Michal Kováč elnöki beszédének magyar nyelvű hiteles fordítása
Michal Kováč elnöki beszédének magyar nyelvű hiteles fordítása
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Tisztelt Országgyűlési Elnök Úr, Tisztelt Képviselőnők, Tisztelt Képviselő Urak, Tisztelt Vendégek!
Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy mint a független Szlovák Köztársaság első, demokratikusan megválasztott elnöke felszólalhatok a Magyar Köztársaság törvényhozó testülete előtt. Nemzeteinket, országaink lakosait az együttélés több mint ezeréves köteléke kapcsolja össze. Voltak idők, mikor közös történelmünk során kölcsönös bizalommal, vállvetve haladtunk, de voltak kölcsönös meg nem értéssel teli idők is, mikor hátat fordítottunk egymásnak, sőt fegyvert emeltünk egymás ellen. Igen, egyik is, másik is a közös történelmi időt tölti ki, és ma elsősorban rajtunk múlik, hogy mit fogunk e közös történelemből kiemelni, mit fogunk belőle - a jövőre is tekintettel - pozitívan értékelni, és mit akarunk majd a lehető leghatározottabban elkerülni.
Ezzel összefüggésben szeretném külön kiemelni, hogy a szlovák köztársasági elnök magyarországi látogatására röviddel azután kerül sor, hogy országaink között érvénybe lépett az együttműködésről és a jószomszédi kapcsolatokról szóló szerződés. Ezt azért hangsúlyozom, mert a demokrácia általánosan elismert alapelvei szerint éppen átalakuló országaink parlamentjeit illeti meg a legfontosabb hely az országaink által választott külpolitika megvalósításának felügyelete terén is. A kormányok mellett éppen a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság parlamentjének kell - és őszinte meggyőződésem, hogy fog is - felelősen őrködnie az alapszerződés megvalósítása felett. Ez lehetővé teszi országaink államfőinek is, hogy e bizonyosságra támaszkodjanak, s ennek alapján saját közreműködésükkel és az alkotmány adta jogkörökkel is segítsék országaink jószomszédi kapcsolatainak fejlődését. Ez a perspektíva annál is fontosabb, mivel a szerződés alkalmazásának folyamata - túlzás nélkül - a nemzetközi közösség figyelő szeme előtt fog lejátszódni, amint arról az alapszerződés előkészítésének és ratifikálásának folyamata önmagában is meggyőzött minket.
Ugyancsak szeretném éppen itt, az Önök parlamentjében kifejezni megelégedésemet afelett, hogy az alapszerződés által biztosított lehetőségek alapján mint sikerül a parlamenti szintű kapcsolatokat fejleszteni. Ennek bizonyítéka több bizottság első, kölcsönös találkozásai, amelyek a különböző, közös érdeklődésre számot tartó területeken felvázolják a termékeny párbeszéd perspektíváját. Ebben az összefüggésben különösen szívélyesen szeretném üdvözölni a szlovák-magyar barátság érdekcsoportjainak parlamenti tevékenységét, amelyek a szó legjobb értelmében a mi jószomszédi együttműködésünk jövőbeni sokrétű lehetőségeinek valamiféle csápjai lehetnek.
Tisztelt hölgyeim és uraim, tudatában vagyok annak, hogy felszólalásom nem helyettesítheti a történelmi megbékélés aktusát, amely kölcsönös kapcsolatainkból mindeddig egész bizonyosan hiányzik, s amelyet az alapszerződés és a politikai párbeszéd eddigi alakulása is feltételez. Úgy gondolom, hogy jelenleg államférfiként nem lenne bölcs és a kapcsolatok számára sem hasznos egy ilyen aktust elsietni, illetve helyette valamilyen pótmegoldást kibocsátani. Előttünk van még egy bizonyos elkerülhetetlen szakasz, melynek keretében bizonyára segítenek majd bennünket olyan fontos tények, mint amilyen megegyező törekvésünk az európai és a transzatlanti szervezetekbe való betagolódásra. Az Európai Unióban és a NATO-ban való tagságért folyamodunk és így az Unión belüli együttműködési képességnek már előre meg kellene nyilvánulnia kölcsönös, sikeres együttműködésünkben.
Elsősorban a Középeurópai Szabadkereskedelmi Egyezmény keretében folyó együttműködésről van szó. Ez a nemzetközi gazdasági tömörülés az utóbbi időben élénk aktivitást mutat, amit a kormánytagok és a szakértők szintjén a tárgyalások egész sora bizonyít. Emellett fontos, hogy e tárgyalások eredményeként konkrét megállapodások és a résztvevő országok tevékenységére vonatkozó ajánlások születnek. A további kétoldalú és sokoldalú tevékenység gyakorlati tapasztalatainak összpontosítása és cseréje bizonnyal országaink polgárainak javára fog válni.
A szlovák-magyar együttműködéssel összefüggésben szeretném ehelyt értékelni mindazt, amit kétoldalú kapcsolatainkban valósan elértünk. Hiszen nagyjából az alapszerződés aláírása óta eltelt időszakban dinamikus ágazati együttműködést, élénk határforgalmi tevékenységet regisztrálunk, amelyet bizonyára elismert az elfogulatlan nemzetközi közösség is, feltéve, hogy optikája nem szűkült le csupán a szlovák-magyar együttélés eddigi alakulásának krónikusan problémás területeire.
Tudatában vagyok annak, hogy a magyar fél, és különösen Önök, a Magyar Köztársaság alkotmányos képviselői világos szavakat várnak a szlovák féltől a kölcsönös kapcsolatainkat terhelő, elhúzódó problémákról. Ezek közül az Önök számára mindenekelőtt bizonyára a Szlovák Köztársaság magyar nemzetiségű polgárainak életével és jogaival kapcsolatos problémák fontosak, amire Önöket országuk alkotmánya is kötelezi. Ebben a pillanatban bizonyos egyszerűsítéssel kijelenthetem - és ebben egy véleményen vagyok a Szlovák Köztársaság többi képviselőjével -, hogy Szlovákiában a magyar nemzetiségű polgárok jogait államunk demokratikus alkotmánya és további törvényei védik. Egyidejűleg biztosítja ezeket a nemzetközi dokumentumok rendszere, melyekhez a Szlovák Köztársaság is csatlakozott. Végül is ezt a szlovák-magyar alapszerződés is tükrözi. Szeretném ismét hangsúlyozni azt a meggyőződésemet, hogy ezeket a jogokat országunkban senki és semmi sem fogja veszélyeztetni.
Több alkalommal rámutattam az összes nemzetiségi kisebbség tagjaival szemben fennálló, alkotmányunkból következő azon kötelezettségünkre, hogy a lehető legrövidebb időn belül elfogadásra kerüljön a hivatalos érintkezésben a nemzetiségi kisebbségek nyelvhasználatáról szóló új törvény.
Ezzel függ össze a kommunális politika is. Én személyesen a települések és a városok szintjén a lehető legszélesebb önkormányzat híve vagyok, mivel az önkormányzati szervek állnak a polgárokhoz a legközelebb, s valósíthatják meg hatékonyan szükségleteiket és követelményeiket. Meggyőződésem, hogy a helyi képviseletek képviselőinek megfelelő megválasztásától függően az önkormányzatok kielégítik a polgárok, ideértve a nemzetiségi kisebbségekhez tartozók szükségleteit, s hozzájárulnak a különböző nemzetiségű állampolgárok harmonikus együttéléséhez.
Nem térünk ki az építő jellegű nemzetközi párbeszéd elől sem, melynek célja a kisebbségi jogok rendszeres javítása és tökéletesítése. Engedjék meg újból megemlíteni, hogy a Szlovák Köztársaság az, amely a nemzetközi színtéren azt a véleményt képviseli, hogy az adott problémakörben elengedhetetlen a tárgyilagos összehasonlítás. A Szlovák Köztársaság nevében hivatalaink már elkészítették a megfelelő anyagokat és felajánlották azokat a nemzetközi közösségnek, például az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek. Ez az összehasonlítás ismert az EBESZ nemzetiségi kisebbségekkel foglalkozó főbiztosa előtt is, akinek hároméves küldetése országainkban ezekben a napokban fejeződött be.
Lehet, hogy az államfőnek meghatározott jogkörök keretében nem engem illet, hogy részletesen nyilatkozzak kétoldalú kapcsolataink bizonyos problémáiról, melyek közé vitathatatlanul a Gabcikovo-Nagymaros vízimű is beletartozik. Azonban mégis szeretnék megemlíteni egy tényt. Az államközi - másként elnökinek nevezett - szerződés egyik résztvevő fél által történt felmondása, és a hágai nemzetközi bírósághoz való beadása utáni viszonylag bonyolult helyzetben mindkét fél képes volt megtalálni az érintkezés és az együttműködés megfelelő módját e vita egyes következményeinek felszámolása során. A szigetközi terület vízpótlására vonatkozó tavalyi megállapodására gondolok, amelyet a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság kormányfői kezdeményeztek, valamint a vízművel kapcsolatos per bíróságon kívüli megoldásának megkísérlésére. Végső következményében e két tevékenység nem csak kölcsönös képességet és érettséget jelent ahhoz, hogy egy hatékony megállapodásban partnerek legyünk, hanem közös hozzájárulásunkat is az átalakuló országok integrációs tapasztalatainak kincstárába.
Közös érdekünkben áll, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy országainkban az azonos társadalmi-politikai és gazdasági átalakulásnak ebben a történelmileg megismételhetetlen időszakában a szlovák-magyar történelmi megbékélés közös célunkká váljon. Mindannyiunknak, akik a mai dinamikus időkben őszintén érdekeltek vagyunk jövőbeni jó kapcsolatainkban, erőnk és képességeink legjavát kell e folyamatra fordítanunk. Igyekezetünk megkönnyíti utunkat a demokrácia általánosan érvényes értékeit valló szélesebb európai integrációs tömörülésbe és e régióban hozzájárul a stabilitáshoz és a biztonsághoz. Meggyőződésem, hogy ez belátható időn belül elérhető, s hogy ez a folyamat nem válik politikai ambíciók vagy szándékok kizárólagos tárgyává. Minden esetben valamennyiünknek országaink polgáraira kell gondolnunk, kiket szolgálni vagyunk hivatottak, s akiknek joga van munkánk gazdag termésének egészséges gyümölcseire.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Tisztelt Országgyűlési Elnök Úr, Tisztelt Képviselőnők, Tisztelt Képviselő Urak, Tisztelt Vendégek!
Ami engem illet, szeretném Önöket biztosítani arról, hogy nemzeteink megértése és tényleges megbékélése érdekében készen állok megtenni mindent, amit lehetővé tesz számomra a Szlovák Köztársaság elnöki funkciója, s amit emberi és állampolgári lelkiismeretem parancsol.
Köszönöm a figyelmüket!
