Szőgyény család. (Magyar-Szőgyéni)
Ősi fészke Magyar- és Német-Szőgyén helység (hajdan Szölgyén-nek is irva) Esztergom vármegyében fekszik, jelenleg az ország Primásának birtoka. Eredete és nemessége több századot meghalad. A XVI. század végén Szőgyény Máté az esztergomi várnak kapitánya volt 1588-ban. A család már ez időtájban többfelé elágazva Pozsony, Nyitra, Gömör, Szabolcs és Zemplin vármegyékben telepedett meg, és tagjai már a múlt századokban főbb polgári és katonai hivatalokban tündöklöttek.
A Gömör és Nyitra megyei ágból, mely később kihalt, a XVII. század folytán többen a megyei pályán tüntek föl, mint ezt egy tudós jesuita következő szavakkal irva hagyta: „Complures e gente Szőgyényiana provincia Nitriensis et Gömörriensis sibi adscivit Praesides, ab eorum splendore sibi lucem mutuatura.” *
A könyvek, mely több kiadást ért, vagy legalább azon kori szokás szerint alkalmilag más más előszót nyert, czíme és ide vonatkozó kiadása következő: Assertor Libertatis Ungaricae, Dalmaticae, Croaticae, et Sclavonicae Andreas II. Rex Hyerosolymitanus, Honoribus Perillustris Domini Francisci Szőgyéni de eadem AA. LL. et Philosophiae Baccalaurei, dum in Alma Episcopali Soc. Jesu Universitate Cassoviensi per Rev. Patrem Paulum Walter e Soc. Jesu AA. LL. et Phil. Doctorem, ejusdemque. Professorem emeritum, Fac. Phil. sen. suprema AA. LL. et Philosophiae Laurea ornaretur, a condiscipulis neo-magistris dicatus. Anno 1752. mense Julio die 18. Cassoviae.
A másik ág, mely Szabolcs, Zemplin megyékbe telepedett, jelenleg is virágzik, és birja nagy részét azon javaknak, melyek I. Mátyás király által – a család kezei közt eredetiben meg lévő – 1466. évben (in festo divisionis Apostolorum Fejérvárott) kelt adomány levélben Szabolcs és Zemplin megyékben adományoztattak. *
Családi közl.
A Szabolcsi ágból István 1700-ban azon megye táblabirája volt. * Ugyan ez ágból II. Ferencz mint pozsonyi kanonok 1758-ban halt meg. János-Máté előb (1737.) h. tartományi biztos, * majd III. Károly király által a m. k. helytartóság szervezése után helytartósági tanácsos. Tőle és nejétől bulyi Jékey Zsuzsannától, illetőleg egy izzel fölebb, atyjától I. Ferencztől a család nemzékrende következő:
Okirat.
Bihari megyei levéltár.
I. tábla.
Ferencz 1641. † 1705. (Podhorányi Anna); János-Máté sz. 1702. † 1757. kir. helyt. tanácsos (Jékey Mária); Ferencz pozsonyi kanonok † 1758.; Imre sz. 1752. † 1806. szabolcsi alispán (1. Krucsay Mária 2. Siskovics Mária); Lőrincz sz. 1741. † 1805. cs. k. őrnagy (1. gr. Lamberg Anna. 2. gr. Grundemann Jozefa); Ilona orsolya apácza.; Jozefa-Anna (gr. Lichtenberg Pompejus); József szabolcsi törv. sz. Elnök (V. n. Eötvös Mária); Folyt. II. táblán.; III. Ferencz sz. 1764. † 1852. zemplini alispán (csicseri Orosz Róza); Zsigmond sz. 1775. † 1826. alkanczellár (Pászthory Julia); Magdolna (Lengyelfalvi Erőss György); János cs. k. pénzügyi tanácsos Lipót r. vitéz † 1858.; Mihály † 1824.; Ferencz † 1856. (vattai Battha Sarolta); Imre zemplini alispán 1844–48.; Anna-R. (Kossuth János); Antónia sz. 1804. (Bohus János főispán); László sz. 1806. m. kir. kanczellár (szolga-egyházi Marich Mária); László.; Róza.; Gyula † 1862.; Gejza.; Julianna.; Francziska.; Mária.; Ferencz.
II. tábla.
József, ki az I. táblán. Szabolcsi törv. sz. elnök (V. n. Eötvös Mária); Janka (Kelemen Ferencz); Mária (Czikó János v. Mih.); Anna (Peley József); II. József szabolcsi szbiró. (Eördögh Mária); II. Lőrincz m. k. kamarai tanácsos † 1858. Alvinczen (Csiszár Emilia); Sándor ker. táblai ülnök † 1853. (Lészkay N.); Gábor (1. Jámborffy N. 2. Ujhelyi Emilia); Zsuzsa (Török Kár.); Zsigmond cs. k. pénzügyi hivataln. † 1862. Szászvároson. (Keserű Berta); Mária.; Jozéfa.; Emilia (Schweiczer); Béla.; Gabriella.; leányok.; István sz. 1824. m. kir. tábl. üln. a váltó feltörv. sz.; János sz. 1838.; 1-től Emil (Ferenczy N.); Mária (Thomka N.); 2-tól Jenő.; Sára.; Anna.; Lajos.
A család ősi nemesi czímere, – mint alább a metszvény ábrázolja – kereszt vágással négy felé osztott vért, az 1. és 4. kék udvarban fészkén ülő, s fiait melle vérével tápláló pellikán, a 2. és 3-ik vörös udvarban hátulsó lábain ágaskodó, kettős farkú oroszlán, első jobb lábával kivont kardot villogtatva szemlélhető; a vért fölötti sisak koronáján daru áll, felemelt jobb lába körmeivel golyót tartva. Foszladék jobb oldalról ezüstkék, balról ezüstvörös.
A táblán álló János Máténak felségétől bulyi Jékey Máriától két leánya, az egyik orsolita apácza, a másik Anna gr. Lichtenberg Pompejus neje, és három fia maradt: Lőrincz, József és I. Imre.
Lőrincz a hadi pályán szerzett érdemeket, utóbb Laibachban telepedett meg, és ott egyedűl a tudományoknak élt, és Krainban fekvő tetemes birtok, és egy szép könyvtár hátrahagyásával halt meg. Ezen könyvgyűjteményből, melynek kötetein a család czímere ezen felirattal: „Laurentius Szőgyény de eadem S. C. et R. A. M. Centurio Catapultarius” és e jelszó: Praestat esse, quam videri” – olvasható, – még számos könyv létezik a család birtokában. Két neje volt, az első gróf Lamberg Janka, a másik gróf Grundemann Jozéfa; de gyermekei egytől sem maradtak. Testvérei
I. Imre és I. József, kik máig élő két ágra oszlatták a virágzó családot.
I. Imre (sz. 1752.) Szabolcs megyénél viselt alispánságot. Meghalt 1806-ban. Első neje a kihalt neves nádfői Krucsay család utolsó ivadéka Mária volt (ki 1805. sept. 20. tett végrendeletet), a második ontopai Siskovich Mária. Gyermekei csak első házasságából maradtak és pedig három u. m. III. Ferencz, Zsigmond és Magdolna lengyelfalvi Erőss Györgyné.
III. Ferencz (sz. 1764.) Zemplin megyének 1816–1827. másodalispánja volt. Meghalt 1852-ben. Nejétől csicseri Orosz Rozáliától gyermekei: 1. János a cs. kir. pénzügyi ministeriumban volt tanácsos, és Lipót rend vitéze, meghalt 1858-ban. 2. Mihály a nádori irodában kezdte hivatalos pályáját, de korán mh. 1824. 3. IV. Ferencz meghalt 1856-ban. Nejétől vattai Battha Saroltától gyermekei nem maradtak, 4. II. Imre előbb Zemplin vármegye főügyésze, 1843. sept. 19-től 1849-ig másod alispánja volt. 5. Anna Kossuthfalvi Kossuth János neje.
I. Zsigmond nagy tudományú, ritka műveltségű férfiú, hazafisága és fényes polgári erényei miatt köztiszteletben állt. Született Kis-Várdán 1775. mart. 27-én. Hívatalos pályáját 1796-ban a fiumei kormányszéknél kezdette, 1800-ban a szabolcsi nsi fölkelő seregnél századosi ranggal hadbiróságot viselt. 1801-ben a közalapítványi igazgatóságnál ügyész, 1810-ben kir. táblai ülnök, 1814-ben udvari tanácsos, 1821-ben királyi személynök (Personalis) és Pest megye főispáni helytartója, 1824-ben sz. István apost. kir. rendének vitéze lett. Az 1825. évi országgyűlés zajos kezdetén különben is gyenge egészségét tetemesen megerőltetvén, végképen vissza akart a hívatalos pályától vonúlni, de a kir. Felség a nagy érdemü és tudományú államférfiút a kormány körében megtartani ohajtván, kir. udv. alkanczellárrá és sz. István rend közép keresztesévé nevezte ki. Azonban betegsége súlyosodván, új méltóságát el sem foglalhatván, meghalt 1826. febr. 8-án kora 51. évében. * Neje, kit 1802-ben vett nőűl, felső pásztori Pászthory Julianna, a híres magyar tengerparti kormányzó leánya, korának szinte esze és műveltsége által egyik kitűnő hölgye volt. Ettől két gyermeke maradt:
Lásd életirását Fábián Gábortól a Tudományos Gyűjtemény 1828. évi foly. V. köt. 62. és köz. l.
1. Anna, az előkelő műveltsége, és számos jótékony tetteiről átalánosan ismert és tisztelt hölgy, világosvári Bohus János Arad megye volt főispánjának neje. (Szül. 1804.) és
2. László, (szül. Pesten 1806. jan. 2.) nagy nevű atyja erényeit örökölve, Pest megyénél kezdett hivatalos pályáján haladva, 1841-ben nádori itélőmester, 1844. a m. kir. udv. kanczelláriánál referendárius, cs. kir. kam. majd m. kir. helytartósági és val. belső titkos tanácsos, a m. tanulmányi biztosság elnöke, és végre m. kir. udvari alkanczellár lett, mely utóbbi méltóságról 1848-ban a m. ministerium felállítása, és a m. udv. kanczellária feloszlása után ebbe hívatott meg, és 1860-ban a megerősített birodalmi tanácsnak alelnöke volt, midőn több magyar hazafi elvtársával a magyar alkotmány vissza állítása mellett erélyesen küzdvén, azon évi octob. 20-án a m. udv. kanczelláriának ujabbi vissza állításával második magyar kir. udvari kanczellárrá neveztetett, mely állásról azonban utóbb az országgyűlést feloszlató legfelsőbb leirat keletkeztével b. Vay Miklós első udv. kanczellárral együtt önkényt lemondott. 1855. óta a magyar tud. Akademiának is igazgató tagja. Neje szolga-egyházi Marich István-Dávidnak, Torna, Győr s utóbb Veszprém vármegye főispánja, cs. kir. kamarás, val. b. tit. tanácsos, Sz. István jelen rendje commendatorának és krajovai s topolyai báró Kray Francziskának egyetlen leánya Mária, csillag ker. hölgy, ki családjának utolsó ivadéka lévén, 1841. jan. 1. fiágat illető javaiban is fiusitatott (praeficialtatott), minek következtében férje 1854. jul. 31-én, majd újólag 1862. jan. 22-én kelt királyi magyar oklevélben ősrégi nemes családi nevének és czímerének a fiágon kihalandó szolga-egyházi Marich nemzetség régi nemesi czimerével és vezeték és előnevével egyesitését nyerte, úgy hogy ő, és ezen házasságból lett s leendő mindkét nemű gyermekei és utódai ezentúl „magyar-Szőgyéni és Szolga-egyházi Szőgyény-Marich” nevezettel és az itt látható egyesített czímerrel élhessenek. Gyermekei – mint a táblán is láthatni – következők: László, Rozália, Gyula, mhalt. Gejza, Julianna, Francziska, Mária, Ferencz.
Az egyesített és megbővített czímer – mely csak a Szőgyény-Marich ágat illeti – itt láthatólag ugyan az, a mi fölebbi, azon különbséggel, hogy a vért közepét egy kisebb czímer vért foglalja el, melynek kék udvarában zöld téren csőrében tollat tartó lúd, a Marich család ősi czímere, látható. Továbbá az egész czímervértet két oldalról két arany oroszlán telamonok gyanánt tartja, alattok pedig egy hullámzó szalagon e család-ág jeligéje: „Pro Rege et Lege” olvasható.
A család másik ága I. János-Máténak másik fiától I. József-től ered.
I. József a József császári rendszer alatt Szabolcs vármegye törvényszéki elnöke volt. Nejétől Vásáros naményi Eötvös Máriától a táblán látható három leánya és négy fia II. József, II. Lőrincz, I. Sándor és I. Gábor maradtak. Ezek közűl
II. József Szabolcs vármegye szolgabirája volt 1828-ig. Nejétől lászlófalvi Eördögh Erzsébettől leánya Zsuzsanna Török Károlyné.
II. Lőrincz a m. kir. kincstárnál tanácsos volt, 1855-ben nyugalmazva Erdélybe telepedett, hol Alvinczen birtokán halt meg 1858-ban. Nejétől Csíszár Emiliától a táblán álló gyermekei maradtak, kik közűl Zsigmond cs. k. pénzügyi hivatalnok meghalt 1862-ben Szászvároson, nejétől Keserű Bertától csak leányai maradtak.
I. Sándor előbb Szatmár megyénél volt szolgabiró 1835–37-ben Meghalt 1853-ban. Két fia a táblán látható, kik közűl István kir. táblai ülnök a váltó feltörvényszéknél.
I. Gábor Szabolcs megyénél 1834-ben adószedő. Két rendbeli házasságából gyermekei a táblán láthatók.
A család kath. vallású.
A családnak egy másik ágából eredt Szőgyény Sámuel, ki 1695-ben Szatmár város főbirája volt. *
Szirmay Szatmár várm. I. 120.
