I. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

London. A parliament háza.
Dobszó. Néhány york-párti katona betör. Erre York herczeg, Edvárd, Rikhárd, Norfolk, Montague, Warwick és mások jőnek, kalapjokon fehér rózsa.
WARWICK.
Hogy’ csúszhatott ki a király kezünkből?
YORK.
A míg mi éjszak lovasait űzők,
Elhagyva népét lopva elosont;
Ekkor a nagy Northumberland, kinek
Hátrálót nem tűr harczias füle,
Feltüzelé a lankadt sereget;
S egyszerre ő, s Clifford, Stafford vele,
Fő-hadsorunkra törve berohannak
S közkatonák kardjától hullnak el.
EDVÁRD.
Buckingham herczeg, Stafford atyja is
Vagy elesett, vagy súlyos sebesűlt:
Kemény csapással siskát széthasítám.
Hogy nem hazudtam, nézd vérét, atyám.
(Véres kardját mutatja.)
MONTAGUE (Yorkhoz, kardját mutatva).
És, bátya, nézd, Wiltshire gróf vére ez:
A köztusában keltem véle harczra.
RIKHÁRD (oda dobva Somerset herczeg fejét).
Szólj te helyettem: mondd el, mit tevék.
YORK.
Rikhárdé a díj fiaim közűl.
Mylord Somerset, halva vagy tehát?
NORFOLK.
Ez érje Gaunt John minden ivadékát!
RIKHÁRD.
Henrik fejét is így rázom, remélem.
WARWICK.
Én is hiszem. – York győztes herczege,
Míg ama trónon nem látlak, melyen
Most bitorolva a Lancaster ül,
Az égre eskem, szemem’ nem hunyom be.
Ez palotája a félénk királynak,
Ez a királyszék: vedd birtokba, York,
Mert tied az, nem Henrik házaé.
YORK.
Jó Warwickom, segíts hát, s megteszem,
Mert ide csak erőszakkal törénk.
NORFOLK.
Mind segitünk! Ki fut, halál fia.
YORK.
Köszönöm. – Urak, maradjatok ma nálam;
Katonák, ez éjet töltsétek velem.
WARWICK.
S ha a király jő, veszteg álljatok,
Ha csak erővel nem akar kitolni.
(Visszavonulnak.)
YORK.
Ma parliamentet tart itt a királyné,
S nem sejti ő, hogy részt veszünk mi is,
Karddal, beszéddel víjunk meg jogunkért.
RIKHÁRD.
Itten maradjunk, fegyverrel kezünkben.
WARWICK.
Vér-parlamentnek fogják híni ezt,
Ha Plantagenet, ha York nem lesz király,
S Henrik letéve, ki oly gyáva, léha,
Hogy példaszóvá lettünk elleneinknél.
YORK.
Hát eltökélve álljatok, urak:
Birtokba venni szándékszom jogom’.
WARWICK.
Sem a király, sem legbüszkébb, hivebb
Védője nem mer mocczanni, ha Warwick
Csengőit rázza – Ím Plantagenet-t
Plántálom én: kitépni ki meri?
Szánd el magad,’ York! nyulj a koronáért.
(Warwick a trónhoz vezeti Yorkot; ez leűl.)
Harsonák. Henrik király, Clifford, Northumberland, Westmoreland, Exeter és mások jőnek, kalapjokon piros rózsa.
HENRIK KIRÁLY.
Urak, nézzétek, ország székin ül
A dölyfös pártos! Tán biz arra tör,
Hogy a csalárd peer, Warwick támaszával
Kiküzdje a trónt és király legyen?
Northumberland, ő ölte meg atyád’,
S Clifford, tiéd’: s ti boszút esküvétek
Kegyenczi, baráti ellen s ellene.
NORTHUMBERLAND.
Ha én nem, álljon boszút rajtam Isten!
CLIFFORD.
Boszút remél Clifford s aczélba’ gyászol.
WESTMORELAND.
Ha! türjük-é ezt? Fel! tépjük le onnan!
Nem állhatom! forr bennem a harag.
HENRIK KIRÁLY.
Légy türelemmel, drága Westmoreland!
CLIFFORD.
A türelem csak golyhóknak való:
Atyád ha élne, ő nem ülne ott.
Kegyes királyom, itt a parliamentben
Törjünk reá, a York-családra most.
NORTHUMBERLAND.
Azt mondom én is; bátya, jól beszélsz.
HENRIK KIRÁLY.
Oh! nem tudjátok, részin áll a város,
S egész hadak csak intésére várnak?
EXETER.
Mind megszalad, ha elesett a herczeg.
HENRIK KIRÁLY.
Távol legyen a gondolat szivemtől,
A parliamentet vágó híddá tenni!
Fenyegető szó s arcz: im Exeter!
Ily háborút fog Henrik most viselni.
(A herczeghez közelednek.)
Le a trónról, York pártos herczege!
És térdre hullva esdj bocsánatért:
Urad vagyok!
YORK.
Én vagyok a tied!
EXETER.
Píh! szállj le! York herczeggé ő teve.
YORK.
Miként a grófság, örököm vala.
EXETER.
A trón ellen tört áruló atyád.
WARWICK.
Az áruló te vagy most, Exeter,
Hogy e bitorló Henrik híve lettél.
CLIFFORD.
Kié legyen, ha nem jogos uráé?
WARWICK.
Ugy van, Clifford! s Rikhárd, York herczeg az.
HENRIK KIRÁLY.
Én álljak-é s te ott űlj trónomon?
YORK.
Csak légy nyugodt: így van s kell lennie.
WARWICK.
Maradj Lancaster: ő legyen király.
WESTMORELAND.
Lancaster herczeg ő s király egyuttal:
Ezt állitom, Westmoreland lordja, én.
WARWICK.
S megczáfolom én, Warwick. Feleded,
Mi kergeténk el a síkról, leöltük
Atyáitok’, s mi nyomulánk e várba
Lengő zászlókkal át a városon.
NORTHUMBERLAND.
Igen, Warwick! fájón emlékezem,
S atyám lelkére! még megbánod egykor.
WESTMORELAND.
Magad, fiaid, barátid, rokonid
Több életét oltom ki, Plantagenet!
Mint menyi vércsepp volt atyám szivében.
CLIFFORD.
Warwick, elég! különben szó helyett
Oly hirnököt küldök, ki holtaért
Mielőtt mocczannék, boszút áll.
WARWICK.
Szegény!
Nevetem hiú fenyegetésedet.
YORK.
Bebizonyítsuk trónigényeinket?
Ha nem: a síkon kardunk döntse el.
HENRIK KIRÁLY.
Mi jogczimed van, pártütő! a trónra?
Atyád, miként te, York herczeg vala,
És nagyatyád March grófja, Mortimer;
Én ötödik Henrik fia vagyok,
Ki a dauphint s a frankokat lezúzta
S meghóditott sok várost, tartományt.
WARWICK.
Erről ne szólj: hisz mindent elveszítél.
HENRIK KIRÁLY.
A lord-protector veszté el, nem én;
A trónra jutván, egy éves se voltam.
RIKHÁRD.
Elég idős vagy most, s folyton veszítesz.
Tépd le, atyám, bitorlott koronáját.
EDVÁRD.
Ugy-ugy, atyám! magad fejére tedd.
MONTAGUE (Yorkhoz).
Jó bátya, ha fegyvert szeretsz, becsülsz,
Ne pörlekedjünk: szálljunk harczra inkább.
RIKHÁRD.
Dob, kürt riadjon, s megfut a király.
YORK.
Hallgassatok, fiúk!
HENRIK KIRÁLY.
Hallgass te! hadd beszéljen a király.
WARWICK.
Előbb Plantagenet! – Halljátok őt,
S csöndben, urak, figyeljetek reá.
Halál fia, aki szavába vág.
HENRIK KIRÁLY.
Hiszed, királyi trónom’ elhagyom,
Hol nagyatyám ült, és atyám? Nem én:
Hadd irtsa inkább népem’ háború;
És zászlajok – Frankhonban lenge egykor,
Most Angliában, szívünk nagy bujára –
Ám szemfedőm legyen! – Ne csüggjetek!
Jó, s az övénél jobb az én jogom.
WARWICK.
Bizonyítsd be, Henrik, s ám te légy király.
HENRIK KIRÁLY.
Negyedik Henrik kivívá a trónt.
YORK.
Királya ellen pártütő gyanánt.
HENRIK KIRÁLY (félre).
Mit mondjak erre? Gyönge jogczimem.
Választhat-é örököst a király?
YORK.
S aztán?
HENRIK KIRÁLY.
Ha igen, ugy én jogos király vagyok:
Mert koronáját számos lord előtt
Rikhárd negyedik Henriknek engedé,
Kitől atyám öröklé, s tőle én.
YORK.
Királya ellen fölzendült vala
És kényszeríté őt lemondani.
WARWICK.
Urak, tegyük fel: önként monda le:
Megdöntheté ez az örök-jogot?
EXETER.
Nem! mert le úgy nem mondhatott, hogy őt
Ne váltsa fel jogos örököse.
HENRIK KIRÁLY.
Hah! ellenünk vagy, Exeter, te is?
EXETER.
Bocsánatot, de részén van a jog.
YORK.
Mért nem feletek, lordok? mit susogtok?
EXETER.
Szilárd hitem, ő a jogos király.
HENRIK KIRÁLY.
Mindenki tőlem hozzá pártol át.
NORTHUMBERLAND.
Plantagenet! igényed bárminő,
Ne hidd, hogy így letészed Henriket.
WARWICK.
Biz őt leteszszük mindenek daczára.
NORTHUMBERLAND.
Csalatkozol: mert déli sereged,
Kent, Essex, Norfolk, Suffolk harczi népe,
Mely oly kevélylyé tett és elbizottá,
Föl nem segíti Yorkot ellenemre.
CLIFFORD.
Henrik! igaz bár vagy nem, jogczimed:
Clifford teérted harczol, esküszik;
Nyiljék meg a föld s nyeljen el, ha térdet
Előtte hajtok, ki atyám’ megölte.
HENRIK KIRÁLY.
Hogy felüdít, oh Clifford! e szavad!
YORK.
Lancaster Henrik, mondj le koronádról!
Mit tanakodtok, sugdostok, urak?
WARWICK.
Adjátok meg fejedelmi York jogát;
Ha nem: e házat hadnép tölti meg,
S a királyi székre, hol most ül, czimét
Felirom e bitorló vérivel!
(Egyet toppant, mire katonák mutatkoznak.)
HENRIK KIRÁLY.
Warwick mylord, csak egy szólt: holtomig,
Tűrjétek el még, hogy király maradjak.
YORK.
Hagyd nékem a trónt és örökösimnek,
S békén uralkodj’ élted folytaig.
HENRIK KIRÁLY.
Jól van, legyen! – Plantagenet Rikhárd,
Ha meghalok, országom a tied.
CLIFFORD.
Ten fiad ellen milyen jogtalanság!
WARWICK.
De milyen áldás néki s Angliának!
WESTMORELAND.
Oh csüggeteg, oh aljas, gyáva Henrik!
CLIFFORD.
Mily sérelem te rajtad és mi rajtunk!
WESTMORELAND.
Nem hallgatom meg szerződésöket.
NORTHUMBERLAND.
Én sem
CLIFFORD.
Jer, a királynét tudósítani.
WESTMORELAND.
Ég veled, elfajult király, kinek
Vérébe’ nincs egy szikra becsület.
NORTHUMBERLAND.
A York-családnak légy te martaléka,
S halj meg bilincsben gyáva tettedért!
CLIFFORD.
Semmitsenek meg szörnyű háborúban,
S békében élj megvetve, elhagyatva!
(Northumberland, Clifford és Westmoreland el.)
WARWICK.
Ne hajts reájok, fordulj ide, Henrik.
EXETER.
Czéljok boszú, azért nem hajlanak.
HENRIK KIRÁLY.
Ah Exeter!
WARWICK.
Mért e sohaj, uram?
HENRIK KIRÁLY.
Nem magamért, de fiamért, akit
Természet ellen most én kitagadjak.
Bármint legyen: im én a koronát
Neked s fiaidnak áthagyom örökre;
Föltételem, hogy esküt esküdjél:
Végét veted e polgárháborúnak;
Míg élek, engem tisztelsz uradul;
S buktomra nem tör, hogy a trónra juss,
Sem nyilt erőszak, sem csel, árulás.
YORK (a trónról leszáll).
Készséggel eskem és megtartom azt.
WARWICK.
Éljen királyunk! Plantagenet, öleld meg.
HENRIK KIRÁLY.
És élj soká te s tűzláng fiaid.
YORK.
Lancaster és York így kibékülének.
EXETER.
Ki uj viszályt szít, átkozott legyen.
(Harsonák. Az urak előre lépnek.)
YORK.
Váramba szállok: ég veled, királyom.
WARWICK.
Én harczosimmal Londont őrizem.
NORFOLK.
Fegyveresimmel én Norfolkba térek.
MONTAGUE.
A honnan jöttem, a tengerhez én.
(York és fiai, Warwick, Norfolk, Montague, katonák és kíséret el.)
HENRIK KIRÁLY.
És én, keservvel, búval, udvaromba.
Margit királyné és a Walesi herczeg jőnek.
EXETER.
Im a királyné! Boszú ég szemében:
Elosonok.
HENRIK KIRÁLY.
S én véled, Exeter. (Elindul.)
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Ne még, ne távozz’: hogyha mégysz, követlek.
HENRIK KIRÁLY.
Légy türelemmel: maradok, királyném.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Türelemmel, én? ha végletekre üztek?
Bár lány koromban haltam volna meg,
S nem láttalak vón’, nem szülök fiat
Neked, ki oly korcs szívü apa vagy.
Örök-jogát vaj mért veszté el ő?
Mint én, ha őt csak félig szeretéd,
S érzéd a kínt, mit én szenvedtem érte,
S tápláltad őt, mint envéremmel én:
Szívvéred’ inkább vég cseppig kiontod,
Semhogy utódod a vad York legyen,
És kitagadd ten egyetlen fiad!
HERCZEG.
Ki nem tagadhatsz engem, oh atyám!
Király ha vagy, utódod én vagyok.
HENRIK KIRÁLY.
Bocsánat, Margit! jó fiam, bocsánat!
Warwick s a herczeg kényszeríte engem.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Mit? te király vagy, s kényszerről beszélsz?
Pirúlva hallak! – Gyáva nyomorúlt!
Engem, fiad’ s megrontád tenmagad’,
S a York-családnak oly fölényt adál,
Hogy tűrve vagy csak tőle trónodon.
Koronád’ neki hagynod és utódinak,
Vaj más-e, mint megásni sírodat
S idő előtt beléje búni már?
Warwick korlátnok és Calais ura,
Mord Faulconbridge a szorosoknak őre;
A herczeget protectorrá tevék:
S te mégis bizton volnál? Oh igen,
Mint remegő juh a farkasok között.
Egyűgyü nő bár, ám ha ott vagyok:
Hogysem e frigy, inkább a katonák
Gerelyein hurczoltatom magam’.
De néked élet több a becsületnél;
S mert, Henrik, ezt tapasztalám, azért
Elválva élek ágyad s asztalodtól,
Míg ama végzés meg nem semmisűl,
Mely örökéből fiamat kizárta.
A hozzád hűtlen éjszak lordjai
Engem követnek, ha zászlóm’ kibontom;
S kibontva lesz az rút gyalázatodra
S a York családnak végső vesztire.
Igy hagylak el most. Jer, menjünk, fiam!
Hadseregünk vár: jer! keljünk utánok.
HENRIK KIRÁLY.
Várj, drága Margit, hallgasd meg szavam’.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Nagyon is sokat beszéltél már: eredj!
HENRIK KIRÁLY.
Edvárd fiam, nálam maradsz, ugy-é?
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Ugyan bizony, gyilkosai között!
HERCZEG.
Ha diadallal térek meg a harczból,
Majd látlak akkor; addig ő vele.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Jer, jer, fiam! nem késhetünk tovább.
(Margit királyné és a Herczeg el.)
HENRIK KIRÁLY.
Szegény királyné, mily dühös szavakra.
Vivé szerelme hozzám és fiához.
Megboszulom a gyűlölt herczegen,
A kinek dölyfe, szárnyán nagyravágynak,
Koronámba kerül még, és mint éh kesely,
Széttépi egykor húsom’ s fiamét!
Aggaszt a három lord elpártolása;
Irok nekik és szépen kérem őket.
Jer, bátya! mert te lészesz hirnököm.
EXETER.
S hiszem, hogy őket én kibékitem.
(El.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem