II. SZÍN.
Terem Sandal várában, közel Wakefieldhez.
Edvárd, Rikhárd és Montague jőnek.
RIKHÁRD.
Ifjabb vagyok bár, bátya, hadd beszéljek.
Ifjabb vagyok bár, bátya, hadd beszéljek.
EDVÁRD.
Nem! jobban játszom én a szónokot.
Nem! jobban játszom én a szónokot.
MONTAGUE.
De nékem vannak súlyos érveim.
York jő.
De nékem vannak súlyos érveim.
York jő.
YORK.
Öcsém, fiúk! mi ez? minő per ez?
Ki kezdte meg? miről foly a viszály?
Öcsém, fiúk! mi ez? minő per ez?
Ki kezdte meg? miről foly a viszály?
EDVÁRD.
Semmi viszály, csekély pörlekedés.
Semmi viszály, csekély pörlekedés.
YORK.
Miről?
Miről?
RIKHÁRD.
Mi téged illet s ép úgy minket is:
Az angol trónról, mely, atyám, tiéd.
Mi téged illet s ép úgy minket is:
Az angol trónról, mely, atyám, tiéd.
YORK.
Enyém, fiú? Nem az, mig Henrik él.
Enyém, fiú? Nem az, mig Henrik él.
RIKHÁRD.
Él-é, hal-é: nem függ ettől jogod.
Él-é, hal-é: nem függ ettől jogod.
EDVÁRD.
Most örökös vagy: élvezd most jogod’!
Ha kifúja a Lancaster-ház magát,
Előbb-utóbb nyakadra nő, atyám.
Most örökös vagy: élvezd most jogod’!
Ha kifúja a Lancaster-ház magát,
Előbb-utóbb nyakadra nő, atyám.
YORK.
Megesküvém, békén úrkodhatik.
Megesküvém, békén úrkodhatik.
EDVÁRD.
Egy koronáért esküt szeghetünk:
Én ezer esküt megszegek egy évi
Uralomért.
Egy koronáért esküt szeghetünk:
Én ezer esküt megszegek egy évi
Uralomért.
RIKHÁRD.
Nem! hitszegő ne légy.
Nem! hitszegő ne légy.
YORK.
És az vagyok, ha nyiltan fölkelek.
És az vagyok, ha nyiltan fölkelek.
RIKHÁRD.
Hallgass meg, én meggyőzlek: nem vagy az.
Hallgass meg, én meggyőzlek: nem vagy az.
YORK.
Nem tudsz, fiam: hisz lehetetlen az.
Nem tudsz, fiam: hisz lehetetlen az.
RIKHÁRD.
Érvénye nincs az eskünek, ha nem
Tevők törvényes felsőség előtt,
Amely fölötte áll az esküvőnek;
Henrik nem áll, bitorlá e helyet;
Ő volt pedig, aki megesketett;
S ezért az eskü semmis és hiú.
Fegyverre hát! S csak fontold meg, atyám,
Mily szép, mily édes koronát viselni,
Melynek körében az Elysium van
És minden üdv, kéj, költők álmai.
Mért késni hát még? Én nem nyughatom,
Míg nem piros lesz rózsám hószine
Henrik szivének langyos véritől.
Érvénye nincs az eskünek, ha nem
Tevők törvényes felsőség előtt,
Amely fölötte áll az esküvőnek;
Henrik nem áll, bitorlá e helyet;
Ő volt pedig, aki megesketett;
S ezért az eskü semmis és hiú.
Fegyverre hát! S csak fontold meg, atyám,
Mily szép, mily édes koronát viselni,
Melynek körében az Elysium van
És minden üdv, kéj, költők álmai.
Mért késni hát még? Én nem nyughatom,
Míg nem piros lesz rózsám hószine
Henrik szivének langyos véritől.
YORK.
Elég, Rikhárd: királyság vagy halál!
Öcsém, te rögtön kelj Londonba útra
S e vállalatra sarkald Warwickot.
Rikhárd, te Norfolk herczeghez siess
S jelentsd titokban szándokunk’ neki.
Te, Eduárd, te menj Cobham mylordhoz,
Kinek szavára Kent majd talpra kel:
Ebben bizom, mert e nép katona,
Nyájas, eszélyes, hősi és szabad.
Ez tisztetek, mig én a fölkelésre
Magam időt s alkalmat kémlelek,
Hogy a király ne sejtse terveim’,
Se bárki a Lancasterek közűl.
Hirnök jő.
De várjatok! Mi hír? mért ily sietve?
Elég, Rikhárd: királyság vagy halál!
Öcsém, te rögtön kelj Londonba útra
S e vállalatra sarkald Warwickot.
Rikhárd, te Norfolk herczeghez siess
S jelentsd titokban szándokunk’ neki.
Te, Eduárd, te menj Cobham mylordhoz,
Kinek szavára Kent majd talpra kel:
Ebben bizom, mert e nép katona,
Nyájas, eszélyes, hősi és szabad.
Ez tisztetek, mig én a fölkelésre
Magam időt s alkalmat kémlelek,
Hogy a király ne sejtse terveim’,
Se bárki a Lancasterek közűl.
Hirnök jő.
De várjatok! Mi hír? mért ily sietve?
HIRNÖK.
Ostromra kelni készül a királyné
E várad ellen éjszak grófival.
Immár közel van húsz ezernyi haddal;
S azért erősítsd bástyáid’, uram.
Ostromra kelni készül a királyné
E várad ellen éjszak grófival.
Immár közel van húsz ezernyi haddal;
S azért erősítsd bástyáid’, uram.
YORK.
Igen, e karddal! Azt hiszed, megíjeszt?
Edvárd, Rikhárd, ti én velem maradtok:
Öcsém Montague, te Londonba mégy.
Nemes Warwick, Cobham s a többiek,
Kiket Henriknél őrökűl hagyánk,
Ildom hatalmát övezzék körűl
S ne bízzanak Henrik eskűiben.
Igen, e karddal! Azt hiszed, megíjeszt?
Edvárd, Rikhárd, ti én velem maradtok:
Öcsém Montague, te Londonba mégy.
Nemes Warwick, Cobham s a többiek,
Kiket Henriknél őrökűl hagyánk,
Ildom hatalmát övezzék körűl
S ne bízzanak Henrik eskűiben.
MONTAGUE.
Megyek, s ne aggódj’, őket megnyerem;
Sir John és sir Hugh Mortimer jőnek.
Megyek, s ne aggódj’, őket megnyerem;
| És hódolattal most búcsut veszek. | (El.) |
YORK.
Bátyáim, sir John s sir Hugh Mortimer!
Sandalba épen toppra jöttetek:
Ostromra hozza sergét a királyné.
Bátyáim, sir John s sir Hugh Mortimer!
Sandalba épen toppra jöttetek:
Ostromra hozza sergét a királyné.
SIR JOHN.
Nem lesz rá szükség: nyilt csatára szállunk.
Nem lesz rá szükség: nyilt csatára szállunk.
YORK.
Mi! öt ezernyi haddal!
Mi! öt ezernyi haddal!
RIKHÁRD.
Igen, atyám! öt százzal is, ha kell.
Vaj kell-e félnünk? Asszony a vezér.
Igen, atyám! öt százzal is, ha kell.
Vaj kell-e félnünk? Asszony a vezér.
| (Induló a távolban.) |
EDVÁRD.
Hallom a dobszót: szedjük rendbe sergünk’,
Törjünk ki s tüstént harczra késztsük őket.
Hallom a dobszót: szedjük rendbe sergünk’,
Törjünk ki s tüstént harczra késztsük őket.
YORK.
Husz ellen öt! Bár e szám egyenetlen,
Diadalunkról nem kételkedem.
A franczia földön sok csatát nyerénk,
Hol tíz egy ellen állott ellenünk:
Mért ne aratnék most is ily sikert?
Husz ellen öt! Bár e szám egyenetlen,
Diadalunkról nem kételkedem.
A franczia földön sok csatát nyerénk,
Hol tíz egy ellen állott ellenünk:
Mért ne aratnék most is ily sikert?
| (Riadó. Mind el.) |
