Dráskóczy család. (Dráskóczi és dolinai). «»

Teljes szövegű keresés

Thurócz megye egyik ős családa, melynek eldődei Mikola és Drasko Thuróczi várjobbágyoknak fiai IV. Béla királytól 1242-ben ugyancsak Thurócz megyében Szklabina szomszédságában négy ekényi földet nyertek királyi adományban *; mely föld Draskótól Draskfalvának, később Draskócznak neveztetett. Az adomány-levél kelte mutatja, hogy a család a tatárjáráskor szerze érdemeket. Drasko-nak, kitől a család nevezetét vette, négy fia: István, András, Lenárd és László valának, kik közül András a sajói véres ütközetben lelte halálát, mig a többi a király kiséretét követé, és egyikök Lénárd a futó királyt – mint iratik – egész Dalmátiába lekisérte, s ott települt meg, hol idővel ivadékából a Draskovics család támadhatott *.
Regestrum de Thurocz Engelnél Monumenta Ung. pag. 103. és Bel M. Notitia nova Hung. tom. II. 336.
Ide látszik mutatni azon körülmény is, hogy a Thurócz megyei Draskóczy család tagjai mint 1487-ben György és Illés Draskovicz-nak irattak. L. Bel M. Notitia nov. H. II. 336.
Draskonak csupán István fia terjeszté tovább ágazatát. Ez ősi Draskfalvi birtokára – melyhez királyi adomány szerint a Dolinai is járult, – 1269-ben és 1273-ban nyert ismét részint megerősitő, részint határ-igazitó oklevelet *. Tőle a család, – mely időjártával elszaporodva s egyéb megyékbe is elterjedve, többféle pályán mutatá fel jeles egyéneket, – igy sarjadzott * le:
Engel Monum. p. 103.
Családi adatok szerint.
I. tábla.
N.; Mikoa 1242.; Drasko 1242.; István 1269–1273.; András †; László †; Lénárd Dalmátiába.; László 1329.; Imre; György; András 1329. Folyt III. táblán.; György 1360.; Bálint; Miklós; György 1391.; Máté; Balás 1391.; Mihály 1440.; Bernát 1440.; György 1460.; Miklós 1487. Folyt. a II. tábl.; Márton 1487.; Mihály 1487.; György 1487. várm. ügyész 1496.; János 1510.; János 1566.; István 1632.; István 1685.; Sámuel Gömör várm. követ 1729. (Oroszlányi Zsuzsa); Hárkácsi ág.; Ádám (Ragályi Zsuzsa); Sámuel 1765. (Sárossy Bora); Judit; István (Géczy Johanna); János (Radványi Johanna); Pál; Sámuel † 1843. 92. éves. (Szontagh Klára); N. (Rakovszky) ezredes.; N. (Fáy Benedek); Sámuel 1836–1843. Gömör v. alispán. (Ujházy Klementin); Gyula (b. Jeszenák Luiza); László (1. Jankovich Anna. 2. Sz.-Miklóssy Klementina).; Lőrincz †
Mint már ez I. táblázat mutatja, a család két fő-ágra oszlott, melyeket Istvánnak négy fia közül László és András alapitott. (Ez utóbbinak ágát a III. táblán láthatjuk).
Ugyancsak e táblázaton látjuk Bálintnak fiát Máthét (vagy Mátyást), és Miklósnak fiát Balást, kik 1391-ben a Bebek országbiró által tartott törvényszéki vizsgálatkor mint a család képviselői mutaták elő, és igazolák az ősi Draskócz és Dolina helységbeli birtokaikra nézve adományos jogaikat *.
Regestr. de Thurócz Engelnél Monumenta 103. l.
1487-ben Bernátnak fia György, és Dávidnak fia Illés (ez a III. táblán áll) Mátyás királytól ismét uj királyi adománynyal erősittetnek meg javaikban *. Bernát ága kihalván, testvérének Mihálynak ágát a II. táblán látjuk; a másik testvérnek Györgynek ága az I. táblán folyik le, s mint látjuk egyik utóda által ez ág Gömör vármegyébe szakadt Sámuel által, ki kitünő törvény-tudománya által jó hirt és vagyont szerze magának, és a Gömör megyei hárkácsi ágat alapitá *. 1729-ben Gömör vármegye országgyülési követe volt *. Nejétől Oroszlányi Zsuzsannától két fia és egy leánya maradt. Egyik fia Ádám Ragályi Zsuzsannával több leányt és egy fiut Istvánt nemzé, kinek egyik leánya Rakovszky ezredeshez, a másik Fáy Benedekhez ment nőül. – Másik fia
Bel M. Notitia Nova Hung. II. p. 336.
Bartholomaeides C. Gömör p. 409.
Lehoczky Stemmat. P. I. p. 194.
Sámuel Sárossy Borbálával három fiat nemze: Jánost (kinek neje Radványi Johanna), Pált és Sámuelt, ki mint Gömör megyének 51 éves táblabirája 1843-ban 92 éves korában halálozott meg *. Nejétől Szontagh Klárától született fia
Lehoczky Stemmat. P. II. pag. 104. szerint e Sámuel vagy atyja 1792-ben Kohárynak murányi és baloghi uradalmaiban jog- és birtok-kormányzó.
Sámuel, ki már 23 éves korában hivatalos pályára lépve, több évig al- és fő-szolgabirói hivatalokat viselt; egyszersmind ágost. ev. egyházmegyei fő-gondnok, és 1830-ben Gömör megye országgyülési követe volt; 1836-ban pedig azon megye első alispánjává választatott, és azt nyolcz éven át dicséretesen viselte. A köz-szeretet s bizalom egyszersmind őt a tiszai ágost. ev. egyház-kerület fő-felügyelői (inspector) hivatallal is megtisztelé, mely két utóbbi hivatalt legnagyobb megelégedésre mindaddig betölté, mig azokról 1843-dik évi decemberben szemeinek teljes elgyengülése miatt kora 50-dik évében lemondani kényszerült. Lakik Hárkácson. Neje a köztiszteletben állott ritka jelességü hölgy Ujházy Klementin 1853-ban halt meg. Ettől két élő fia Gyula, kinek neje báró Jeszenák Luiza, és László, ki első neje Jankovics Anna után másodszor nőül vevé Szent-Miklóssy Klementinát.
Vissza kell pillantanunk az I. táblán Mihálynak Miklós fiához, kitől egy terjedelmes ág sarjadzik le, mint mutatja a
II. tábla.
Miklós ki az I. táblán. 1496.; Miklós 1550. sz.-biró.; Mihály 1530 Thurócz v. jegyző.; Gábor; Bernát; István; Ádám; György; János; Gábor; Ádám Borsodban; Ádám; Sándor; János; Mihály; István; Ferencz; Sándor; Mihály; Miklós; Ádam Biharban.; Imre; Mihály; Imre; Sámuel táborn. † 1801.; János; Dániel; Gábor Bereg várm.; József; András; István; Márton; Gábor Gömör várm. (Farkas Bora); Sámuel (Mikovinyi Erzse); János; Miksa (Sebe Izabella); Pál 1818. Radványban és Gácson.; Gábor 1818. Kis Kürtösön; József Losonczon 1837.; Klára (1. Soldos. 2. Nagy); Borsod-Miskolczi ág.; Zsuzsa (Benkő); Sámuel; János; Dániel; László 1805. sz.-biró.; József várm. ügy. 1810.; Simon; György; Ferencz
Mint a táblázatról is látjuk, e szétterjedt ágazaton Miklósnak unokája Ádám Bihar megyébe szakad; másik testvérének fia Gábor Bereg megyébe költözik.
Istvánnak ágán Sámuelnak a Mikovinyi Erzsébet férjének, ki Draskóczi és Dolinai ősi birtokait rokonainak zálogitá el, és 1836-ban mart. 21-kén fiai részére is Thurócz megyétől nemesi bizonyságlevelet vett ki, három fia közül Pál 1818-ban Zólyomba Radványba, onnan Gácsra költözött; testvére Gábor Nógrád megyei Kis-Kürtösön, József Losonczon telepedett meg. Mind hárman 1837-ben Nógrád megyében nemességüket kihirdettetik *. Ezek egyikének fia Gusztáv ev. lelkész B.-Gyarmaton.
Jegyzőkönyv 2612. szám alatt.
Most emlitett Sámuelnak testvére Gábor a mult század utolsó negyedében Gömör megyében telepedik le, ott a megyénél al- és fő-szolgabiróságot viselt. Neje szkárosi Farkas Borbála, ettől fia Miksa férje Sebe Izabellának, kitől leánya Klára előbb runyai Soldosné, később Nagyné.
Ádám ágán Sámuel fiatal korában a katonai pályára lépvén, vitézsége és jeles érdemeiért tábornokságra emelkedett. Meghalt ősi házában Dráskóczon 1801-ki mart. 18-kán. Eltemettetett Thurócz-Szent-Mártonban, hol emlékét sírkő tartja fen.
Györgynek ivadéka előbb Sáros, utóbb Borsod megyében származott át. Jánosnak örökösei jelenleg Borsodban és Szabolcsban élő birtokos Sámuel, János, Dániel és Zsuzsánna Benkőné.
Jánosnak maradéka Thuróczban él, hol közülök többen megyei hivatalt viseltek.
Következik a második fő-ág, mely – mint az I. táblán érintetik – Istvánnak András nevü fiától származik le eképen:
III. tábla.
András ki az I. táblán. 1330.; László; Bernát 1376.; Ambrus 1376.; Mihály; András; György; Mátyás; Dávid; Mihály; Elias 1487.; Dániel; Miklós; Mátyás 1458.; György; Imre; Márton; Dávid; János; Pál; György; László; Miklós (Orosz Julia) Dubicsányban.; Sámuel Miskolczon.; László 1500. t.-biró.; Márton; György; Sándor; Samu.; Márton; Tóbiás; András Abaujban.; István Abaujban; Imre (Poturnyay Zsuzsa); Jozefa (Sándor Károlyné); Anna (1. Rudnay ezredes. 2. Szent-Miklóssy); Sámuel; Miklós; Pál † katona.
E táblázaton áll azon Elias (Illés), ki Györgygyel 1487-ben a Draskóczi birtokokra Mátyás királytól megerősitő adomány-levelet nyert.
Bernátnak ivadéka Borsod megyébe szakadt át, Miklós az Orosz Julia férje ott Dubicsáni ősi birtokán lakott, fia Imre Poturnyay Zsuzsannával két leányt nemze: Jozefát Sándor Károlynét, kinek leányai Mathild Ruthényiné, Jozefa Dessewffyné, Antonia Eszényiné, és Natália hajadon. – Anna előbb Rudnay Ezredesné, utóbb Szent-Miklóssyné, kitől leánya Anna báró Vay Alajosné.
Ambrusnak ivadékából András és György Abauj vármegyébe telepedtek.
Megjegyzendő, hogy e régi és ennélfogva nagyon szétsarjadzott családnak minden leágazása nincs lehozva a jelenkorig; valamint több kihalt ágak, ugy a leányok is hiányzanak. Mi az egyes tagok nejeiket illeti, (az előbbi századokból kivált) többnek neje elhallgatva a családfán; azonban erre nézve megjegyzendő, hogy a család legnagyobb részben a Buocz, Csepcsányi, Folkusházi, Jeszenszky, Okolicsányi, Rakovszky, Szmrcsányi, Zatureczky stb. családokkal sógorosodva jött le.
Végre a család által viselt hivatalok sincsenek mindenütt érintve a családfán, nagy részint pedig az ott kijelölteken kivül is még, kivált ősi fészkükben Thurócz megyében többen viseltek hivatalt, igy * László 1290-ben, Zsigmond 1360-ban, Bernát közügyész 1375-ben, György ugyanaz 1407-ben; László szolgabiró 1500-ban; Mihály megyei jegyző 1530-ban; Miklós főszolgabiró 1555-ben; György jegyző 1655-ben; Ádám szolgabiró 1670-ben; János szolgabiró 1695-ben; Imre főszolgabiró 1727-ben, főjegyző 1746-ban; – Miklós főügyvéd 1753-ban; Sándor királyi táblai ügyvéd 1768-ban; Dávid megyei jegyző 1779-ben; Antal gróf Zichyek jog-igazgatója 1793-ban, stb.
Családi közlemény szerint.
Hadi pályán álltak István 1250-ben, András 1281-ben, Gábor 1350-ben; Sámuel 1407-ben, György 1601-ben, stb.
Szintén a család roppant szerte-ágazásából folyik, hogy a több ágazatok külön megkülönböztetésül több melléknevet is nyertek, de melyekkel a család egyes ágait visszaélésképen inkább mások nevezték; ily nevek a következők: Czeper, Krasznecz, Milkó stb., melyek azonban a család igaz neveiül nem tekintendők.
A család czimere – mint fölebb a metszvény ábrázolja – egy hosszában kétfelé osztott hadi paizs, mely jobboldali osztályában vörös mezőben egy pánczélos férfi-kar ijjat tart, a baloldali kék mezőben zöld tér fölött egy nyakán átnyilazott szarvas ágaskodik. A paizs fölötti sisak koronájából hasonlóan szarvas emelkedik, nyakán nyillal átlőve. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Hagyomány szerint a czimer átnyilazott szarvasa egy az 1241-ki sajói ütközet után azon eseményt jelvényezné, midőn a család egyik őse a király kiséretében futva egy vemhes szarvast lőtt le, mely az ártól felduzadó folyamot lábalá meg, s mely által a futó csapat a biztos átmehetésről útmutatást nyert.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages