A VÉRROKONSÁGI ÉS KOMASÁGI KAPCSOLAT AZONOSSÁGAI ÉS KÜLÖNBSÉGEI
A VÉRROKONSÁGI ÉS KOMASÁGI KAPCSOLAT AZONOSSÁGAI ÉS KÜLÖNBSÉGEI
A vérrokonság és a komaság között az alapvető különbség abban van, hogy ez utóbbi az öröklés rendjét nem érinti. Az örökössel nem rendelkező keresztszülők adoptáció révén a keresztgyermeküket is megtehették örökösüknek. A paraszti társadalomban azonban nem tettek különbséget a vérrokonokhoz fűződő és a komával keletkezett kapcsolat között. Ezt fejezi ki az az eset, amikor a tanút a bíróságon világosították fel arról, hogy a komasági kapcsolat a polgári jogi kategóriák szerint nem számít rokonságnak. A bíró tanúhoz intézett kérdésére, hogy rokonságban vagy sógorságban van-e a peres felekkel, gyakran azt a választ kapta, hogy igen, komák vagyunk. A bíró magyarázata – hogy az nem rokonság – hatalmas megdöbbenést szokott kiváltani, hiszen eddig ő abban a hitben élt, hogy a komája az ő rokona (Tálasi I. 1977: 124; Tárkány Szücs E. 1981: 133).
Átányban (Heves m.) a komaság öröklődött. A keresztkoma halála után a fia lépett a helyébe, hasonlóképpen a halott keresztanya szerepét a lánya vette át. A jól működő intézmény ellenére úgy vélték, hogy a gyermekek az igazi rokonok. „A nász, a sógor, a koma egyformán tiszteletre méltóak…, de ha választani kell, akkor csak a 548gyerekek az igazi rokonai valakinek.” A komával való kapcsolat azonban erősebb volt, mint a násszal való kapcsolat. Amikor két család tagjai házassági szövetséget kötöttek, a nászok kapcsolatában a korábban használt megszólítási formát az új viszonyban illendő forma váltotta fel. Ha azonban a keresztkoma lett az új nász, a megváltozott szerep ellenére a megszólítás a régi maradt (Fél E: Hofer T. 1969b: 164, 167).
Arra is akadt példa, hogy a koma és a komaasszony kapcsolata olykor a megengedettnél szorosabbá vált. Erre utal a farkaskomaság kifejezés, amely a koma és komaasszony közötti tiltott szerelmi viszonyt jelölte (Ballagi M. 1868: II. 94). Karcagi (Szolnok m.) anyakönyvi bejegyzés (1828) tanúsítja, hogy özvegységre jutás esetén előfordult az összeházasodás. A Tiszahátról közölt anekdota is erre a lehetőségre utal: „Meghalt az ember, siratta a szeretője. A koma vigasztalta: – Ne sírjék kend, komámasszony, kendre hagyta a házat. – Ó bizony! sohse mondta a lelkem – sírt tovább. Megint csak vigasztalta a koma: – Ne búsúljék, mondom, a fődet is kegyelmedre hagyta. – Ó bizony! sohse mondta a lelkem – sírt tovább. Ne sírjék már komámasszony, azt is mondta, hogy komámasszonyt nekem hagyta. – Hát bizony ezt mindig mondta – és nem sírt tovább az asszony.” Mezőcsáton (Borsod m.) a komák és komaasszonyok között szexuális kapcsolatot megengedhetőnek tartották, nem ítélték el (Luby M. 1935; Gergely K. 1971: 146; Örsi J. 1990: 168).
A keresztapa – keresztgyermeke védelmében – a gyermek anyagi érdekeit a vérrokonokkal szemben is képviselhette. Elég gyakran megtörtént, hogy gyámnak a keresztapát nevezték ki, bár az általános szokás (és a polgári jog) szerint a vérrokonok közül szokták választani. Szegeden (Csongrád m.) ez népi jogszokás volt, amelynek a hivatalos állásponttal szemben is érvényt szereztek. A gyermek szempontjából a keresztkomaság intézménye tehát szükség esetén ellensúlyozhatta az ellenérdekű vérrokoni törekvéseket az örökségi vitákban.
A műrokonsággal keletkezett kapcsolatok egyfelől kitágították a rokonsági kapcsolatokat, másfelől a vérrokonokkal szemben ellensúlyozhatták azokat (Bálint S. 1957: I. 800; Morvay J. 1980: 162; Kósa L. 1984a).
A nyelvterület egyes részein (pl. Tiszafüred, Szeged, Karcag, Szentpéterszeg, Cegléd) a komaság intézménye a 20. századra átalakult. Több társadalmi tényező együttes hatására megerősödött az az „úri” tendencia, hogy a keresztszülőket a vérrokonok (testvérek és unokatestvérek) köréből választották. Karcagon (Szolnok m.) a fiúknak az apaági, a lányoknak pedig az anyaági rokonok közül választották a keresztszülőket. Szímőn (Komárom m.) a rokonok közül választották a keresztszülőket: vízkeresztre a férj rokonságából, bérmálásra a feleségéből. Hasonló törekvés figyelhető meg Cegléden az 1920-as évektől, amikor a házassági és a vérrokonok köréből is választanak keresztszülőt. Ez a tendencia egyfelől a két rokonsági ág egyenrangúvá válását, másfelől a rokonsági és házassági érdekszövetség előtérbe kerülését jelzi, és egyúttal a barátsági kötések háttérbe szorulását. Az idegenek közösségébe barátságok útján való bekapcsolódás funkcióját a komaság intézménye elveszítette, míg más funkciókat megőrzött (Vidacs B. 1985: 510; Szapu M. 1993: 103; Örsi J. 1974: 356).
