Megemlékezés Göncz Árpád elhunyt volt köztársasági elnökről
Megemlékezés Göncz Árpád elhunyt volt köztársasági elnökről
Tisztelt Országgyűlés! Október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján a Magyar Honvédség díszegységei félárbócra engedték a nemzeti lobogót a Kossuth téren. Hagyományaink szerint ez a kegyelet, a hősök iránti tisztelet kifejezése. Néhány órával később itt, az ülésteremben megrendülten értesültünk Göncz Árpád halálhíréről. A leengedett lobogó új értelmet nyert azon a napon a rendszerváltozás utáni Magyarország első államfőjének elhunyta okán.
Göncz Árpád sorsa egybeforrt a XX. század magyar történelmével. A második világháború, az 1956-os forradalom, a megtorlás évei, a kivárás évtizedei, majd a rendszerváltozás és az új magyar demokrácia megszületésének felemelő pillanatai kísérték életútját. De nemcsak elszenvedője volt a történelmi eseményeknek, hanem mint szabadelvű értelmiségi, mint alkotó ember, a demokrácia és az egyetemes emberi értékek képviselője cselekvő módon formálta is azokat. Szembeszegült a nácizmussal és a kommunizmussal egyaránt, vállalva a mindenkori hatalom általi teljes ellehetetlenítést, akár az életveszélyt is.
A világháború idején részt vett a fegyveres ellenállásban. 1945-től a Független Kisgazdapártban politizált. A kommunista hatalomátvétel után állás nélkül maradt. Jogász végzettséggel fizikai munkát vállalhatott csak, majd a mezőgazdaságban dolgozott. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt perbe fogták, és mint a Bibó-per másodrendű vádlottját életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Büntetéséből amnesztiával szabadult 1963-ban.
A fogság kényszerűségét saját szellemi gyarapodására használta fel. Megtanult angolul, így műfordítóként új hivatásra lelt, amely megnyitotta számára az irodalom felé vezető utat is. Ötvenkét éves volt, amikor első műve megjelent nyomtatásban. Irodalmi munkásságát számtalan díjjal ismerték el, vezető tisztségeket viselt a Magyar Írószövetségben.
A börtönévek után csak hivatása változott, hitvallása nem. Kezdettől fogva részt vállalt a demokratikus ellenzék tevékenységében, alapítója volt a Szabad Demokraták Szövetségének. Az 1990. évi országgyűlési választásokon e párt képviseletében kapott mandátumot. 1990. május 2-án az Országgyűlés elnökévé, néhány hónappal később Magyarország köztársasági elnökévé választották. Tisztségét - 1995-ös újraválasztását követően - 2000 augusztusáig töltötte be. Az e falak között elhangzott első köztársasági elnöki felszólalásában hitet tett a nemzet függetlensége, a szólás- és gondolatszabadság, a vallásszabadság, a társadalmi igazságosság és a demokrácia mellett.
Tisztelt Képviselőtársaim! Göncz Árpádra akkor is tisztelettel gondolhatnánk, ha csak írói és műfordítói munkásságát ismernénk. A sorsa azonban úgy alakult - ő maga formálta olyanná -, hogy politikusként is általános tisztelet és szeretet vette körül, népszerűsége, nagyrabecsülése hivatali ideje után is töretlen volt. Most, amikor végleg búcsúznunk kell tőle, fejet hajt előtte az egész nemzet és a demokratikus világ.
Ahogy utóda, Mádl Ferenc mondta: Göncz Árpád örökre teljesebbé és gazdagabbá tette az ország és valamennyiünk életét.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy egyperces néma felállással adózzunk elnök úr emléke előtt. (A teremben levők egyperces néma felállással adóznak az elhunyt emlékének. - A terem közepén elhelyezett asztalon fénykép és virág emlékeztet Göncz Árpádra.) Köszönöm.
