megrontandó személy valamilyen tartozékának (haj, köröm, lábnyom, árnyék, ruhadarabok) megszerzése, ennek őrzése, elrejtése, elásása, eldobása; ennek elpusztításával, ütésével, szúrásával, eltépésével a tulajdonos bántalmazása. Tárgy bántalmazásával egy távollévő személy bántalmazása. Rontó hatásúnak vélt tárgyak („rontás”) elhelyezése: a megrontandó személy, állat, növény közelébe; emberek küszöbe alá, ágyába, ruhájába, növény esetén szántóföldre, gyümölcsfa törzsébe, állatnak istállóküszöb alá, jászolba. A sajátosan rontásra használt tárgyak nagy számából, gyakoriságuknál fogva, kiemelkedik a gatyamadzag, haj, köröm, széklet, vizelet, koporsószög, Szent György-napi zöld béka csontja, pénzérme, bab, kása. Sajátosan rontó célra: betegség átvitelére a rontó bábuk készültek.
Bizonyos időszakok, időpontok a hiedelmek szerint a rontásra különösen alkalmasak, ezek – csakúgy, mint a rontás „helyei” – egyeznek a mágia gyakorlásának szokásos időpontjaival és helyeivel.
A rontó mágia sajátos megnyilvánulási formája a ráböjtölés. Szórványos adatok szerint az egész magyar nyelvterületen ismert és gyakorolt módszer volt. Meghatározott napokon, meghatározott ideig böjtöltek a kitűzött cél (valakinek a betegsége, halála) érdekében, például kilenc pénteken, három szombaton, hét hétig, hét évig. Mint Dömötör Tekla kimutatta (1981: 155), inkább Kelet-Európa mágikus gyakorlatában volt szerepe, bár angol, ír adatokat is idéz a magyar gyakorlat párhuzamaként.
