Máriássy család. (Márkus- és Batizfalvi.)
Máriássy család. (Márkus- és Batizfalvi.)
Egyike a legrégibb és legtörzsökösebb felső-magyarországi nemes családoknak. Ősi fészke Szepes és Gömör vármegye, hol későbben fiágra szabályozott és a XII. századon túl már birtokolt, Gömörben Berzéthe, Szepes vármegyében pedig a markus- és batizfalvi uradalmakból álló örökségei fekszenek, szaporodva a Sáros, Borsod, Heves, Nógrád és Pest megyében fekvő birtokokkal. A család törzse – mint azt a család kinyomott történetében olvashatni* – a magyar hét vezérek egyikének Lehelnek csapatából eredeztetik.* Azonban elhagyva ezen eléggé nem indokolható állítmányt, kétségtelen oklevelek alapján a családnak első ismert törzsét azon II. András király korában élt. Márk nevű főispánban* találjuk, kinek fia Comes Botyz (Batiz főispán) IV. Béla király és ennek fia István főherczeg, (utóbb V. István király) alatt a csehek ellen harczolt, és midőn a szerencsétlen hadban a nagy zavar miatt a nevezett főherczeg holléte sem tudatnék, Batiz, ki valószínűleg a főherczeg oldala mellett maradt, első vivé meg a fia sorsán nyugtalankodó királynak az örömhirt, hogy fia életben van. Ez és egyéb hadi érdemeit Batiznak IV. Béla király azzal jutalmazá, hogy neki és utódainak a Tartol hegy tövében elnyúlt Csetenye nevű erdőséget különös kiváltságokkal királyi adományban ajándékozta.* 1275-ben Botyz egyéb érdemein kivűl azon vitéz tetteiért, melyek szerint Szepes várát a pártos Rolándtól hadi ostrom folytán, hol veszélyes sebet is kapott, visszaszerzé, IV. László királytól Zaloug és Mathaei helységeket (villas) kapta adományban.* 1279-ben Botiz testvéreivel együtt a IV. Béla királytól adományban nyert Csetenye helységet be népesíteté mint ezt a szepesi káptalan előtt kötött telepítő szerződvény bizonyítja.*
Compendium Historiae Familiae Máriássy de Markusfalva, ex manuscprito sub decursu regestrationis archivi ejusdem fida manu concinnato excerptum per egregium Michaelem Kayser, juratum utriusque fori Advocatum, Anno 1803. Posonii 4r.
A Leheltőli eredeztetés az idézett családi történetben egy Imre királynak tulajdonitott 1198-ki oklevélnek „de Trub (vagy Tribu) Levheol“ kifejezésén alapszik. Ugyan ott egy I. vagy Szent László királytól is 1094-ik évi oklevél „Nos! Ladislaus“ kezdettel közöltetik, melyben várépités engedély adatik. Miután már e két okmány belső alakjánál és tartalmánál fogva is az oklevéltani itészet előtt meg nem állhat, és némely tekintetben a család későbbi okleveleivel hallgatag ellentétben áll, – azoknak érvényt nem tulajdoníthattunk, nem is hívatkozva egyéb, a családnak a XVII. századtól egész 1803-ig folytonosan figyelemben tartott s halotti beszédekben ki is nyomott származási történetére, melyekben mégis egyéb téves állítmányok mellett e két oklevél tartalmának emléke elé nem fordúl. Az oklevél-tudományban nem jártas Bartholomaeides Notitia C. Gömör p. 157. Kayser M. művét föltétlen bizalommal követte, Fejér Gy. az első okmányt gyűjteményébe be nem igtatta; a másiknak tartalma figyelmét elkerülte. Wagner K. mellőzte mindakettőt stb.
A Leheltőli eredeztetés az idézett családi történetben egy Imre királynak tulajdonitott 1198-ki oklevélnek „de Trub (vagy Tribu) Levheol" kifejezésén alapszik. Ugyan ott egy I. vagy Szent László királytól is 1094-ik évi oklevél „Nos! Ladislaus“ kezdettel közöltetik, melyben várépités engedély adatik. Miután már e két okmány belső alakjánál és tartalmánál fogva is az oklevéltani itészet előtt meg nem állhat, és némely tekintetben a család későbbi okleveleivel hallgatag ellentétben áll, – azoknak érvényt nem tulajdoníthattunk, nem is hívatkozva egyéb, a családnak a XVII. századtól egész 1803-ig folytonosan figyelemben tartott s halotti beszédekben ki is nyomott származási történetére, melyekben mégis egyéb téves állítmányok mellett e két oklevél tartalmának emléke elé nem fordul. Az oklevél-tudományban nem jártas Bartholomaeides Notitia C. Gömör p. 157. Kayser M. művét föltétlen bizalommal követte, Fejér Gy. az első okmányt gyűjteményébe be nem igtatta; a másiknak tartalma figyelmét elkerülte. Wagnes K. mellőzte mindakettőt stb.
Fejér, Cod. dipl. tom. V. vol. I. p. 48. V. István királynak egy 1270. oklevele szerint ezen I. Márk atyja „Gala de Szepes“ volt; és ez oklevél szerint Gala-nak két idősb fia az országból kiköltözött, oly kötést tévén testvéreikkel, hogy valamint ezek az ő keresményeikhez semmi jogot ne tartsanak, úgy ők is – netán visszatérve, csak az apai örökséghez tartják fel jogaikat, lemondván azon idő alatt a testvéreik által szerzendő javakról.
Comp. Historiae Fam. Máriássy. – Fejér Cod. dipl.
Comp. Historiae Fam. Máriássy, és Fejér, Cod. dipl. tom. V. vol. 2. p. 238.
Bárdosy, Suppl. Annal. Scepus. p. 134. és Fejér, Cod. dipl. tom. V. vol. 2. p. 598.
1328-ban Villerm szepesi és abauji főispán elnöklete alatt tartott birtokjog vizsgáló törvényszék előtt I. Márknak fiai Mihály és Jánosnak, nem különben a II. Márknak (vagy Máriásnak) fia István kimutaták Szepes megyei Szent-Mihályúr (utóbb Markusfalva) Lizquan és Wagendrüzel helységekre nézve ősi jogaikat.*
Historia fam. Mariassy és Fejér Cod. dipl.
1344-ben I. Jakab, II. Miklós és Szaniszló, és I. István birtokaikban aranybányákat fedezvén föl, azokra nézve Lajos királytól bányai jogokat nyertek.*
Hist. Fam. p. 25. 26.
III. Péter és fiai III. János és István részt vettek Zsigmond királynak harczaiban, mint azt e királynak 1391-ki oklevele tanusítja.*
Hist. Fam. p. 26.
A család későbbi történeteit a nemzékrend után hagyva, a család leszármazása következő:
I. tábla.
Gala de Szepes 1200. körül.; I. Márk 1230. mh. 1279. előtt.; Botiz főispán 1274. 1279.; I. Miklós mester 1327.; I. Jakab. 1344.; Miklós. †; Péter dictus Dond.; II. Márk vagy Marias; I. István 1327.; Folyt. a köv. lapon. Mihály 1328. †; János dictus Kassan.; II. István; Ganus 1354.; Szaniszló 1344.; Miklós 1344.; II. Péter.; János 1417.
I. István, ki az előbbi lapon. 1327.; Márias 1344.; III. Miklós 1354.; Márk 1354.; Kelemen 1354.; III. Péter 1391.; László 1417. de Gömör (Veres Bora.); III. János István 1391.; II. Jakab 1417.; György de Markusfalva.; II. László (Cseh Anna.); III. István de Máriáss. 1504. czímert kap. Szepes és Sáros várkapit. és alispán † 1516. (Zcambai Luczia.); I. Ferencz † 1526. (nagymihályi Pongrácz Zsófia.); I. Pál † 1587. Szepes v. követ (Sighér Anna.); Anna † 1592. (Csetneky Mihály † 1588.); II. Ferencz † 1613.; I. András sz. 1558. † 1608. katona (Görgey Margit.); Folyt. II. táblán. I. Zsigmond sz. 1564. † 1622. szepesi alisp. (Szinyei Merse Erzse.); Folyt. III. táblán. Éva (Monoky Mihály.); II. Pál.; III. Pál † 1614. (Stansith Horváth Mária.); István Erdélyben (Szent-Iványi Anna.); János. †; Imre † 1698. 1671. szepesi alisp. (Bakos Bora.); Ádám. †; Anna.; Bora; Zsuzsa.; Klára.
II. tábla.
I. András, ki az I. táblán. sz. 1558. † 1608. katona. (Görgey Margit.); III. Ferencz szepesi alispán † 1649. (1. Debreczeni Judit. 2. Palágyi Priska.); IV. Ferencz (Gehőczy Éva.); Folyt. a köv. lapon. István †; György (Szokoly Klára.) †; Zsófia (D.-Ujfalussy Gergely.); IV. János szepesi köv. † 1655. (Palugyai Zsófia.); Anna.; II. András (Korláth Judit.); Mária (Gyulaffy László.); Erzse (Lessenyey.); Zsuzsa (Keczer Menyhért.); János. †; Kata (Radvánszky György.); Zsófia (Stansith Horváth Márk.)
IV. Ferencz, ki az előbbi lapon. (Gehőczy Éva.); V. Miklós kathol. (Petneházy Éva.); Éva.; Kata.; I. Gábor (Szmrcsányi Anna.); Sándor sz. 1686. † 1755. egri kanonok szepesi prépost.; Farkas nőtlen. †; István-Tiborcz nőtlen. †; V. Ferencz (Szontagh Zsuzsa.); VI. Ferencz 1803 lak. Batizfalván. (St. Horváth Anna.); VI. Miklós (özv. Radvánszky Anna.) †; II. Farkas szepesi követ 1790. (Dráskóczi Krasznecz Klára.); Janka (Péchy István.); István. †; Péter. †; Miksa (Dessewffy Bora.); Tamás. †; Dienes (gr. Unverth N.); Eugen (gr. Festetich Mária); Róza (Berzeviczy Ambrus.); Julianna.; Amália.; Tamás (Dessewffy Zsófia.); Victor. †; Franciska † 1825. kora 16. év.; II. Sándor Berzéthen (Okolicsányi Borbála.); II. András sz. 1750. † 1847. táborszernagy.; VÍI. Ferencz † ifjan.; Imre alezredes (St. Horváth Bora.); Antal kapit. †; József főhadn. †; Sándor főhadn. †; III. András (Szirmay Adél.); Zsuzsa (Szirmay Zsigmond.); Teréz. (Ujházy József.); Anna (Gömöry János.); Teréz. (Csernyus László.); Gusztáv cs. kir. kam. (Kubinyi Lujza.); András cs. kir. ezredes.; Albert. (1. Prónay Paulina. 2. Dessewffy Paulina.); Gyula. (Szirmay Anna.); Ferencz cs. k. főhadn. 1858.; Aladár.; Ilona.; Gyula.
III. tábla.
I. Zsigmond, ki az I. táblán. szül. 1564. † 1622. szepesi alispán (színyei Merse Erzse.); III. László 1649. szepesi alispán (Bajcsy Judit.); György ns. fölk. kapit. szepesi alisp. 1624.; II. Zsigmond szepesi alisp. 15 évig 1659. (Péchy Kata.); Folyt. IV. táblán. IV. László (Véer Mária.); István. †; III. Pál 1704–8. gömöri alispán. Foly. a köv. lapon.
«» «»III. Pál 1704–1708., ki az előbbi lapon. Gömöri alispán.; Márk insurg. kapit. Gömörben (Dobozy Erzse.); István. †; V. László (Szepesy Krisztina.); IV. László (1. Darvas Mária. 2. St. Horváth Klára. 3. St. Horváth A. Mária.); Bora (Fáy András.); Krisztina (Vattay Pál.); István kapitány 1803. (Fáy Kata.); Anna (Fáy Sámuel.); 2-tól Boldizsár lak. Kazinczon (sussai Losonczy Klára.); Zsigmond (Szontagh A. Mária.); 3-tól Károly insurg. tiszt Szepesben Borsodban.; Gergely (Bónis Erzse.); VII. István.; Gergely. †; Károly. †; N. (Spóner Tivad.); Eduárd.; Napoleoon (Spóner Luiza.); Anna (Szemere Miklós.); Paulina (Badányi.); Pál. †; Szidonia (Lánczy Jakab.); Zsófia (Krajnyik Ferencz.); Menyhért nőtlen.; László (Szathmáry Mária.); Boldizsár.; Ilona (Fáy Ferencz.); László.; Malvina.; József kapitány (gr. Kún Mária.); IV. Pál (minaji Bornemisza Zsuzsa.); Lajos (Patay Judit 1803.; Károly lak. Homorod.; Lajos (Császár Mária.); Lajos. †; Ferencz.; Ferencz.; Ádám. †; József. (Fáy Eszter.); Ágnes (Szontagh.); Dániel † 1834. (Darvas Klára.) Jób (Bárczay Janka.); Teréz.; Mária.; Julia (Bay Sánd.); Zsuzsa (Liptay János.); József. †; Eszter (Tomcsányi.); Fáni (Samarjay.); Móricz (Szirmay Anna.) Berzéthen.; Amália (Spónerné.); István † 1830. 1785–1793. gömöri alisp. (Csoma Zsófia.); V. Pál Gömör v. Perceptor 1808.; Márk. †; Zsófi (Csemiczky Pál.); Zsuzsi (Zmeskal Gábor.); Julianna (Madarassy Pál.); Zsófia (Csemiczky Pál.); Zsuzsi (Zmeskal Gábor.); Julianna (Madarassy Pál.); Zsigmond gömöri alisp. † 1837. (Szepessy Mária.); VI. Pál † 1836. (Fáy Petrona.); István (Isák Petrona.); Kálmán.; Malvina (Hámos Józs.); Gizella.; Béla (1. Sturman Henriette. 2. Blaskovics Anna.); Manó.; Béla.); Árpád. †; Gejza főhadn.; Ida.; Ilona.; Andor.; Árpád.
IV. tábla.
II. Zsigmond, ki a III. táblán. szepesi alisp. 1659. (Péchy Kata.); III. Zsigmond (1. Keczer Bora. 2. Szent-Iványi Bora.); 1-től Éva (Berzeviczy János.); 2-tól IV. Zsigmond.; II. János (Stansith Horváth Zsófia.); Imre (óvári Pongrácz Klára.); Farkas Harasztiban lak. (Andaházy Anna.); József-István Szepes v. jegyző 1803. (Jóhny Fány.); József. †; Mária (Görgey Antal.); III. István kath. szepesi alispán 1729–1749. (Kapy Zsófia.); Ferencz Xav. szepesi és gömöri alisp. 1764–1770. (1. Dessewffy Zsuzsa.) 2. Kanitz Bora.); Pál gömöri insurg. kapit. 1803. (b. Palocsay H. Anna.); Mihály 1803. (Jancsó Anna.); 2-tól Ignácz (Zoltán Janka.); Ferencz Xav. ker. táb. ülnök. (Gerhard Krisztina.); János 1803. (Görgey Zsuzsa.); N. (Kray Miksa.); N. (Berzeviczy.); Ferencz nemzetőri őrnagy.; Gábor egri kanonok. 1847-től.; Mihály szepesi alisp. (Jekelfalusy Krisztina.); Alajos. †; Dienes. †; Antal sárosi követ (Drevenyák Mária.); Ferencz.; Károly alezredes.; Miklós. †; Ágoston sárosi követ s alispán (szinyei Merse Regina.); Mihály.; Brúnó.; Miklós.; János.; Attila.; László.; Antal.; József.; Ágnes (Keczer.); Anna.; Gyula százados. †; Ádám abauji cs k. főnök (Raisz Nepomucena.); Tiborcz százados.; Jeromos.; János forradalmi tábornok (Szinyey Emma.); Eduard honvéd százados. †; Sándor huszár százados. †; Kata (Berzeviczy Istv.); Zsuzsa (Bernolák János.).
I. Márknak – mint a táblázaton láthatni – öt fia közűl három hagyott utódokat, azonban ezek közűl is a kettő kihalván, a család csak II. Márk (vagy némely okmányok szerint Máriás) vonalán terjedt le napjainkig.
1327-ben – mint a szepesi káptalannak 1417-ki átíratában olvassuk – említett II. Márk vagy Máriás-nak fia I. István mester, a neki osztályban jutott Gömör megyei Berzethét, a hozzá tartozó Kőrös, Kátorháza, és Ruudna Szénégető nevezetű bírtokokkal együtt Batiz fiának I. Miklós mesternek csere osztályképen adá át, ő viszont Miklóstól a Szepes megyei Szent-Mihályt máskép Márkusfalvát, a Teplicskát, Leszkovánt, Goldebach és Vagendrüszeli birtokkal kapta cserében.* Idővel azonban a gömöri javak is a más két ág kihalásával II. Márk vonalára vissza száltak.
Hist. Familiae M. p. 28. – Kár, hogy Kayser e mű szerkesztője – nem tudom – mi okból, e levelet sem közlé egész terjedelemben.
II. Márk ágán II. Lászlónak, ki már szép atyjáról Máriásynak neveztetett, fia István (az oklevél szerint Stephanus de Mátyás) érdemeinek tekintetbe vételével II. Ulászló királytól 1504-ben családja részére czímert nyert, mint leírása hátrább olvasható. István 1511-ben már mint márkusvalvi Máriássy, Gömör megyei Gömör helységben fekvő részbirtoka elfoglalásátől tiltja pelsőczi Bebek Jánost. Máriássy István, ki Szepes vár kapitánya és a Szapolyaiak hű embere volt, – meghalt 1516-ban, eltemettetett april. 30-án Márkusfalván a templomban.* Neje – mint sírkövén olvashatni – Zcambai Luczia volt. Fia
Wagner C. Analecta Scepus. II. 353. – Kayser a sírkő teljes fölíratát nem közlé, elhagyva azon sort, hol M. Istvánnak neje említetik; tán azon okbóli mert ő Istvánnak nejéűl Csaholyi (és nem Zcambai) Lucziát állította. Egyébiránt lehetett mind a kettő is.
I. Ferencz – mint a család történetírója állítja – 1526-ban a mohácsi ütközet áldozata lett. Halála után a Bebekek és mások által elfoglalt családi birtokokat özvegye nagy-mihályi Pongrácz Zsófia, és ettől született fia a derék I. Pál igyekezett vissza szerezni, és szerzett nagyrészben vissza. 1569-ben Miksa király keresé meg levelével, hogy a megyénél a végvárak megerősítésére szükséges megyei ingyen munkák kiállítására befolyását használja föl; az 1583-ban ellene, úgy Thurzó Szaniszló Szepes megyei főispán ellen is, a szepesi kapitányság alatt való városiak panaszt emelvén, Rudolf király hozzá parancsot menesztett, hogy a nevezett városiaknak semmi sérelmet ne okozzon, egyszersmind a fenforgó határkérdésekre nézve Lengyelország felé bíztosokat nevezett ki; melynek folytán ugyan azon évben Máriássy I. Pál a lengyel király Báthori István által is levéllel tiszteltetett meg. Azonban ugyan ezen évben I.Pál az országgyűlésen mint Szepes vármegye követe jelen lévén, a nádori helytartó előtt tiltakozott Rueber János felső-magyarországi főkapitány ellen, ki a nevezett városiakat (a Késmárkiakat stb.) felbujtogatta az ő birtokai határainak lerombolására, s óvást tett a királyi bíztosok által véghez vitt határjárás ellen; melynek következtében ez ügy – úgy látszik – Ernő főherczeg közbejövetelével egyenlítetett ki.* 1585-ben már mint a Késmárkon tartandó törvényszék ülnökéhez írja Rudolf király levelét, hogy Tökölyi Sebestyénnek a Késmárkiak és Laszki Albert elleni ügyében bíráskodni kötelességének ismerje, 1586-ban pedig a Rueber örökösök, Ferney György közti ügy elintézésében hívatik fel Ernő főherczeg által.* Meghalt 1587-ben, jan. 19-én kora 58. évében. Sírköve a markusfalvi egyházban látható.* Neje Sighér Anna, kinek anyja Mecskey Krisztina volt, ettől fiai II. Ferencz, I. András, I. Zsigmond és II. Pál.
Hist. Fam. 32–35.
Hist. Fam. 35. 38.
Wagner Analecta. Scep. II. 356.
II. Ferencz, kit 1608-ban Mátyás főherczeg az általa kitűzött országgyűlésre külön levéllel hívott meg; – magnélkűl halt meg 1613-ban.
II. Pálnak fia volt III. Pál, a ki kijárván iskoláit, sőt a törvényt is elvégezvén, Nádasdy Ferencznek szolgálatába állott, utóbb pedig 10 évig Thurzó híve volt, majd törvényszéki ülnök. Meghalt 1614-ben aug. 7-én kora 70. évében.* Nejétől Stansith Horváth Máriától két fia maradt István és Imre. Az előbbi Erdélybe költözött, s nejétől Szent-Iványi Annától származott fiában Jánosban kihalt. Imre pedig Wesselényi Ferencz nádort szolgálta, utóbb 1671-ben Szepes vármegye alispánja. Meghalt 1698-ban, mint temetési lobogója tanusítja.* Neje osgyáni Bakos Borbálától csak leány gyermekei maradtak, némelyek szerint azonban fia is Ádám, ki Rákóczy részét állván, Törökországba bujdoklott, és ott magnélkül halt meg.
Wagner C. Anal. Sceput. II. 353. sír-írata.
Wagner C. Anal. Sceput. II. 356. sír-írata.
Igy a két testvér ág kihalván, térjünk I. Pálnak másik két fiához, kik mindketten maig virágzó vonalat alkottak.
Andrásnak vonalát a II. táblázaton, I. Zsigmondét pedig a III. és IV. táblázaton láthatjuk.
András vonala.
András szül. 1558-ban, fiatal korában a hadi pályára lépett, és szolgálatát Báthori Istvánnak ajánlá föl, és azt a lengyel királyságba is követé, utóbb Báthory Gábor erdélyi fejedelemnél szolgált, mig végre hon megvonult. Meghalt 1608. mart. 19-én.* Feleségétől Görgey Margittól, (ki utóbb Bossányi Mihályné) gyermekei lettek: Máriássy István, György, III. Ferencz, András, IV. János, Zsófia és Anna. Ezek közűl a két első egészen magtalanúl, András pedig leányában Máriában, Gyulaffy László nejében halt ki.
Sír-írata Wagner C. Anal. Sceput II. 354.
IV. János több ízben Szepes vármegye követe, mint az 1647-ki országgyűlés 72. és 1649-ki 28. törv. czikk tanusítják. Meghalt 1655-ben, szintén mint követ az országgyűlés tartalma alatt kora 60. évében, eltemettetett Markusfalván.* Neje Palugyai Zsófia férjét 1674-ben kora 55. évében követte. Ettől egy magnélkül elhalt fia, és négy férjhezment leánya született, mint a táblázat mutatja.
Wagner, Analecta Scepus. II. 354.
III. Ferencz szül. 1597-ben. Már 1636-ban Szepes vármegye alispánja volt; egyszersmind gyámja felső-vadászi Rákóczy Pál árváinak. Meghalt 1649-ben nov. 9-én, kora 52. évében. Első nejétől debreczeni Debreczenyi Judittól egy fia IV. Ferencz maradt, második nejével palagyi Palágyi Priskávali házassága gyümölcstelen vala.
IV. Ferencznek nejétől Gehőczy Évától két fia: V. Miklós és I. Gábor maradt. Ezek közűl Miklósnak Petneházy Évától egyik fia Sándor 1715–45-ig egri kanonok, azután szepesi nagyprépost, és tinnini czímzetes püspök. Meghalt 1755-ben april. 19-én.* Testvérei Farkas és István-Tiborcz nőtlenűl haltak meg.
Wagner, Analecta Scepus. III. 141.
I. Gábor Szmrcsányi Annától többek közt nemzé V. Ferenczet, ki Szontagh Zsuzsánnától VI. Miklóst, ki fiágon kihalt, VI. Ferenczet és II. Farkast.
II. Farkas 1790-ben Szepes vármegye követe volt. Dráskóczi Krasznecz Klárától számos gyermeke maradt, ezek azonban nagyobbára elhaltak, gyermekeikkel együtt, és így fiágon ez ág kihalt.
VI. Ferencznek Stansith Horváth Annától fiai II. Sándor, II. András és VII. Ferencz, ki ifju korában elhalt.
II. András szül. 1753-ban. Már 16 éves korában katonai pályára lépvén, résztvett a porosz, török és minden franczia hadjáratban, és mindenütt hősi vitézséget tanusított, a lipcsei ütközetben ezredének élén veszélyes sebet kapott. Már 1803-ban ezredes volt, és cs. kir. kamarás lett, végre táborszernagyságig (Feldzeugmeister) emelkedett. Kilencz nyilt sebe daczára hosszú életet élt. Meghalt 1847-ben Kassán kora 94. évében, mint nőtelen. Testvérének
II. Sándornak – ki Berzéthén lakott, nejétől Okolicsányi Borbálától kilencz gyermeke maradt. Ezek közűl Antal, József, Sándor a katonai pályán szolgáltak, és magnélkűl haltak el. Imre alezredes volt, ennek fia Gusztáv (vagy Ágoston) cs. kir. kamarás, atyja a most szintén hadi pályán álló Ferencznek.
András (II. Sándornak fia) Szirmay Adeltól nemzé Andrást a cs. kir. alezredest, továbbá Gyulát és Albertet, kiknek fiaik a táblán láthatók. Ezeknek nővére Valéria Baloghy Mihályné.
I. Zsigmond vonala.
I. Zsigmond (I. Pálnak fia) szül. 1564-ben, Sz.-Dienes napján, iskoláit a külföldi akademiákon többi közt Wittebergában végzé. 1600. Szepes vármegye alispánja volt. Meghalt 1622. nov. 15-én.* Nejétől szinyei Merse Erzsébettől fiai III. László, György és II. Zsigmond. Ezek közűl György Szepes megye fölkelő nemességének kapitánya, és 1624-ben Szepes megyei alispán, István fiában kihalt. III. László pedig, és II. Zsigmond két mostanáig virágzó ágnak lőnek alapítóivá. Amannak ága a III. táblázaton, a II. Zsigmond ága pedig a IV. táblázaton van fölmutatva.
Wagner, Analecta Scepus, II. 354. sírköve a markusfalvi templomban.
