Benyovszky család. (Benyói és Urbanói, gróf és nemes)
Benyovszky család. (Benyói és Urbanói, gróf és nemes)
A család Michk bántól eredeztetik, ki állitólag Aba Sámuel király korában szerepelt. Utódai Vághy név alatt virágzottak Robert Károly idejeig, a midőn mint Zách Felician merényének részesei számüzetve lengyel földre menekültek. Onnan Zsigmond király korában tért vissza – mint mondatik – Benjamin és Urban két testvér, és az 1396-ki nikapolyi ütközetben részt vettek. Érdemeikért Zsigmond király ujra a haza nemesei közé fogadá* a két testvért 1423-ban, és őket adománynyal jutalmazá a Vágh mentén. Benjamin lakhelye Benyó-nak, Urbáné Urbanó-nak neveztetvén, és igy e két testvértől Benjamintól a Benyovszky, Urbantól az Urbanovszky család eredett.
Lehoczky Stemm. II. 47. l. I. Lajos királynak tulajdonitja a megnemesitést, az évet mégis 1423-ra teszi, midőn már Zsigmond uralkodott. Zsigmond király által nemesitetett meg a család saját állitása szerint is.
A benyói és urbanói birtokot azonban még sokáig közösen birta a két ágazat, és mindkét helyről előnevüket is közösen irá a külön vált két család.
A czimer, melyet 1423-ban nyertek, fenálló hadi vért, melynek kék mezejében alul hármas halom emelkedik föl. A középső halmon nyugvó koronára félhold nehezkedik, szarvaival fölfelé, a félhold két szarva fölött két csillag ragyog. A vért fölötti sisakon ismét korona, és azon a paizsbelihez hasonló félhold és csillagok; ezenfelül a félholdból kiemelkedve két strucz-toll leng. A czimer-paizst két oldalról két szárnyas nemtő tartja.
Benyovszky György 1566-ban Miksa királytól a benyói és urbanói birtokra Urbanovszky Zsigmond, Miklós, Menyhért, Gábor, Ráfael, Mihály, János, Venczel, János, Ádám, Györgygyel másik Urbanovszky Venczel fiaival Miksa királytól uj adomány-levelet kapott.
A nemzék-rend* igy jő le:
A családtól nyert közlés szerint, melyért köszönet.
I. tábla.
Benyovszky I. Márton; I. János; I. György 1566. uj adományszerző.; I. Gábor; I. István †; I. András (Nedeczky Kata. 1629.); Lásd ezt s fiait a II. táblán.; I. Ádám (Klobusiczky Zsófia).; Lásd a III. táblán.; I. Miklós † (Veliky Bora).; Burián (Hrabovszky Salamona).;
Az uj adományt-szerző I. György fiainál, mint látjuk, három ágra szakad a család.
I. Gábornak fia I. Andrástól, ki 1629-ben élt, az első ágazat igy folyik napjainkig:
II. tábla.
I. András (Nedeczky Kata.) 1629. Lásd az I. táblán.; III. György; IV. András; II. István.; I. Dániel (Kvassay N.); V. György (Szádeczky Erzse).; VI. György Benyón.; I. József †; VI. András; VII. András. IV. Mihály. II. József.; II. Mihály Lipóczon.;
A második ág I. Györgynek I. Ádám fiától jő le a következő
III. táblán.
I. Ádám. (Klobusiczky Zsófia), mint az I. táblán.; I. Miklós; II. András.; II. János; II. Ádám (báró Révay Julianna).; I. Imre (Gosetz Erzse).; I. Gáspár; II. Samu; I. Péter hires ügyvéd Pesten 1832.; Gyula. Oszkár; V. Imre; I. Károly. I. Antal; III. Imre †; V. János; VI. Imre. II. Márton.; III. Gábor; I. László (b. Szapek N.); I. Florián.; II. Dániel.; VII. Imre Kő-Porubán.; I. Zsigmond.(Liebhard N.); IV. Miklós; IV. Ferencz. VIII. Imre.; I. Ferencz; III. Miklós sz. biró.; I. Mátyás † nádori titkár.;
E táblán II. Ádámnak neje báró Révay Julianna, báró Révay Ferencz Thurócz megyei főispánnak leánya volt.
III. Miklós Nyitra megyében szolgabirói hivatalt viselt. Birtokrészét átengedte nagybátyjának II. Jánosnak. Fia I. Mátyás nádori titkár magtalanul halt el.
II. Sámuel kir. fiscus volt, a törvény-tudományban jártasságát és roppant szorgalmát tanusitja a könyv, melyet kiadott*; fia pedig I. Péter Pesten kora egyik leghiresebb jogtudósa táblai ügyvéd 1832-ben.
Ennek czime: Decreta normalia in materiis juridicis expedita et circulariter publicata, una cum nonnullis provocatis B. Resolutionibus et Patentalibus Regiis per Regium Fiscalem Samuelem Benyovszky de eadem collecta. Budae, 1788.
I. László Trencsin megyei szolgabiró volt. Nőt a báró Szapek családból vett.
VII. Imre hasonlóan szolgabiróságot viselt.
Következik a harmadik ág, mely Buriántól terjedt le:
IV. tábla.
Burián (Hrabovszky Salamona). L. I. táblán.; I. György köznéven Zaicsek. (Urbanovszky Fruzsina).; III. András; II. Ferenc; Lásd ezt és fiait az V. táblán.; II. Imre. †; II. Gábor.; IV. János.; IV. György.; I. Mihály (Pozár Mária); I. Pál (Szulyovszky Mária).; Lásd ezt és ágát a VI. táblán.; I. Simon; N. N. 1651.; III. János.; II. Miklós.;
*) Másutt Pater Mária.
II. Györgynek, kit a köznép Zaicsek-nek nevezett, neje Urbanovszky Fruzsina Dávidnak az idősb Urbanovszky Mihály 1566-ban adományozott fiának leánya volt.
I. Simonnak gyermekei 1652-ben tesznek bevallást az esztergami káptalan előtt.
II. Ferencznek ivadékát jelenig a következő nemzékrend adja:
V. tábla.
II. Ferencz Lásd a IV. táblán.; V. András Bolessóban.; VII. János; V. Pál, elveszett.; I. Ignácz; VII. György †. II. Ignácz †; IV. Pál (Kubinyi Eleonora); IX. János (Frivaldszky Julia).; XI. János (Thury Anna); Vincze N.-Váradon (Bodó Mária) II. Sándor (Fehérváry Mária).; V. Mihály (Szalaky Mária).; Geiza †; Emánuel.; Alajos. †; I. Tamás; V. Mihály; II. Károly pap. †; IV. Imre Benyón.; IV. Gábor; I. Adalbert †; IV. Gábor. Sancsinán. II. Pál. III. Ferencz, jezsuita.; II. Antal Ürményben. (Endrődy N.); II. Alajos Ürményben nőtlen.; X. János czim. püspök.; III. József; Vendel. I. Sándor. V. Miklós. Magdolna.;
II. Ferencznek fia II. Pál született 1696-ban Terncsin megyében, 1714-ben a Jézus-társulatiak közé iratá magát. Előbb a bölcsészeti és hittani osztályban tanár, végre a pozsonyi collegium főnöke lőn. Meghalt 1743-ban, sept. 28-kán. 1833-ban egy latin munkát adott ki „Jcon amici et adulatoris“ czim alatt*.
Horányi Nova Mem. 418. l.
III. Ferencz szintén Jezsuita volt*.
A család állitása szerint.
X. János (I. Adalbert fia) született Benyov helységben 1756-diki september 3-kán. Papi pályára adván magát, a theologiát Bécsben tanulta. 1784-tól 1806-ig Szenicz mezővárosban volt plébános, és egyszersmind alesperes; azután pozsonyi kanonok, 1807-ki jun. 16-án pedig már esztergami kanonok, 1820-ban Lystri fölszentelt püspök, és az érsek suffraganeusa, 1823-tól káptalani főhelyettes. Meghalt 1827-ki aug. 20-kán. Végrendeletében az egyházról, és a szeniczei szegényekről is megemlékezett*.
Memoria Basilicae Strigon. 180. l.
II. Károly szintén papi pályára szentelte magát.
III. József megyei adószedői hivatalt viselt.
I. Vincze Nagyváradra költözött, neje Bodó Mária a Szathmár megyei törvényszéki elnök Bodó László leánya. Bir Pest megyében is Gyón helységben.
II. Alajos (II. Antal fia) bir Nógrád megyében is Nötincsen.
I. Pál (lásd a IV. táblán) ivadéka a következő nemzékrenden látható:
VI. tábla.
I. Pál (Szulyovszky Mária). Lásd a IV. táblán.; I. Sámuel (Révay Róza); Móricz gróf.; Róza. Zsófia.; II. László.; I. Emánuel gróf 1793.; II. Zsigmond.; III. Pál; VIII. János.; VI. György; III. Ignácz. †. II. Péter Léghen.; III. Mihály, referend. Mária (Csiba Mih.) Julianna (Sculteti Mih.) Borbála.; VI. János. †;
Ez ágon legnevezetesebbé lőn I. Sámuel cs. kir. hadvezérnek* fia Móricz, kinek viszontagságos életéből noha röviden, mégis a többiénél terjedelmesebben szükségesnek tartom a lényegesb pontokat ide irni. Született 1741-ben Nyitra megyei Verbova helységben. 14 éves korában katonává lett épen a hétéves háború idejében, és 1756- és 1757-ben részt vett a lowosiczi, prágai és schweidniczi csatákban. Azután Lengyelországban egy magvaszakadt rokona utáni örökségének átvételére menvén, az alatt honn atyja meghaltával, anyja utáni nénjei, és sógorai itthoni örökségét foglalák el, mire visszajövén, miután ebbe erőszakkal igyekezett belehelyezkedni, Mária Terézia királyasszonynál mint a közbátorság háboritója vádoltatván be, kénytelenült ismét Lengyelországba visszatérni, annál is inkább, mert rokonai megtudták gátolni, hogy a királyi udvarhoz maga igazolása és kimentése végett ne férkezhessen. A kedvetlenségek és tettvágy külföldre vonzák. Meglátogatta Hamburgot, Amsterdamot, Plymouthot, hol a hajózás mesterségét tanulta. 1767-ben Kelet-Indiába készült, midőn a lengyel nemzeti szövetség hiván meg őt, közükbe állott. Mielőtt fegyverre került a dolog, ismét meglátogatta Magyarországot is javai visszaszerzése végett, de sikertelenül. Visszautaztában a Szepességen megnősült, elvévén nemes Hönsch Zsuzsannát, kinek atyjánál mint beteg, szorgalommal ápoltatott. Kiütvén a lengyel-orosz háború, hátrahagyva nejét, Krakóba sietett, és a lovasság vezérévé lett. Az ütközetekben vitézségével sok sebet és dicsőséget aratott, de kétszer el is fogatott. Egyszer pénzért kiváltva, másodszor szövetséges társai egy csapata által kivágatva, megszabadult. De 1769-ki május 20-kán Suka nevü falunál hadserege Brinken orosz vezér által túlnyomó erővel megtámadtatván, széjjel veretett, maga is tizenhét sebet kapván, elfogatott, és előbb Kasán, majd Pétervárra, végre 1770-ben pedig Kamcsatkába vitetett rabszolgaságba. Itt deli termete, kellemes társalgása által a helytartó Nilow kedvét megnyerte, annak ifjabbik leánya Afanasia pedig, kinek szinte testvéreivel együtt nyelvtanitója volt, iránta épen szerelemre gerjedett, s fölötte mint nemtő angyala őrködött. Szabadulni ohajtván számkivetett társaival, e végre összeesküdött. És noha Afanasia szerelme oda fejleszté a körülményeket, hogy Benyovszky a helytartó közbejárásával a rabszolgaság sulya alól fölszabaditatott, és Afanasia kezével is megbizatott, mind azáltal társainak adott esküjét meg nem szegte, és a szabadulás tervén folytonosan munkálkodott. Miután minden készen volt, és a kikötőben egy hajó várta a szabadulni kivánókat, egy estve megtámadtattak a helytartószék katonáitól, de ezek visszaverettek és megfutamodtak, azután pedig magok az összeesküdtek ráütöttek éjjel a várra, és abba berontottak. Itt a viadalban Benyovszky is sebet kapott, a helytartó pedig elesett. E győzelem, és egy másik fogás által a kozákokat lefegyverezvén, 1771-ki május 11-kén a sz. Péter és Pál nevü corvetten a lengyel szövetség zászlója alatt kilenczvenhat személylyel elindult Benyovszky. Kiséré őt Afanasia is, ki noha tudá, hogy B. már nős, el nem akart tőle válni, és férfi ruhában Achilles név alatt követé kedvesét. Dél felé tartván a corvettel, sok viszontagság mellett körülhajózta Ázsiát, Afrikát, érinté Japan, Formosa, Makao szigeteit, hol a szokatlan hányatás és sanyaruság által megtörődött Afanasia meghalt. Ezután az Isle de France és Madagascar szigeten való rövid mulatása után 1772-ki julius 18-kán Port Louisban Francziaország szélén kötött ki. Itt Aiguillon herczeg pártfogása következtében megbizatott egy franczia gyarmatnak megtelepitésével a Madagascar szigetén, a hová 1774-ben a Magyarországból magához hivott nejével együtt elindult. Itt a Tingballe folyam torkolatánál egy váras helységet alapitott Louisbourg név alatt, és ennek Fort Louis erődén kivül még két kisebb erődöt, Fort S. Jean, és Fort Auguste név alatt épitetett. Miután a szigetbeli népeket meghóditá, 1776-ban a szigetbeliek által királyokul választatott. Mielőtt ezt elfogadná, a franczia szolgálatról lemonda, és Francziaországba ment, hogy ott az uj állam iránti pártfogást és barátságot kieszközölje, de az irigység fölkelvén ellene, idegenséget és üldözést aratott, Benyovszky tehát Mária Teréziához fordult, kitől miután 1777-ben királyi bocsánat és kegyelem-levelet nyert, visszatért, és 1778-ban a poroszok ellen a székely hadakat vezérlé a győzelmes habelschwerdti ütközetben. 1779-ben a tescheni béke után ismét Madagascárra forditá figyelmét, s miután II. József tervébe nem bocsátkozott, családával Franczia- és Angolországon keresztül Éjszak-Amerikába Marylandba utazott. Ott a baltimorei kereskedők segélyét megnyerve, és családát hátrahagyva, 1785-ben Intrepid nevü hajón ismét Madagascarba vitorlázott. Kiszállván, a hajó hirtelen visszament, Benyovszky pedig a földnépe közül is fegyvereseket vevén maga mellé, a franczia telepeket megtámadta, de szerencsétlenül, mert a hirre az Isle de Francei kormányszék 60 katonát küldvén ellene, s miután ezektől véletlenül megtámadtatott, két europai és 30 belföldiből álló csapatát két ágyújával besánczolá, azonban a belföldiek a franciák első tüzelésére megfutottak, maga Benyovszky pedig mellbe lövetvén, elesett, és hajánál fogva a sáncz megül eléhurczoltatván, nemsokára élni megszünt 1786-ki május 23-kán. Igy végzé e különös férfiu eseményteljes életét*. Benyovszky Móricz Mária Terézia által gróffá neveztetett*. Özvegye Hönsch Zsuzsanna Magyarországba visszatért, és itt halt meg Vieszkán Trencsin megyében, 1825-ben. Két leánya Róza Szakmáryné, Zsófia pedig Ocskainé lőn.
Gyermekeiül tétetnek meg: Monika, Kleofás, Pongrácz is. Wagner Mss. LXX. 196. l.
L. Közhasznu esm. tára II. 197. l. Életét 1776-ig leirta maga franczia nyelven. Kézirata Londonban maradt Magellánnál, ebből költeményekkel is toldva kiadta angolul 1790-ben Nicholson. Németül rövidebben Forster és Ebelingtől forditva 1791-ben. Magyar versekben Rontó Pál czim alatt gr. Gvadányi József. Kotzebue szinmüvet irt róla.
Lehoczky Stemm. I.
Móricznak testvére II. László magtalanul mult ki.
Másik testvére II. Emánuel 1793-ban gróffá lett, 1797-ben a Nyitra megyei felkelő sereg ezredese, majd egy saját nevéről nevezett gyalog ezred tulajdonosa és tábornoka. Ennek fia a most is élő gróf Zsigmond.
III. Pálnak fiai: VIII. János szintén tábornok.
VI. György uradalmi igazgató Cseklészen.
III. Mihály Pozsony megyei alispán, kir. tan., végre az erdélyi udv. kanczelláriánál referendarius.
