Megemlékezés a nemzeti emléknapról
Megemlékezés a nemzeti emléknapról
Holnap az 1956. októberi forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának emléknapjára, a kommunista diktatúra jármából fejét felemelő és néhány napra kitörő, a szabadság mindennel összehasonlíthatatlan érzését megismerő magyar nép újra járomba hajtására emlékezünk. Azokra az ismert és ismeretlen hősökre emlékezünk, akik életüket áldozták azért, hogy ma egy független és demokratikus jogállamban élhessünk.
A visszaemlékezésekből tudjuk, hogy 1956. november 4-e ködös, már a telet idéző vasárnap volt. Az emberek békésen és reménykedve várták a hétfői napot, a munkakezdést. Az ország dolgozni, élni akart, megmutatni, hogy képes a romokból a hazát újjáépíteni. Sajnos erre esélye sem volt. Többszörös árulás áldozatai lettünk. A két nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió már korábban megegyezett sorsunkról, a belső árulás és az ország eladása pedig végleg megpecsételte a forradalom sorsát. A bekövetkező végzet feltarthatatlanul közeledett.
A szabad Kossuth és Petőfi rádió hajnali műsorát 5 óra 20 perckor tragikus szózat szakította félbe: „Figyelem! Figyelem! Itt Nagy Imre beszél. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”
A Himnusz és a Szózat felcsendülő hangjai ritkán voltak ilyen aktuálisak. Az önkény, a szovjet tankok eltiporták 1956 októberének csodálatos forradalmát. November 4-e után a terror soha nem látott hulláma következett. Fiatalok sokaságát hurcolták el a Szovjetunióba, százaknak a bitófa jutott osztályrészül; több mint kétszázezren hazánk elhagyására kényszerültek, nekik az emigráció, az idegenbeli sors lett életük része, és sokak már csak holtukban érinthették meg újra a magyar földet.
Emlékezzünk azokra az ismert és ismeretlen magyar hősökre, áldozatokra, akik mindenüket feláldozták hazánk sorsának jobbra fordításáért. Kérem, álljanak fel, és ne feledjék, ha emlékezetünkben megtartjuk őket, örökké élni fognak! (A teremben lévők néma felállással adóznak az áldozatok emlékének.) Köszönöm szépen. Foglaljanak helyet!
Tisztelt Országgyűlés! 192 évvel ezelőtt, 1825. november 3-án gróf Széchenyi István birtokainak évi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudós Társaság alapításának céljára, lehetővé téve ezzel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását.
