Zichy család. (Zichi és Vásonkeői gr.)
Zichy család. (Zichi és Vásonkeői gr.)
Hol a történelmi valóság végződik, a költészet veszi át szerepét úgy nemzetek, mint egyes családok eredetének történetében. De a költészet ama történeti homályt föl nem deríti, leggyakrabban csak bonyolítja, és a további kutatás lehetőségét is nehezíti. Majd minden család bir hasonló, régebben vagy ujabban kelt pótszerrel a történelmi hiteles adatokat meg haladó időkre nézve, mely a család történetét a hatszázados pergamen tartalmain túlvigye a homályos zürbe, hol a költészet a valósággal zavartalanúl ölelkezhetik. Hazánk legrégiebb ősi családai átalában csak a XII. és még inkább a XIII. századig adatolhatják hiteles okmányokkal nemzedékrendjeiket, azontúl „hagyomány“-nak igényelt (legtöbbször ujabb keletű) regék hivatnak tanúságúl. A fellengző genealogok legkevésbbé elégesznek meg a száraz valósággal.
Az ősrégi Zichy család czímerében – mint alább emlitendjük – koronából kiemelkedő két szarvas-agancs látható, ehez ragaszkodva íratik, miszerint a család egyik őse a hunnok korában egy szarvas útmutatása mellett gázolt át a Moeotis taván és úgy kalauzolá át a hunnokat is; innen lenne a család czímere *. Egy másik, ujabb eléadás Árpád alatt a magyaroknak a Volga (Tanais) folyamon átköltözésekor a nemzet egy részét Kis-Azsiába költözteti, és ott egy Zichy-től a Gogia-Szichi * erősség alapitójáúl; majd még az Ottoman uralkodó ház vérrokonáúl tünteti fel. – Megemlitve ezeket, térjünk az okmányok hiteles adataihoz.
Timon, Imago antiqua Hung. cap, 4. p. 25. Bel M. Notitia nova Hung. tom. V. Comit. Moson. Idézve Lehoczky Stemmat. II. 448. Nem lévén szükséges megjegyeznünk, hogy a családi czímerek (és főleg nálunk ekkor még nem is léteztek, azok sokkal későbbi keletüek, valamint a családnevek is.
Kis-Ázsiában ezen Gogia-Szichi vagy Zich erődöt e század első felében viselt török háború alkalmával a Wiener-Zeitung 1828. octob. 16. 240. számában emliti: Nachrichten vom Kriegs-Schauplatz fölirat alatt irván: …die Türken wandten sich nach dem befestigten Posten Gogia-Szichi. – Arra nézve pedig, hogy I. Ottoman török szultán magát Zichinek nevezé, idéztetik Gallo Bellicus Annalisa, és Ziegler: In dem täglichen Schauplatz der Zeiten.
Zala vármegyében fekszik Zajk (vagy Szajk) helység, most is a gróf Zichy család tulajdona *, valamint Somogy vármegyében van Zich helység, jelenleg is a zichi Zichy nemes család birtoka *. E két helységről neveztettek legelőször a Zichy család törzs-ősei. A XIII. század második felében, 1270-ben élt Zichi Gál, aki, valamint még harmadik unokája is Zsigmond de Zajk-nak is iratott.
Fényes E. Magyarorsz. állapotja Statis. Geographiai tekintetben. Pest 1836. I. köt. 229. és 517. lap.
Fényes E. Geographiai Szótár IV. 326.
Nevezett Gáltól a családfa * következő:
Lehoczky Stemmat. II. 448. – továbbá Schönfeld Adelslex. I. 132. Kéziratokban a) Geneal. authent. mss. I. b) Deduct. et Tabellae ms. a nemzeti muzeumban fol. lat. nro 213. c) Wagner mss. tomo LXX. 272. d) Rajcsány ms. I. 47. II. 237. satb. Az ujabb nemzedékre a Góthai grófi Taschenbuch 1837–1865. A grófi családtól teljes genealogiát nem nyerhetvén, valamint a grófi nemzetségnek divényi senior. uradalmában Zsélyi levéltárnokától igérete daczára máig sem (1886. máj. 17.) érkezvén adatok; a családfára nézve csupán a fölebbi forrásokra voltam szorítva, mit netaláni hiány miatt megjegyezni kivántam.
I. tábla.
Gál 1270. k. de Zich.; Pascal de Zich, de Zajk 1300.; Gergely; Anna 1347. (Corbovai László); László mester 1347–74. (Corbovai Anna); Jakab de Zich 1347–74.; Péter 1306.; Elek; István kir. udv. 1370.; Anna (Dombóy Péter); I. Zsigmond 1380–1406. de Zich alias de Zajk (darói Majos Dora); I. Benedek 1400–1458. (Szerdahelyi Imreffy Anna); I. Balás Zichy de Zajk; István; I. Imre 1466.; I. János.; II. Benedek 1483–1512. (1. endrődi Somogyi Verona 2. paksi Paxy Judit.); Kata (Törjék András); Perpetua (Marócz László); I. Jakab 1489.; Bernát.; Verona.; Fruzsina.; Erzse.; Jusztina.; Mihály 1528–40. (balkonyai Balko Orsolya); László de Zich.; István (osztopáni Perneszy Klára özv. 1465. utóbb Hassághy Imréné); II. Zsigmond †; Ráfael. 1554. Zalai alispán. (1. sz. balási Zele Erzse 2. beregszói Hagymásy Anna) 1571–84.; Potentiana; Kata; Zsuzsi; Mihály 1565.; Farkas 1566.; Ferencz 1587. (1. Sárkány Zsuzsi 2. Zekoczy Zsuzsi); Kata 1597.; Kata (Káldy György 1565.); Mihály; György 1602.; Magdolna (Rajky Albert); Anna (1. Szentléleky Bertal. 2. gersei Pethő Ambrus); Tamás 1582–93. török fogoly (polyáni Bán Zsófi); II. János †; István †; I. György 1580–91. Moson, Vas v. alisp. (1. sávoli Jósa Ilona 2. Ostffy Anna 3. Pogány Anna) Folyt. II. táblán.; Margit 1565. (Viczay Mih. özv. 1582.); III. Zsigmond (ákosházi Sárkány Klára utóbb Viczay Andrásné); István 1593.; Gáspár; Bora 1593.
II. tábla.
I. György, ki az I. táblán. 1580–91. Moson, s utóbb Vas alispánja (1. sávoi Jósa Ilona. 2. Ostffy Anna 3. Pogány Anna); 1-tól II. Ráfael 1586–1599. (Bornemisza Anna); I. Pál 1598–1638. Veszprémi kapit. győri altáborn. (csábi Csáby Sára) Folyt. III. táblán.; Erzse 1586. (Körtvélyessy János) 2. Rajky János); 2-tól III. Benedek 1604–1635. Vasi sz. biró (F. szelestei Sober Erzse).; I. Mihály 1623. Vasi sz. biró és alispán (1. Dömölky Kata 2. sz. jakabi Pethő Kata); 3-tól I. Ádám †; Éva (Szelestey Ferencz); nemesi ág; György 1656. győri 1658. eszterg.kanonok. jáki apát.; Zsigmond 1647–1655. (1. simoni Szabó Anna) 2. Adorján Anna); nemesi ág.; I. Ferencz (1. Boros Kata. 2. Francsics Éva.); II. György (Siess Julia); Erzse; Anna (Szelestey György); II. István; Erzse; Klára; Zsófia; Julia.; Péter 1698.; János (Komáromy Éva); György pap.; László jesuita.; Pál.; János 1755. vasvári c. kanonok.; 1-től Ádám 1703. kapit a Rabutin ezredb. † Franczia orsz. (Jagudich Zsuzsa. alias Szentmártoni); III. György a komáromi sereg alezred. oszt. 1743. (Sallér Judit); György; Pál; Mihály.; II. Ferencz (senkoviczi Horváth Kata); III. Ádám. Csepreghen (Kéry Orsolya); Károly †; József Tolnai sz. biró, alisp. (Bezerédy Fruzsina 1764. özvegy.); Ferencz Mosoni jegyző utóbb alisp. 1767–70.; Anna M. (Illovay József); N. (Csiba Ján); II. Imre oszt. 1743.; Ferencz 1762. ezredes.; József (Bésán Fání); Ádám ker. t. üln. 1732. báró †; Ferencz; Sándor; IV. György; Lajos; Anna (Hőgyészy Antal 1779.); János cs. kir. kam. 1794. (Bezerédy Zsófia); Julia (gr. Somsich Pongrácz); István; Miklós
III. tábla.
I. Pál, ki a II. táblán. 1598–1638. veszprémi kapit. győri altáborn. (csábi Csáby Sára); I. István sz. 1616–1693. báró s 1676. gróf tárnok mest. stb. (1. vedrédi Baranyai Mária 2. Amade Magdolna 1687.); II. Pál cs. k. kam. (b. Károlyi Kata); Klára (b. Andrássy Miklós); II. István győri parancs. † 1700. máj. 4. (b. pribéri Melith Mária); 2-tól Magdolna (b. Balassa Simon); IV. Ádám Mosoni főisp. 1699–1701. (1. gr. Forgách Zsuzsa 2. Jakusith Teréz.); Zsuzsa †; Károly † 1741. jun. 14. Mosoni főisp. (gróf Stubenberg Julian); Zsuzsi; Kata (gr. Balassa Pál); IV. Ferencz ifjan †; Regina; Sarolta.; I. László alezred. komáromi főispán 1701. †; Klára apácza Pozsonyb.; Mária (gr. Csáky István); Julia (gr. Barkóczy Fer.); I. Péter sz. 1674 † 1726. Szabolcsi főisp. sept. (1. Drugeth Klára 2. Bercsényi Zsuzsa † 1745.); Sára (gr. Petky Dávid); 1-től Ferencz győri püsp † 1783.; László szabolcsi főis. 1726.; M. Anna (gr. Csáky Fer.); Teréz (gr. Van de Nath József); 2-tól Miklós szabolcsi főisp. † 1758. (b. Berényi Erzse); Jozéfa (gr. Orsich.); Zsuzsa; III. Pál eszt kan. scutari püsp. † 1737.; III. István drag. kapit. † 1703.; III. János kir. tan. 1707 † 1724. (b. Thalheim M. Anna); Ferencz. †; Mária (gr. Eszterházy Istv.); Róza apácza fejed.; II. Imre Arvai főisp. † 1746. (gr. Erdődy Teréz); IV. János sz. 1710. cs. kir. kam. (1. gr. Széchenyi Kata. 2. gr. Schmidegg Friderika) Folyt. IV. táblán.; Mária (gr. Kronegg); IV. István sz. 1715. Komárom v. administ. 1761–67. (gr. Stubenberg Mária Czeczil) Folyt. V. táblán.; Bora (gr. Berényi Imre); M. Anna (gr. Sztáray Imre); Kata.
IV. tábla.
IV. János, ki a III. táblán. sz. 1710. cs. kir. tan. (1. gr. Széchenyi Kata 2. gr. Schmidegg Friderika); 1-től V. János sz. 1737 † 1778. (1. gr. Berényi Mária 2. b. Lusénszky Teréz); IV. Zsigmond cs. k. kam † 1802. febr. 11. (gr. Raab Amália); Jozéfa (1. b. Andrássy János 2. Baranyay general 3. b. Révay Fer.); Kata M. sz. 1752. april. 14. (gr. Keglevich Károly); Teréz † 1802. mart. 25. csill. k. h. (b. Wécsey Siegbert); Juliána (Blank N.); 2-tól I. Miklós Palotán † 1826. sept. 22. (Livora Janka † 1840); Kata (gr. Cziráky György); IV. János sz. 1777. jun. 30. † 1830. jul. 26. (gr. Colloredo Franziska 1798. nov. 30tól); palotai ág; Janka sz. 1792. (Réh János † 1847.); II. Miklós szül. 1800. apr. 4. (b. Kray Mária); Mária-Jozéfa (1. Schneeberger Vincze 2. Schönberger Adolf tábornagy.); III. Miklós sz. 1823. aug. 3. (gr. Festetich Fáni); Mária sz. 1824. †; Béla sz. 1825. oct. 11. †; Paulina sz. 1836. jan. 14. (b. Oldershausen Verner); VI. Ferencz sz. 1769 † 1823. cs. k. k. őrnagy (Malix Mária Luiza); Teréz cs. k. h. (gr. Sermage János); a donyi ág.; V. Zsigmond sz. 1800. jan. 6. cs. k. k. és h. őrn. (gr. Kolowrat Valéria); József sz. 1802 † 1851. cs. k. k. s uhl. tiszt. (b. Majthényi Adél, özv. Trautmansdorfné); Camilla sz. 1831. dec. 17.; Leona sz. 1833. apr. 27.; Zdenko sz. 1837. sept. 26.; Zsigmond sz. 1840. oct. 26.; Gyula sz. 1844 oct. 23.; VI. Zsigm. sz. 1846. jan. 5.; Julia sz. 1849. sept. 23.; Henrik sz. 1859 oct. 4.; István sz. 1853 aug. 17.; Valéria sz. 1855. jun. 6.
IV. táblának folytatása.
VI. János sz. 1777. jun. 30. † 1830. jul. 26. (gr. Colloredo Francziska 1798. nov. 30-tól); a lángi ág; Teréz Fáni sz. 1800. nov. 12. † 1803. febr. 7.; Fáni sz. 1802. máj. 9.; János Gy. sz. 1804. jun. 19. helyt. tan. Lángon birt †; György J. sz. 1805. aug. 10. (gr. Pálffy Luiza cs. k. k. 1826); Kamilló sz. 1806. nov. 3. cs. k. k.; Teréz sz. 1811. sept. 20. † 1816. febr. 14.; Jozéfa sz. 1814. febr. 17.; Amália sz. 1815. máj. 24.; Alfréd sz. 1816. aug. 10.; Teodor sz. 1727. oct. 18. †; Ferdinand sz. 1829. nov. 16. cs. k. kam. sz. fejérv gazd. eln. (gr. Zichy Lidia 1860-tól); János sz. 1835. dec. 31. (gr. Redern Mária); Ferdinand sz. 1861. apr. 18.; Karolina sz. 1862. april. 6.
V. tábla.
IV. István, ki a III. táblán. sz. 1715. Komáromi v. administ. 1761. (gr. Stubenberg Mária Czeczil 1750-től); V. Ferencz szül. 1751. † 1812. veszprémi főispán főpohárnok. (1. gr. Kolowrat Krakowszky M. A. 2. gr. Lodron-Laterano M. D. 1808-tól); Jozéfa sz. 1752. jan. 20. cs. k. h. (gr. Csáky János); I. Károly sz. 1753. † 1826. állam. minist (hzg. Khevenhiller Metsch Ant. Mária) Folyt. VI. tábl.; Julianna sz. 1754. jul. 13. † 1792. nov. 1. (gr. Cziráky László); V. István sz. 1755. † 1841. cs. k. kam. (gr. Pálffy Teréz † 1833. máj. 3.); Antónia sz. 1757. apr. 2. † 1810. dec. 21. (b. Schilson János); Leopoldina sz. 1759. oct. 14. † 1789. (örg. Pallavicini Károly); csicsói ág; VII. István. sz. 1780. † 1853. veszprémi főisp. kül. köv. (gr. Stahremberg Anna); Francziska. sz. 1782. mart. 1. † 1805. febr. 24. (gr. Simnowoda Lasniovszky Kázmér); Mária An. sz. 1784. jul. 21. † 1817. jul. 3.; Eduard Józs. sz. 1808. jul. 1. k. főhadn. †; Vilmos Gy. sz. 1810. jul. 12. †; Teréz sz. 1813 máj. 31. (gr. Waldstein János); Apollónia sz. 1814. jul. 21. (gr. Kinsky Antal); vedrődi ág; VII. Ferencz sz. 1774. † 1861 Bihari főispán fő ajtónálló. (1. gr. Eszterházy Amália † 1817. 2. gr. Cavriani Janka); Antónia sz. 1776. apr. 24. (gr. Nádasdy Mihály); Teréz sz. 1778. junius 24-én (gr. Győry Fer.); Anna sz. 1780. junius 24-én (gr. Appony György); III. Károly sz. 1785. oct. 11. Vas v. Adm. cs. k. kam. (1. gr. Batthyány Antónia 2. gr. Appony Fáni); Flóra sz. 1793. octob. 28-án (gr. Attems Fer.); Leopoldina sz. 1798. febr. 16. (b. Kress Károly táb.); Domokos sz. 1838. jul. 21. veszprémi püspök.; «»Eugén sz. 1809. sept. 25. † 1849.; Edmund sz. 1811. jul. 9. cs. k. kam. (hzg. Odeschalchi Paulina); Ágost sz. 1833. febr. †; Edmund sz. 1834. mart. 12. (gr. Gatterburg Gabriella); Jenő sz. 1837. (gr. Redern N.) 1865. képv.; Livia sz. 1840. (gr. Zichy Ferd.); cziferi ág; Anna sz. 1808. oct. 29. (h. Odeshalchi Ágost); Mária sz. 1810. febr. 2. (b. Walterskirchen Vilm.); József sz. 1814. jul. 9. cs. k. k. (haj. Metternich Melan); Antónia sz. 1816. jul. 14. (gr. Batthyány Lajos); Carolina sz. 1818. nov. 18. (gr. Károlyi György); János sz. 1820. sep. 23. (b. Kray Irma); Ferencz sz. 1822. máj. 9.
V. táblának folytatása.
VII. Ferencz sz. 1784 † 1861. Bihari főisp. fő ajtónálló. (1. gr. Eszterházy Amália † 1817. 2. gr. Cavriani Janka); László sz. 1799. aug. 11. helyt. t. kam. (gr. Széchenyi Mária); Mária sz. 1800. aug. 10. (gr. Seilern József); Kázmér sz. 1802. dec. 5. † 1847. máj. 26. (gr. Königsegg Mária); Leopold sz. 1805. jul. 10. őrnagy. (gr. Sztáray Mária); Fáni sz. 1806. nov. 15.; Pál sz. 1808. aug. 27. † 1850. máj. 13. (b. Hildprandt Mária); IX. Ferencz sz. 1811. jun. 24. nógrádi főisp. (marq. de Ville Mária, gr. Demblin.); Ipoly sz. 1814. jun. 5. v. váczi kanon. apát.; János sz. 1834. jul. 15. kapit.; Crescenzia sz. 1836. aug. 8. (b. Seldeneck Miksa); József sz. 1841. nov. 13. jur. dr. 1865. képv.; Tivadar sz. 1847. máj.; Ferencz és Ágost ikrek sz. 1852. jun. 14.; Sándor sz. 1843. jun. 29.; Elek sz. 1844. dec. 26.; Ernő sz. 1846. nov. 20.; Géjza sz. 1849. jul. 22.; Sal. Ferencz sz. 1825. sept. 23. †; Lajos sz. 1827. sep. 26. †; László sz. 1830. sep. 11. cs. k. k. (gróf Széchenyi Ernesztina); Mária sz. 1833. dec. 16. (Visolyi Gusztav 1851.)
VI. tábla.
I. Károly, ki az V. táblán. sz. 1753. † 1826. állam minister (hzg. Khevenhiller-Metsch Ant. Mar.); vázsonyi ág; VIII. Ferencz sz. 1777. † 1839. altábornagy (gr. Ferraris Maria cs. k. h.); II. Károly sz. 1779. † 1834. Kamarai elnök. (1. gr. Eszterházy Fáni † 1804. 2. gr. Festetich Júlia) Folyt. VII. tábl.; Ferdinand sz. 1783. † 1862. altáborn. velencei kormányzó (gr. Széchenyi Zsófia); Amália sz. 1782. mart. 15. † 1819. (gr. Viczay Fer.); Adél sz. 1788. sep. 15. (gr. Keglevich János); Krisztina sz. 1792. apr. 30. (hz. Khevenhiller Metsch Fer.); Eleonora sz. 1795. máj. 24. (hzg. Lichnovszky Eduard); Miklós sz. 1796. dec. 3. cs. k. kap. (b. Loe de Wissen Julia); Karolina sz. 1802. febr. 4.; Darufalvi ág; Alexandra sz. 1821. nov. 25. †; Friderik sz. 1823. jan. 19. † 1848. máj. 10. (gr. Stubenberg Anna); Imre sz. 1826. jan. 15. h. kapit.; Gábor sz. 1828. sep. 13. őrnagy (b. Wittinghof Zsófia); Sándor sz. 1829. febr. 4. kapit.; Antónia sz. 1830. dec. 11.; Karolina sz. 1832. †; István sz. 1836. jul. 7.; Vilmos szül. 1840. octoberb. 21. főhad.; Krisztina sz. 1843. jan. 8.; Ludovika sz. 1853. febr. 2.; Carola-Alberta. szül. 1854. sept. 2.; oroszvári vagy Ferraris ág; Henrika sz. 1800. febr. 10. (hz. Odeschalchi Incze); József sz. 1801. jan. 21. hadn. †; Móricz sz. 1802. apr. 2. † nov. 24.; Emilia sz. 1803. nov. 3. (gr. Széchenyi Pál); Melánia sz. 1805. jan. 5. (hz. Metternich Kelem. minist.); Viktor sz. 1806. jun. 21. dr. Kap. †; Emánuel sz. 1808. dec. 26. cs. k. k. őrnagy (Miss Strachan Sarlotta † 1851.); Bódog sz. 1810. nov. 20. cs. k. k. (gr. Reichenbach Lessonitz Emilia); Alfréd sz. 1812. mart. 13. † sep. 16.; Lajos sz. 1814. mart. 1. cs. k. k. † 1859. dec. 30. (Bleszynszka Augusta cs. k. h.); Károly sz. 1817. nov. 16. †; Viktor sz. 1842. jul. 1. 1865. orsz. gyül. kép.; Melánia sz. 1843 aug. 16.; Lajos sz. 1844. aug. 11.; Karolina sz. 1845. oct. 13. (gr. Széchenyi Gyula); Emilia sz. 1847. jul. 1.; Manó sz. 1852. febr. 19.
VII. tábla.
II. Károly, ki a VI. táblán. sz. 1779. † 1834. kamarai elnök (1. gr. Eszterházy Fáni 2. gr. Fesztetich Júlia 3. gr. Seilern Crescencia); Lebén sz.-miklósi ág; 1-tól Pál sz. 1802. aug. 8. cs. k. k. (gr. Kornis Anna 1854.); 2-tól Julia sz. 1808. jan. 27. (gr. Hunyady Ferencz); Felicia sz. 1809. sept. 2. cs. k. és p. h. (gr. Hoyos Henrik); Henrik sz. 1812. nov. 4. cs. k. k. Mosoni főisp (b. Mesko Irén); Herman sz. 1814. maj. 17. 1865. kanczell. (Szegedy Karolina); Ottó sz. 1815. jul. 21. (gr. Csáky Gabriella); Béla sz. 1816. oct. 21. cs. k. k. tábornok.; 3-tól lásd alább VIII. táblán.; Karolina sz. 1842. nov. 27.; Antónia sz. 1845. dec. 22.; Herman sz. 1848. apr. 29.; Ilona sz. 1857. aug. 17.; Adorján sz. 1857. jul. 11.; Iréne sz. 1859. febr. 17.
VIII. tábla.
II. Károly, ki a VII. táblán sz. 1779. † 1834. (3-ik nejétől gróf Seilern Crescenctől); Karolína sz. 1820. jun. 8. cs. k. h. (gr. Festetich Dénes); Alfréd sz. 1821. jun. 23. † 1856. jan. 7. Cairóban.; Mária sz. 1822. oct. 12. (gr. Wenckheim Antal); Gejza sz. 1828. april. 2.; Imre sz. 1831. dec. 6. cs. k. k. kapit.; Rudolf sz. 1833. jun. 11. (gr. Péchy Jakobina); Ilona sz. 1834. aug. 9. cs. k. h. (m. Pallavicini Osvát)
Az első törzs-ősök közűl Zichi Pascalnak egyik fia Péter 1306-ban Robert Károly király alatt élt, adományt nyert, és Esztergamnál esett el. * Testvérei László és Jakab 1347-ben I. Lajos király alatt kaptak adományt. László mester fiágon fiában István kir. udvarnokban kihalt. Jakab azonban, (a somogyi Zichi Pascalnak fia,) mint az 1371. évi okmány mondja, * és ki más adat szerint testvérével Lászlóval a nápolyi hadjáratban is részt vett,) a családnak tovább terjesztője lett. Jakabnak Elek fiától unokája Zichi és Zajki I. Zsigmond 1380–1405. élt, nőűl vévén darói Majos Dorottyát, szerzé Tolna vármegyében a darói uradalmat. * Ennek a táblán látható három fia közűl I. Benedek a Hunyadiak korában 1458-ban élt, * és Mátyás kir. alatt – mint egy halotti beszédben olvassuk – bandériumot vezénylett. Nőűl vette Zerdahelyi Imrének (kitől az Imreffy család eredt) leányát Imreffy Annát, * kitől hat leánya, és hét fia volt. * Ezek közűl II. Benedek lett a család tovább terjesztője, de mielőtt róla szólnánk, meg kell emlitenünk testvérét Mihályt 1528–1540-ből, kinek ága három nemzedékig terjedt, és kinek gyermekei közűl Ferencz és Katalin 1597-ben oklevél szerint Zala megyében Gutorföldi birtokosok voltak.
L. „Állásából kidőlt Czedrus“ hal. beszéd. 1726.
Katona Historia critica tomo X. p. 476.
Az idézett családfák szerint.
Benedekkel egy korú volt és 1453-ban élt Zichy Lukács, kit a táblára illeszteni nem tudunk. Lásd gr. Teleki Hunyadiak kora X. köt. 363. lap.
Anyja Zákány Kata Zákány Miklósnak leánya volt.
Rajcsányi genealogiáin itt egy izzel több áll, t. i. I. és II. Benedek közé egy Balás van téve, az I. Benedeknek fiáúl a II. Benedeknek és testvéreinek pedig atyjáúl. De utóbb ezt R. maga is kitörlé.
II. Benedek 1483. 1512-ben élt. Első neje endrődi Somogyi Verona, a második pákosi Paxy Lajos komáromi főispánnak leánya Paxi Judit volt. Ezektől három leány és két fiú maradt, az idősb fiú II. Zsigmond elhalván, Ráfael maradt, ki 1548-ban I. Ferdinand királytól érdektársaival együtt új megerősitő adományt vitt Zich, Gyal, Kéty, Zőllős másként Kupp, Fintafalva, Budafalva, Jakabfalva, Mersőlcz, Csehe, Vörcheg, Baliaka, Felrithfalva, Lőcseifalva, Guthorfölde, Kisfalud, Hahót, Szerdahely birtokaira; 1554-ben Zalai alispánságot viselt. * Első neje szent-balási Zele Erzsébet, a második 1571–84-ben beregszói Hagymássy Anna volt. Ezektől egy leánya Margit 1582-ben már lósi Viczay Mihály özvegye * és négy fia maradt. Ezek közűl Tamás 1593-ban törökfogságba esett, de kiváltatott, és gyermekeiben kihalt, hasonlóan kihalt III. Zsigmond is, kinek neje ákosházi Sárkány Klára, utóbb Viczay Andráshoz ment nőűl. Családfentartóúl maradt I. György, ki a hadi pályán is részt vett, és 1566-ban Kerecsényi László mellett Gyula vára védelmében működött *; már 1580. – 1591-ben Moson vármegyének, * 1592-ben pedig Vas vármegyének alispánja volt. Háromszor nősűlt, először nőűl vette sávoli Jósa Farkasnak leányát Ilonát, ennek halála után Ostffy Domokos leányát Annát, harmadszor vette csebi Pogány János leányát Annát, ezektől hét gyermeke maradt életben, és pedig az elsőtől a többi közt I. Pál, kiről mint az öszves gróf Zichy család törzsatyjáról alább emlékezendünk, a másodiktól született III. Benedek és I. Mihály, a most élő zichi Zichy nemes családnak alapítói, a harmadiktól is volt fia Ádám, de magnélkül halt el.
Rajcsányi Ád. szerint.
Budai Fer. Hist. lex. III. 614. lap. átvette Forgách Fer. Comment. pag. 348. azon orthographiai hibás adatát, mintha Zichy Margit 1565-ben Miksa királytól Trencsín várát hatezer forintért zálogba vette volna, azonban e helyett Zéchy Magdolna (gróf Pyrhus ab Arco özvegye) értendő, ki után 1573-ban is még Kerekes munkája szerint Trencsín várát Zéchy (vagy Széchy) Magdolna veje Poppel László lobkoviczi báró birta zálogjogon, ki azt 1582-ben adta Forgách Imrének és vejének Zrínyi Ilonának zálogba, mig 1593-ban Forgách Imrétől Illésházy István kezébe kerűlt, és ennek családja által biratott e század folytán is.
Istvánffy Nic. Historia edit. 1685. pag. 309. és utánna Budai id. h.
Lehoczky Stemmat. I. 199. és ered. oklevél, továbbá Rajcsány id. h.
III. Benedek 1622. 1623-ban * Vas vármegye szolgabirája 1630-ban követe * volt, utóbb alispánnak iratik. * Nejétől felső-szelestei Sóber * Erzsébettől két fia maradt; u. m. György, ki 1656-ban győri kanonokból az esztergomi káptalanba lépett át, 1658-ban zólyomi főesperes lett, * római theologus, és jáki apát volt, és Zsigmond 1647–1655-ben, ki előbb szent-simoni Szabó Bálint leányát Annát, ennek halálával felső-őri Adorján Mihály leányát Annát vévén feleségűl, ismét két fiú atyja lőn, egyik fia János nejétől Komáromy Imrének Éva nevű leányától nemzé Györgyöt a papot, Lászlót a jesuitát, Pált, kinek a táblázaton látható három fián túl ágazatát nem ismerjük, és Jánost, ki 1755–1760-ban a vasvári káptalan éneklő kanonokja, (de Candelis alias Gierzen de terra Fogaras) apát és apost. jegyző volt.
Eredeti okiraton, és 1622. évi 36. 1625. évi 20. törv. cz.
Lehoczky Stemmat, I. 191.
Rajcsányi Ád. szerint.
Rajcsányiról, más geneálogiákon Sóber helyett Sőtér olvasható.
Memoria Basilicae Strigoniensis pag. 158.
Mihály (III. Benedeknek testvére) 1623–1635-ben még Vas vármegye szolgabirája *, utóbb alispán volt. * Első neje Dömölky Katalin, a második szent-jakabi Pethő Kata volt. Ezektől négy gyermeke maradt, közűlök Györgynek Siess Júliától csak gyermekeit ismerjük, a másik fiú I. Ferencz kétszer nősült, első neje volt Boros Katalin, kitől a táblán látható II. Ádám és III. György fiai maradtak, másodszor nőűl vette Franchich Évát, kitől gyermeke nem maradt, de ki özvegyen maradván, másodszor férjhez ment Vasdinyei Sándorhoz, és ennek halálával Svastics Gáborhoz. Említett fiai közűl
Eredeti okiraton, és 1635. évi 92. törv. cz.
Rajcsányinál, és Adami Ms. a nemzeti muzeumban.
III. György a komáromi magyar seregnél alezredes, utóbb ezredes * volt, 1743-ban osztozott rokonával II. Imrével (III. Ádám fiával). Nejétől Sallér Judittól * fiai voltak Ádám, Ferencz, Sándor, IV. György, (kinek leánya Anna Högyészy Antalné 1779-ben) és Lajos, tovább ez ágat nem ismerjük, de ezen öt testvér közűl meg kell különösen emlitenünk Ádámot, ki előbb 1723-ban Bács vár megye alispánja * innen a Dunántúli (kőszeghi) ker. tábla ülnöke, 1730-ban már nádori itélő-mester volt, 1732-ben pedig báróságra emeltetett, * de magnélkűl halt meg.
Lehoczky Stemmat. II. 449. És Rajcsányi id. h.
Bossányi contra Eszterházy pör, pag. 505.
1723. évi 45. törv. cz.
Adami Mih. Collect. kézirat a nemzeti muzeumban fol. 4rén 182. sz. alatt.
II. Ádám (III. Györgynek) testvére, 1703-ban kapitány volt a Rabutin ezredben. Meghalt Francziaországban. Nejétől Jagudich másként Szent-Mártoni Zsuzsannától két fia maradt: II. Ferencz és III. Ádám. Ez utóbbi Csepregen lakott, és nejétől Kéry Orsolyától nemzé Ferenczet a csepregit, ki 1762-ben ezredes volt, és Imrét, kiknek utódait nem ismerjük.
II. Ferencz (III. Adám testvére) vabiczai Senkovicz Horváth Katalint vette nőűl, ettől születtek a táblán látható öt gyermeke; ezek közűl József Tolna megyében szolgabiró, utóbb alispán, kinek utódát Jánost 1794-ben cs. k. kamarásnak olvassuk. – Ferencz (II. Ferencz fia) Mosony megyének előbb jegyzője, utóbb alispánja volt.
Mint jött le ezektől (a családfa II. tábláján) a Zichy-ek Somogy megyei nemesi ága, melyből Zichy Antal nevezett megyéből 1861- és 1865/6-ban országgyűlési képviselő, és jelesebb szépirodalmi műveiért Kisfaludy-Társasági tag, – adatok hiányában nem közölhetem.
Vissza kell térnünk I. Györgynek fiához I. Pálhoz, kitől a Zichy grófok összes családa származik. Nevezett
I. Pál 1619-ben Veszprém várkapitánya volt, midőn azt Bethlen serege megszállta; és miután azt hősiesen védeni akarván, az őrség által a vár feladatott, * Bethlen fogságába esett, honnan őt neje csábi Csáby Sára nagy összeg sarczon váltá meg 1622-ben. Hűségeért Győr és a hozzá tartozó erősségek alvezérévé (vice-generalis) lett, egyszersmind arany sarkantyús vitéz volt. Ő szerzé családjának még veszprémi kapitány korában a Fehér- és Veszprémi-megyei jószágokat, valamint 1634-ben a Libén-Sz.-Miklósi uradalmat is, mig Zala- és Somogymegyei atyai birtokait 1624-ben testvéreire átirá. Meghalt 1638. évi jan. 28-án. * Nejétől csábi Csáby Sárától egy fia maradt:
Pethő Gergely, Magyar Krónika. 189. lap.
Saigó Benedek, Győri Sz. Mária Congregatio eredete. 10. és 42. lap.
I. István, született 1616. sept. 18-án. Gondos neveltetésben részesűlvén, serdűlt fiatal korában III. Ferdinand udvarában kamarás; 1637-ben a győri lovasság vezére, 1641-ben Győr vár és városa seregének parancsnoka, 1650-ben Veszprém és Vázsony vár főparancsnoka, atyja után országos altábornok, 1655-ben kamarai elnök, és báró lett. * 1661-ben korona-őrre neveztetett, és e méltóságban az 1662. évi országgyűlés által is megerősitetett. * 1676-ban I. Leopold király által összes utódaival grófi rangra emeltetett. * 1681-ben Mosony vármegye főispánjává, majd főajtónállóvá, 1690-ben pedig tarnok mesterré neveztetett. Meghalt 1693. mart. 15-én (Virágvasárnapon). Eltemettetett Oroszvárott, hol az általa épített templomban emlékére latin felirattal ékes sírkövet Ádám fia állított. Ő szerzé és adományokkal erősíté meg családja részére a temérdek vagyont, melyek családját a leggazdagabbak közé emelték. Már 1646-ban vitt az oroszvári uradalomra kir. adományt. * Hasonlóan az atyja által szerzett Libén-Sz.-Miklósi uradalomra is, melyre nézve a kincstárnak hátralévő 7000 ftját lefizeté. 1649-ben szerzé a vázsonykeői uradalmat, * Adony, Felső-alsó Czikolával és Sz.-Mihálylyal, 1650-ben a Palotai uradalmat, és mindazon javakat, melyeknek Fejér és Veszprém megyében a család jelenleg is birtokában van. Még atyja I. Pál a kamarától II. Ferdinand király korában zálogjogon tizenhét ezer frtban szerzett Komárom várához tartozott hét helységet, mely azonban utóbb III. Ferdinand által a zálogos összeg megtéritése mellett gróf Pucheim János-Kristófnak átengedtetett, azonban 1657. után Pucheim János utóda Adolf az összes Komárom vári jószágoknak négy helységen kivül visszaváltását Zichy Istvánnak engedte át, melyeket * azután I. Leopold király 1659-ben Zichy Istvánnak s fiágú utódainak örökösen, leány-ágú utódainak pedig visszaválthatólag adományozta, és 57,818 fban kötötte le, egyszersmind vérhatóságot is adván e birtokokra, és szabadságot, hogy Csicsón, vagy más alkalmas helyen a komáromi várhoz hasonló mentességű és szabaditékú várkastélyt építhessen. Ugyan csak István szerzé Nógrádmegyében a gróf Balassa Imre hűtlenségi bélyegén a koronára szállott Divényi urodalmat, melyre 1686-ban kapott kir. adományt, és mely utóbb családi senioratusi urodalommá vált. Házasságra kétszer lépett, első neje vedrédi Baranyay Mária volt, kitől gyermekei maradtak II. Pál, Klára b. Andrássy Miklósné, és II. István. Második neje volt várkonyi báró Amade Magdolna, († 1687.) kitől leánya Magdolna b. Balassa Simonné, és fia IV. Ádám maradt.
Lehoczky Stemmat. I. 170.
1662. 49. évi törv. cz.
Liber Regius; Bel Notitia Nova Hung. tomo V. p. 31–37. Továbbá Deduct. et Tabellae kézirat a nzti muzeumban nro 213. – Uj Magyar Muzeum 1851–2. évi foly. II. köt. 451. lap. stb. A góthai gräfl. Taschenbuch a grófság keletét hűtlen forrásból merítve, mindenütt téved.
Liber Regius anni 1646. folio 66.
Vásonykeőrűl vették fel azután I. István utódai a vázsonykeői predikátumot.
Ezen birtokok az oklevél szerint a következők voltak: Nagy-Megyer m. város, Izsap, Ekecs, Nagy-Tany, két Csicsó, Megyércs, Bogyó, és Szőny helységek, Aszód- vagy Királyfölde, Kecs, Bök, F. és A. Aranyos, Füzektő, és Monostor puszták Komárom megyében, Tök, Budakesz, Ó-Buda, Szent-Endre, Bogdán és Tótfalú helységek, továbbá Monostor, Torda, váczi rév. Sz.-Péter és Várad pusztahelyek Pilis vármegyében. Ezen birtokból az Ó-Budai uradalom 1766-ban gr. Zichy Péter fiának Miklós szabolcsi főispánnak özvegye által jutott vissza egyesség szerint a koronára. Uj M. muzeum 1851/2 évi foly. II. köt. 454. lap.
IV. Ádám, ki atyjának Oroszvárott síremléket állított, sokat útazott, miről 1673. évről fennmaradt jegyzetei tanúskodnak. 1674-ben Győri kapitány, 1680-ban k. kamarás, 1685-ben b. t. tanácsos, 1687-ben pedig Mosony vármegye főispánja lett. Meghalt 1701-ben. Ő birta atyja hagyományából a divényi urodalmat, mely azonban utóbb II. Pál ágára visszaszállt. Első neje ghimesi gr. Forgách Zsuzsa, a második orbovai Jakussich Teréz volt, kiktől két leánya és két fia maradt, azonban a fiúk közűl csak Károly élt férfi kort, ifjabb korában külföldön útazott, haza térvén 1713-ban Mosoni fősipán * 1716-ban kamarás lett, a következett 1717-ben részt vett savoyi Eugen alatt a török háborúban és Temesvár ostromában. 1735-ben a sz. korona őre * és v. b. titkos tanácsos lett. Birta Bars megyében Kis-Tapolcsánt is. Meghalt Pozsonyban 1741. jun. 14-kén *, eltemettetett Oroszvárott. Nejétől gróf Stubenberg M. Juliannától, ki utóbb gr. Pálffy Jánoshoz ment férjhez, csak két leánya Regina és Sarolta maradván, ága kihalt.
Lehoczky Stemmat. I. 133. Más adat szerint már 1690. sept. 4. lett mosoni főisp.
Horányi De Sacra Corona pag. 376. Lehoczky Stemm. I. 105.
M. Történelmi tár VI. köt. 99. lap.
II. István (I. Istvánnak fia), atyja életében ifjabb István-nak neveztetett; cs. kir. kamarás és tanácsos, 1682-ben Szabolcs vármegye főispánja, Viz-vár kapitánya, úgy Zsámbék vár főkapitánya, * utóbb Győrvári főparancsnok, 1693-ban korona-őr, * 1698-ban Komáromi főispán lett. * A hadi téren szintén érdemeket szerzett, nagy részt vett Palota visszavételében, úgy Csókakeö ostromában, harczolt Kanizsánál és Fejérvárnál, és diadalaiért hálából Győrött kápolnát alapitott, melynek a család mostanig kegyura. Meghalt 1700. maj. 4-én. * Nejétől bribéri Melith Máriától hat gyermeke, négy leánya és két fia I. László és Péter maradtak.
1687-ben egy ünnepélyes menevéd levélen ily czímzetet használt „Comes Stephanus Zichy junior, J. Comitatus Zabolcsensis Supremus Comes, Sacr. Caes et Reg. Mattis Consiliarius, Camerarius, universorum bonorum Comaromiensium haereditarius Dominus, Praesidiique Sámbékensis Supremus Capitaneus.“
Horányi De Sacra Corona pag. 375.
Fényes E. Komárom várm. leirása 59. lap.
Fölötte mondott halotti beszéd nyom. N.-Szombatban 1700. 4rét.
I. László szintén a katonai pályán szerepelt, és alezredességig vitte, 1701-ben atyja helyére Komárom vármegye főispánja lön. * Mint a gróf Forgách ezred alezredese a franczia háborúban megsebesűlvén, 1703. mart. 15-én magnélkül meghalt. Testvére
Fényes E. Komárom várm. leírása 59. lap.
I. Péter szül. 1674-ben. Még atyja életében I. József császár tanácsosa, 1694. Zsámbék vár főkapitánya, 1695-ben Szabolcsi főispán, 1699-ben kamarás és v. b. t. tanácsos, 1707-ben főasztalnok mester, és végre 1724-ben a hétszemélyes tábla közbirája. Lakott többnyire Zsámbékon, meghalt 1726. jan. 25-én, * és az ó-budai parochialís egyházban fia Miklós által emelt vörös márvány emlékkő temettetett. * Mint költő helyet foglalt irodalmunkban is, ámbár versei csak kéziratban és részben maradtak fen. * Első neje homonnai Drugeth Klára * volt, ettől születtek gyermekei: Ferencz a püspök és László, kikről alább, másodszor 1708-ban vette nőűl Bercsényi Zsuzsannát * (kivel ó-budai birtokukon kastélyt és kápolnát építetvén, 1724-ben ott Kis-Czell név alatt a híres Mária Czellhez hasonló bucsújáró helyet kivántak alapitani, mely tervet Bercsényi Zsuzsa és egyik fia Zichy Miklóssal folytatván és a kápolna melle zárdát építvén, azt 1738-ban a trinitarius szerzetnek adományozták.) Nevezett gr. Bercsényi Zsuzsannától, ki 1745-ben halt meg, gr. Zichy Péternek szintén maradtak gyermekei: egy leány, Sára gróf Petky Dávidné, és Miklós. A három fiúról egyenként szólandunk.
Lásd a fölötte 1726. mart. 18-án mondott halotti beszédet: „Állásából kidőlt tős gyökeres nagy Cedrus“ sat. czím alatt nyomt. Budán 1726. 4rét. – L. 1715. évi 39. törv. cz.
Uj m. muzeum 1850–1. évi foly. II. köt. CDLVI. lap.
Uj m. muzeum 1851–2. évi foly. I. köt. 259–275. lap. Neje Bercsényi Zs. részére egy német ima-könyvet is írt. L. Egyetemi könyvtárban.
Homonnai Drugeth Zsigmondnak Keglevich Teréziától leánya.
Székesi gróf Bercsényi Miklós tábornok és ungi főispánnak homonnai gróf Drugeth Krisztinától leánya.
Ferencz (Péternek Drugeth Klárától fia) papi pályára lépvén, az első misét Bécsben a kir. fölség jelenlétében 1724-ben mondá, és 18 éves korában már sz.-györgyi apáttá neveztetett, 1725-ben n.-váradi plébános és kanonok, 1727-ben esztergami kanonok, nyitrai főesperes, 1734-ben vág ujhelyi prépost lett, * 1742-ben novi, 1743-ban bosniai czímzetes, majd meg azon évben győri megyés püspök lett, egyszersmind v. b. titk. tanácsos, 1744. jun. 8-tól Győr vármegye főispánya, 1774-ben Sz.-Istvánrend vitéze, meghalt 1783. jun. 8-án, kora 83. évében. * Eltemettetett Győrben a főtemplomban. Testvére
Memoria Basilicae Strigon. p. 167.
Czech János: Győr vármegye főispánjairól. 51–52. lap.
László atyja után Szabolcs vármegyének volt főispánja 1726–1734-ben. Meghalt magnélkül. A harmadik, más anyától való testvér
Miklós, sz. 1710-ben, a szabolcsi főispánságban László bátyjának utóda 1734-ben, a midőn egyszersmind megnősűlt, feleségűl vévén karancs-berényi gróf Berényi Erzsébetet; kitől azonban gyermeke nem maradván, magtalanúl halt el 1758-ban, és Ó-Budán a szülői által alapított Trinitariusok templomi sírboltjába temettetett el, ékes vörös marvány emlék alá. * Benne e szerint ezen ága kihalt. Az ó-budai uradalom özvegyére gróf Berényi Erzsébetre szállván, attól a kir. kincstár az ó-budai koronai urodalmat 1766. april. 12-én Mária Terézia által is aláírt oly egyezség mellett váltá vissza a m. kir. kamara részére, mely szerint a nevezett özvegy haláláig évenként tizenhat ezer ftot húzott a m. kamarától.
Hol az a raktárnak használt sírboltban most is látható féldomborúan vésett és befalazott mellszobrával együtt, mely utóbbit a grófi család alkalmasabb helyre téve, megmenthetne. L. Uj muz. 1850–1. évf. II. CDLIV. lap.
Kihalván ezekben II. István ága, vissza kell térnünk ennek idősb testvéréhez II. Pálhoz.
II. Pál (I. Istvánnak Baranyay Máriától fia) k. kamarás és vázsonyi várkapitány volt. Nejétől nagy-károlyi báró Károlyi Katalintól következő gyermekei születtek, ugymint: III. Pál, III. István, III. János, Ferencz (korán elhalt), Mária gróf Eszterházy Istvánné, Róza Vasvári ursulita-apácza, és II. Imre. A fiúkról külön szólandunk, köztök III. Jánosról legutóbb azért, mert tőle szakad le a mostani öszves grófi nemzetség.
III. Pál papi pályára lépett a győri megyében. 1709-ben Rákóczy II. Ferencz udvari káplánja volt, * és valószinűleg már ekkor kanonok a győri megyében, honnan 1711-ben esztergami kanonokságra ment át, ott utóbb őrkanonok, és scutari választ. püspök lett, meghalt 1737-ben. * Testvére
Kaprinai Mss. A. tomo L. pag. 167.
Memoria Basilicae Strigoniensis pag. 165.
III. István a Darmstadti csász. drag. ezredben kapitány volt, meghalt magnélkül Olaszországban 1703-ban. Testvére
II. Imre 1684-ben vázsonyi kapitány, 1696-ban kir. kam. és tanácsos, és a csajkások ezredese, 1720-ban Árva vármegye főispánja lett. * Meghalt 1746-ban kora 77 évében. Ő alapítá a divényi uradalmat senioratussá. Nejétől monyorókerekí gróf Erdődy Teréztől csak leányai maradtak, mint a táblán láthatni. Végre következik
Lehoczky Stemmat. I. 112. 1723. évi 45. törv. cz.
III. János 1707-ben kir. tanácsos lett. Meghalt 1724-ben, Bodajkon temettetett el. Nejétől báró Thalheimb Mária Annától egy leánya és két fia maradt IV. János és IV. István, kik által a grófi nemzetség két fővonalra szakadt, amattól a palotai-vonal, ettől (t. i. IV. Istvántól) az oroszvári-vonal származik, mindkét vonal ismét több ágakra oszolva. A két vonal itt egymás után fog következni.
I. A palotai vonal.
a) Nagy-Lángi-ág.
b) Adonyi- és sz.-miklósi-ág.
c) A palotai-ág.
II. Az oroszvári vonal.
a) V. Ferencz ága (vedrődi).
b) I. Károly ága (vázsonyi).
c) V. István ága (csicsói).
