Dessewffy család. (Cserneki és tarkeői gróf és nemes).
Egyike hazánk legrégiebb családainak; törzse átalánosan Desislaus (Dezső) volt. Ettől a családfát *. igy hozzák le:
Valamint több családainknak, ugy ennek is törzse eredetével és legelső nemzedékei összefüggésével a történelem még nincs tisztában; ezt látjuk az előttünk fekvő több rendbeli s egymástól eltérő táblázatokról. Terhes, ki e család Nem-ágozatát – mint ő nevezé – az „Árpádia“ I. köt. 318–385-dik lapján közlé, Desislaust Miklós fiául irva, unokájául állitja egy még előbbi Dezsőnek, ki – ugymond – Hevenessy hires történet-iró jesuita szerint: Vesztfaliából fényes nem ivadéka lévén, Gizellával a Bajor herczeg leányával sz. István király hitvesével a magyar földre jött, és udvarmestere lett. Utóbb ugyancsak ezen értekezésben Miklóstól (kit mások Tamásnak neveznek) eredeztetik a losonczi Bánffy, a kihalt Losonczy, a czegei Vas család is; holott a losonczi Bánffy család bár szintén Dezső nevü ősöktől származtatja magát, de azon Dezsőt nem vesztfaliai származatunak, hanem a Tomizoba magyar vezér ivadékául követeli.
I. tábla.
Desislaus; Miklós; István; Egyed; László; Tamás †; János; György †; Leucius; Budetut; György; Mátyás; István; György; Mihály; Ezechiel; Antal; János; András; Pafaier; István †; György; István; Miklós; Farkas; Venczel; György; István; János; Desislaus; Tamás; László; Pál 1447. posegai követ.; István Dessewffy de Chernek 1476. Lásd II. táblán; Jónás; Miklós; János; András
A család ősei Slavoniában Csernek várát már a XIII. században birták, és innen irták előnevüket egyetlen megkülönböztetésül más családoktól, mig az állandó családi nevek ki nem fejlődtek. Még a XV. század első felében Dessewffy név nélkül pusztán a Cserneki előnév használatáról ismerünk rá a család őseire; igy 1437-ben a posegai sz. Péterről nevezett káptalan (admonitorio inquisitoriae) levelében előjő Cserneki Jánosnak fia Desew (Desew filius Joannis de Chernek), ki rokonának Cserneki Desislaus fiának Györgynek özvegye Anna és fia János által vádoltatott egy lihinyei jobbágynak Obrádnak gyermeke meggyilkolásával s házak feltörésével, miért ártatlansága kideritéseül tanuvallatás rendeltetett *. A Desew és Desislav (szintén Dezső) névtől neveztettek ezek unokái azután Dessewffy-eknek.
1437. Feria 2 da post Festum Briccii Admonitorio inquisitoriae Capituli B. Petri de Posega super innocentia Desew filii Joannis de Chernek, in facto invasionis domorum, ablationisque rerum bonorum et interemptionis pueri, filii Obrad Jobbagionis in Lihinye, intuitu cujus idem Desew per nobilem Annam relictam Annam relictam condam Georgii filii Desislai de eadem Chernek, eiusdemque filium Joannem coram sede Judiciaria et Universitate Cottus de Posega incusabatur. Sub authentico ejusdem Capituli expeditae. – Originales in Archivo familiae. L. Hevenesi Mss. tom. XVII. p. 58.
Cherneki Pál 1447-ben a budai országgyülésen Posega vármegye követe volt *.
Kovachich Vestigia Comitior. 266. l.
Az I. táblázat végén és a II. élén álló István az, ki a csernek Dessewffy néven először jelenik meg az okmányokban 1460–1476-ban. Ezen István az atyafias tharnovtzai Sághi családtól 1473-ban jószágot szerezvén, azokra 1476-ban Mátyás királytól helybenhagyást (consensuales) nyert. Istvántól kezdve igy terjedt tovább a családfa:
II. tábla.
István 1460–1475.; Ferencz 1514. posegai főispán.; György elesett 1526.; János 1527. † 1570. kir. főajtón. kamar. elnök.; László elesett Váradnál.; Margit (Bolday János) 1558.; Anna (Giletfy); István; Ferencz elesett 1526.; Miklós elesett.; Dora (Tahy Istv.); János kir. udvarn. (Pesthy Anna); Ferencz 1607. oszt. Kriváni ág. Lásd III. táblán.; János 1605. ujvári kapit. (1. Becsky Ilona. 2. Hoffmann Margit); János †; István † 1650 előtt. (Darholczi Finta Kata); István †; Gábor (Tibay Anna); Klára (1. Ibrányi János. 2. Barkóczy István); Ferencz (vinnai Eödönffy Zsuzsa); Jusit (Sztankay András); János 1650. osztoz. (böki Paczoth Mária); János; László; János †; Ádám (Butkay Margit); Kristóf †; Pál †; Ádám (Kazinczy Erzse); István (Semsey Erzse); Zsigmond (Berzeviczy Mária); Klára (Ottlik Sándor); Tamás Szirmay adoptálta. (1. Bergen Anna. 2. gr. Barkóczy Anna); Ferencz; Péter (Mérey N.); Pál †; Pál †; Ferencz, Lajos †; Gábor †; István †; János szepesi kanon.; Ádám (Daróczy Anna); Henrik báró.; Tamás †; Henrik †; Károly †; Ferencz; Dienes †; Mihály †; Mózses †; István †; István; János; Péter; Zsigmond; László (Görgey Anna); Imre; János; Lajos; Tamás (Ujházy Anna); György; Mihály; László; Pál
A II. tábla élén álló Istvánnak fia Ferencz Pozsega vármegye főispánja volt, 1514-ben a slavoniai ős jószágokra nézve Hederváry Miklós fiával Ferenczczel oly egyességre lépett, hogy magszakadás esetében egymásnak kölcsönös örökösei leendenek. 1516-ban e szerződésre Ulászló királytól helybenhagyást, és ugyanezen örök vallomásra királyi jogadományt nyer, s minden ellentmondás nélkül magát a birtokba behelyezteti *. Részt vett a török követség és országos rendszeres munkálatok körüli dolgokban. Hat fiu és három leány-gyermeke maradt, kik 1525-ben Lajos királytól uj királyi adománynyal Slavoniában tizenhét várat kaptak, ugyanannyi uradalommal, és Sopron, Vas megyékben némely részjószágokat *. A fiuk közül
Kovacsóczy Árpádia I. köt. 325. l.
Kovacsóczy Árpádia I. köt. 325. l.
György, Miklós Mohácsnál estek el, Ferencz a palásti mezőn *. László, ki az alább emlitendő János fiut hagyta maga után, Váradnál esett. István Kaposvárnál vitézkedett 1560-ban *. Legtovább élt
Forgách Comment. 62. 64. hol Dersőffy-nek iratik a családnévnek hibás kiejtése miatt, mi mai nap is sok helyen történik.
Forgách Comment. 134. l.
János, ki 1525-ben már Pozsega vármegye főispánja, rhodusi vitéz, kir. fő-ajtónálló mester volt. Ez noha nőtlen maradt, családját a legmagasb polczra emelte, és Magyarországba Sáros megyébe hozta át. 1525-ben a Pozsega megyei örökös főispánságot, jószágaiban pallosjogot nyert, és egyszersmind a család ősi czimeréhez, mely egy buzogányt tartó férfi-karból állt, egyfejü koronás sast nyert bővitésül. A buzogányos kar, – mint iratik – azt jelvényezé, hogy a család egy őse a tatárok elleni hadban jobb karját elveszté. Továbbá János a rudinai apátság kegyúri jogát is örökre megnyerte. 1527-ben a Pozsega megyei főispánságban családja részére is megerősittetik. 1554-ben a királyi kamara elnöke, és fő-udvarmester lőn. 1558-ban a Tarczay család hűtlenségi bélyegén és magszakadtan királyi adományban nyerte Sáros vármegyében Tarkő várát (honnan a család másik előneve) és urodalmat egyéb Abauj és Szepes megyei javakkal együtt testvéreitől származó utódaira nézve is *; és igy származott fel a család Magyarországba, nevezetesen Sáros vármegyébe Slavoniából, hol a törökök a család minden javait elfoglalák és feldulták, mi iránt a család 1715-ben is a Neoquistica bizottmány előtt előmutatá igényeit *. Jánosnak, ki 1567-ben Pozsonyban tett végrendeletet *, s röviddel utóbb meghalt, csak László testvérétől maradt fia szintén János, kiben ekkor a család fi-ágon egyedül állt; de ki a családot utódai által mai napig fentartá: Ezen
Wagner Car. Diplomatarium Cottus. Sáros, pag. 85.
1715-ki 85. törv. cz.
1715-ki 85. törv. cz. pag. 415. – Jánosnak arczképe látható Kovácsóczy Árpádiája I. köt. és Felső-magyarországi Minerva. 1832-ki III. köt. 494.
János (Lászlónak fia) ki felső-magyarországi kapitánynak és királyi udvarnoknak iratik, nejétől Pesthy Annától * nemzé Ferenczet és Jánost, kik 1607-ben osztozván meg, Ferencznek jutott Tarkő, honnan ivadéka Tarkői-nek, néha Kriváni ágnak neveztetett; ivadékát a III. táblán láthatjuk. János, ki a Tarczai kastélyt kapta, alapitá a tarczai és lyubotivai ágat, mely a fölebbi II. táblán terjed le.
Wagner C. Mss. tom. LXX. p.
János tokaji várnagy volt, 1605-ben Homonnai ujvári kapitánynyá tette *. Első neje Becsky Ilona volt, ki gyanuba esvén férje előtt, pallos-jogánál fogva a tárczai vár udvarán fejét véteté. Második neje Hoffmann Margit volt *. Gyermeke kettő maradt: János, ki magtalanul halt el, és
Szirmay C. Zemplin not. histor. p. 117.
Wagner Mss. tom. LXX.
István, darholczi Finta Katalint birta feleségül, a ki férje halálával 1650-ben osztozott meg gyermekeivel. E gyermekek közül Istvánra vonatkozhatnék azon adat, hogy Oroszországba szakadt *.
Kovacsózy Árpádia 332.
Gábor (Istvánnak Finta Katalintóli fia) Tibay Annával nemzé Jánost és Lászlót, a magnélkül elhaltakat.
Ferencz a fölebbi Gábor testvére Eödönffy Zsuzsannától több fiut nemze, ezek közül Ádám Butkay Margittól nemzé Tamást, kit 1694-ben gr. Szirmay István I. Leopold király beleegyezése mellett fiául fogadott, ugy hogy az és maradékai a Szirmay nevet viselendik. Tamásnak tehát utódai cserneki és szirma-bessenyői gróf Szirmay nevet vévén föl; azok a Szirmay család nemzékrendén fellelhetők. (Lásd e munkában Szirmay család.)
János szintén Istvánnak darholczi Finta Katától született fia, nejével böki Paczoth Máriával három fiat: Ádámot, Istvánt és Zsigmondot nemzé. Ezek közül
Ádámnak Péter nevü fiától Henrik unokája ezredes maga nevére báróságot nyert; fiai báró Károly, és báró Henrik szintén ezredes, kinek gyermektelen özvegye báró Perény leány Eperjesen lakott.
Istvánnak Semsey Ezsétől született gyermekei közül Ferencz terjeszté le ágazatát, melynek végső nemzedéke közt Imre Sáros megyének alispánja volt.
Zsigmond Berzeviczy Máriától nemzé a kihalt Zsigmondot és Lászlót, ki Görgey Annával többi közt Györgyöt, Ujházy Anna férjét, kinek fiai László, Pál, Boldizsár.
Következik a másik fővonal, az ugynevezett Kriváni ág, mely a II. táblán láttuk Ferencztől János Pesthy Annától született fiától sarjadzik le következőleg:
III. tábla.
Ferencz (ki a II. táblán) 1607. osztoz. Kriváni ág. (Palocsai Horváth Kata); László; Ádám 1659. (Bánffy Anna) L. V. táblán; Mihály †; György †; János †; Ferencz (Keczer Zsuzsa); Miklós; László; György; László †; Péter †; Sámuel (Semsey Klára); Ádám; János (Farkas Judit); István (Semsey Klára); Ádám; Bálint; Ferencz; Lajos †; Erzse (1. Bezzegh. 2. Bohus); Miklós 1710.; Fülöp Francziaorsz.; Károly Francziaországba ment.; Ferencz †; Gábor; József; János; József; József; Samu; István; Tamás † 1804. Casano mellett.; Tamás Sándor tulli kanonok Pozsonyban.; László kanonok † 1825.; Ferencz alezredes Epernayban.; Lajos kapitány Francziaországb.; Lajos cs. kir. kam. kapitány.; Károly Vincze.
István (Semsey Klára); Ferencz (Butkay Anna); István tábornok † 1742.; Imre; Miklós (Berchtold Krisztina) grófi ág. Lásd IV. táblán.; Anna (Ternyey János Consil); István †; Ferencz Abauj alisp. † 1759. (B. Bakacs Victoria); József; Imre; Gábor; Imre; István; Antal; Kata (Sóvári Soós László); Veronika; János ker. táblai ülnök.; Ignácz; János; András ezredes † 1745. (Horváth Anna Mária); Tamás al-ezredes (Péchy Anna) †; József tábornok 1744. gróf.; Ferencz elesett. (gr. Forgách Ludmilla); Ferencz gr. † Edelényben 1820. febr. 14.; András (Kubinyi Borbála); Tamás (Plathy Bora); András; Gáspár; András †; Tamás; Ferencz; József; Gusztáv; Arisztides forr. táborn. kivég. 1849.; Albert; Kálmán; Lajos; István; Kálmán; Pál; Imre Nógrádba költöz.; Tamás; Gyula; Dienes; Zsigmond; Jób Nógrád várm. követ 1847. (nőtlen) Kőkényesen.; György; Titusz; Otto Nógrád várm. főjegyző 1839–1846. (Trajtler Amália); Ödön; Elek
A III. tábla törzsének Ferencznek, ki 1607-ben osztozott testvérével és alapitá a Kriváni ágat; nejével palocsai Horváth Klárával (ki anyja Büdy Klára ágán a primás Oláh Miklósnak utóda) több fiu-gyermeket nemze. Ezek közül László ága unokáiban kifogy. Ádám ágát az V. táblán látandjuk; Ferencznek ága itt a III-dik táblán terjed le.
Ez utóbbi Ferencz, Keczer Zsuzsannától származott gyermekei által ismét három vonalon terjeszti le utódait. Sámuel Semsey Klárával alkota az egyik ágat, Ádám a másodikat. Ezen Ádámnak fia Miklós a Rákóczy forradalomban Francziaországba bujdosik ki, fia Károly Mária franczia tábornok, egy ezred tulajdonosa, a sz. Lélek és sz. Lajos rendek vitéze volt; fiai közül a) Tamás ausztriai szolgálatban állt, mint a Lichtenstein lovas ezred ezredese, elesett Casano mellett Olaszországban 1804-ben; ennek fia Lajos cs. kir. kamarás, és a Geramb lovas ezredben kapitány, nemzé Károly Vinczét. b) Tamás a tulli egyház kanonokja Pozsonyban lakott. c) László ugyanazon egyház kanonoka, költő, meghalt Nagy-Szombatban 1825-ben. d) Ferencz ezredes Epernayban, és e) Lajos előbb osztrák kapitány, utóbb Francziaországba visszamegy, és ott ezredes; lakja Campaniában Stetay mellett.
Jánosnak Farkas Judittól fia Ferencz magtalanul mult ki.
István Semsey Klárával jelenkorig lenyujtá családfáját; ennek Miklós fiától származik a most is virágzó grófi ág, mely a IV. táblán tüntetik fel.
István (Istvánnak Semsey Klárától fia) lovassági tábornok, nagyon ifjan lépett a hadi pályára, és 30 évig hazáján kivül járt. 1686-ban Buda vára visszavételekor első vala a kőfalat meghágók közt. 1697-ben Zentánál Eugen fővezér parancsából mint lovas osztály dandárnok Pálffyval ő kezdé a csatát. 1702-ben Laudannál vitézül harczolt. Belgium bevétele után Párisba is berontott. Meghalt 1742-ben Fintán nőtlenül, kora 75-dik évében, s Szebenben a kegyesrendi szerzeteseknek általa alapitott egyházában eltemettetett *.
Lehoczky Stemmat. II. 100. Kovacsóczy Árpádia I. 329.
Imre (Istvánnak Semsey Klárától fia) ugy látszik szintén katona volt, fiai közül Ferencz Abauj vármegyének alispánja, 1759-ben halt meg *. Neje b. Bakacs Victoria volt, kitől utódait a táblázat mutatja.
Horvát Imre gagyi plébán. „A midőn a mennyei Szion hegyen“ stb. czimü fölötte 1759. mart. 2-kán mondott halotti beszédet. Nyomt. Egerben 1760.
Ferencz (Istvánnak Semsey Klárától fia) nejétől Butkay Annától ismét nagy hadfiakat nemzett. Fiai:
a) András ezredes, a porosz háborúban hires hős, kit II. Fridrik porosz király is dicsérettel emlit. Meghalt 1745-ben. Neje Horváth Anna Mária volt, ettől gyermekei osztályban nyert javaik szerint keresztesi majd medgyesi Dessewffyeknek is neveztettek. Egyik kis unokája András cs. kir. kamarás volt, s magtalanul halt el; ennek nagybátyjától Gáspártól jő le egy ág, melyből Arisztid, született Csakaczon Abauj vármegyében 1802-ben. Előbb cs. kir. nyug. kapitány, utóbb forradalmi tábornok, s mint ilyen kivégeztetett Aradon 1849-ki octob. 6-kán *. András ezredesnek Tamás nevü fiától egy másik ág jő le, melyből Imre Nógrád megyébe költözik. Fiai közül Jób fiatalabb korában szolgabiró, utóbb előkelő táblabiró, 1847-ben országgyülési követ. Nőtlenül él birtokán Kökényesen. Testvére Otto szintén Nógrád megyénél hivataloskodott, 1839-től 1846-ig azon megye jeles főjegyzője, a közbizalommal neki szánt alispánság elől önkényt elvonult. Lakhelye Vanyarcz. Gyermekei vannak.
L. Életrajzát Ujabb ismeretek tára II. k. 365.
b) Tamás Mária Terézia korában a fölkelő nemesség alezredese, nejétől Péchy Annától semmi utóda nem maradt.
c) József gróffá lőn *, lovassági tábornok volt 1744-ben, elesett az örökösedési háborúban 1746-ban *. Fia Ferencz gróf, atyja ezredében törzstiszt, ifju korában elesett a porosz háborúban ágyúgolyó által. Ennek gr. Forgách Ludmillától (ki utóbb gr. Eszterházy Istvánné lőn) fia Ferencz magnélkül halt Edelényben 1820-diki február 14-kén.
Lehoczky Stemm. II. 100. ki szerint a grófi diplomában áll, hogy a családból két tábornok, 22 várkapitány (praefectus) volt, 9 Prága falai alatt esett el.
Mindszenti L'Advocat Lexicon II. D. 414. l.
Következik a grófi ág, mely Istvánnak Semsey Klárától származott fiától jő le:
Miklós ki a III. táblán (Berchtold Krisztina); Ádám; István; Sámuel sárosi főispán, 1756. báró. 1775. gróf. (Palocsay Klára); István † 1785. april 1. 1. b. Vécsey Anna. 2. gr. Windischgrätz Jozefa.; Róza (b. Laffert Antal); Klára; Sámuel † 1847. máj. 14.; József (iró) szül. 1771. Sáros, Zemplin, Szabolcs várm. követe 1802–1825. † 1843. máj. 1. (gr. Sztáray Eleonora); 2-tól István meghalt 1836. (b. Szepessy Mária); Ágoston sz. 1796. † 1855. (b. Bánffy Janka); Kálmán sz. 1797. (Kállay Mária); Ferencz sz. 1798. (gr. Csáky Mária); Amália sz. 1800. † 1858. (gr. Haller Ferencz); Victor Egyed szül. 1835. lak. Vattán. (Ürményi Agatha); Károly sz. 1826.; Miklós sz. 1829. (Sz. Mariaj Erzse); Julia sz. 1838.; Miklós sz. 1854.; Isabella sz. 1855.; Aurel sz. 1808. † 1842.; Marczel sz. 1813. mart. 24.; Emil sz. 1814. cs. kir. kam. m. akad. eln. (b. Wenkheim Paulina); Virginia † 1856. jan. 13; Blanka szül. 1842; Valeria szül. 1844.; Aurel szül. 1846.; Gyula szül. 1820. cs. kir. kam. (b. Sennyey Anna); Mathild szül. 1828. (gr. Pálffy István); Luiza szül. 1836.; Mária Dienes szül. 1848.; Mária Anna szül. 1850.; Alajos szül. 1851.; Béla szül. 1851.
A táblázat élén álló Miklósnak fiai közül Sámuel sárosi főispán volt, 1756-ban báróvá, 1775-ben pedig utódaival együtt grófi rangra emeltetett. Palocsay Klárától egy fia István (meghalt 1785. april 1.) terjeszté tovább a nemzékrendet. Ennek első nejétől báró Vécsey Anna Máriától három fia maradt. Ezek közül
József született 1771-ben Kriviánban Sáros megyében. Nevet szerzett ugy az irodalmi mint politikai téren. Eleintén országos pályára készült és fogalmazó lett, utóbb ezt odahagyva, 1795-ben a szabolcsi fölkelő seregnél kapitány, majd a megyei térre lépett, és 1802-ben Sáros, 1805. 1807. Zemplin, 1811. és 1825-ben Szabolcs vármegye országgyülési követe volt *. Az 1807-ki rövid de fényes budai országgyülésen tollvivő volt. Irodalmilag föllépett a politikai téren is, ilynemü munkája a „Taglalat“, mely gr. Széchenyi „Hitel“ czimü munkáját támadá meg. Költői munkái mintegy tizenkét kötetre mennének, s köztök latin s franczia dolgozatok is vannak; de nyomtatva csak igen kevés van *. Meghalt a jeles férfiu 1843-ki május 1-jén. Nejétől gróf Sztáray Eleonorától gyermekei:
József gróf testvérével Sámuellal, ki szintén országgyülési követ volt, az 1825-ki országgyülésen a KK. és RR. közbejárását kérék föl, hogy egykori slavoniai birtokaikért, melyeket I. Ferdinand királyhozi hűségök miatt vesztettek el a család ősei, hasonló értékben kárpótlást nyernének. Ez alkalommal leszármazási táblájuk is felmutattatott. Lásd 1825-ki Országgyülési Acták II. köt. 1189. lapon.
L. Ujabb ismeretek tára II. k. 373.
Aurél született 1808-ban Nagy-Mihályon Zemplin vármegyében. A politikai térre lépvén, páratlan genialitása által tünt fel, és mint a conservativ tábor vezére a „Világ“ czimü hirlap élén a másik pártnak legerősb ostromlója volt. Nevezett hirlapban irt politikai czikkei „X. Y. Z.“ czimü könyvben külön is napvilágot láttak. Kimerithetlen, megtörhetlen, lankadatlan szellemét az örökös munkásság okozta láz kora ifjuságában életének 34-dik évében törte meg; meghalt 1842-ki február 9-én. Legnagyobb ellenese irá necrologjában róla: „Mennyi ész, akarat, tettvágy, mily lángoló érzelem, mennyi remények s mi fényes jövendő volt e névhez csatolva!“ Családa könyei közé szinkülönbség nélkül vegyült a nemzet részvét könyüje *. Szép emlékeül legujabban jelent meg kézirati müveiből életrajzával együtt egy disz-Album „Koszorú“ czim alatt. – Testvére
L. Ujabbkori ismeretek tára II. köt. 365–373. l. életrajzát.
Emil született 1814-ben. Cs. kir. kamarás. Bátyja halála után a hirlapi téren annak szerepét vette át, és a conservativ párt egyik vezére volt. Jelenleg a magyar akademia elnöke. Gyermekeit a táblázat mutatja.
A jeles férfiaknak nővérük Virginia egy ritka müveltségü és lelkületü magyar hölgy volt; meghalt 1856-ki január 13-kán, kora 49-dik évében.
Következik a III. táblán álló Ferencz fiának Ádámnak ágazata.
V. tábla.
Ádám a III. táblán. 1659. (nagymihályi Bánffy Anna); Gábor; Sándor; Ferencz (Kisfaludy Zsuzsa); Lajos; Imre; Zsigmond †; Pál; Zsigmond; Ádám; János †; Gábor; Imre Horvátországb.; Imre; Miklós; György; Imre 1759. őrnagy. (nagykéri Kiss Teréz); János; Ádám; Antal; Miklós; Ferencz; Sándor (b. Splényi Francziska); Kristóf †; Alajos (Kovácsovics N.); Gábor †; Antal †; Teréz (Raszlaviczyné); Mihály nyug. lov. alezredes. Erdélybe költöz 1845. † 1853. (b. Henter Jozefa); Petronella (b. Redvicz Károly) Bajororsz.; Mária (Dessewffy János †); Sándor (Bánó l.); József; Mária sz. 1824. (Semseyné); Eduard sz. 1823; Vincze sz. 1824.; Luiza (Krausé); Ferencz sz. 1830.; József sz. 1832.; Ignácz sz. 1835.; Klára szül. 1824. (Horváth György); Nándor szül. 1826. (Naláczy Julia); Anna szül. 1830. (Sándor Albert); Mihály szül. 1828. lakik Deésen.; Jozefa szül. 1832.; Zulejka
Az V. táblázaton Ádámnak Gábor fiátóli utódai Horvátországban lakoztak.
Ferencznek Kisfaludy Zsuzsannától fia Imre 1759-ben őrnagy volt; ennek neje nemeskéri Kiss Teréz, kinek Kiss Sándor után özvegyen maradt édes anyja Daróczy Katalin összes vagyonát egy családi alapitványra hagyá rokonai számára, mely Kiss-Jankovich féle alapitvány nevezet alatt ismeretes. Imre őrnagynak Sándor fiátóli unokája
Mihály mint nyugalmazot lovassági alezredes Erdélybe telepedett meg 1845-ben. Meghalt 1853-ban. Nejétől b. Henter Jozefától gyermekeit a táblázat mutatja.
A család ősi czimere – mint az első metszvény mutatja – a paizs kék mezejében könyöklő férfi-kar buzogányt tartva, fölötte egyfejü koronás sas kiterjesztett szárnyakkal áll; a paizs felső szögleteiben jobbról félhold, balról csillag ragyog; a sas feje fölött zöld koszorú látszik, mely néhol a paizst telamonok gyanánt körülövedző két szirén által tartatik kétfelől. A paizs fölötti sisak koronájából öt strucztoll leng. E czimert az első metszvény mutatja a telamonokat képviselő két szirén nélkül *.
És öt helyett hibásan hat strucz-toll látszik a metszvényen.
A bárói és grófi rang nyerésekor ez ősi czimer – mint a második metszvény tanusitja – tetemesen bővitetett. Az ősi czimer a négyfelé osztott paizsnak közepét foglalja el. A nagyobb paizs első és negyedik osztályának vörös mezejében oroszlán áll kivont karddal. A második és harmadik osztály félig fehér, félig fekete mezejében királyi korona van, és abból öt strucz-toll (ugymint kék, vörös, fekete, vörös, kék) lengedez. A paizs fölött bárói vagy grófi korona, és azon három nyitott sisak, melyek közül a jobboldalinak koronáján arany egyfejü sas kiterjesztett szárnyakkal, a középsőnek koronájából a leirt öt strucz-toll, a baloldalinak koronáján két elefánt-orrmány között (melynek egyike kék-fehér, másika arany-kék) a buzogányt tartó pánczélos kar látható. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról ezüst-vörös. A vértet két oldalról két halfalkú női syrén telamonok gyanánt őrzi.
