I. SZÍN.
London. Szoba York herczeg palotájában.
York Herczeg és Herczegné jönnek.
HERCZEGNÉ.
Uram, igérted, hogy a többit is
Elmondod; ám sirásod két szegény
Rokonunk történetét megszakítá.
Uram, igérted, hogy a többit is
Elmondod; ám sirásod két szegény
Rokonunk történetét megszakítá.
YORK.
Hol hagytam el?
Hol hagytam el?
HERCZEGNÉ.
Az ablakokból bősz kezek Richard
Királyra port hajgáltak s szemetet.
| A gyászponton, midőn |
Királyra port hajgáltak s szemetet.
YORK.
Úgy. Mondtam: akkor Bolingbroke – tüzes
Kevély lován, mely büszke lovagát
Ismerni látszék, s kényesen, kimérten
Lépdelt – a nagy herczeg, mondok, lejött,
Hol minden lélek: „éljen nagy Bolingbroke!”
Kiálta. Vélnéd, még az ablakok is
Ujjongtak, annyi ifjú s agg fej inte
– Vágygyal tekintve rá – üdvözletet.
Még a falak is, festett czímerekkel
Aggatva bé, mind ezt kiáltozák:
„Isten hozott, Bolingbroke! Tartson Isten!”
Míg ő, majd erre, majd amarra fordult.
Kalap levéve, lova sörényeig
Hajolva szólt: „Köszönöm, honfiak!”
S így téve folyvást, ment tovább s tovább.
Úgy. Mondtam: akkor Bolingbroke – tüzes
Kevély lován, mely büszke lovagát
Ismerni látszék, s kényesen, kimérten
Lépdelt – a nagy herczeg, mondok, lejött,
Hol minden lélek: „éljen nagy Bolingbroke!”
Kiálta. Vélnéd, még az ablakok is
Ujjongtak, annyi ifjú s agg fej inte
– Vágygyal tekintve rá – üdvözletet.
Még a falak is, festett czímerekkel
Aggatva bé, mind ezt kiáltozák:
„Isten hozott, Bolingbroke! Tartson Isten!”
Míg ő, majd erre, majd amarra fordult.
Kalap levéve, lova sörényeig
Hajolva szólt: „Köszönöm, honfiak!”
S így téve folyvást, ment tovább s tovább.
HERCZEGNÉ.
S szegény Richard! hol járt ő azalatt?
S szegény Richard! hol járt ő azalatt?
YORK.
Mikép a színkörben, midőn a kedvencz
Szinész lelép, utána a ki jő,
Rá sem tekint a nép, vélvén, akár-
Mit szól, unalmas és haszontalan:
Úgy s megvetőbben néztek mindenek
Richardra itt. Egy szó sem mondta: Éljen!
Egy hang sem üdvözlé örömmel őt;
Sőt szent fejére hamvat szórtak és gazt,
Mit ő oly nyájas búval ráza le,
Míg arcza köny s mosoly közt küzködék,
Türelme s kínja e tanúi közt,
Hogy minden szív, ha Isten valamely
Nagy czél miatt meg nem aczélozá,
Megolvadt volna kétség kívül, és
Megszánta volna a pogány is őt.
De mindezekben Isten ujja van,
S én erejének megadom magam’.
Bolingbrokenak hűséget esküvénk,
S királyunk már, Isten törvényeként.
Mikép a színkörben, midőn a kedvencz
Szinész lelép, utána a ki jő,
Rá sem tekint a nép, vélvén, akár-
Mit szól, unalmas és haszontalan:
Úgy s megvetőbben néztek mindenek
Richardra itt. Egy szó sem mondta: Éljen!
Egy hang sem üdvözlé örömmel őt;
Sőt szent fejére hamvat szórtak és gazt,
Mit ő oly nyájas búval ráza le,
Míg arcza köny s mosoly közt küzködék,
Türelme s kínja e tanúi közt,
Hogy minden szív, ha Isten valamely
Nagy czél miatt meg nem aczélozá,
Megolvadt volna kétség kívül, és
Megszánta volna a pogány is őt.
De mindezekben Isten ujja van,
S én erejének megadom magam’.
Bolingbrokenak hűséget esküvénk,
S királyunk már, Isten törvényeként.
HERCZEGNÉ.
Itt jő Aumerle, fiunk.
Itt jő Aumerle, fiunk.
YORK.
De végre, mert Richardot pártolá,
Nevezd csak, asszonyom, Rutlandnak őt.
A rendek előtt, hűségiért az új
Király iránt, én lettem a kezes.
Aumerle jő.
| Csak volt Aumerle, |
Nevezd csak, asszonyom, Rutlandnak őt.
A rendek előtt, hűségiért az új
Király iránt, én lettem a kezes.
Aumerle jő.
HERCZEGNÉ.
Isten hozott, fiam. Kik lettek a
Violák az új tavasznak kertiben?
Isten hozott, fiam. Kik lettek a
Violák az új tavasznak kertiben?
AUMERLE.
Én nem tudom s nem gondolok vele,
Nekem mindegy: legyek, ne légyek ott!
Én nem tudom s nem gondolok vele,
Nekem mindegy: legyek, ne légyek ott!
YORK.
Ez új tavaszban jól viseld magad’,
Nehogy idő előtt szegjék nyakad’.
– S Oxford felől mi hír? Még tartanak
Az ünnepélyek?
Ez új tavaszban jól viseld magad’,
Nehogy idő előtt szegjék nyakad’.
– S Oxford felől mi hír? Még tartanak
Az ünnepélyek?
AUMERLE.
| Gondolom, talán. |
YORK.
Úgy hallom, oda készülsz.
Úgy hallom, oda készülsz.
AUMERLE.
Ha közbe nem jő valami.
| Úgy lehet, |
YORK.
Pecsét ez itt, mely kebledből kicsüng?
Mit? sápadozsz? Hadd lám ez irományt.
| S miféle |
Mit? sápadozsz? Hadd lám ez irományt.
AUMERLE.
Uram – de semmi –
Uram – de semmi –
YORK.
Akarom látni! Nem nyugszom! Ide!
| Úgy láthatja bárki. |
AUMERLE.
Kérem nagyságodat, bocsássa meg,
Kis fontosságú tárgy, de bizonyos
Okból szeretném nem mutatni meg.
Kérem nagyságodat, bocsássa meg,
Kis fontosságú tárgy, de bizonyos
Okból szeretném nem mutatni meg.
YORK.
S bizonyos okból látni akarom.
Félek –
S bizonyos okból látni akarom.
Félek –
HERCZEGNÉ.
Mitől félsz? Kétségen kivül
Adóslevél lesz, mit az ünnepélyek
Miatti készület igénybe vőn.
Mitől félsz? Kétségen kivül
Adóslevél lesz, mit az ünnepélyek
Miatti készület igénybe vőn.
YORK.
Adóslevél? Magának? Mit keres
Az irat nála, hogyha ő adós!
Bolond vagy, asszony. Ide véle, gyermek.
Adóslevél? Magának? Mit keres
Az irat nála, hogyha ő adós!
Bolond vagy, asszony. Ide véle, gyermek.
AUMERLE.
Kérlek, bocsáss meg, nem mutathatom.
Kérlek, bocsáss meg, nem mutathatom.
YORK.
Hah, árulás! Gaz áruló czudar!
| S én akarom. Meg kell mutatnod. Add | (Kiragadja kebléből s olvassa.) |
)
HERCZEGNÉ.
Uram, mi az?
Uram, mi az?
YORK.
Lovat nekem tüstént! – Irgalmas ég!
Mily undok árulás!
| Hé! ki van oda ben? |
Mily undok árulás!
HERCZEGNÉ.
Szolga jő.
| Uram, mi az? |
YORK.
Csizmáimat! Lovat nyergeljetek.
Adom a kölyköt.
Csizmáimat! Lovat nyergeljetek.
| Mert Istenemre, életemre! föl- | (Szolga el.) |
HERCZEGNÉ.
| Jaj nekem! Mi az? |
YORK.
Csitt, balga asszony.
Csitt, balga asszony.
HERCZEGNÉ.
Nem hallgatok. – Aumerle, te szólj: mi baj?
| Hasztalan csitítsz, |
AUMERLE.
Anyám, nyugodj’ meg, annyi csak, miért
Szegény fejem felel.
Anyám, nyugodj’ meg, annyi csak, miért
Szegény fejem felel.
HERCZEGNÉ.
| Mit szólsz? Fejed! |
YORK.
Csizmáimat! A királyhoz megyek.
Szolga csizmát hoz.
Csizmáimat! A királyhoz megyek.
Szolga csizmát hoz.
HERCZEGNÉ.
Üsd meg, Aumerle. – Szegény, minő levert!
(A Szolgá-hoz) El, nyomorúlt! többé ne lássalak!
Üsd meg, Aumerle. – Szegény, minő levert!
(A Szolgá-hoz) El, nyomorúlt! többé ne lássalak!
YORK.
| Csizmáimat, mondom. | (Szolga el.) |
HERCZEGNÉ.
York, mit akarsz? Nem rejted el fiad
Vétkét? Van-e fiunk ezen kivül,
Vagy várhatunk-e többet? Nincs-e rég
Bezárva méhem? S aggkorom vigaszát, le-
Téped szivemről? Ah megfosztasz-e
A boldog anyanévtől? Nézz reá:
Nem rád ütött-e? nem sajátod-e?
| Az égre, York! |
Vétkét? Van-e fiunk ezen kivül,
Vagy várhatunk-e többet? Nincs-e rég
Bezárva méhem? S aggkorom vigaszát, le-
Téped szivemről? Ah megfosztasz-e
A boldog anyanévtől? Nézz reá:
Nem rád ütött-e? nem sajátod-e?
YORK.
Te gyönge, balga asszony! e sötét,
Bősz árulást titokban tartanád?
A szent ostyára esküdtek tizen-
Ketten meg, adtak írást róla, hogy
Oxfordban meggyilkolják a királyt!
Te gyönge, balga asszony! e sötét,
Bősz árulást titokban tartanád?
A szent ostyára esküdtek tizen-
Ketten meg, adtak írást róla, hogy
Oxfordban meggyilkolják a királyt!
HERCZEGNÉ.
Ne légyen köztük ő! Hon tartjuk őt!
Mi köze hozzá?
Ne légyen köztük ő! Hon tartjuk őt!
Mi köze hozzá?
YORK.
Ha húszszor volna is fiam, feladnám.
| Félre, balga nő! |
HERCZEGNÉ.
Ha úgy vajudtál voln’, mint én, vele,
Szánnád, tudom. De már szivedbe látok:
Gyanúba vettél, hogy hűtlen valék
Ágyadhoz, s itt ez fattyú, nem fiad.
De édes férjem, édes York, ne hidd!
Olyan szakasztott képed mása, nézd!
Hozzám nem is hasonlít, senkihez
Se véreim közt – s mégis szeretem.
Ha úgy vajudtál voln’, mint én, vele,
Szánnád, tudom. De már szivedbe látok:
Gyanúba vettél, hogy hűtlen valék
Ágyadhoz, s itt ez fattyú, nem fiad.
De édes férjem, édes York, ne hidd!
Olyan szakasztott képed mása, nézd!
Hozzám nem is hasonlít, senkihez
Se véreim közt – s mégis szeretem.
YORK.
Bocsáss, te zsémbes! – (El.)
Bocsáss, te zsémbes! – (El.)
HERCZEGNÉ.
S gyorsan, lovára! sarkantyúzd, röpülj,
Érd, hagyd el őt! Előzd meg a királynál!
Mire bevádol, esdj bocsánatért!
Én sem soká késem, bár vén vagyok;
Oly gyorsan én is járok, mint atyád,
S térdemről addig föl sem is kelek,
Míg a király meg nem bocsát. Siess! (El mindketten.)
| Menj! Utána, Aumerle! |
Érd, hagyd el őt! Előzd meg a királynál!
Mire bevádol, esdj bocsánatért!
Én sem soká késem, bár vén vagyok;
Oly gyorsan én is járok, mint atyád,
S térdemről addig föl sem is kelek,
Míg a király meg nem bocsát. Siess! (El mindketten.)
