Jakab család. (Szent-Gericzei.)
Jakab család. (Szent-Gericzei.)
Erdélyi székely család, nevét kétségkivül a Jakab keresztnévből vette, mely a XIII–XV. századbeli oklevelekben ily kifejezési alakban: „Jacobus filius Becz, vagy filius Mike“ használatban volt elannyira, hogy főleg a székely család nagy része a nem nagy számu ősi törzsekből épen ez uton származott. 1394-ben az erdélyi köztartományi gyülés itéletlevelében szintén ez eset fordul elő, mely szerint Szomordok-telke földje Almási László fiának, Jakabnak lön itélve, kitől származtak az almási Jakabok, s később – lakhelyök és birtokuk szerint a középlaki, rákosdi, csik-szentmártoni, bögözi, k.-szentléleki, és szent-gericzei Jakabok. Ma legkiterjedtebb törzság a szent-gericzei, melynek oklevelei nyomán készült e családtörténeti rajz. *
És melynek egyik tagjától Jakab Elektől származott eme közlemény.
Egy XVI. századbeli hiteles irományban e falu neve Szent-Gereche; azonban már a XVII. században a középszótagbeli e-t = i-vé, a ch-t = tz-vé lágyitva látjuk előfordulni. III. Károly és M.-Terézia alatt pedig Szent-Lélekké változtaták; de e fejedelmek halála után csak hamar, a nagyobbára unitariusokból álló falu korábbi nevét visszakövetelte, és azóta máig Sz.-Gericzének (hibásan Sz.-Gerliczének) mondatik.
Eredetileg a Jakabok is – mint az egész székely nemzet – birtokosok, szabadok és nemesek voltak, mindeniket a nemzet maga szerezte magának fegyverével. Később a megyei magyar nemességet utánozván, mely régi birtokaira adományt vitt, és ujabban szerzett birtokait adomány mellett nyerte, – a székely fő- és középrendüek is uj adományt kezdettek kérni királyi joggal egybekötve – saját ősi székely birtokaikra nézve, vagy pedig eredeti székely nemességök mellé czimerlevelet nyerni; mert a közterhek alól csak e kettő mentesitett bármely honpolgárt. E szokásnak hodolt a Jakab nemzetség is, és legelől Csikszentmártoni Jakab András kért és nyert adományt 1570-ben János-Zsigmondtól Jakabfalván, Szent-Mártonban, Szent-Imrén, Csekefalván, és Szent-Györgyön lévő székely örökségeire nézve; azután vajasdi Jakab Mihály fejedelmi testőrt kiváltságolja 1617-ben Bethlen Gábor a közterhektől. Rákosdi Jakab Boldizsár szintugy uj adománynyal erősiti meg birtokaiban I. Apaffy Mihály 1677-ben, valamint szintén szent-gericzei Jakab Simon és II. Rákóczy Györgytől, atyja, és a hon iránti hű és engedelmes szolgálataiért András, Mihály, György és István fiaival együtt 1649-ki február 10-én czimerleveles nemességet nyer, mely levélben a fiak három elseje is megvan nevezve.
Czimerük: égszin kék paizs, melynek udvarában zöld mentébe öltözött férfi, barna lovon ülve ábrázoltatik, sisakos fővel, jobbjában dárdával, baljában kivont és fölemelt kardot tartva. A paizs fölötti vitézi és bezárt «»sisak sisak van, melyeket gyöngygyel és drágakövekkel kirakott korona fed, a sisak csucsairól pedig különböző foszladék hullámzik alá, a paizs mindkét oldalát ékesen diszitve.
A czimeres levél kihirdettetett 1649-ki augustus 26-án Marosszéken, minden ellentmondás nélkül. Sőt az M.-Terézia alatt is, midőn törvényhozási uton kivül, ősi szabadságuk daczára, minden székely családok, melyek adomány vagy czimerlevéli nemességet bizonyitni nem tudtak, közterhek alá vonattak; a kir. tábla 1772-dik január 29-kén kelt itélete által érvényesittetett… A sors ugy akarta, hogy II. Rákóczy Györgynek hamar igényelnie kelljen e családi hűségét, melynek következtében 1657-ben mind a négy uj nemes sarj követte őt lengyelországi hadjáratában, hárman odavesztek, s csak György, a negyedik fiu került haza, a ki még 1662-dik elején Kemény János fejedelem mellett harczolt, két fiát tatár-rabságra hurczolták, örökre odaveszteket; a falu öreg- és asszonynépe az erdőkbe menekülvén, neje egy fa odvába rejtette a nemes-levelet, csak harmadik fiok születésekor érezvén ösztönt és nyervén időt megkeresésére, mely hosszas veszendőben-lét, és nedves állapot nyoma az oklevél egy részén most is látható, olvashatatlanná tévén a szavakat.
E család vagyona, műveltsége és polgári befolyása tekintetében a székely nemzet középrendéhez tartozó; kezdettől maig a középszernél maradt, fiai a hazát saját vérökkel védték, a közterheket szolgáló embereik által hordozták.
Igy például III. Andrásnak ágán, kinek ágán e tudositás közlője is áll, I. Elek, ennek fia II. Elek, és ennek két atyafi-testvére vett részt a török és franczia háborúban, és ez elődöknek fölkelő huszár-egyén ruhái máig a család kegyeletét birják.
Szaporaféle család lévén s az által birtokuk gyakran szerfölött eloszolván, kényszeritve voltak házasság és tisztségek viselése által segiteni magukon, és szerezni meg anyagi jólétük nélkülözhetlen föltételeit, valamint osztályuk társadalmi előnyeit is.
Igy lön, hogy a negyedik izbeli Zsigmond és Miklós egy testvérnek tizennégy fia közül az elsőnek József nevü fia Szabédra, ugyszintén annak Györgytől származó unokája: Farkas Pókába, nemkülönben a másodiknak Györgytől származó unokája Gergely Kénosba házasodván, s fiu-leány felesége által mindhárom feles birtokhoz jutván, alapitói lettek a szabédi, pókai, kénosi mellék-ágaknak, de magukat mind Szent-Gericzéről iratják.
Magán- és köztisztviselői hivatalokat számosan viseltek, volt közöttök nem egy derék udvari tiszt, uradalmi felügyelő, ügyvéd, adóiró, duló-, al- és főjegyző, egy tanár, egy hirlapiró.
Nemzékrendjök im ez:
I. tábla.
Jakab Simon. 1649. (Patkós Ilona); István †; I. András †; I. Mihály; György végrend. 1694. május. 16.; István; II. András †; József.; Zsigmond; János.; Gergely 1662. tatár rabok.; I. Miklós szül. 1668. Lásd a II. táblán.; György (1693-tól neje Nagy Anna); József sz. 1709. † ifjan.; Gergely † ifjan.; Miklós (1720-tól abodi Kovács Anna); Miklós sz. 1728. † korán.; József †; Gergely szül. 1732. ur. felügy. (tompai Botos Rebeka); Miklós sz. 1734. (magyarósi Lukácsi Judit.); Sámuel †; Dániel (martonosi Gál Hedv.); György sz. 1740. (Cseh Mária); Samu †; József (Huszár Ilona) †; László †; Anna (Zalányi István); Sándor.; Klára.; Zsuzsa (Jakab András); Klára (1. b. Kemény József. 2. Ozdy Gerg.); György kir. táb. irnok †; Gergely sz. 1770. főkorm. hivat. (kénosi Baczó Zsuzsa); Kénosi ágazat.; József sz. 1771. † 1827. (Székely Róza) †; Károly; Lajos sz. 1803. udvarh. sz. Duló, főjegyző (Iszlay Zsuzsa); Gergely sz. 1817. (Vas Rákhel); Gyula sz. 1837.; Lajos sz. 1839.; Dezső sz. 1847.; Ida.; Berta.
II. tábla.
I. Miklós. ki az I. táblán. sz. 1668.; Zsigmond szül. 1693. (második nejétől születtek:); József † 1718.; György (Tóth N.); Zsigmond †; III. András (Patkós Sára); L. a III. táblán.; II. Simon az ó-szövetség tudója (szabédi Székely Kata); Lásd IV. táblán.; Miklós; Zsigmond †; József (szabédi Székely Krisztina); Ádám (káli Nagy Anna); Sámuel (Jobbágy Judit); András urad. felügy. adó-igazg. † 1848. (Huszár Ágn.); Lidi (Balla István özv.); Zsuzsa (Csont Sámuel); András gazdatiszt nőtlen.; Gergely † 1853.; Sándor (Nagy Karolina); József elesett 1849.; Farkas nőtlen, gazda.; Sándor.; József.; Farkas (pápai Zolnai Ágnes); Imre katona-állomási biztos (Erdei Sára); Imre Torda v. tbiró (ilenczfalvi Szász Anna); Klára Jakab; Imre (Nyáradi Bora); János Torda v. aljegyző nőtlen.; József k. t. ügyv. járás hiv. † 1855. (Tollas Karolina); András Torda v. tbiró † (Lemény Jozefa); Simon ügyvéd; Károly járás-hiv.; Rudolf; Anna.; Klára.; Karolina.; Eszter.; Lajos.; Luiza.; Amália.
III. tábla.
III. András ki az II. táblán. (Patkós Sára); I. Elek (Kozma Kata); IV. András (Jakab Zsuzsa); II. Elek marosszéki tbiró. (1. Boros Teréz. 2. Szekeres Jusztina); Anna (Tibáld Mihályné); 1-től Julianna (Boros Elek); András (Szekeres Beta); 2-tól III. Elek. szül. 1820. grófi titk. (Mike Róza); József un. pap s tanár. 1849. óta az ang. görög szigeteken él.; Jusztina (felei Kacsó Mih.); Zsuzsi (iklandi Balogh Zsigm.); Ágnes (sz.-gericzei ifj. Gál Zsigm.); Sándor.; Bora.; Julianna szül. 1857.; József sz. 1858.
IV. tábla.
II. Simon ki a II. táblán. «»(szabédi Széhely Klára); III. Simon marossz. járás hivatalnok (Geréb Mária); Sándor Rettegen. †; Zsigmond ifjan †; Ferencz (1. Nagy Zsuzsa. 2. György Rákhel. 3. Csupor Anna); Karolina (id. Gál Zsigmond); 2-tól Jusztina (Farkas György); Róza (Csupor Mihály); Rákhel (Kövesdy Domokos); József (Boros Teréz).; 3-tól Lajos.; Sándor
III. táblán állók közül III. Elek (szül. 1820.) 1848-ban az erdélyi kincstárnál hivatalnok és hirlapiró; 1851. óta gr. Mikó Imre titkára. Neje Mike Róza.
Testvére József kolosvári unitarius másodpap és collegiumi tanár, 1849. óta politikai számkivetésben él az angol-görög szigeteken.
