Dóczy család. (Nagy-lucsei †).
Régi magyar család, mely azonban a Hunyadiak korában ezeknek pártolása mellett emelkedik fel.
Eredetét – ugy látszik – Pozsony megyei Nagy-Lucse helységből veszi.
Dóczy Mihály 1443-ban Tolna megyében Hunyady Jánosnak számtartója (racionator) volt.
György 1458-ban világosvári kapitány volt. Neje Bethlen Borbála volt *. György élt még 1482-ben, és jelen volt Kinizsy Pállal Szendrő alatt.
Lásd e munka II. köt. 69. lapon; Bethlen Domokos leánya. – Buday F. szerint Bethlen Gergelynek leánya.
1476-ban Szendrőnél és Posasinnál harczoltak Dóczy Péter, Imre és László.
Ez időtájban élt szintén nagy-lucsei Fülöp, kitől a családfa * igy sarjadzott le:
A Sz. Benedeki Conventben Dóczy családot illető oklevelek Elenchusa nálam; – és Geneal. authent. Mss. Mus. National. 207. fol. lat. tom. II. – A Dóczy család nemzékrendi összeköttetése eddig sehol nem volt közölve; ily meglehetős teljességgel a családfa kéziratok után itt először jő sajtó alá.
Fülöp; István, I. Orbán egri püsp. kir. helyt. † 1492.; Benedek; Balás (Filep); János (Filep nev.); Ferencz 1515.; Ferencz Dóczy de N.-Lucse. 1515–1523. (Forgách Margit); László 1520.†; Damian 1520.; Gergely csongrádi követ 1505.; II. Orbán; Tamás; Kelemen; I. Gábor 1523–1571. (bedeghi Nyáry Krisztina); László 1523–1548.; Miklós 1525–1565. (Arthándy Ilona); Zsófia; Anna (Bakos Mihály); János 1527.; Mihály; Gáspár; III. Orbán; László (Tardy Magd.); Ilona; Anna (Ocskay Jánosné); II. Gábor 1586. (Thurzó Mária); András 1586–1601. szathmári főkapit. (böki Paczoth Judit); Pál 1611.; János Lipcsey (Istvánffy Orsolya); Anna (Majthény Imre); Pál †; Miklós †; Erzse †; Imre 1572–1594. (Révay Judit); Margit (Péchy Gáspár) 1565.; Ferencz 1573. török fogságból kiszabadult.; Lőrincz 1585–1600. (Rubigalli Apollonia); István korona-őr. 1586–1616. (1. Thurzó Magdolna. 2. Vizkelety Judit); Farkas 1586.; Miklós 1572.; Zsigmond † 1647. (Kayser Fruzsina) †; Menyhért 1618–1648. (Dessewffy Kata) †; Anna Mária.; Mihály 1618. 34. (Vizkelety Mária); László 1630 47. (Dávid Erzse); 1-től Miklós 1629.; 2-tól Ádám 1635; Imre 1641 †.
A törzs Fülöpnek fiai közül Istvánnak fia Ferencz ellentmond a sz. Benedeki apátnak és Conventnek a kereszturi, ó-keremleczi, ladoméri és tornakai vámok harmad részének behelyezésébe, melyek két utóbbi Jánosnak fiát Damiant, és Balásnak fiát Lászlót illeték *.
Sz. Benedeki Convent 1515. Prot. A pag. 122.
I. Orbán Nagy-Lucséről irta magát. Királyi kincstárnok volt, és Báthory Istvánnal korona-őr, szerémi, győri püspök, 1486-ban egri püspök, majd bécsi püspök. Országh Mihály nádor halála után kir. helytartó. Meghalt 1492-ben. Balás, ki atyjáról Filepnek is neveztetett, 1520-ban élt, László fiában halt ki.
Fülöpnek két fia Benedek és János által két ágon terjedt le a család. János ága Lipcséről Lipcseynek is neveztetett; róla alább.
Benedeknek fia Ferencz nagy-lucsei Dóczy-nak irá magát. 1488-ban Somogy vármegyében Szent Erzsébet várát számos helységekkel kapta meg királyi adományban *. Élt Ferencz még 1523-ban is, neje pedig Forgách Margit 1527-ben is. Ferencz halála után 1528-ban a somogyi urodalmat kerecseni Szalay János és Mayláth István impetrálták, de a Dóczy család másik ágáról Damián fiaival és Gergely testvérével, nemkülönben Ferencznek fiaival ellentmonda *.
Gr. Teleky Józs. Hunyadiak kora XII. 399. hol „Franciscus filius condam Benedicti de Nagy-Lucse“ neveztetik.
Sz. Benedeki Conv. Protoc. C. pag. 27.
Ferencznek fiai közül László (élt 1523–1548-ban) leányaiban kihalt.
I. Gábor 1562-ben részt vesz Fáncsi Györgygyel a bozóki őrség élén Szécsény ostromában *. Nejétől bedeghi Nyáry Krisztinától három fia maradt.
Istvánffy 1683-ki kiad. 272. l.
II. Gábor 1586-ban élt, nejétől Thurzó Máriától, ki 1611-ben már báró Rottal János-Jakab felesége volt, fia Pál maradt; ki magnélkül halt el.
András (I. Gábornak fia) II. Mátyás király korában tekintélyes fő-úr, a katholikus mágnások egyike, mint hadvezér Forgách Zsigmond nádor mellett harczolt *. Szathmár várának főkapitánya volt 1617-ben. 1618-ban főpohárnok-mester. Neje böki Paczoth Judit 1622-ben már özvegy volt. Gyermekei nem maradtak.
Engel Monumenta 298. 370.
Miklós Ferencznek Forgách Margittól született fia, részt vett 1552-ben a szegedi szerencsétlen ütközetben *. 1563-ban Pozsonyban Miksa király koronázásán is jelen volt. Élt 1565-ben is. Nejétől Árthándy Ilonától számos gyermekei maradtak. Közülök
Forgách Commentarii 42.
Ferencz török rabságba esvén, atyja Miklós hogy kiválthassa 1573-ban Bars megyei Szénásfalvi birtokrészét Selmecz városnak zálogitja el *.
Sz. Benedeki Convent 1573. Protoc. D. pag. 437. „Nicolaus Dóczy filium Franciscum ex captivitate Turcica redempturus obligat Civitati Schemnitzensi pro fnis 100 portionem in Szénásfalu Cottu Barsiensi 1573.“ Hasonló czélból 1000 frtért zálogitja el Nyitra megyei Sárfő, Kartoncz, Saluska helységbeli részeit is. Prot. D. p. 439. Téved tehát Budai Ferencz, midőn (Lexic. III. köt. elején) e Dóczy Ferenczet 1566-ban megöletett-nek irja.
Lőrincz 1595-ben jegyzé el Rubigalli Apolloniát, és nőül is vevé *.
Apollonia, filia Pauli Rubigalli a Kartsdorf ex Sara Sally ab Hinsperch genita. – Sz. Benedeki Convent Prot. G. p. 518. et 694.
István (Miklósnak fia) élt 1585–1621-ben. Bethlen Gábor részén állván, annak követe volt Rimay Jánossal a török portán *.
Gr. Mikó Imre: Erdélyi történelmi adatok II. 383–398. Ezen Dóczy Istvánnak pecsétét láttam, hol czimere tojásdad paizsban hasonló az itt közlött czimerhez, csak hogy a csillag a paizs felső osztályában az oroszlán szája előtt áll.
1625-ben korona-őrnek választatik. 1630-ban már nem élt, midőn özvegye a korona-tár kulcsait visszaadván, feloldoztatik minden jövendőbeli igény alól. Első neje Thurzó Magdolna, kitől Miklós, második neje Vizkelety Judit, kitől Ádám fia született, kik azonban magnélkül haltak el.
Imre élt 1572–1594-ben. Révay Judittól több gyermeket nemzett. Közülök
Zsigmond Saskő, Revistye, Vizovicz, Gálos-Baar és Sárfia várak szabad bárójául irta magát. A zernovi török dúlásban mind ő mind neje Kayser Fruzsina elfogattatott, azonban minthogy ő betegségben sinlődött, csak nejét hurczolák el a törökök; nejétől megfosztatván, akará hogy saját életét is elvegyék. Meghalt 1647-ki aug. 4-kén, kora 45-dik évében. Eltemettetett a Bars megyei Ladomér-Vieszkai egyházban, hol fába metszett és festett halotti czimerén (mely fölebb látható) ily kör-irat olvastatik:
„Splis ac. Mag. Dn. Dn. Sigismund. Dóczy de Nagy-Lucze, Liber Baro Arcium Saskeő, Revistye in Vizovicz, Galos-Baar et Sárfia. Dno, qui in Horribili Zernoviensium a saevissimo Turca depopulatione captus unacum uxore Eufrosina Kayzer in illa quidem ablata, ipse etiam mire auferri tentatus, verum in firmitate gravatus, post ablatam vitae sociam, amissas facultates etiam vitam sibi auferri brachio turcico ultro generose expostulavit. Anno 1647. Die 4. Aug. Aetatis suae 45. Cui moestus Frater natu senior affigi curavit S. A. M. D. D. M. D“ etc. etc.
Özvegye Kayser Fruzsina később a fogságból megváltá magát *.
1655-ki 96. törv. cz.
Zsigmondban és testvéreiben a Dóczyak férfi-ága e vonalon kihalt.
A másik ágazat a családfa törzsének Fülöpnek János nevü fiától eredt le, ki Filep melléknévvel is neveztetett. E Jánosnak fiai közül
Gergely 1505-ben Csongrád vármegye követe a rákosi országgyülésre *.
Jászay: Magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. 158. l.
Damiánnak fia János 1515-ben főkamara-mester, Szapolyai hive, Gritti pártosa, megöletett 1534-ben *. László fiától származott kis unokájában Miklósban a Dóczy család egészen elenyészett.
Zermegh Schwandtnernél II. 409. l.
Ez ág az általa birt Lipcse váráról Lipcseynek is iratott.
A családfán nem találjuk azon Gergelyt, ki 1572-ben Simándnál a törökök által elfogatván, Konstantinápolyba vitetett, és a tengerbe öletett.
A család czimere – mint fölebb a metszvény mutatja – egy jobbról lefelé rézsútosan vont csikolat által kétfelé osztott paizs. A felső vörös mezőben koronás oroszlán megy, kettős farka hátra fel van kondorítva, első jobb lábában gyürűt tart; az alsó kék mezőben hatszögletü arany csillag ragyog, és feléje egy rák halad. A paizs fölött koronás nyitott sisak, két oldalról pedig, és pedig jobbról arany-kék, balról arany-vörös foszladék nyulik le *.
A fölebb érintett sir-emlékről. – A „Trophaeum Estorasiarum“-ban szintén közölve van e czimer, de mert hihetőleg nem jól kivehető pecsét-nyomat után, ennélfogva az alsó mezőben csak a csillag egyedül – a rák nélkül – látható; – a paizs sisakjából pedig ott szintén a paizsbeli oroszlán emelkedik ki.
