Viselet

Teljes szövegű keresés

Viselet

CIGÁNY TÉGLAÉGETŐ, HOMORÓD SZENT PÁL HATÁRÁBAN.
Az első harangozásnak vége.
Álljunk ki a cinterem elé, – jönnek a templomba, mindenfelől. Elül az öreg, a tordátfalvi poétás ember, aki se írni, se olvasni nem tud, de tud ő – akinek csak kell – olyan búcsúztató verset, hogy merő csoda. Felesége beszéli, hogy mikor verset csinál az öreg, mind csak járkál fel s alá, órákhosszat mormol, a végin egyszerre mondja el a verset és aztán el nem feledi. Tud verset az akasztott gyermekről, tudja már a maga búcsúztatóját is… A Vasvárból kocog lefele a laposkötő-szövő cigányné, szatyorával. Mögötte látszik a «szélmónár» bozontos feje, amelyik fejben annyi a tudomány, hogy egymaga épített egy szélmalmot a hegyre; vasban nem sok kárt tett az építésnél, mert a fogaskerekek is mind kifőzött vackorfából vannak, – de azért finom malom az, dicsérik a lisztjét! A szoroson kerül föl Sorbán Pista bá, az ezermester, különben korondi mó’nár. Lesütött fejjel jő, igen gondolkozik. Tenger a hivatala: egy személyben ács, kőmíves, asztalos, kovács, lakatos, szabó, «cüpök» csináló, «csidma» fejelő, bádogos, kádár, puskamíves, cimbalomgyártó, malomépítő, óra reperáló és még ami csak szükség, minden; alighanem az ágyúöntés miatt tépelődik… mert zongorát, ejszen, csinált is már, ami nem csuda, hiszen tud ő a hegedűn, cimbalmon s a klárinéton is. A kicsi, boldog Mó’nár Dani bá is jő, a híres makkfalvi állatszobrász, – megvan most elégedve a sorával rettenetest, amióta az asszony nem zakatol a szobrok mián, mint ezelőtt. Országos nevezetes ember lett Dani bá! Felvitték az urak Pestre is, csudának, – de az, hogy egy kis kőtséget is hozott haza Dani bá! Már most néki van háza, égető kemencéje és model után dolgozik, már tudniillik a maga módja szerint, úgy, hogy elmegyen félnapi járóföldre is, ha valami szép állatról hall, megnézi jól s aztán odahaza lemintázza ügyesen «model után»…
Mindenfelől jönnek.
A férfiak csizmásan, feketével szegett fehér harisnyában, nagyrészük fekete zsinóros szürke daróc kocogányban, nehányan fekete posztó ujjasban, fekete nyakravalóval fekete kalapban. Akad több, ki ilyen meleg időben is fekete báránybőr sapkában jő, mert, amint mondják, a sapka télen meleg, nyáron hűvös.
A legények is igy vannak öltözve, de csizma helyett sok visel cüpököt, aféle hosszabb szárú bakancsot, melynek a külső száron van a vágása és szijjal fűzik össze. Mindeniknek bokrétás kalapja, nagy selyem nyakkendője, fekete lájbija, ami fölött a daróc kocogányt nem gombolják össze, ahogy az öregeket kivéve, nem gombolja össze senki, még télen sem. Vannak sokan az öregszeren lévők közűl, akik szíjjal kötik össze a nyaknál.

CSÍKSZENTTAMÁSI NÉNIKE. (6)
A másik kapun a fejérnép érkezik.
A leányok cifrán, mint a páva. Piros, fekete, vagy kékpántlikás, csinált virággal cicomázott fehér rizsszalma, amint mondják, rizskása kalapban. Rikító, mindenféle színű és szabású blúzban, aljban (nekik nem jó már a «fössing» szó se), magassarkú cipőben. Csak a szegényebb lány nem hagyja a csizmát és a szőttes ruhát.
Aki Oláhországból jött haza, annak ki van sütve a haja; nagy tollús, virágos kalapban, drágább szövet, vagy selyem úri ruhában, ékszerrel, keztyűsen jő a templomba. Ezek terjesztik az «ízlést» és ezek miatt veszett ki nagyrészben a régi szép leányviselet.
Az asszonynép többnyire csizmában, fössingben, egyszerű testhez álló ujjasban, keszkenőben jő, kézben hozva, akár a leányok, az elmaradhatatlan virágot. De közöttük is akad cipellős, városi ruhába bujtatott, igen izléstelen, sárga, kék és az ég tudná miféle színű selyem keszkenővel bekötött fejű, elég.
Ez a mostani állapot Udvarhelymegye nagy részében. Nem is olyan régen másként volt itt is. A férfiak nem ismerték a fekete bolti posztó ujjast; fekete lájbit is csak a módosabbja viselt. Szürke, vagy fekete daróc, úgynevezett házi posztó ujjasban – kocogányban – jártak télen, nyáron. A posztó juhgyapjúból készült; otthon fonták, szőtték s csak dürückölni, ványolni vitték Korondra, Parajdra, Zetelakára a dürückölő malomba.
A kocogány nyaka és az ujjak vége, sötétzöld posztóba volt szegve. Most zöld szegésüt nem igen látni, mert kiszorította a fekete posztó, meg a németbőr szegés. Ez utóbbit, ami fekete szőrme utánzat, kiváltképen szeretik, talán azért, mert hogy németbőr a neve. Kalapot is másformát viseltek: kerek, magas, lapostetejű kemény kalapot, szélesebb karimával, fekete szallaggal és szegéssel, de azon is legalább a szélesebb kalapzsinór zöld volt.
Érdekes a szín különbség, ami a szegésnél megyénkint, néha kisebb vidéken is más. A marosszéki és csiki székely harisnyája legtöbbször vörösbe van szegve. A csiki a kocogányt fekete zsinórral, a zekét kék vagy vörössel szegi; a háromszéki és marosszéki az ujjast szinte úgy, de a zekét mindkettő kékkel, a marosszéki ritkábban zölddel.
Régebben a téli daróc zeke vagy szokmány nem volt gombos, mint a mostani; szíjjal kötötték össze a nyaknál és nyakbavetve, panyókán viselték mindig. Ma kidugják legtöbben a kart a zeke ujján és a zekét összegombolják.
Nagyban viselték akkor télvíz idején az oldalt gombolós, fehér ujjatlan irha bundát, mely csak derékig ért és szépen virággal volt kivarrva. Egy-egy öreg és elvétve egy-egy szolgalegény ma is viseli.


KRIZA MIKLÓS. SIMÁNDY JUDIT. (V. tb.)

ID. VAJDA JÓZSEF. SIMÁNDY JUDIT. (VI. tb.) (Ujmódi (rövid) palásttal; hajdanta hosszabbat viseltenek.)

NAGYGALAMBFALVI SZÉKELY GAZDA. (8)

SZENTÁBRAHÁMI SZÉKELY-PÁR. (9)

BIVALYVASALÁS. (10)

A KÖZSÉGHÁZA ELŐTT, HOMORÓD ALMÁSON. (11)
Háromszéken még hordják ezeket a bundákat, de úgy, hogy flanelből ujjat csinálnak neki. A neve ott: dugós bunda.
Az udvarhelymegyei ügyes szücsök ugyancsak magyarosan hímeznek.
Szemben az alföldi ember cifra szűrével, selyemmel kivarrott subájával és ködmönével, itt a férfi-lakosság ruházata többnyire teljesen dísztelen. A bőrmellény az egyedüli férfiruhadarab, amelyet a megye némely vidékén hímzéssel diszítenek; csinosak az abásfalvi kicsi bundák. Nagy- és Kis-Homoród mentén rozmaring-leveles szárakból kinövő szegfű, tulipán s rózsabimbó díszíti ízléses csoportban a fehér bőrmellény hátának alját (14).

SULYKOLÓK: (Tekerő Patak.)
E nagyobb virágcsoporton kívül még a mellény nyakán, vállán s mellén elhelyezett kisebb virágok egészítik ki a mellény díszét, melyet az ügyes zsinórozás is emel. A megye székhelyén s környékén lakó szücsök a divatos sárga vagy barna bőrmellény elejére szoktak kis virágot vagy virágcsoportot hímezni, ritkábban a hátára (15).
Három székelyudvarhelyi szűcs egybehangzó vallomása szerint különben, csak a hibás irhájú mellényt szokták hímzett virágdíszszel ellátni. Csak a két Homoród mentén követeli meg a divat, hogy a mellény okvetetlenül hímzett díszítésű legyen. A megye székhelye táján már takarékosabb a székely s a hímzettnél szivesebben vásárolja az olcsóbb dísztelen mellényt. A szűcsnek azonban érdeke, hogy vásárlója észre ne vegye az irha esetleges szakadását vagy egyéb hibáját, – hát bokrétát hímez a hibás helyre, hosszan, keskenyen, röviden vagy szélesen, aszerint, milyen s mekkora az irha fogyatkozása.
Itt mutatjuk be Asztalos Sándor gyergyószentmiklósi szűcs hímzésrajzait. (16., 17.)

A TÁNCHELYEN. (12)

TÁNC, A KARÁCSONYFALVI KÖZSÉGHÁZA UDVARÁN. (13)
Az egyenes vagy kissé hajlított szár hegyén valamely virág vagy levél ül, – két oldalt vízszintesen fekvő virágokkal váltakozva kerülnek ezek egymás alá, lefelé nagyobbodva, levelekkel egymástól elválasztva. A gyakoribb virágalakok: a rózsa, a bazsarózsa, mely mintegy virág metszet alakját adja, a gyöngyvirág, a palmettára emlékeztető szegfű és a tulipán. Az egymás mellett szorosan érintkező füzéres, leveles ág a rozmarin. Ilyennel van néha az egész virágzat koszorú-szerűleg bekerítve. Szinek: vörös rózsaszín, lila, zöld, sárga és kék.
A fejérnép viselete még nagyobb változáson ment át.
A leányok régebben mind csizmában, két szélbe szövött, ráncos szőttes fössingben, virággal kivarrott, fekete vagy zöld szegélyes, kivágott piros vagy fekete szőttes, vagy bársony lájbiban jártak, csipkés galléros, a kézfejnél szintén csipkés ingvállban. Nyakukon több soros gránát, vagy piros kaláris gyöngyöt viseltek. Hajukat hátra simították, homlokuk fölött fekete bársonyszalaggal lekötötték; a virágos, széles pántlikába font hajat leeresztve viselték. A rizskása kalap helyett vasárnap is megelégedtek a bözödi szalmakalappal. Ma már csak a havas alatt vagy eldugottabb községekben maradt meg ez a szép viselet. Az udvarhelyi vásáron lehet látni még ilyen öltözetű felvidéki lányokat, annyi különbséggel, hogy a lájbi helyett némelyek ujjast, a gránát, vagy kaláris gyöngy helyett nagyszemű, fehér és szines üveggyöngyöt viselnek.
Hanem szép viselet még akad sok helyen.
Szép a felső-rákosi lányok viselete, piros pántlikás válldíszükkel. Érdekes ott az asszonyok nagy posztó kalapja, no meg az is, hogy a legkurtább fössinget ott viselik.
A háromszékmegyei székely nép viseletéhez, érdemes munkatársaink, Balázs Márton és ifjabb Gödri Ferenc szolgáltak adatokkal. Bár a jelenlegi háromszéki székely népviselet egyáltalán nem valami meglepő és különleges, legfőképen a helyi éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodást tükrözi vissza, – lássuk mégis.

SZÉKELY BŐRMELLÉNY HÍMZÉSE, HOMORÓD ALMÁSRÓL. (14)

DÍSZÍTÉSEK A SZÉKELY «PIROS MELLÉNY» HÁTÁN. (15)

GYERGYÓSZENTMIKLÓSI SZŰCSHÍMZÉSEK. (16) (Asztalos Sándor szűcsmester rajzai.)







GYERGYÓSZENTMIKLÓSI SZŰCSHÍMZÉSEK. (17) (Asztalos Sándor szűcsmester rajzai.)
A székely falusi földmívelő férfi nép ma is, mint régen, saját házánál készített négy nyüstös gyapjuposztóból, – amit cedele-, condra-, daróc-, harisnya, vagy zekeposztónak is neveznek, – készítteti felső ruháit. E posztó egy sing széles, (egy sing ára 1 K 60 f.). E posztónál van rosszabb fajtájú: az oláhországi ú. n. berkeposztó fehér, szürke, vagy fekete színben, melyből egy sing ára 90 fillér. Zeke-ujjas és férfi lájbi szövetnek, jobb módúaknál, gyakori a kék, inkább szederjes színű (négy pecsétes) abaposztó, amit leginkább Brassóban és Cserhátfaluban készítenek.
A katonaszeren (vagy részen) való székely férfi felső ruhája szürkeszínű; a jobbágy, vagy úrbéres (zsellér) részen való, fehérszínű harisnya posztóból készítteti. Egyes helyeken az öregek inkább fehér, a fiatalok inkább szürke posztót használnak.
A székely köznép ruházata tehát a következőkből áll:
A harisnya, testhez álló, bokáig érő posztó nadrág szártekerővel, amelyből kitelik a talpika vagy talpalló is; felül korcos és esetleg hátul szegve, elől ellenzője van, ugyancsak elől és oldalt zsinórozással (az előzsinórozás neve nyolcas korc); zseb nincs rajta, csak újabban.
Posztó-ujjas, zeke-ujjas, vagy kaput, rövid csípőn alul alig érő kabát, harisnya posztóból; gallérja, ujjvégei és gomblyukai s gyakran kék vagy zöld posztóval vannak szegve. Ehez hasonló ujjas kabát szegetlenül szőttesből is készül s ezt, mint a vászonból készült firiskót, a munkásnép nyáron használja és dukki-nak (dugd ki) is hívják, ekkor azonban ujjatlan.
A zeke, – posztóból készült, hosszú, bokáig érő felső kabát – galléros, hátul felvágott, gallérján szélein és ujjvégein szegve: fekete, kék, vagy zöld posztóval. Ha ez hátul derékban összekapcsolóval és csukjával is el van látva, bán-bán zekének (Bánk-bán) hívják.
A cedele, a legegyszerűbb felső kabát, lehetőleg még az ujjak egy részével is egyből szabva, lehajló gallérja nincs, valamint felvágása, csuklyája és derékösszehúzója sincs, az ujjak rendesen a váll alatt toldottak, zsinór összekapcsolókkal. E felső kabát térden alul le a bokáig is érhet. A cedele főleg Csikban és Háromszéken, az ú. n. «felvidék»-en a leghasználatosabb.
A lájbi, – amely rendesen kék vagy fekete posztóból, vagy szőttesből készül, zsinórozás és fényes gombozás nélkül, – nyakig felgombolható.
Téli ruházatok még a bőrös lájbi s vagyonosabbaknál a bőrös ujjas és bőrös bundika.

DARÓCI SZÁSZOK A TEMPLOM ELŐTT. (18)

TÁNC. (19)
A kalap általánosságban törpe fejrészszel és nagy karimával, egyes helyeken bikkfa-kalapnak hívják. Megkülönböztetéseket leginkább a fekete szalag formájában keresnek. Szalmakalapot nem igen viselnek. Téli föveg a kucsma (sapka), amely a székelyeknél ritkán fehér, többnyire fekete báránybőr. Télen a férfiak kék és piros szinű hárászból nyakbavalót (sált) és karmantyút viselnek. A zsebruva (zsebruha, vagy zsebkendő) nagy formájú s kék, vagy piros szinű, tarka. A férfiak legnagyobb része eddig varrott szimpla csidmát (csizmát) – a fiatalabbak pedig ezenkívül kerek, vagy száras cepőköt (cipőket, cepellőket), sőt igen sokan bocskort is viseltek; a lábon kapca.
A fiatalabbak «zergős» nádpálcával, az öregek pedig, kankós (kampós) pálcával járnak.
A városi székely iparos pár évtizeddel ezelőtt még így ruházkodott: varrott szimpla csizma (most szeges) fekete zsinórral szegve, fiataloknál ráncos szárral; szürke, vagy fekete cedele vagy kék abaposztó nadrág, nyakig felgombolós lájbi két rend lapos acélgombbal, kurta kék kabát, hárász nyakravaló, nagy kék zsebruva, nagy karimás fekete kalap, magyaró pálca és hosszabb, vagy rövidebb szárú nagy pipa.

DARÓCI SZÁSZ-PÁR. (20)
A székely fejérnép ruházata:
A pendel, vagy pendej, fehér kendervászon, rövid ing, rövid ujjakkal, amelyet lekötnek egy rövid fehér kendervászon korcos ingaljjal (vagy szoknyával), e fölé egy-két-három fehér vászon csipkés fersinget vesznek s ezek fölé jön a szines szőttes rokoja, köntös, vagy viganó. A szőtteseket a székelynők boltból vásárolt fejtőből (színes pamut) kender vagy gyapot fonallal saját maguk készítik. A szőttes 2–3–4 nyüstös, a szine pedig kék, piros és fekete, ára egy singnek 60 fillér. A rokoja fölé nyáron réklit, vizitkát, vagy derekat, télen pedig béllelt kurtit viselnek, mely utóbbi bár béllelt szőttesből is, de leginkább parkét- és posztóból készül. Nyári időben, különösen a fiatalabb fejérnép, szines ujjatlan lájbit hord. A rokoja fölé jár a kötény, (vagy karinca), melyet gyakran csipkerojt díszit. A nők, lábukon, rendesen csizmát kapcával, ritkábban topányt istirinfivel viselnek. A leányok egy vagy két ágban fonva, leeresztik hajukat s abba kék vagy piros pántikát fonnak. Fejre való a fejkendő, a nagyzuva s asszonyok és öregebbeknél a csepesz.
A városi székely polgárnő viselete nehány évtizeddel ezelőtt még ilyen volt: a fiatal leány haját középen elválasztva palacsintásan lefésülte s három ágban befonva szabadon leeresztette, a varkocsba kék, vagy piros pántlikát font; nyakában gyöngyöt, télen pedig sált viselt. A pendely fölé piros, kék vagy zöld selyem lájbit öltött, melyre a felkart eltakaró buggyos ingujj reá volt varrva; az alkar mezítelen maradt. A pendely fölé csipkés fersinget, erre pedig felül lapos ráncokba szedett, alul pedig sima szines rokoját vett. Lábán csizmát viselt kapcával.

FUVAROSOK. (Csíkszenttamás.)
Télen kedvelt ruha volt a meggyszin medvés-zsuba (bunda), galléros bő szoknyaformájú, amelyhez kerek, a tetején gombos, zöld bársonysapkát használtak. Egyik használatos nyári női kalap volt a csepesz forma, elől hosszúkás és hegyes kukucsi-kalap, csinált virággal és zsinórkötővel, könnyű selyemszövetből. A téli női kalap bolyhos posztóból, fekete színű, nagy karimájú, hátul két lecsüngő bojttal, ezt azonban a csepesz fölött használták; akinek ilyen kalapja nem volt, az a csepeszre fejkendőt kötött. Régebben a városok székely polgárnői nagykendőjüket, a szőnyegféléket, ágy- és asztaltakarójukat Brassóból, de főleg Oláhországból szerezték. Épen azért e fajta holmiból a Székely földön igen szép keleti, török, sőt kinai eredetűeket is találhatunk. A mai székely népviseletről még azt jegyezhetjük meg, hogy napról-napra veszít eredeti jellegéből s a gyáripar olcsó termékei úgy az életmód, mint a ruházat tekintetében sok kárt tettek a Székelyföldön.
Különös viselet a krizbai: magyaros, sisakalakúan hegyes női fejdísz.
Gyönyörű a hétfalusi csángó lányok öltözete. Derekukon az ezüst kösöntyű, ruhájuk csupa szín, pártájuk ragyog a virágtól, arany, ezüst csüngőkkel. Szép az ő csepesz viseletük is, amit áttetsző halványsárga fátyollal borítnak; sokféle a ruha, amit a lány esküvő előtt s amit esküvő után, mint új asszony, később visel. A gazdagabbak ruhatára egész vagyonba kerül. Általánosan elterjedt nézet, hogy a hétfalusi csángó magyarok viselete oláhos jellegü. Ezzel szemben Orbán Balázs igen helyesen vitatja, hogy ez a viselet inkább ősmagyaros. A szászok például szűk magyar nadrágot, zsinóros felöltőt, kalpagot viselnek, ezeket csak nem hozták Flandriából? – kérdi a kuruc báró. Viszont az oláhok is szűk magyar nadrágot viselnek, a melyet csak ujabb időben szoktak a bokánál egyberáncolni. Felöltőjük is mindenütt zsinórozva és magyarosan van kihímezve; Maros-Ludas és Maros-Ujvár vidékén az oláh nők prémes magyar mentét hordanak, papjaik is magyar mentében járnak.* Legfeljebb az «ingkieresztés» által akarják «elrómaiasítani» viseletüket az oláhok. Orbán Balázs egyébként e viselet magyarsága mellett azt is felemlíti, hogy ilyszerű népviseletet találunk Alsó-Felső-Rákoson, Nagykedében, Balavásáron s Küküllő vármegye legtöbb magyar falujában.
«1891-ben beszélte nekem Berger besztercei szűcs, hogy harminc évvel ezelőtt a környéken hímzett ruhadísz nem volt látható. A szászok díszítették ugyan hosszú bőrkabátjukat szines bőrből kivágott és levarrott ornamensekkel, de a virágos hímzés náluk ismeretlen volt, mígnem két Besztercére vetődött magyar szűcslegény magyar hímzési motivumokat kezdett alkalmazni a szász és oláh falusi nép számára. E hímzések tehát magyar eredetűek.» Csehély jegyzeteiből.

A MEDGYESI MÓDI. (21)
Lássuk már most, milyen hát ez a csángó viselet?
A magyar férfi rendesen vállig érő, csinosan gondozott és tisztán tartott hajat visel; nyárban nagy karimáju fekete kalapot, télben fehér vagy fekete báránybőr kucsmát hordanak, mely az idősebbeknél kalpagszerüleg lecsüngő vagy felül kiszélesedő tetőzettel van ellátva. Testüket otthon szőtt lening fedi, a két hüvelyknyire felálló gallér fürészfogason van sárga vagy fehér cérnával kihímezve, elől bojtba végződő zsinórral összekötve, mely zsinór a fiataloknál veres, az idősebbeknél fehér. Ez ing bőújju kézfőig, az ingalja térdig ér le, a derékhoz cifrán kihimezett tüszü-(düszü*)-vel vagy bogláros bőrővvel van odaszorítva, alól pedig künnhagyva; épen ez az ingalj kieresztése az, ami a hétfalusi magyarok öltözékének oláhos szinezetet ád. Az ingre, még nyárban is, ünnepélyesebb alkalmakkor mellesbundát1 öltenek, mire – vagy panyókára viselve, vagy felöltve – a dísz-zeke jön, mely fehér posztóból van a négyfalusiaknál, feketéből a háromfalusiaknál. Ez a dísz-zeke elől sűrün egymást érő vitézkötéssel szépen ki van zsinórozva s öltözetük legmagyarosabb része. Ezenkívül van még a hosszú vagy rövidebb suba,2 mit télben a dísz-zeke alá szoktak felölteni; a nyári mezei munkánál használt firiskó;3 sőt a lombos guba (sárika) is meg van a hétfalusi magyaroknál; ez utóbbit a legények éjhálóba (amidőn a marhákkal éjjeli legeltetésre vagy favágásra kimennek) és akkor szokták csak használni, midőn a téli estéken szeretőjükkel guzsalyosba, vagy látogatóba járnak. A szűk fehér posztóból készült harisnya (szűk magyar nadrág) a hétfalusi magyarnál olyan szabású és olyan testhez álló, mint a székelynél s az erre húzott térdig érő kordován csizma is olyan mint a székelyé. Kálcunt4 és bocskort, csak a legszegényebbek viselnek.
Széles bőrőv, melynek kettős bőre közt tartják pénzüket s féltősebb irományaikat, ehhez van erősítve az acél-kova-taplót tartalmazó kis zacskó és késvilla, tőrként lecsüngő csinos tokban elhelyezve.
1 Oldalt gombolódó irha mellény, a minőt a gyergyói székelyek is itt-ott szoktak viselni; a mellen cifrán ki van himezve.
2 A suba vagy kozsok szintén cifrán, szines selyemmel himzett irha bunda, épen olyan, aminőt a havasalji és homoródmenti székelyek is viselni szoktak.
3 A firiskó vászonból készült csak könyökig érő ujjal ellátott, rövid derekú felöltő, amint már említettük, a székelyek is használják; a ruhadarabok azonossága és hasonelnevezése mindenesetre a hétfalusiak székely eredete mellett bizonyítanak.
4 Rövidszárú bakancs, mit a székely cüpőknek nevez, különben ezt az elnevezést a hétfalusiak is ismerik és használják.
A hétfalusi magyar fehérnép viselete szép és változatos, jóval festőibb, értékesebb és tartósabb a székely nők öltözékénél. A menyecskék hétfaluban sajátságos szabású kötött csepeszt vagy főkötőt viselnek. A fő tetején színes hárászból köridomban futó díszkarikák vannak, a melyek fehér földön váltakozva tányéridomú díszes fejéket alkotnak. A csepesz felső feléhez illesztett alsó rész fehér cérnából van virágosan horgolva, hátul a nyakon hosszan lecsüng, a homloktól a konty alatt pedig átvitt kötővel van leszorítva, amire a menyecske-pántlika (szalag) jön; ez a pántlika fiatal menyecskéknél ugyanazon aranyhimzésű szalag, melyet mennyegzőjekor a vőlegénytől kap menyasszonyi ajándékba, ezt azonban csak két évig viseli, azután meggyszín vagy fekete szalaggal cseréli fel. A csepesz tehát sisakidomú s fődísze a tetőékítményben van, amelynek verzselésére (himzésére) főleg a fiatal menyecskék nagy gondot fordítanak, s az igen kacéran tünik át a ráillesztett átlátszóan vékony fehér fejrevalón (fátyolkendő), amelyet a hétfalusi menyecskék igen szépen tudnak fejükre illeszteni, s mely nélkül se télben, se nyárban a házból kimenni nem illik. Pürkerecen, Zajzonban és Tatrangon a fiatal menyecskék hat-hét évig (míg a fiatalasszony címhez jussuk maradhat) a fehér fejrevaló helyett barancsikot (citrom szinű selyem fátyolt) hordanak, mely a lakodalomtúl számított három-négy hónapig (a mézes hetek alatt) cifra bogláros tűkkel van a főre feltüzve; de mig az új házasasszony boglárékítménynyel pompálkodik, addig a templomban folytonosan állania kell s csak akkor ülhet le, amikor boglártűit is lerakja. Jusson ez eszünkbe, ha majd e munka folyamán eljutunk a tolnamegyei Sárközbe s az őcsényi, meg decsi fiatal asszonyok, a «tekerődző menyecskék» gyönyörü viseletéről szólunk.
A hétfalusi nők, asszonyok s leányok, ünnepélyes alkalmakkor aranygalléros, aranykézelős csipke ingben parádéznak; rendesen hosszú fehér gyolcsinget viselnek, mely a nyakon és az ujjnál cifrán ki van verzselve vörös fejtővel a fiataloknál, fehérrel az idősebbeknél. A nyakot veres korál vagy jóféle kláris gyöngy ékíti, fülbevalót nem használnak; a ráncbaszedett rokolya csak leányokon és a menyasszonyoknál fehér, a többieké fekete, vagy hétköznap sötétkék; ez termetüket háromszor átfutó bogláros szíjjal van a derékhoz szorítva és a vállon átvitt széles szalaggal megerősítve. A leányok hétköznap szajinkát (szines selyem kendő) kötnek fejükre, ünnepnap hajadon fővel járnak, két ágba font hajukat csinosan felkontyozva veres, vagy meggyszin hajkötővel. Hátul, a nyakgyöngyről, sűrün egymás mellé illesztett, térdhajlásig érő szallagok csüngnek le, elől pedig a finom s cifra virágosan kiverzselt előkötény.

Az Oroszhegyi községháza elött. (22)
Van azonban a leányoknak és fiatal menyecskéknek egy kiválóan, csak tánc alkalmával használt igen díszes öltözékük: a hámos rokolya; ez fekete a menyecskéknél, fehér a leányoknál s mindig háznál szőtt kelméből készül. E ruhadarab szabása nagyon sajátságos, mert a válltól a bokáig ér, derékbe szabva nincsen, csak cifra bogláros őv szorítja le. E rokolya felső része mellényt pótol, a mennyiben elől a mellen, kerekded a kimetszése s a vállon átmenő keskeny kelmerészszel van a nyak irányában hátul is kimetszett részszel egybefüggésbe hozva; e mellre és hátra jövő, a vállakon átvetett felsőrész ezer meg ezer ráncba van szedve s ez, valamint a sűrün redőzött alsórész is sárga selyemmel van széleinél igen díszesen hímezve. E ruhadarab fődísze a redőzés finomsága; egész héten szorosan egybekötve tartják, hogy vasárnapra redőzete rendben legyen; ha a hámos rokolya fekete, akkor fehér-, ha fehér, akkor fekete csipkekötényt illesztenek elibe. A cifra s több száz forintba kerülő bogláros ővre szép szabású s dúsan himzett bőrerszény van akasztva, abban tartja a «táncpénzt» a leány. Az ily hámos rokolyát és bogláros övet csak vasárnap és lakodalmak alkalmával viselik a nagyleányok és fiatal menyecskék. A gazdagabb leányok és fiatal asszonyok mellükön kösöntyüt hordanak; öt-hat hüvelyk átmérőjű, domborművesen ékített köridomú ezüst lapot. Ilyet azonban csakis azok viselnek, akik ez ékszert öröklik; ujat már nem igen csináltatnak. A mint a táncra, úgy férjhezmenetelkor a menyegzőre is külön köntöse van a hétfalusi magyar leánynak, mert ekkor előveszi a csak ezen egyetlen alkalomra őrzött bársony csákót s palástot, így jelenik meg az esketésre a templomban, ezzel díszeleg az egész lakodalom alatt. Uj fehér rokolya is van ilyenkor a menyasszonyon, melyet a menyegző után ládába zár s akkor adják csak rá ismét, amikor temetik.
A fehérnép melegebb ruhaneműje: a mellesbunda, – csipőig érő kacéran himzett női suba, ujjatlan mellény, mely az ujabb időkben bársonyból készül és a díszesen kisujtásozott kihímzett fehér zeke, mit leginkább templomozáskor s más ünnepélyesebb alkalmakkor panyókára vetve szoktak viselni. A nők lábbelije régen saru volt (féltérdig érő s ráncosan legyúrt könnyü szattyán csizma), most kordován csizma, olykor papucs.
A hétfalusi magyar nő munka közben és utazás alkalmával férfikalapot tesz,* külön kalapjuk nincsen, hanem a menyecske rendesen férje vasárnapi kalapját használja; hajadonoknak persze ilyen közös kalap nem jut, vagy testvérjük kalapját használják, vagy külön kalapot szereznek, mert csak az elmátkásodottaknak lehet és illő szeretője kalapját használni.
«A férfi kalapokat nők viselik Csíkban is, mi ismét egy adatul nézhető a hétfalusiak székely eredetére» – írja Orbán Balázs.
A torockói viseletről a Torockóról szóló fejezetben beszélünk.

GYÍMESI CSÁNGÓ LEÁNY. (23)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages