Niczky család. (Niczki, gróf és nemes.)
Niczky család. (Niczki, gróf és nemes.)
Magyarország egyik legrégiebb ős családa, mely a Dunántúl szétterjedt és 1221-ig oklevelesen kimutatható Jaak nemzetségből (genus) eredt. A Jaak nemzetségnek törzse, mint hazai krónikáink emlékezetben hagyták* azon szent István korában hazánkba bejött Wasserburgi Venczel lovag volt, ki Koppány (Kupa) somogyi vezér legyőzésében tetemes részt vett, és azt megölé. Nemzetségi ivadéka Vas vármegyei Jaak nevü földön telepedvén meg, innen Jaak genus-nak neveztetett; és idővel a Jáki nemzetségből több külön-külön nevű, mint a Niczky, a kihalt Sitkey stb. család* sarjadzott.
Simonis de Keza Chronicon Hung. Budae 1782. p. 136. „Postmodum intrat Wasurburc Comes Wecelinus; hic Kupam Ducem in Simigio interfecit. Istius generatio de Jaki dicti sunt.“ – V. ö. Turóczi Chronicon Part II. cap. XII.
A Sztárai család törzse Jákó nevű ember volt ugyan, de a Sztárayak azért mégsem eredtek a Jáaki nemzetségből, sem a Báthoriak.
A Jáki nemzetségből 1221-ben éltek Ják, Topoz, Ebed (Ebad), Thuna (tán Tamás), Gregur (Gergely), Arenka (másutt Aranti) és Pousa, mindnyájan a Jáki pusztáról (de villa Jaku), kik személyes érdemeikért és anyagi áldozataikért, főleg pedig azért, mivel atyjokfia Belsei a királylyal a szentföldön járt, és valószinűleg ott el is veszett, másik két atyjókfia nevezett Gergely és Pousa a szent földről visszatért király elébe mentek, a följebb kitett 1221. évben II. András királytól a vasvári vártól fölmentett Uraj földet nyerték adományban.*
Fejér, Cod. dip. tom. III. vol. 2. p. 329.–332.
Ezen adomány-nyerők közűl Ebed törzse lett a később Niczky nevet fölvett ágazatnak. Azonban mielőtt Ebedtől a leszármazási táblát fölmutatnók, lássuk röviden a Jáki nemzetségnek XIII. századbeli okmányainak nyomán története fő mozzanatait.
1270-ben V. István király eligazitá Ebednek fia Kemen, Rejnold és Jak,* Isepnek fia Isép, Sukurodi Urbánnak fia Kenes, Ondi Gergelynek fia Gergely és Ondi Márton között egy rész- és Buzád nemzetségbeli Ponich Ispán és fia Jakab között más részről fenforgó peres viszályt, mely szerint miután Ebednek fiai Gergely és Ond, és ezeknek rokona János meggyilkolása mitatt a két fél között párbaj volt volna vívandó; ennek végbemenetele előtt a felek kiegyeztettek, úgy, hogy azon Sukurod és Buziagh (másutt Buzag és Oschiag) földek fele, mely Ponych comestől elvétetett, és Ebed comes fiának Kemennek adatott, vissza adassék, azonban Ponych a három megölöttnek váltságául, ugy a párbaj büntetéseül Ebed fiainak és rokonainak három határidő alatt 170 márkát fizessen.*
Némely oklevélben Fejérnél hibás olvasással: Chak.
Fejér Codex diplom. tom VII. vol. 2. p. 212. 217.
Ugyancsak 1270-ben a Jáki nemzetségbeliek, nevezetesen pedig comes Kemen, Renold és Jaák, Ebednek fiai, Dienes és Mike, Benedeknek fiai, saját és atyjokfia Loránd képében is, valamint Histrix Istvánnak fia egy részről; Tamás Tamásnak fia, maga és Christianus (Kerestély) comes, és Mihály atyjafiai (fratres) helyett is, nemkülönben Ivanért Chane fiáért; Sandur Gergelynek fia maga Mike Jáknak fia, Márton Rajnának fia helyett és István Pousának fia helyett más részről, a vasvári káptalan előtt megjelenvén minden földjeiket, melyek Sebes nevű pusztától a Kures (Körös) folyó között fekszenek, egymás között két részre osztották; úgyhogy a déli részt Ebed fiai és érdektársai, az éjszaki részt Tamás, Sándur és társai kapták.*
Fejér Codex diplom. tom. VII. vol. 2. p. 218.
Úgy látszik – mindjárt ezután, – mint egy másik évnélküli okmány beszéli: Comes Christianus, és testvérei Tamás és Mihály, Mike Jáknak fiai, Márton Artunának fia, Sándur Gergelynek fia, Dániel és Miklós Bertalannak fiai, Iván Chanának fia, mindnyájan a Jáki nemzetségből, és a nevezett Kerestély még Pousának fia István helyett is megjelenvén (a vasvári káptalan) előtt, a Repcze és Körös folyó között fekvő földjüknek egy heted részét Ebed fiainak comes Kemennek, Rajnoldnak és Jáknak örököben bevallották, miután azon földet ők különben is Ivánnak fiától Mártontól per utján nyerték, noha különben azon földnek csak kilenczed része Ebed fiainak jutott; másrészről pedig azért is, mivel azon föld szerzésében néhai Ebed legtöbbet fáradozott.*
Fejér Codex diplom. tom VII. vol. 2. p. 219–221.
1278-ban Ebednek egyik fia Ják Ispán (comes) V. István korában, úgy IV. László korában is főleg a cseh háborúban szerzett érdemei tekintetéből a Jákkal határos Teszár földre, mely előbb a vasvári őrségé volt, s melyet IV. Béla király óta Ják ispán már békével birt, IV. László királytól uj adományt nyert.*
Fejér Codex dipl. tom. VII. vol. 2. p. 224.
1279-ben Pousanak fia István a vasvári káptalan előtt mind azon birtokrészeit, melyeket Jákon a Raba és Dobra patak mellett a malmokkal együtt birt, valamint azon földet is, melyet a Mike részében birtokolt, Jánosnak a Márton fiának, Artuna unokájának és Floris asszonynak, Márton özvegyének, Istvánnak és Jakabnak János testvéreinek örökösen átadta, azon okból is, mivel e földet Márton halálaért, János anyjával együtt követelé.*
Fejér Codex dipl. tom. VII. vol. 2. p. 226.
Ugyancsak László király Ebed fiainak Rajnoldnak és Jáknak Ják helységet, melyre akaratjuk ellenére Henrik bánnak fia Miklós Ujfalu név alatt egy pusztát állitott, mint ősjogú birtokukat vissza adja.*
Fejér Codex dipl. tom. VII. vol. 2. p. 228. Ez oklevél közlésében is Ják helyett hibásan Chák áll.
1290-ben a Jáki nemzetségből Sebének fia Miklós a vasvári káptalan előtt megjelenvén, kötelezte magát, hogy ha Jákon fekvő Sz. Mihály arkangyal egyháza melletti és Kerencsellen nevű földjeit eladni fogná, azt csak Ják ispán és Renoldnak Ebed fiainak, Istvánnak Ják fiának, Jánosnak Sebestyén fiának, Kemennek Kemen fiának, Jánosnak Márton fiának, Mihálynak Tamás fiának, Gergelynek Sandur fiának és Mikének Benedek fiának ugyan azon (Jáki) nemzetségbelieknek adhassa el; ha pedig az egyháznak akarná hagyományozni, akkor is csak azok pénzbéli értékét hagyományozhassa; mely szerződésbe Sitkey, Chepan és Lőrincz, Sebe, Pál és Beke, Zuochnak fia Miklós saját, ugy testvérei Pál, Beke, Dienes és Zuoch neveikben is, Márton, Lászlónak fia László, Dienesnek fia László mint a szerződő Miklósnak közel rokonai szintén bele egyeztek; kötelezvén magokat, hogy Miklós és a nevezettek a Raba melletti erdőnek azon részébe, hol Ják ispán és testvérei laknak, soha át ne mehessenek; ellenben Ják és Renold és ezek atyjokfiai a rábai erdő azon részét, hol Chepan és Lőrincz lakoznak, birtokúl ne igényelhessék. Ha pedig nevezett Miklós birtokait Ebed fiainak Jáknak és Renoldnak és társaiknak kegyből vagy kedvéből adományozni óhajtaná, azt szabadon tehesse.*
Fejér Codex dipl. tom. VII. vol. 2. p. 236.
Ugyancsak 1290-ben Sebének fia Miklós, Sitkei István* és Lőrincz, Zobolchnak fia Sebe, Pálnak fia Pál, Jáki nemzetségbeli nemesek saját, és Zochnak fiai Miklós, Pál, Beke, Dienes, és Zoch, Lászlónak fiai Márton és Pál, Dienesnek fia László atyjokfiai neveikben is egy részről: Jaak Ispán Ebednek fia, saját és testvére Renald, és az ő fia István, továbbá Tristannak* fia János, Kemennek fia Kemen, Tamásnak fia Mihály, Sandurnak fia Gergely saját, és Mártonnak fia János, Benedeknek fia Mike ugyan azon Ják nemzetségbeli nemesek neveikben is más részről, a győri káptalan előtt megjelenvén, előnevezett Sebének fia Miklós mellette állván István és Lőrincz is, és ezeknek atyjokfiai és mindnyájan beleegyezvén, a jószága elidegenitése, vagy elhagyományozása esetében a följebbi kötelezettséget Ebed fiainak részére ismételte.*
Ki előbb Chepan-nak van irva, tehát Chepanus annyi, mint Stephanus.
Tristanus helyett Christianus-nak (kiről már szó volt), kellene állani; mint az oklevelek összevetése mutatja, tehát itt ismét olvasási hiba.
Fejér Codex dipl. tom. VII. vol. 2. p. 237.
1291-ben III. András király Ebednek fiait Renoldot és Jákot, különösen ausztriai Albert elleni hadban szerzett érdemeikért a még IV. László király által nekiek adományozott Cheuz földnek birtokában uj adomány czímen megerősíti.*
Fejér Codex dipl. tom. VII. vol. 2. p. 239.
Szintén 1291-ben János, Christiánnak fia a vasvári káptalan előtt megjelenvén, azon földekből, melyeket neki Sebének fia Miklós ispán (comes) adott, tudniillik a Jákon fekvő részből, mely a sz. Mihály ark. egyháza mellett fekszik, és azon másik részből, melyet a keöreöselleöi földekben birt éjszak felől, öt részt Ják Ispánnak és fiának Istvánnak, és Renold Ispánnak örökösen átadott és örökösen adományozott, hozzá tévén, hogy ezen öt részből két részt az Ebed comes vonalán leszármazók kellő öszvegért magokhoz válthassák.*
Fejér Codex dipl. tom. VII. vol. 2. p. 242.
A XIV. század elején Ebed unokái birták Nick helységet, noha még egy ideig csak a Jáki nemzetségi névvel éltek.*
Állítólag 1329-ben András Borostyánért kapta Niczket; erről okmányt Fejérnél nem találok, és én úgy hiszem – valamivel előbb szerzé Ebed ivadéka Niczket.
1335-ben országbirói itélet folytán II. Kemen és fia Miklós és Mihály oda utasítattak, hogy Niczk helységbeli részeiket, melyeket még Kemen elzálogosított volt Renold fiainak Andrásnak és Jakabnak és Ják * fiának Mihálynak, azokat visszaváltja.*
Fejérnél ismét Chák áll Ják helyett.
Fejér Cod. dipl. tom. VIII. vol. 4. p. 143.
Miután a följebbi országbirói itélet szerint Rénold és Ják fiai az érintett harmadrészt Niczk helységből Kemen fiainak egy negyed rész hiával adták át, ugyan csak 1335-ben ismét azon Pál országbiró végzése folytán ezen negyed részt is átadni tartoztak.*
Fejér Cod. dipl. tom. VIII. vol. 4. p. 145.
1338-ban András és Jakab Renoldnak fiai, Jáki nemzetségbeli nemesek egy részről, Miklós Kemennek fia saját, és atyja Kemen, és testvére Mihály képében is, ugyan azon Jáki nemzetségből más részről megjelenvén a vasvári káptalan előtt, Niczki, Kovácsi, Kövesdi, Egerszegi és Thazari jószágaikban úgy osztoztak meg, hogy Niczk, Kovácsi, Kövesd Renold fiainak, Thazar és Egerszeg pedig Kemennek és fiainak ment birtokába.*
Fejér Cod. dipl. tom. VIII. vol. 4. p. 345.
Ezen osztálynál fogva Ebed vonalán Renold fiának Andrásnak unokája János mester, ki 1395-ben Lippárti jószágát örökös misealapítványúl adományozá, már Niczky családnévvel élt, és azóta e név ivadékról ivadékra a család nevévé vált. Ezek után – mint származott le a Niczky család a 1221-ben élt Jáki nemzetségbeli Ebedtől, mutatják a következő* táblázatok:
Geneal. authent. tom. I. és egyéb források.
Comes Ebed de genere Ják 1221.; Kemén 1270.; II. Kemén 1290. 1338.; Miklós 1335. 38.; Mihály 1335. 38.; Ják Com. 1270 1290.; Mihály 1335.; Rajnold Comes 1770. 1290.; András 1335. 1338.; Jakab 1335. 1338.; Miklós; I. János mester 1395. 1404.; I. Benedek mest. megöletett 1420. (Guary Kata?); II. János 1404.; László; II. Benedek 1458. 70; László 1483. (Ramocha Margit); Ferencz (Poky Erzse); I. Gáspár; I. Boldizsár (Sennyey Klára); Orsolya.; Brigitta (Gerdák János); Benedek (1. Tancsy Kata. 2. Déghy Kata.3. Gyulafy Kata utóbb Zarka Pálné); 1-től Mihály.; László.; Judit.; 2-tól Menyhért. (Köcsky Dora); 3-tól Benedek; Kata.; Orsolya.; István.; Kata.; Ferencz.; Benedek 1688.; Bora (Tánczosné); László.; Magdolna. 1688.; Erzse. (Borbély György); Kata (Csupor); István (Lazovics Bora utóbb Thúry Farkasné); Erzsébet (Hahóty Gábor); I. György; Orsolya.; Rozina (Szántóházy); Ferencz 1614. (Dvornisics Magdolna); II. György 1629. sárvári kapit. Róza (Pogány Péter); III. János 1635. itélő mester (Basó Anna); Folyt. II. táblán. II. Boldizsár 1656. vasi alispán; Ferencz.; II. Gáspár 1663. vasi alispán (Kisfaludy Erzse) Folyt. III. táblán.
II. tábla.
III. János, ki az I. táblán. 1635. itélő mester (Bazsó Anna); Magdolna (1. Bakács Sándor 2. Jókay Miklós); Bakács Farkas; IV. János (Pály Mária); Julia (Pászthory Ferencz); Klára (Szabó János); László; Mózses.; Boldizsár (Barabás Orsolya); Zsigmond.; László.; Mária (Bajáky); Krisztina.; Klára.; Rebeka.; Krisztina.; V. János (Skerlecz Julia); Ádám. †; Tamás.†; Dániel.†; Zsigmond 1781. (Vajda Rozina); István 1780. kőszegi ker. táb. üln. (Kemény Eszter); József 1820–1836. Sopronyi alispán és orsz. gy. követ (Nagy Anna); VI. János cs. k. udvari tanácsos volt septemvir † 1860. oct. 22. (Hegedüs Franciska); Sándor (Jankovich Mária); Gyula.; Kálmán.; Pál Nógrádban (1. Fejér N. 2. Fejér N.); N. N.; Mária.; Mathild (Kisfaludy Sándor).
III. tábla.
II. Gáspár, ki az I. táblán. 1663. vasi alispán (Kisfaludy Bora); István 1712. Ung. v. köv. (Kemecsey Anna); Folyt. IV. táblán. Sándor 1760. Vas v. köv. monyorókereki kapit. (Vrancsis N.); III. György (Geiger Mária); Pál (Morócz Erzse); Bora (Sibrik Sándor); Ferencz (Palásthy Mária); Imre (Viczény Bora); Sándor Sopronyban tábornok 1704.; Bora (f.-büki Nagy Fer.); Teréz (Vajda Fer.); Ádám 1730. kőszeghi t. elnök; Zsigmond n.-szombati k. tábla eln. 1745. (Ficsur Mária); Lázár Soprony v. alisp. 1742.; József győri kanonok 1764.; Krisztina (Fiáth Ádám); Franciska (béri Balogh Ádám); Bora (Somsich Antal); Sándor 1754. kőszeghi t. ülnök (Zolterer Zsuzsi); József alezredes.; Erzse (Palásthy Mihály ezredes); Anna (Zeke Miklós).
IV. tábla.
István, ki a III. táblán. 1712. ungi követ (Kemecsey Anna); IV. György Zala v. követ 1755. septemvir. (Svastics Julia); Ferencz Szabolcsi köv. 1722. kir. táb. üln. 1751.; Anna (Fekete György országbiróné); Kristóf septemvir † 1787. 1765. gróf lett. (Jankovich Julia); József 1790. szabolcsi alispán.; Kata (Schmidegg László); István 1777. Kőrös v. főisp. (gr. Esterházy Mária); György 1777 Verőcze v. főisp. 1804. v. bel. t. tan. (gr. Batthyány Xaveria); Lajos cs. k. kam. sz. 1776. † 1840. (gr. Hodicz Mária); János-György cs. k. kam. † 1829. (gr. Schmidegg Mária); Kristóf sz.1814. jan. 28.; Emánuel.; Krisztina apácza.; Lajos.; György sz. 1829. (Klacsányi N.); Nep. János szül. 1810. (Borcsiczky Franciska); István sz. 1833. (Tarnóczy Malvina); Philomene 1861.
1404-ben Niczky I. János fiaival I. Benedekkel és II. Jánossal együtt Zsigmond királytól kegyelmet nyert.
1420-ban nevezett I. Benedek a soproni polgárok által, a tőlük nyert salvus conductus megsértésével megöletett.
1458-ban II. Benedek pallos-jogot (jus gladii) nyert Mátyás királytól, 1465-ben pedig maga, örökösei és minden jószágai a machói bán hatósága alól fölmentetnek. Ugyan ez időtájban Kőszegh városát Fridrik császár birván, a német őrsereg Benedeknek nagy-baromi jószágát elfoglalta; 1470-ben Mátyás király megengedi, hogy Niczky Benedek a Fridrik császár embereitől elfoglalt hadi s egyéb készleteket s árukat megtarthassa; 1471-ben pedig Fridrik császár Niczky Benedekhez intézett levelében ennek kárpótlást igér.
II. Benedeknek fia László 1483-ban Mátyás király udvarnoka volt. Ennek fia Ferencz, kinek nejétől Poky Erzsébettől két fia maradt I. Gáspár és I. Boldizsár, kik két ágra terjeszték a családot, azonban a XVII. század végén és a XVIII. század elején I. Gáspár ága kihalván, mostanáig csak I. Boldizsár ága virágzik.
I. Boldizsárnak három gyermeke maradt, ezek közűl csak István terjeszté családját; ennek nejétől Lazovics Borbalától fiai Ferencz és II. György, a ki 1629-ben sárvári kapitány volt, de csak egy leánya Rozina Pogány Péterné maradván, benne ága kihalt.
Ferencz (1614.) Dvornisics Magdolnával három fiút nemzett, ezek közűl II. Boldizsár 1656-ban Vas vármegye alispánja, Ferencz fiában kihalt; a másik két testvér által a család két ágra szakadt. III. János, ki 1635-ben itélőmester volt, a nemesi – II. Gáspár 1663-ban Vas vármegyei alispán, – a grófi ág törzse lön.
Lássuk előbb III. János ágát a II. táblán. III. Jánosnak Basó Máriától több gyermekei közül IV. János, valamint ennek is Pály Máriától ismét V. János lett család alapító. Ennek Skerlecz Julianától két fia maradt: Zsigmond és István.
Zsigmondnak fia József 1820–1836-ig Soprony vármegye alispánja, az 1825. 30. és 36. évi országgyüléseken pedig követe volt. Fia Sándor, ennek fia Gyula és Kálmán.
István, ki 1780-ban a kőszeghi ker. tábla ülnöke volt, Kemény Esztertől nemzé Jánost 1825–34-ig Vas vármegyei alispánt, az 1825. 30. 36. évi országgyülésen követét, utóbb cs. kir. udv. tanácsost, és septemvirt, mely méltóságból nyugalomba lépve meghalt 1860. oct. 22-én, kora 80. évében, eltemettetett Niczken a családi sirboltba. Gyermekei közűl Pál Nógrád megyei Erdő-Tarcsán lakos, az ott birtokos Fejér nevű családba házasodott.
II. Gáspár, kinek ágát a III. és IV. táblán láthatjuk 1663-ban Vas vármegye alispánja, és buzgó katholikus volt,* nejével Kisfaludy Borbálával hat gyermeket nemzett. Ezek közűl, mint a családfa mutatja, egyik Ferencz, kinek egyik fia Sándor Rákóczy egyik főtisztje volt 1704-ben.
Kazy Hist. R. H. III. 108.
Györgynek Geiger Máriától származott fiai közűl Lázár Soprony vármegyének 1742-ben alispánja,* nőtlen maradt. Testvére József 1764. győri kanonok és czímzetes püspök.
Lehoczky Stemmat. I. 208. a többiek alispánságára és hívatalaira nézve is. 169. 182. 183. 191. 210. 216.
Sándornak, ki 1706-ban Vas vármegye követe, és Monyorókerék várkapitánya volt,* nejétől Vrancsics leánytól egyik fia Zsigmond 1745-ben a nagyszombathi ker. tábla elnöke, gyermeket nem hagyott; másik fia Ádám 1715-ben Vas,- 1722. és 29-ben Zala vármegye országgyülési követe, 1730–1732-ben a kőszeghi ker. tábla elnöke volt. Ennek fiai közűl József alezredes, Sándor 1754-ben a kőszeghi ker. tábla ülnöke,csak két leányt hagyott maga után. Erzsébetet Palásthy Mihály, és Annát Zeke Miklós feleségét.
Lehoczky id. h. 191.
István 1712-ben Ung vármegye országgyülési követe, Kemecsey Annától nemzette IV. Györgyöt és Ferenczet. Ez 1722-ben Szabolcs vármegye követe, 1751. 1787-ben királyi táblai ülnök volt, fia pedig József 1790-ben Szabolcs vármegye alispánja.
IV. György 1715. 1722. 1729-ben Zala vármegye országgyülési követe, 1755-ben spetemvir volt. Nejétől
Svastics Juliától fia Kristóf, 1765. aug. 19-én minden maradékaival együtt grófi rangra emeltetett. Kristóf fokonként a legmagasabb polczra emelkedett, s végre 1787-ben mindőn meghalt, M. ország birája, sz. István kir. rend közép keresztese, temesi gróf és temesi főispán, valós, belső titk. tanácsos, a kir. helytartó tanács elnöke, és (József császár alatt) a közoktatási ügy fő felügyelője volt. Az ő elnöklete alatt szedettek legelőször össze a kir. Curia döntvényei, és ő keblezte bé 1780-ban az országba vissza a temesi bánságot. Fiai közűl István 1777-ben Kőrös vármegye főispánja, magnélkül halt el. György 1777-ben Verőcze főispánja, utóbb (1804.) val. b. titk. tanácsos, gr. Batthyány Xaveriától két fiat hagyott: Lajost és János-Györgyöt, kik közűl ez utóbbinak ága Trencsin vármegyében Driethomán székel.
A család ősi nemesi czímere a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó, kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan oroszlán emelkedik ki.
Az 1765-ben nyert grófi czímer pedig – mint a metszvény mutatja – következő: a paizs négy részre oszlik, úgy hogy a közepét egy kisebb vért foglalja el, melynek fekete udvarában oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva; a grófi paizs 1. és 4-ik osztálya vízirányosan kétrészre oszlik, a felső vörös udvarban arany csillag ragyog; az alsó kék udvarban három fehér folyam hullámzik; a 3. és 4. osztály szintén vízirányosan kétfelé oszlik, a felső arany udvarban egyfejű fekete sas kiterjesztett szárnyakkal felső test részével látható, alatta ezüst udvarban zöld téren vörös grif madár ágaskodik. A paizst grófi korona födi, és azon három koronás sisak áll; a jobb oldaliból koronás egyfejű fekete sas, a másodikból koronás oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kivont kardot tartva; a harmadik sisak koronájából strucztollas két elefánt-ormány nyúlik ki, (ezüst vörös szinü) közte arany csillag ragyog. Foszladék jobbról aranyvörös, középről aranyfekete, és ezüstfekete, balról kék-ezüst. A paizst két oldalról két arany sárkány veszi körül, a paizs alatt farkukkal egymásba fonvák.*
Adami Scuta gentil. tomo VIII. Hist. herald. Handb. 647.
