Károly család. (Nagy-Károly, gróf.)

Teljes szövegű keresés

Károly család. (Nagy-Károly, gróf.)
Egyike legrégibb őstörzsökös magyar mágnás családainknak, mely máig virágzik. Eredetét azon Kaplony nemzetségből (genus) vette, mely az Árpád alatti magyarok bejövetelekor az első foglalás utján nyerte birtokait. A Kaplyon nemzetség Szatmár vármegyében telepedvén meg, idővel több családágakra oszlott, mint a Bagossy, Csomaközy, Vetéssy, Vaday és Károly családra *, mely utóbbi a többit vagyonban és fényben fölűl mulván, a nemzetség törzsbirtokának Kaplyonnak, valamint az előnevet adó Nagy-Károlynak nagyobb részét jelenleg is birja.
Szirmay A. Szatmár várm. II. 10–48. s köv.
Mint fejlődött, és mint sarjadzott le a Károlyi család *, azt a következőkből látandjuk. Családfájuk imez:
Szirmay A. Szatmár várm. II. 48. lapon közöltetik a Károlyi-ak származati kimutatása – mint mondatik – a kir. Kuria által helyben hagyott táblázatról. Lásd ugyanezt Wagner Tabulae Geneal. Mss. tab. XXXIII.; és e két összehangzó forrás után adatik itt a leszármazás. De e táblázat még nem látszik minden élt családtagot tartalmazni, valamint arról nagyobb részben a leányok is hiányzanak. – Budai F. Lexicona II. darabjában keveset ir a családról. Lehoczky Stemmatogr. II. 210–211. hibásan és hiányosan is közli rövid adatait. – Találunk a családról főleg Bertalantól lehozva adatokat a „Regélő“ szépirodalmi lap 1836-ik évi 101–110. számaiban. – Végre főleg Szirmay után érteketett a családról id: E. S. a Magyar Sajtó 1858-ik évi jun. 15. számában, melynek tévedéseit ama lapban helyre igazitá Waltherr László, kitől mint a Károly grófok egykori tudós levéltárnokától várja a haza e nemzetségnek okmányok kiséretében közlendő monographiáját. Bárha már azt e munka folyamában felhasználnom lehetett volna.
I. tábla.
János de genere Kaplyon; Simon de Kaplyon 1264.; Péter; Péter, kitől a Bagossy cs.; András dictus Eördung de genere Kaplyon. 1291; Péter 1267.; Eudus 1267. kitől a Csomaközy család.; Péter dictus Zonga; Lőrincz, Pál, kiktől a Vetéssy cs.; Eudus v. Marhardus. 1342.; Simon Eordung de Kaplyon 1329.; Mihály. †; Miklós. †; László 1380.; András; László †; György. †; Mihály 1408. (Becsky Anna); László 1360. (Domahidy Ilona); Jakab 1396. 1420.; Demeter (1. Dengeleghy Anna) 2. Semsey Kata); Lőrincz.; János. †; Miklós.; Zsófia.; Lőrincz. †; Gábor. †; György. †; Bertalan de Károly 1418. (Krisztina) Folyt. II. táblán.; László v. Lancz de Károly 1420.; László. †; Margit 1479. (Butkai Ben.); Agatha (Ewdönffy Ambrus); László; Dienes.; Zsigmond.; László.; János.; László 1604. (Ziny Klára); Kata (1. Becski István. 2. Pesthi Fer.); Ferencz.; Kata (Bethlen István); Zsuzsa † 1622. (Bethlen Gábor fejed.); László. †; Kristóf.
II. tábla.
Bertalan, ki az I. táblán. 1418. (Krisztina 1445. özv.); János. 1445.; László 1445.; Mihály 1445.; András. 1445.; Simon. 1446.; Mátyás 1513. (Kasuhy Bora); Benedek 1513. (Adoga); István kanonok. 1518.; Ferencz. †; László 1502. (Beckh Adviga); György. †; Miklós. †; Péter 1540. uj adom. (Zechy Kata); István †; György; Mihály † 1595. (Perényi Erzse); András. †; Kata (1. Kemény Istv. 2. Kávssy Istv.); Anna (Guthy Péter); Zsófia (Irinyi György); Mihály sz. 1585. † 1626. báró, főispán. (Segnyey Bora); Bertalan. †; Péter. †; Zsuzsa (Esterházy Pál); b. Ádám főispán † 1651. (Tököly Mária); Miklós †; László főispán † 1689. (1. Csapy Judit 2. Sennyey Erzse); István. †; Péter.; Eva (Haller Sámuel); Bora (Palocsay István); Kata (Zichy Pál); Mihály ezredes † 1682. (Haller Mária); Bora. (b. Palocsay); István Zentánál esett el.; Sándor főisp. táborn. gróf † 1743. (gr. Barkóczy Krisztina); Judit (Palocsay Istv.); Krisztina (Perényi János); Teréz (Becsky György); Éva (Ujfalussy Andr.); István.; Erzse (Csáky Tamás); Ferencz sz. 1705. főisp. (gr. Csáky Krisztina); Klára (Haller Gáb.); László †; Kata (Zichy Pálné); Antal sz. 1732. † 1791. tábornok. (B. Haruckern Jozéfa) Folyt. III. táblán.; Sándor †; Franciska (gr. Stahrenberg Józs.); Mihály †; Bora; Zsuzsa (Perényi Pál.)
Antal, ki a II. táblán sz. 1732. † 1758. főispán, tábornok. (b. Harruckern Jozefa); József sz. 1768. † 1803. főispán (gr. Waldstein Erzse); Mária sz. 1793. sept. 25. (gr. Königsegg Fer.); István sz. 1797. főispán (1. gr. Dillon Georgina. 2. gr. Esterházy Franciska); Lajos sz. 1799. főispán (hg. Kaunitz Rittberg Ferdinandina); Franciska sz. 1800. (gr. Sztáray Albert); György sz. 1802. főispán (gr. Zichy Karolina); Jozefa sz. 1803. (gr. Trautmansdorf József); László sz. 1824. † 1852.; Alajos sz. 1825.; Eduard sz. 1821. (gr. Kornis Klára); Erzse sz. 1822.; 2-tól Sándor; Geraldin (gr. Pálffy); István.; Georgina.; Gyula.; Victor.; Gábor.; Tibor.; István.; Pálma.
Mint a családfáról látjuk, a terjedelmes kaplonyi nemzetségből kiváló és oklevelesen ismert törzse a családnak János, kinek fia Simon (Comes), ennek fia Péter és Eudus 1267-ben ugyancsak a kaplyoni nemből eredt Illés- és Pétertől Vada nevü örökös földjeiket megveszik *. Ugyan erről 1280-ban a n.-váradi káptalan előtt történik bevallás *.
Szirmay Szatmár várm. II. 46.
Szirmay Szatmár várm. II. 18.
1312-ben Simonnak fia Urdungnak nevezett András, ugynevezett Eudusnak fia György a Csomaközyek törzse, és emlitett Simon testvérének Péternek fia Péter, kitől a Bagossiak származtatnak, I. Károly királytól Vada földjére királyi adományt visznek *.
Szirmay, Szatmár várm. II. 18.
1342-ben Pál országbiró nyugtatványt ad öt giráról Urdung András fiainak Simonnak, Miklósnak, Mihálynak, és II. Eudusnak vagyis Marhardnak, melyeket ezek neki Péternek Zonga Péter nevü fiával, és kaplonyi Pál és Miklóssal eszközlött egyességért fizettek *.
Szirmay Szatmár várm. II. 47.
Most emlitett Eudus vagy Marhardnak fiai Mihály, Miklós, László és András; kik közűl a két utóbbi már Károly-nak neveztetett, 1387-ben a megyei hatóságtóli fölmentvényt és pallos-jogot nyertek Zsigmond királytól *.
Szirmay Szatmár várm. II. 10.
Ugyancsak most emlitett Karoly László 1390-ben tanuvallatást tétetett, hogy Zénás Péter és Zarvadi István Lászlónak fia száz sertését hajtatá el Karoly helységéből *. 1408-ban pedig e László Olcsvát mint örökségét a vármegyei törvényszék előtt perrel megnyerte *.
Szirmay Szatmár várm. II. 11.
Szirmay Szatmár várm. II. 100.
1421-ben nevezett Marhard v. Eudusnak fia András, és fia István tanuvallatást eszközöltetett Lengyel Rezegey János, Pelseuczy Nagy János és olnodi Zudar Jakab ellen, kik Károly-Apáthi helységet felgyujták, lakosait rabokul vivék, és a Karolyi nemeseknek kétezer arany forintért kárt okozának *.
Szirmay Szatmár várm. II. 100.
Ezen ág azonban kihalván, Eudus testvérének Urdung Simonnak fiai László, Mihály és Jakab voltak. Közűlök László mester már szintén Karoly-nak neveztetett. Megsebesités végett Witkay István és László ellen folytatott pert, melyet Bebek Imre országbiró 1360-ban sz. Mihály nyolczadára halasztott *. Unokáiban ez ág kihalt. Testvérének
Szirmay Szatmár várm. II. 10.
Jakabnak is, ki 1396–1420. közt él, ága – mint a táblázat mutatja, – hamar véget ért.
A harmadik testvér Mihály, kinek Becski Annától két fia volt: Lancz vagy László, és Bertalan.
Karoly Lancz vagy László, 1419-ben az alább emlitendő uj adomány-levélben részes, és egyike azoknak, kik 1428-ban Nagy-Károlyt birták, és kik az ettől különböző Karuli pusztát is a Báthoriaktól visszafoglalták *. Ennek fia szintén László, kit – Mátyás király emlékezetébe hozván a római császár ellen folyó háboruját és annak szorongató körülményeit, bizalmasan megkeresett, hogy Hamburg ostromában lévő hadainak táborában 1482-ki kisasszony ünnepe 3-ik napján kelt levelének vétele után azonnal állitson tizenkét fegyveres lovast, és ezeket személyesen a királyi hadsereghez vezesse, és pedig ugy, hogy megérkezésétől számitva egy hónapig vele egyetemben hadakozhassék, bizonyossá tévén őt, hogy egy hónál tovább nem tartóztatja, és azon felül ezen csapatra teendő minden költségeit vissza adandja, ebbeli szolgálatai iránt mindenkor elismeréssel fog lenni *. Fiai közűl csak Zsigmondnak volt fia László, kinek Zyny Klárától kihalt gyermekei közűl egyik leánya Kata Bethlen Istvánné, másik leánya Zsuzsanna Bethlen Gábor fejedelem első neje, meghalt 1622-ki május 11-én *.
Szirmay Szatmár várm. II. 12.
Szirmay Szatmár várm. II. 12–13.
L. Exequiae Principales fölötte mondott halotti beszéd.
Lancznak testvére Bertalan Zsigmond királlyal a külföldön járt, és mind hős tettei, mind egyéb hű szolgálatai által fényes érdemeket szerze, melyeket, de kivált korábbi időben, különféle szoros körülmények között, s legnehezebb küldöttségeiben Franczia-, Angol- és Németországban jártakor bizonyitott hivségét és ügyes magatartását figyelembe vevén, ősi nemzetségi birtokaira uj adomány-levelet nyert 1418-ban. Bertalannak hitvese volt Istvánd és Kölcse helységbeli György nevü birtokosnak leánya Krisztina *, ki egy 1445-ik évi oklevél bizonyitása szerint már emlitett évben özvegy volt. Fiai András, János és Mihály.
Wagnernél nőül Hedvig áll.
Andrásnak fiai: Benedek, kinek 1511-ben özvegye Adviga; és István gyulafejérvári kanonok 1518-ban.
Mihálynak fia Mátyás, kinek 1511-ben neje Kasuhy Borbála. 1513-ban.
A harmadik testvér János, ennek csak egyik fia László nemze nejétől Beckh Advigától fiút Pétert.
Nevezett Péter 1540-ben uj királyi adománynyal erősittetett meg birtokaiban *. Nejétől Zechy Katalintól nemzé Istvánt, Györgyöt, Mihályt és Andrást.
Szirmay Szatmár várm. II. 14.
Ezek közűl Mihály 1594-ben ismét uj királyi adományt vitt ősi birtokaira. Meghalt 1595-ben *. Második neje Perényi Erzsébet volt. Ettől fiai Bertalan és Péter mag nélkül haltak el; Mihályról alább lesz szó. Leánya Zsuzsanna báró Esterházy Pál első neje volt, meghalt 1629-ben.
Szirmay Szatmár várm. II. 14. – Lásd róla Tudománytár 1838-ki III. köt. 328. stb. lapjait.
Mihály szül. 1585-ben; atyja korán, alig tiz éves korában meghalván, anyja felügyelete alatt neveltetett, utóbb II. Mátyás király udvarában asztalnok hivatalt viselt két évig. Hadi és udvari hű szolgálataiért 1609-ki dec. 11-én a vörös pecséttel élhető mágnások (bárók) sorába emeltetett. 1618-ban dec. 14-én mint királyi biztos működött Nagy-Károlyban az erdélyországi követekkel tartott tárgyalásokon. – Sógora Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Szatmár vármegye főispánjává nevezte, mely méltóságban őt 1622-ki jul. 16-án II. Ferdinand király is megerősité. Mint Bethlen Gábor tanácsnoka és aranysarkantyus vitéz halt meg 1626-ban *. Nejétől lapispataki Segnyei Borbalától gyermekei 1. Ádám. 2. Miklós †. 3. László. 4. István. 5. Miklós. 6. Péter. 7. Éva Haller Sámuelné.
Engel monumenta 298. és Kemény János önéletirása 78. l.
Ezek közűl Ádám 1641-ben II. Ferdinand alatt Szatmár vármegye főispánságát viselé, de ettől őt Rákóczy György megfosztá, és azt rosályi Kún Istvánnak adta. Ennek halála után 1660-ki sept. 1-én I. Leopold király ismét visszahelyezé őt a főispánságba, és egyszersmind megerősité ekkor már mint szatmári várkapitányt és tanácsnokot. Meghalt fiu-örökösök nélkül 1661-ki márcziusban. Neje késmárki Tököly Mária.
László (Mihálynak fia) azonnal testvére halála után 1661-ki jul. 13-án megerősittetett a szatmári főispánságban. 1669-ki febr. 18-án I. Leopoldtól azon kegyelmes igéretet nyeré, hogy utánna fia Mihály leend a nevezett megye főispánjává; azonban Mihály e méltóságban nem részesülhetett, mert még atyja életében, már mint főezredes és nős férfiu 1682-ben Tököly Imre hadai által veszté vitézül életét. Nejétől Haller Máriától egyetlenegy leánya Erzsébet idővel Csáky Tamás neje lön. – László azonban 1670-ben Szatmár vár magyar főkapitányává neveztetett, de ezenközben mind a török háborúk mind a belzavarok által mind Károly városa, mind egyéb helységei feldulatván, marhái elhajtatván, vagyonában végtelen károkat szenvedett. Mint főispán, aranysarkantyus vitéz, királyi főkomornok az 1681-ki országgyülésen kir. biztossá, és felső magyarországi királyi táblának bárójává neveztetett ki. Főispánságáról lemondván, azt I. Leopold király egyetlen fiának Sándornak, ki egyedül maradt életben fiai sorából, adá 1687-ki aug. 4-én *. És ezután mindketten mint főispánok különlevél által hivattak az országgyülésre és I. József koronázási ünnepélyére 1687-ki aug. 26-án. Visszatérvén a koronázási ünnepélyről maga iktatá be fiát a főispánságba a királyi meghagyás szerint. Meghalt 1689-ki febr. 28-án. Második nejétől kis-sennyei Sennyei Erzsébettől, kivel 1646. nov. 25-én kelt egybe, – huszonhat év alatt egy idétlen magzattal husz gyermeke volt, de ezek nagyobb része gyermekkorában halt el. Csatatéren halt el mint már emlitők Mihály, ezen kivül másik fia István igy is végzé életét Zentánál a török elleni ütközetben. Ezeken kivül még egy fia Sándor, a családnak mintegy második statora, maradt meg; kiről alább.
Szirmay Szatmár várm. I.
Lászlónak leányai közűl Juditot Palocsay István, Krisztinát Perényi János, Zsuzsanát Perényi Pál választá s vette feleségül. Nemkülönben Évát Devék-Ujfalussy András, Tereziát pedig Becski György vezette oltárhoz.
Lászlónak fia nevezett Sándor szül. 1668-ki mart. 20-án. A szatmári főispánságban atyjának utóda lön; és 1699-ki jul. 23-án a felső magyarországi kir. táblának bárójává, 1700- és 1701-ben pedig különféle ügyek elrendezésére királyi biztossá neveztetett ki. 1702-ki jul. 27-én megnyeré a királyi biztositást, hogy a főispánság fiára Lászlóra szálland, ki azonban atyja előtt halt meg. Sándor valamint házi és hivatalos ügyeiben, ugy a hadi pályán is fontos szerep vivője volt. 1697-ben a Tokaj Ferencz vezérlete alatt inditott támadás leküzdésére a megyei banderium élén hatályosan működött. Az 1703-ban kezdett Rákóczy forradalom elején – daczára az ellene egynémelyek folytonos keseritő gyanusitásainak, szintén ő volt első, ki a feltámadt kuruczokat Dolhánál szétverte. A nyert győzelem után az elfogultlanabb Nigrelli császári főkapitány tanácsára Bécsbe ment fel az események feljelentésére; azonban sikertelenül járt, sőt a dolhai győzelem jelei, az elfoglalt kurucz zászlók ugy fogadtattak némely kormányszéki tiszt urak által, mintha azokat valamely fegyvertárból mint I. Rákóczy Ferencz korából valókat fitogtatásul szedte volna elé. Visszatérvén az országba, miután hűsége daczára is pártosnak tartaték, Rákóczyhoz állott, és annak egyik fővezére lön. Ez idő alatt is többször igyekezett az országos ügynek békés megoldásán, míg végre a romhányi csata után főleg ő eszközlé egyik részről 1711-ben az ugynevezett szatmári (vagy nagy-károlyi) békekötést. Érdemeinek némi jutalmául 1711-ki sept. 15-én Eleonora özvegy fejedelemné, valamint 1712-ki jan. 27-én az uj király III. Károly is főhadvezérré helyettessé nevezte. És ugyan ez utóbbi öt, s általa utódait azon évi april 5-én grófi méltóságra emelte, miután őt már előbb egy 1711-ki aug. 1-én kelt levélben grófnak czimezé. 1719-ben némely föllázadók megzabolázása ismét reá bizatott. Az 1723-ki országgyülésen pedig több ügynek elrendezésére királyi biztosul neveztetett. Ugyan ez évi sept. 12-én belső titkos tanácsossá neveztetett; sőt hadi érdemeit figyelembe vevén, 1723-ik oct. 4-én a lovasság vezérévé, 1724-ki jan. 5-én pedig a felállitott helytartó tanács tagjává és tartományi biztosság főigazgatójává tétetett.
1734-ben az ország szükségére egy állandó lovas ezredet állitván fel, jan. 13-án főezredessévé neveztetett ki; és ezen ezreddel küldé ő egyetlen fiát Ferenczet a Rajna mellett legközelebb támadt háboruba. – 1741-ben a tisztántúli fölkelt nemes seregek vezérletével bizatott meg; és ugyan ezen évi sept. 24-én M.-Terézia által főhadvezérré (Feldmarschal) neveztetett ki.
Hadi és politikai fényes pályájának közepette, valamint uradalmai rendezésére, ugy főleg jótékony intézetek, egyházak alapitása s fölsegélésére nézve is szép nyomokat hagyott maga után. Nagy-Károlyban a kegyesrendi szerzet egyháza s társas lakhelye valamint a szegények kórháza neki köszönik létüket; hasonlóan Pesten a Klára szüzek részére is zárdát alapita. Meghalt gróf Károlyi Sándor 1743-ki sept. 8-án kora 75-ik évében *. Nejétől szalai gróf Barkóczy György leányától Krisztinától született gyermekei közűl csak leánya Mária gróf Haller Gáborné, és fia Ferencz jutottak nagykoruságra.
Szirmay Szatmár várm. I. 111–116.
Ferencz szül. 1705-ben. Már 1721-ki jul. 24-én szatmármegyei főispánul neveztetett ki, és e méltóságba 1722-ki febr. 25-én be is iktattatott. 1734-ki april. 13-án atyja ezredéhez valóságos főezredessé nevezte őt III. Károly király, mely ezredet 1735-ben a Rajnához ő vezérlett. 1738-ban ezen ezred az ő nevére iratott át. 1739-ben a törökháboru elején lovassági tábornokká, és 1741-ben lovassági főhadvezéri helyettessé neveztetett. 1744-ben a porosz háboruban mint a tiszáninneni részek országos fő hadi kormányzója vett részt. 1745-ki sept. 3-án valóságos belső titkos tanácsossá, és még ugyanazon évi nov. 23-án a hétszemélyes tábla közbirájává; 1748-ban lovassági vezérré, utóbb kir. főasztalnok mesterré neveztetett *. Mint a tudomány kedvelője N.-Károlyban nyomdát állittatott, e czélból 1755-ben a lőcsei nyomda műszereit vásárlá meg 2576 frtért *. Meghalt 1758-ban *. Nejétől gr. Csáky Krisztinától két leánya, egyik gróf Szapáryné, másik gr. Stahrembergné, és egy fia Antal maradt.
Szirmay Szatmár várm. I.
Nagy-Károlyban első nyomdászok Pap István és Biró Mihály voltak.
Szirmay Szatmár várm. I. 116–118., mely szerint 1758-ban nagyboldogasszony napján, Wagner szerint pedig 1757-ki aug. 14-én halt meg.
Antal szül. 1732-ki octob. 25-én. Iskolái végeztével atyja nyomdokaiba lépendő, 1751-ki jul. 30-án mint őrnagy atyja lovas ezredében nyeré az aranykulcsot. 1755-ben Esterházy József gyalog ezredében helyettes ezredes lön, a következő 1756-ban a lobosiczi véres ütközetben (oct. 1-én) meljén nehéz zúzást kapott. A katonai pályán fiatalsága óta kivált a porosz háboruban szerzett érdemei végett 1758-ki sept. 4-én Szatmár vármegye főispánjává neveztetett, és még ugyanazon évi octob. 18-án tábornagy lön. Ez előtt négy nappal ő vezérlé az emlitett Esterházy ezredet Hochkirchennél egy tüzes csatába, és a poroszok álgyu-sánczát bevette, s 36 álgyut foglalt el. Ez alkalommal lankadtsága és a meljén viselt zuzás következtében ott a csatatéren lováról lehanyatlott és katonáitól majd eltapodtatott, de érvágás és rövid nyugalom után ismét lóra ülvén, zavarba jött ezredét rendbe hozta. Ez után 1759-ki jan. 9-én a M.-Terézia vitéz rend keresztjével diszesittetett. Ő ellenben ugyanekkor huszezer forintot ajándékozott a várak és erősségek kijavitására; a nagy-bányai bányász-hivatalnak pedig a legszűkebb termés idején három év alatt a legcsekélyebb áron tizenkétezer köböl gabonát küldött. 1775-ben a királyi kincstárnak ismét tizezer forintot adott, mely összeget M.-Terézia a pozsonyi nemes iskolákra ajánlott át. Ő az iskolák kerületi főigazgatója is levén, fáradhatlan munkássággal e téren is legsikeresebb intézkedéseket tett. 1778-ban pedig a porosz háboru kiütésekor száz huszár-ujoncz kiállitására a hadi pénztárba hatezer hatszáz forintot ajándékozott. Ezen közben gondjai egyéb gazdászati ügyekre is kiterjedtek. A Bereg, Ung, Szabolcs, Zemplin, Ugocsa és Szatmár megyéket áradásaik által pusztitó vizek szabályozásában fáradozott, és a 28 négyszegü mértföldre terjedő ecsedi lápot több mint tizenhét ezer forintnak reá forditásával nagyrészben lecsapoltatta; helységet uj telepitvényekkel népesitett, iskolákat, templomokat épittetett, szegény tanulókat segitett, tudósokat ápolt stb.
Ennyi hadi és polgári érdemei jutalmául folytonosan érte őt a kitüntetés. 1760-ban a hétszemélyes főtörvényszék közbirájává; 1763-ban a gr. Bethlen gyalog ezred tulajdonos ezredessévé, 1766-ban titkos tanácsnokká és főhadvezéri helyettessé; 1775-ben kir. fő asztalnok mesterré, 1787-ben a magyar nemes testőrség kapitányává; és 1790. mart. 29-én a horvát- és dalmátországi báni méltóságot több ok miatt elnem vállalván, azon évi nov. 22-én aranygyapjas vitézzé neveztetett ki. Meghalt 1791-ki august. 24-én Penczingben Bécs mellett. Nejétől báró Harruckern Jozefától, kinek gazdag hozományával a család terjedelmes birtokai még inkább szaporodtak, egy fia maradt József.
József született 1768-ki oct. 7-én. Már 1776-ban M.-Terézia királyasszony által Békés vármegye főispánjává neveztetett ki, mely méltóságba 1777-ben atyja által iktattatott be. Alsóbb iskoláit Váczon, a jogot Pesten végezvén, Bécsben hallgatá a legjelesb tanárokat. Huszonnégy éves korba jutván, kir. kamarássá neveztetett; és ugyan ez időben a kir. helytartó tanácsnál titoknoki hivatalt viselt. 1790-ki aug. 20-án mint Szatmár megye zászlóaljának fővezére a megye seregét Bécsbe vezetvén, a felséges udvar előtt ünnepélyesen jelent meg. És ugyanazon évi octob. 5–20. között II. Leopold király koronáztatása előtt ő vivé a budai országgyülés megbizásából a királyi hitlevelet Frankfurtba II. Leopoldhoz, honnan a kir. válaszszal gyorsan is visszatért. 1791-ki oct. 13-án meghalt atyja helyébe Szatmár vármegye főispánjává neveztetett; melybe 1794-be iktattatott be. 1796-ban hg. Esterházy Miklósra, ő reá, Horváth Zsigmond és Rhédey Ferencz tanácsosokra, mint küldöttségre bizatott a Károly főherczegnél teendő tisztelkedés és a magyar vitézeknek ajánlása. Karolyi József vezérlé 1797-ben Szatmár megye nemes felkelő seregét, valamint 1800-ban mint ezredes és tiszamelléki osztály-vezér a Szatmár, Szabolcs, Marmaros, Bereg és Ugocsa megyék nemes fölkelő seregeit *. Mind ezeken felül egyéb áldozatot is hozott a hon oltárára. Saját költségén 555 ujoncz katonát állitott; a hadi szükségekre 124 ezer forintot, 4400 pozsonyi mérő zabot 2800 mérő kétszerest, 1900 mérő rozsot adott. Ezen felül egyházakra, iskolákra, tanitó mesterekre is sokat áldozott. Ő épitette a poroszlói és nagy-majthényi templomokat, a nagy-majthényi, józsefházi, és szaniszlói paplakokat, és Nagy-Károlyban uj csinos kastélyt emeltetett. Meghalt férfi kora delén élte 35-ik évében, 1803-ban Bécsben; eltemettetett a kaplonyi nemzetségi sirboltban. Hitvestársától gróf Waldstein-Wartemberg Erzsébet csillagkeresztes hölgytől, kivel 1789-ben kelt egybe, és ki 1813. jan. 3-án halt meg, – következő nagyobb kort élt gyermekei maradtak:
Szirmay Szatmár várm. I. 122–126.
1. Mária szül. 1793-ki sept. 25-én. Férje lett 1811-ki jul. 11-én aulendorfi gr. Königsegg Ferencz cs. k. kamarás, kinek leánya gr. Königsegg Franciska gr. Andrássy György hitves társa.
2. István cs. kir. kamarás, és jelenleg a sz. István társulat elnöke stb. szül. 1797-ki nov. 18-án. Első hitvese volt Dillon Eduard grófnak, ezredes helytartónak, és sz. Lajos franczia király rend vitézének leánya Georgina, kivel egybekelt 1820. jun. végén; és ki meghalt 1827-ki május 3-án Drezdában. – Ettől születtek gyermekei: a) Eduard Emanuel Párisban 1821-ki jun. 18-án, ki 1851-ki mart. 1-én kelt egybe Kornis Klára grófnővel, – és b) Erzsébet-Mária szül. Bécsben 1822. sept. 29-én. – Második hitvese volt gr. Esterházy Franciska csillag-keresztes hölgy, kivel egybekelt 1831-ki január 24-én, és ki 1844-ki febrár 15-én halt meg, eltemettetett Fóthon. Ettől fia Sándor.
3. Lajos szül. 1799-ki september 15-én. Cs. k. kamarás, Csongrád megyének főispáni helyettese, és (1836-ban) a m. gazdasági egyesület elnöke volt. 1841-ben Abauj megye főispánjává neveztetett ki, és e méltóságba 1842-ben beiktattatott. Jogtudorságra 1819-ki nov. 21-én emeltetett. Házasságra lépett Kaunitz-Rittberg Alajos herczeg leányával Ferdinandina grófnővel 1822-ki nov. 4-én. – Gyermekei László szül. 1824-ki febr. 26-án, és Alajos szül. 1825-ki aug. 8-án.
4. Francziska szül. 1800. octob. 19-én. Férjhez ment 1818-ki jun. 16-án nagy-mihályi gróf Sztáray Albert cs. k. kamaráshoz.
5. György, szül. 1802-ki mart. 28-án. A magyar akademiának igazgató és tiszteleti tagja, 1841-ben Békés vármegye főispánja, mely méltóságba 1842-ben iktattatott be. Egybekelt Pozsonyban 1836-ki május 16-án zichi és vázsonkeői gr. Zichy Károly leányával, az 1819-ki nov. 8-án született Zichy Karolina grófnővel, kitől gyermekei Gyula, Geiza, Gábor.
6. Jozefa cs. k. palotahölgy szül. 1803-ki nov. 7-én. Egybekelt 1821-ki octob. 16-án gróf Trautmansdorf József cs. kir. kamarás, b. titkos tanácsos, és akkor Ausztria berlini követével.
A gróf Károlyiak neve hazánk mágnásainak azon fényes koszoruját ékíti, mely őseinek hazafiságban és honszeretetben dicső példáján haladva a közhasznu honi intézetek elémozditásában, terjesztésében, és pártolásában kitünő részvétet tanusit. E tekintetből ha nem emlitjük is jelenlegi áldozataikat, a multból is nem csak a nemzeti lóverseny érdekitésére alapitott évenkinti becses jutalom-dijak, és egyéb hazai vállalatok szólnak hangosan, hanem a m. akademia is adatokat szolgálhat. György gróf egyike volt a társaság első megalapitóinak, midőn annak felállitásakor tőkéjéhez 40 ezer forinttal, István gróf 20 ezer, Lajos gróf 10 ezer forinttal járultak; és ez utóbbi a magyar gazdasági egyesület alapjára négyezer forintot ajándékozott.
György grófnak izletes s nagyszerü palotája, hol a nemzetségi levéltár is őriztetik, – Pestet ékesiti. Ő épitteté többi közt a kaplonyi diszes templomot és családi sirboltot is. – István grófnak a fóthi gyönyörü templom, és lakhelyeül szolgáló palota köszöni lételét.
A Karoly-ak ősi nemzetségi czimere egyik lábán álló karvaly (karol-madár = nisus), fölemelt másik lábával szivet tartva; és némely régi pecsét-rajzokon azt csőrével is marczangolva. E czimer a grófságra emeltetéskor tetemesen bővittetett, és jelenleg a Károlyi grófok czimere – mint azt följebb a metszvény is mutatja – következő: A paizs keresztmetszéssel négy részre oszlik, ugy mindazáltal, hogy a paizs aljáról két rézsutos vonal által fölfelé gúla alakban keskenyülő osztály az ötödik udvart képezi, és még ezen fölül a paizs közepét egy koronás fejü, farkát szájában tartó sárkány által köritett gömbölyü udvar foglalja el a nemzetségi ős czimerrel, a kék mezőben fehér sziklán szétterjesztett szárnyakkal egylábon álló karvalylyal, mely jobb lábával egy piros szivet tart. A czimerpaizs 1-ső osztályában kék mezőben hátulsó lábaira ágaskodó szarvas, a 2-ik osztály ezüst mezejében kiterjesztett szárnyakkal egyfejü sas; a 3-ik osztály kék mezejében kétfarku, hátulsó lábain álló oroszlán, első lábaival fehér-vörös zászlót tartva; a 4-ik osztály kék mezejében koronás, és szárnyas angyalfej látszik. Végre az alsó 5-ik osztály ezüst mezejében aranykoronán, egy koronás, kiterjesztett ezüst-vörös szárnyu, halfarku szirén látszik. A paizsfelötti grófi koronán három koronás sisak nyugszik. A jobboldalin balra fordulva kétfarku oroszlán ágaskodik, első lábaival kivont kardot villogtatva, a közepső sisak koronájából pánczélos, sisakos vitéz emelkedik ki jobb kezével kivont kardot, a balban levágott vérző fejet üstökénél fogva; a baloldali sisak koronáján kiterjesztett szárnyaival grif áll, első jobb lábával meztelen kardot, a másikkal hármas rózsát tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös. A paizs két oldalán telamonok gyanánt két kettősfarku oroszlán áll, fölkifelé tátott torokkal, első lábaik egyikével egyegy ezüst-piros zászlót emelve a szélső sisak felé *.
A Karoly-ak czimeréről értekezett Waltherr László a m. Akademiai Értesitő 1847-ki foly. 41–46. lapjain.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages