Wlád család. (Zelistyei)
A zelistyei Wlád család, – melynek neve a régi okmányokban váltakozva Wlaad, Vlaad s Vlad alakban fordúl elő, – egyike Máramaros vármegye legrégibb törzsökös és nemes családainak, és nevezett megye Zelistye (Zelysthe stb.) helységről, mint ősi adományos birtokáról, veszi előnevét és eredetét, mely a hajdankor homályában vész el.
Az első legrégibb okmányok hiányában nem akarván indokolhatatlan, habár valószinű, föltevések következtetéseire sem kiterjeszkedni, ennélfogva a meg lévő okiratok tartalmi összevetéséből csupán annyit állíthatni, hogy a Wlád család birtokos nemes volta az Árpádházi királyok koráig felnyúlik, és hogy eképen ősei már a XIII. század végén Máramarosban élt számos nemesség sorában foglaltak helyet, mire nézve a meglevő okmányok tartalmának ide vonatkozó érveit alább kijelöljük.
Az imént elmondott okoknál fogva, hogy ki volt a Wlád család alapító törzs-őse, a nemesség és ősi birtok szerzője? azt meg nem határozhatjuk. Az tudva van, hogy a XIV. század közepén 1350–59. év közt (némely iróink szerint épen 1359-ben) Bogdán vajda vezérlete alatt Máramaros oláh lakossága nagyobb számmal a tatárok elpusztított Moldva részeibe vándorolt, * akkoron, egy okmányos adat szerint a Wlád család kivándorolt ivadékából négy Wlád említetik, kiknek ketteje praetoriánusnak, egy consul-nak, egy kapitánynak íratik. * Ha ez így van, – eme körülményben csak egy kisarjadzott más ágazat lelheté ujabb gyökereit, mert véleményem szerint Máramaros vármegyének eleddig ismeretes történelmi birtok-viszonyai szerint Zelistye helységnek első törzs-birtokosául a Wlád család tünik föl, legalább eddig okleveles adattal ellenkezőt nem bizonyíthatni, * míg ellenben az alábbi okleveles kivonatok szerint nevezett helység mindég örökösödés utján oly ősi birtoknak jelőltetik, melynek a Wlád család régtől fogvást (ab antiquo) békes és csendes birtokában élt.
Turóczi krónikája III. könyv. 38. fej. Kükül. János. A Drágffy család őseinek adománylevele 1365. évről Fejér Cod. dipl. tomo IX. vol. 3. p. 469. Lásd Wenzel G. értekezését Máramaros-ról Uj M. Muzeum 1857. évi II. köt. 340. stb. ott idézve Azaki: Tabla chronologika de istoria veke si nova a moldaviei. Jassi. 1842. stb.
Egy oklevél a Visnocky lengyel család lembergi levéltárában, kiadva Foia pentru minte, anima si Literatura din anulu 1856. nrii 27–30. Wlád Alajos, Originea Familiei Wlad nobile de Selisce, Lugos 1865. p. 5.
I. Lajos királynak Balg és Drág (a Drágffyak ősei) részére 1365. évi adományában Zelistye nem foglaltatik, sem a többi Wenzel G. által (Uj M. Muz. 1857. II. k. 313–400. l.) felhozott okleveleiben más család tulajdonáúl Zelistye nem található, ha csak Fejér Cod. dipl. IX. vol. 3. p. 469. a Keettzerste nem hibából van két-zeliste helyett. Ezen esetben azonban még több valószinűséget nyer sejtelmünk, mely szerint a Vlád család a Balk, és testvérei Drag, Dragomer és István nemzetségből eredt, mint az alábbi 3-dik jegyzetben olvasható.
Bárha a családi nevek származásának természeténél fogva bizonyosnak tarthatjuk, hogy a Wlád család is, e nevét egy olyan kitünőbb őse után öröklé, kinek az csupán keresztneve volt, mind a mellett ezen ősének korát eddig ki nem jelőlhetjük. A legelső, kit hiteles okirat után a családból ismerünk, Mihály, már a Wlád nevet családnevűl viselte. Ez élt a XV. század első felében Zsigmond király korában, midőn ugymint Nemes György, Dragmérfi Ivánka, és Gyulafalvi Dan nemes társával az okirat szerint Sugataghi Miklének Hernéczfalvi birtokát hatalmasúl elfoglalván, e miatt Zsigmond királynak 1439-ben (Budán b. Margit sz. ünnepe előtt negyednappal kelt) és a leleszi conventhez intézett parancsa szerint a vármegye közbejöttével a nevezett fölperes Sugataghi Mikle vissza iktattatni rendeltetett, azonban az iktatásnál Wlád Mihály nemcsak bepanaszlott társaival, de még több csatlakozó nemesekkel együtt (kik az oklevélben megnevezvék) az iktatásnak fegyveres kézzel ellentállottak és azt sikeresítni nem engedték. * Mi okból történt e hatalmaskodás nem tudhatjuk, de föltetelezhetjük, hogy vérségi és jogközösség szolgáltatott reá ürügyet, mert a Sugataghi és Gyulafalvi családdal a Wlád család jog közösséget egy 1475. évi osztályos levél igazolja, * mely szerint ekkor már Wlád Mihálynak fia János élt, ki ez okmányban Sugatagi előnévvel jelőltetik, biztos adatúl arra, hogy ekkor Sugataghnak is birtokosai közt állott, * és ámbár bizonyára Zelistyén is birtokos volt, még ekkor nem tekintetett ez főbirtoknak; noha az tagadhatatlanúl ősi örökség volt. Ugyan is nevezett 1. Wlad János fiaival Miklós, Tivadar és Nikitával, továbbá 2. Juga János fiaival Péter, Tamás és Jánossal és ennek testvére 3. Balás mindenik egy-egy harmadrészben Máramaros megyei Zelistye helységbeli ősi apai birtokukban Mátyás királynak 1486-ban (Budán Letare vasárnap előtti szombaton kelt) uj adománya folytán megerősítettek és abba a leleszi convent által minden ellenmondás nélkül beiktattak. *
Az egész okmány közölve Wenzel G. által idézett Uj M. Muzeum 1857. évi II. köt. 348–352. lapján.
Mármaros vármegyének egy 1754-ben gyulafalví ns. Rednik János részére kelt hiteles átirat, meg van Budán a kir. kamarai levéltárban is.
Sőt ha ezen sugatagi birtokjogról alaposan következtetni lehetne, úgy azt hihetnők, hogy a Wlád család azon Drágostól (Gyula fiától, filio Gyulae) származott több családággal együtt, a ki 1359-ben I. Lajostól a Moldvaországból visszatelepítés érdemeiért Szlatinát, Harpatokfalvát, Kopácsfalvát, Deszefalvát, Hernécsházat és Sugatagfalvát kapta kir. adományban. És miután e falvak közt Gyulafalva említve nincs, azt is hihetni, hogy Gyulafalva helységnevét Dragos atyjától Gyulától mint alapitójától nyerté. Fejér Cod. dipl. IX. 3. 161.
Az egész oklevél közölve van következő czímű könyvecskében: Originea Familiei Wlad nobile de Selisce. Scrisa de Aloysiu Wlad de Selisce stb. Logosiu 1865.
1486-ban (Sz. Ambrus ünnepe előtti legközelebbi vasárnapon) most nevezett Wlád János és Juga János, mindketten fölebb megnevezett fiaiknak és rokonaiknak terheiket is magokra vállalván, a leleszi convent előtt és pedig Wlád János Zelistyei birtokából egy, Juga János ugyan ott egy, és Mojszin helységben másik házhelyet minden hozzá tartozó nemesi jogokkal Hathal Jánosnak és testvéreinek (fratribus) Ivasko, Nyikita, és Györgynek ajándékoztak és bevallottak Wlád János által tett oly föltétel mellett, hogy őt Hathal János és testvérei évenkint húsvét és karácson ünnepeken süteménynyel (torta) megajándékozni, és sz. Miklós napján házokhoz meghíva, egy ebéddel megvendégelni az ajándék jeleűl tartozzanak. *
Az egész oklevél közölve van következő czímű könyvecskében: Originea Familiei Wlad nobile de Selisce. Scrisa de Aloysiu Wlad de Selisce stb. Logosiu 1865.
1487-ben (Budán Oculi vasárnap előtti hatodik napon) Hathal János testvéreivel együtt stb. a Wlád János és Juga Jánostól szerzett három telekre, valamint Gorzó és fia Tamás Zelistyén Juga Jánostól vett nemesi curiára Mátyás királytól beiktató parancsot nyervén, azokba a leleszi convent által beiktattattak. *
Az egész oklevél közölve van következő czímű könyvecskében: Originea Familiei Wlad nobile de Selisce. Scrisa de Aloysiu Wlad de Selisce stb. Logosiu 1865.
1489-ben (Pál fordulása napján) nemes-felső-vissi Nan fia Zeczko, fiának Jankónak terheit is magára vállalván, rokonsági szeretetből Máramaros megye Mojszin helységnek felerészét, tartozékaival Valka, Cser, Lukácshavasokkal és Sehol nevű havas felével Wlád Jánosnak és Juga Jánosnak és maradékaiknak teljes joggal adományozta és bevallotta a leleszi convent előtt. *
Az egész oklevél közölve van következő czímű könyvecskében: Originea Familiei Wlad nobile de Selisce. Scrisa de Aloysiu Wlad de Selisce stb. Logosiu 1865.
1548. évben (b. Imre v. ünnepe utáni 3-ad napon) gr. Nádasdi Tamás országbirónak a leleszi conventhez intézett idéző parancsa folytán nemes Sajó János, Danchal és sajói Nan Balás, nem különben néhai zelistyei Wlád (Miklós) fiai Tivadar és János kérelmökre azért, mert a) 1531-ben Pünkösd táján néhai sajói Dunka Fülöp Máramaros megyei Sajó helységben említett danchali Manku Jánosnak és Nan Balásnak összes birtokrészeit és a Sajón épített egy kerekű malom felét és jobbágy telkét hatalmasúl elfoglalta, és bitorolta, és halála után özvegye Margit és fiai János és Elek szintén bitorolják és vissza adni nem akarják, ez által a tulajdonosnak kétszáz arany forinton felűl kárt okozvan; továbbá mert b) ugyan azon évben b. sz. Mária menybemenetele ünnepe táján nevezett Wlád Teodor saját és testvére János családi, adományos, iktatási, megerősítő és peres okmányait, melyek azoknak zelistyei és mojszini birtokaikra vonatkoznak, zelistyei Komán Simon, János, Kozma és Jakab nemeseknek hűségükbe bizva, őrizés végett atadván, azokat tűlök minden sürgetés daczára vissza nem kaphatták, végre mert c) még 1533-ban sz. György nap táján zelistyei Pap Lázár nemes Zelistyén néhai zelistyei Pap Lőrincznek házát és nemesi kuriáját, kitől azt Wlád Theodor és János zalogjogon megszerezték, erőhatalommal, minden törvényes utat mellőzve, elfoglalta és bitorolja, nevezett özvegy Margitot és fiait Dunka Jánost és Eleket, nem különben Koman Simont, Jánost, Kozmát és Jakabot, és végre Pap Lázárt a kir. kuria elé idézteti. *
Originea Familiei Wlad
Ugyan csak 1548-ban (Pozsonyban nov. 20-kán kelt) kir. adományban I. Ferdinand király nemes Vlaad János-nak, Györgynek, Máté-nak és Zelistyei Antal-nak, nem különben zathali Vankoul Jánosnak, úgy mojszini Koman Jánosnak, Simonnak és Kozmának és örököseiknek Máramaros megyei Zelistye, Zachal (Szacsal) és Mojszin helységben fekvő öszes birtokrészeikre, melyeknek békés és csendes birtokában már régóta a nevezetteknek eleik és őseik (Majores et Progenitores) * is voltak, uj királyi adományt adott, melynek folytán azokba a leleszi convent által minden ellentmondás nélkül beis iktattattak. *
Ha itt a Mejores és Progenitores kitételt a genealogiai fokozatos értelemben vesszük, mely szerint az közönségesen a pater, avus, abavus, atavus, proavus-on felűli ösöket jeleli, akkor csak bevett szokás szerint öt nemzedéket számítva is két századra, a békes birtokló ősöknek kora a XIV. század élejére esik.
Originea Familiei.
Mint származott le a család a Zsigmond király korában (1437.) élt Wlád Mihály-tól kezdve, azt a következő táblazatokon láthatjuk, megjegyezve még is előre, miszerint ezen táblazaton az ősi birtokban Máramaros megyében maradt ágazatok nincsenek meg, miután ezekre nézve eddig az adatok hiányzanak itt; csupán a XVIII. század első felében Erdélybe szakadt ágak, melyek egyike – mint említve leszen, Magyarországba visszatelepedett, származási rendje * következik:
Egy 1826. évi febr. 27–28. és mart. 1-én. Némán eszközlött s 1826. dec. 11–14. Dézsaknán tszékileg hitelesitett, – s egy másik 1846. julius 17-én Czentén eszközlött s július 18-án tszekileg hitelesített tanúvallatásokra alapitott családi közlés szerint.
I. tábla.
Wlád Mihály 1437.; I. János 1486–89.; I. Miklós 1486.; I. Tódor 1486.; Nikita 1486.; II. Tódor 1548.; II. János 1548.; I. Gergely 1548.; I. Máté 1548.; Antal de Zelistye 1548.; I. György.; I. Farkas.; I. Gábor; I. Demeter; Pintye.; Prekup 1736. 1744. Dézsaknán B.-Szolnok v.; I. Vazul 1736. 44. Dézsaknán utóbb Szinyén; II. Nikita 1736. sajói lelkész 1744. Máramarosban.; III. Demeter.; Tamás.; Izidor.; IV. János †; Tódor.; Tógyer.; II. Vazul.; Kosztan.; János.; Gergely.; Farkas; Máté; Ariton.; III. János (Onucz) Kis-Kajánban B.-Szoln.; II. Demeter Szilágytőn, n. Némán.; I. Konstantin 1736. 44. Bődön, utóbb Czentén (ns. Szilassy Mária) Folyt. II. táblán.; Jakab Marokházán Dobokában.; Mária.; Jón.; Sámson utódai élnek 1813.; Sándor.; Simon.; János.; III. Nikita.; György Ilondán †; Kriska.; Mariska.; Pál; Józsa; János laknak Némán.
III. János (Onucz) Kis-Kajánban B.-Szolnok.; Gergely.; Teofor lak. Horgospatak B.-Szolnok.; Zakariás Nyégeren lak.; Farkas.; Simon.; György.; Farkas.; János.; István.; Máté.; János.; Antal †; Mihály sz. 1795.; György †; Aritón sz. 1813.; Jeremiás.; Demeter.; Gáb.; Tódor.; Tódor.; Gerg.; Benjam.; Demet.; Dániel sz. 1810.; Miklós sz. 1843.; János sz. 1854.; Pahomie sz. 1837.; Vazul sz. 1834.; Porfir. sz. 1849.; János sz. 1852.
II. tábla.
I. Konstantin, ki az I. táblán. 1736. 1744. Bődön, utóbb Czentén. (ns. Szilassy Mária); Condrate Czentén pap †; I. Simon Czentén lak. (ujfalvi Pap Todorutz Mária); I. Dániel P.-Kamaráson lelkész.; István nőtlen beszterczei lelk esperes †; Cilica Czentén.; II. Dániel sz. 1775. † 1844. v. ábrányi lelk. (Orián Éva sz. 1780. aug. 29.); Jakab P.-Kamaráson.; Tódor Fülpösön Kolos vm.; Lázár Kozmatelkén.; János.; Demeter.; Konstantin.; Simon † 1849.; János.; Damián.; András sz. 1830.; Ferencz sz. 1840.; Julianna.; Terézia.; Birinka.; Gábor sz. 1840.; János sz. 1850.; Boris.; Szavetta.; Miklós sz. 1802. †; Illés sz. 1804. jul. 20. † 1823. kör.; Mária sz. 1811. oct. 23. (Székelyné); Julianna sz. 1813. febr. 14. (Kőváryné); Zsófia sz. 1815. sept. 15. (Fodorné); Ágnes sz. 1818. jun. 27. †; Mihály sz. 1820. aug. 6. †; Alajos sz. 1822. febr. 24. Krassó v. képvis. (1. Strainn Anna 2. ns. Karátsonyi Mária sz. 1827. aug. 30.); 1-t. Gyula sz. 1849. dec. 21.; 2-t. Kornél sz. 1853. mart. 2.; II. Alajos sz. 1854. apr. 7. †; Aurél sz. 1856. aug. 27.; Cassius sz. 1857. sept. 18.; Martian-Demeter sz. 1863. nov. 3.; Katicza sz. 1865. dec. 28.
Mint említők, – e családfa a Máramarosban élő nemzedékek leágazását nem tartalmazza az ebéli adatok hiánya miatt. Hézagos adataink szerint a máramarosi ágról a XVII. XVIII. századból jelenleg csak annyit tudunk, hogy 1707-ben a felső járási homagium praestaló nemesség sorában találjuk Sajón a Wlád családból a következőket Miklóst, két Farkast, két Gergelyt és két Tódort. 1757-ben a Mojszin, Zelistye és Zacsal helység határjárásánál tiltakozott Wlád Lukács.
A XVII. század végen, a XVIII. század elején élt a családból Máramarosban Wlád Pintye, a táblázat szerint I. Demeternek fia; ez időben már tagjaiban meg gyarapodván, ősi javaiban pedig a gyakori osztályok által megfogyatkozván a család, míg Pintyének egyik fia II. Nikita mint gör. kath. lelkész Sajón maradt, két testvére Prekup és Vazul 1736. táján oda hagyván szelistyei leapadt birtokrészüket, Erdélybe Belső-Szolnok megyébe, nevezetesen Prekup mint sovágo Dézsaknára, Vazul pedig előbb Dézsaknára, utóbb Szinye helységbe telepedtek, mind ezt a vérségi és jogrokonsággal együtt fiaik részére is 1744-ben máj. 29-én Máramaros megye törvényes bizonysága előtt Sajón kelt bizonyítványában testvérük, az említett Wlád Nikita elismeri és bizonyítja. * Mikép terjedt Vazul ága tovább, a táblázat negyed ízig mutatja.
Lásd erről Kolosmonostori Conventben fasc. V. nro 25.
Prekup ága azonban még terjedelmesebb lőn négy fiú gyermekének ivadéka által. Prekup négy fia következő: III. János, II. Demeter, I. Konstantin, és Jakab. Szólunk mind a négyről külön a következőkben.
a) III. János Dézsaknáról Kis-Kajánba telepedett, egy, feleségűl vett nemesleány birtokába. Ott nemzé három fiát: Gergelyt, Teofort, és Zakariást, kik mind a hárman elég szapora családot alkottak, Gergely ivadékát mostanig mutatja a családfa, Teófor-nak, ki szintén neje birtokába Horgospatakára tette lakását, élnek unokái Mihály (szül. 1795.) utódaival, és Ariton (szül. 1813.) gyermekeivel együtt, mint a családfán láthatni. Zakariás Nyégerfalvára telepedett hitvese örökségébe, és most unokája Jeremiás él fiaival Gábor és Tódorral együtt.
b) II. Demeter (Prekup másod fia) előbb Szilágytőn lakott, utóbb Némán (szintén Belső Szolnok vm.) szerzett birtokára tette lakását, hol mint malomépítő is működött. Utódait a tábla mutatja.
c) Jakab (Prekup fia) Dézsaknáról Doboka megyei Marokházára helyezkedett, négy fiátóli utódai most is élnek.
d) I. Konstantin (Prekup fia) előbb Belső-Szolnok megyei Bőödön lakott, utóbb pappá szenteltetvén, Doboka megyébe Czente helységbe költözött és ott is halt meg. Nőűl vévén nemes Szilassy Máriát, négy fia maradt, ugymint 1. Kondrate, ki Czentén lelkész volt és nőtlenűl halt meg, 2. Simon, ki bátyjával szintén Czentén lakott, és kiről alább szólunk. 3. István, ha jól tudjuk, még 1815-ben beszterczei plébános és sófalvi kerületi esperes volt. 4. II. Dániel Puszta-Kamarásra telepedett. Három fia közűl Jakab szintén ott lakott, kinek fia Simon 1849-ben esett el, Tódor Kolos megyei Fülpösre költözött, öt gyermekét a táblázat mutatja, Lázár Kozma-telkére tette lakását, gyermekei a családfán láthatók.
Simon, ki főlebb említetett, Konstantinnak fia, Czentén székelt. Nejétől Ujfalvi Pap máskép Todorutz Máriától két gyermeke maradt: Cilica, kinek utódait a táblán láthatjuk, és I. Dániel, ki 1775. dec. 27-én született. Miután Beszterczén a gymnasiumi, Balásfalván a bőlcsészeti és theologiai tanfolyamot bevégezte, 1800. Magyarországba költözött, és előbb Bihar megyei Vasad helységbe mint tanító, utóbb 1812-től Vedres-Ábrány községnek áldásosan működő, tudományosan mivelt és több nyelvet beszélő gör. kath. román lelkésze volt egész haláláig, mely történt 1844. jul. 18-án. Nejétől Orián Evától számos gyermekei közül, kik már többnyire elhaltak, a legifjabb
Alajos szül. V.-Abrányban 1822. febr. 24-én. Iskoláit a jogi tanfolyammal együtt N.-Váradon jeles sikerrel bevégezvén, és 1845-ben ügyvédi vizsgát tévén, Torontál megyébe Gyűlvészre telepedett, hol mint urodalmi ügyész foglalt állást, innen utóbb Temesvárra, majd 1848. febr. 27-én végképen Krassó megyébe Lugosra tette át lakását ügyvédi minőségben. 1848-ban Krassó megye nagy-zorlenczi kerületéből képviselővé választatván, dec. végeig Pesten, 1849-ben Debreczenben és Szegeden vett részt az országgyűlésen, 1861-ben Krassó vármegye főjegyzőjevé választatott, majd ismét előbbi választó kerülete által választatott meg képviselőűl a pesti országgyűlésre, hol a mérsékelt szabad elvű párt részén működött, és a román nemzetiség ügyében tanusított buzgóságáért az erdélyi román nőegylet által gyönyörű koszorúval tiszteltetett meg. 1861. april. 3-án Krassó megyétől nemesi bizonyítványt vett ki. * 1861. dec. 16-tól a Krassó megyei törvényszék első ülnöke, és a bün-fenyítő tanács rendes elnöke, míg jelenleg (1865.) ismét a nevezett választó kerület országgyűlési képviselője. Ifjú korától a magyar irodalom terén is részt vett és a lapokban, főleg a román nemzetiség ügyében becses dolgozatokkal lépett föl, e nemű czikkeit és polémiáit „A Román nép és ügye“ czím alatt összegyűjtve, 1863-ban adta ki Lugoson. Részt vett továbbá a román lapokban is publicistikai dolgozataival, melyek által nemzetbeliei tiszteletét és ragaszkodását vivta ki, és általában a nemzetiségek testvéries egyesülésére irányzott működésével hazafias érzületét tünteté ki. Első és második nejétől gyermekeit a táblázat mutatja.
317. szám alatt, mely a m. kir. kanczellária által 1862. január 2-án 18157/1862. sz. a. megerősítve, a m. k. helytartóság által 1862. jan. 5-én, 1720/1862. sz. a. leküldetett.
Mint említők a Máramaros megyei ág nemzedékrendjét nem ismerjük, megemlíthetjük azoban az apsai előnevű ágat, melyből Wlád György előbb Máramaros vármegyének al-, utóbb 1833–1835-ben főszolgabirája volt, fia László 1836-ban már r. sz. esküdt, 1845. jul. 14-től 1849-ig alszolgabiró volt. Ennek csak egy leánya maradt.
A család ősi czímerét oklevelesen nem ismerjük. Az erdélyi ág által használt czímer – mint azt a metszvény is mutatja – függőleg kétfelé osztott paizs, a jobb oldali (tán) vörös udvarban könyöklő pánczélos kar kivont kardot tart; a baloldali kék udvar alján magas sziklás bércz emelkedik, alúl só aknai bejárással, a bércz fölött három csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján szintén pánczélos kar kivont kardot tart. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
